Derbi-hét, 6. rész: inkognitóban a Szuszában

A vasárnapi Újpest-Ferencváros rangadóra hangoló sorozatomban ezúttal 2017. júliusának végéig ugortunk előre, mikor a szkenner-helyzet utolsó hónapjaiban mérkőzött meg a két rivális egymással.

A "hatnull", "lila-ölő Pölő", a stadionbúcsú, a futballünnep és Leonardo gólja után újabb részéhez érkezett a Derbi előtti visszaemlékező sorozat.

2014. augusztusában átadásra került a Groupama Aréna, amelyben olyan beléptetési rendszert vezetett be a Ferencvárosi Torna Club, amelyet a szurkolótábor többsége nem fogadott el, így szinte hangulattalanul zajlottak a meccsek. Ebben az időszakban nem váltottam ki a bérletemet, azonban még újságíróként akkreditációt igényelve ott tudtam lenni néhány bajnoki meccsen a sajtópáholyban. Ezt követően egy nehéz időszakomban, miután valaki behergelt engem, tettem egy meggondolatlanságot és megvonták tőlem a sajtóbelépő lehetőségét a csapat meccseire. Azóta higgadtabban már másképp látok egy-két dolgot és nem így viselkedtem volna, de már késő a múlton bánkódni. Történt, ami történt.

A szkenner-időszakban néhány alkalommal váltottam belépőt a hazai meccsekre, de nem voltam annyiszor kint a meccseken, mint korábban. Ebben az időszakban történt egy, s más és a pót-táborként mesterségesen kreált Hal(l)hatatlanokkal nem vállaltam közösséget. Ha el is mentünk egy-két idegenbeli mérkőzésre barátaimmal, akkor inkább beültünk a hazai nyugdíjas szektorba teljesen inkognitóban. Így jártunk a Fáy utcában a Vasas ellen, vagy épp a Honvéd vendégeként a Bozsik Stadionban, ahol kispesti érzelmű barátaim társaságában tekintettem meg csapatom meccsét. Ugyanúgy volt Sopronban, ahol a Haladás elleni szezonzárón egy szombathelyi ismerős társaságában figyeltük csapatunk bajnokavatóját, ahol történelmünk 29. bajnoki címét szerezte meg a gárda. Ezen időszak alatt Thomas Doll irányításával a liga-siker mellett háromszor hódította el a Magyar Kupa serleget is a Fradi, köztük egyik alkalommal pont a legfőbb ellenlábassal szemben. 

Ezen időszakban pedig egy viszályos időszak érkezett a IV. kerületbe. Az Újpest FC többségi tulajdonosa, Roderick Duchatelet marketing szempontokat figyelembe véve megváltoztatta csapata címerét, teljesen megfosztva az anyaegyesületet, hogy a Futball Club bevételeiből részesedhessenek, a régi címer jogtulajdona okán. Ekkor érkezett meg az úgy nevezett WC-deszka az újpesti mezekre, amelyet azóta sem tudott elfogadni a szurkolók többsége. (Idén pedig visszaállításra kerül a kúria döntés okán a régi címer)

2017. július 23-án még nem sejtettük, hogy a szkenner-helyzet hamarosan véget ér. Ekkor már viszonylag korán, a második fordulóban Derbit rendeztek a Szusza Ferenc Stadionban és Roli barátom invitálására és unszolására úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzá, hogy az A lelátón, a hazai szurkolók között tekintsem meg a Derbit. Nem siettünk annyira, hogy korán odaérjünk, de nem is akartunk feltűnősködni, hogy nem vagyunk lila érzelműek. Nagyon oda kellett figyelnünk a dolgokra, hogy sehogyan se mutassuk ki "ellenséges környezetben" kötődésünket a Ferencvároshoz. 

A találkozón rögtön a lilák kezdeményeztek és alakítottak ki helyzetet, mikor Novothny Soma fejelt éppen csak a kapu fölé a rosszul kiérkező Dibusz Dénes mellett, de a Fradi sem volt adós, Varga Roland próbálkozását pedig menteni tudta a hazai védelem. A félidő derekán jártunk, mikor Nagy Dániel ívelte át a labdát a tizenhatos túlsó oldalán érkező Novothnynak és a támadó az elbambuló FTC-védelem vigyázó tekintete közepette fejelt a hálóba. Érdekesek lehettünk, hogy mi voltunk az egyetlenek a szektorban, akik nem ünnepeltek a gólnál. Pár perc múlva megérkezett a Ferencváros válasza, mikor Priskin Tamás talált a Pajovic kapujába. Ekkor már majdnem elárultam magam, hiszen felugrottam a helyemről: "GÓÓÓ..."! Eztán kapcsolok, hogy egyáltalán hol vagyok és gyorsan visszaültem a hátsómra. Nem voltam feltűnő a sok lila között az FTC találatánál! :D
A félidő végén még Rui Pedro baltázott el egy hatalmas lehetőséget, így döntetlen állással vonultak öltözőbe a csapatok.

A második játékrészben Moutari nagy lehetőségével a Fradi szerezhette volna meg az előnyt, ám a nigeri szélső nem találta el a kaput. Ezt megbosszulták a vendéglátók, Nagy Dániel lőtte ki Dibusz Dénes kapujának oldalát, amellyel nyeregbe kerülhetett az Újpest. A rendes játékidő végén Varga Roland is betalált, amivel pontot mentett a Ferencváros a Szusza Ferenc Stadionban. A gólnál nem bírtunk magunkkal, de a hangos, önfeledt "GÓÓÓL!!" kiáltás helyett inkább csak egy "EZ AZ!" hagyta el a szánkat, de felállva pacsiztunk az esetnél. De ahogy ekkor körbenéztünk a környezetünkön, nem mi voltunk az egyetlen fradista érzelmű drukkerek a hazai oldal főlelátóján. Sokan voltak, akik az ellen oldalért szorító barátaikkal izgulták végig a rangadót. 

Szerencsére a szkenner helyzet három hónapra a meccset követően véget ért, így ismét megkezdődtek számunkra az idegenbeli kirándulások, újra kiváltottuk bérletünket a hazai meccsekre. Visszatért az élet az Üllői útra, újra szurkolói énekektől hangos a környék, ismét hangolunk a Népligetben. A Tábor Debrecen elleni visszatérése pedig hihetetlen volt, remek hangulatban, zengett az aréna, messze szállt a góloknál a hangrobbanás. (sajnos nem volt balhé-mentes az esemény, de az másra tartozik). A következő szezon elején pedig Thomas Doll munkáját megköszönték a Ferencvárosnál, Szerhij Rebrov leült a kispadra, aztán örömteli napok jöttek el a zöld-fehér szívű fanatikusok életébe. De erről majd a következő részben!