Derbi-hét, 5. rész: ...és jött felénk Leonardo!

 A vasárnapi Újpest-Ferencváros rangadóra hangoló sorozatomban ezúttal 2014. áprilisára tekintünk vissza, amikor majdnem 14 év után tudta ismét elhozni a 3 pontot a IX. kerületi gárda a Megyeri útról.

Már visszatekintettünk arra, amikor az Újpest megalázta a Fradit (ITT), megemlékeztünk lila ölő Pölőről (ITT), elbúcsúztattuk az Albert Stadiont (ITT) és felidéztük a Puskás Stadionban rendezett Futballünnepet (ITT). 

Ricardo Moniz távozásakor a két ellenlábas a Magyar Kupában is összekerült. Még a holland tréner ült a padon a Puskás Ferenc Stadionban rendezett gól nélküli döntetlen alkalmával, ám a visszavágón hiába produkált jobb játékot a korábbiakhoz képest az FTC Máté Csaba irányításával, Dusan Vasiljevic góljára nem tudtak válaszolni a zöld-fehérek, így búcsúztak a sorozattól. (a szezon végén a Újpest nyerte meg a finálét a Diósgyőr ellen, büntetőkkel) A téli szünetben a Fradi kispadjára kinevezték a korábban a Hamburg és a Dortmund edzőjeként is tevékenykedő Thomas Dollt. Eleinte a német szakember vezetésével nem indult tökéletesen a ferencvárosi futballtavasz, ugyanis a Győri ETO és a Debrecen ellen hazai pályán -, valamint a Kecskemét vendégeként is döntetlent játszottak Böde Dánielék, az MTK otthonában pedig vereséget szenvedtek. A Lombard Pápa elleni meccsen átszakadt a gát zöld-fehéreknél, azt az összecsapást 4-0-ra nyertek meg a sérüléséből visszatérő brazil támadó, Leonardo Santiago remek játékának is köszönhetően. Így érkeztünk el a Szusza Ferenc Stadionban sorra kerülő Derbihez. 

Felfokozottan vártam a meccset, de nem túl optimistán. Bár jégkorong-meccsek alkalmával már ünnepelhettem fradistaként győzelmet a Megyeri úton, de a focistákat elkísérve addig még egyszer sem. Igaz, a Fradi az azt megelőző 14 évben csak egy Ligakupa középdöntő meccset tudott megnyerni a IV. kerületben, azonban azon nem voltam jelen. Itt volt az ideje, hogy végre elhozzuk az észak-pesti létesítményből a pontokat! 

A meccs előtti hétfőn megint jöhetett az éjszakázás a jegyekért, a szokásos tolakodás, hogy minél előbb (és egyáltalán) belépőhöz juthassak. Szerencsére megint találtam ismerősöket a sor elején, így sikerrel jártam. 

Valamit érezni lehetett a levegőben, hiszen a szokásosnál így is felfokozottabb hangulatot éreztem a népligeti gyülekező során. Zajlott a hangolás a vendéglátó-egységeknél, amikor egyszer csak összehívták a jelenlévőket és egy Fradi-induló eléneklését követően mindenkit feltereltek egy-egy csuklós Ikarus-buszra, majd a fél városon végigszállítva minket elvittek a Szusza Ferenc Stadion vendégszektorának bejáratáig. Ahogy Rákospalotáról átértünk az újpesti kertvárosba, folyamatosan láttunk lila sálas drukkereket, akik kimutatták érzéseiket felénk. Volt, aki még a kordonon is át kívánt rohanni csak azért, hogy egy taslit kioszthasson egy vendégszurkolónak. Bátor ember! Ezek után gurultak be a járművek a Megyeri útra és kezdődhetett a már-már megszokott ketrecharc a beléptetőkapuhoz való minél gyorsabb eljutásért. Mikor bejutottunk figyeltük, ahogy gyülekeztek az ellenlábasok a másik oldalon, akik nem győzték ránk zúdítani minden gyűlöletüket. Persze a szpíker megint jókedvűen NB II-zött és hatnullázott, igyekezvén felhergelni a ferencvárosi drukkereket. (Szaszát, a Fradi ceremóniamesterét hasonló megnyilvánulásért megbüntette az MLSZ)

A bevonulások után mindkét oldal bemutatta koreográfiáját a lelátón, az Újpest pedig hatalmas elánnal vágta bele magát a mérkőzésbe. Próbálkozásaik eredménnyel is zárultak, miután Dusan Vasiljevic ismét bevette a zöldek kapuját az őszi kupapárharc után. Rajtam pedig úrrá lett a "csak a szokásos" érzés, azonban gyorsan átváltott, a Nagy Viktor-féle "MA NEM!" gondolkodásba az agyam. De a Fradi ezek után többet tudott támadni és a félidő felénél egy oldalsó szabadrúgást követően ki tudott egyenlíteni. A beadás utáni fejest még hárította Marko Dmitrovic kapus, ám a labdát Gyömbér Gábor elé ütötte, a Ferencváros újdonsült csapatkapitánya pedig a hálóba lőtt. Visszatért a meccs előtti lelkesedés a vendégszektorra, új erőre kapott a szurkolás. A folytatásban még Jenner és Leonardo is eleresztett egy-egy lövést, amely elkerülte a kaput, de Dibusz Dénesnek is be kellett mutatnia néhány bravúrt. 

A második játékrész egy az Fradi B-közép görögtűz parádéját követően egy hatalmas Busai Attila lehetőséggel kezdődött, ám ezzel még nem tudta megfordítani az eredményt a vendég gárda. Innen az Újpest támadott többet, Dibusz pedig lehúzta a rolót a kapu előtt. Hatalmas izgalmak alakultak ki a kapunk előtt, amely végén a 87. percben Leonardo tudott kiugrani.

Miután elcsúszott a lilák fiatal védője, a brazil támadót már senki sem zavarta a kapuig. A mai napig előttem van a kép, amikor Leonardo közeledik a szektorunk előtti kapuig, aztán ahogy azt látom, hogy a hálóban táncol a labda, pár percre az az utolsó emlékem! Vezetünk Újpesten! Utána a hosszabbításban az elmúlt években tapasztaltak miatt még nem tudtam elhinni, hogy ez meglesz. A lilák beszorítottak minket a kapu elé és a remek formában lévő kapusunknak volt köszönhető, hogy nem tudtak betalálni. Amint pedig Farkas Ádám játékvezető hármat fújt a sípjába, újabb extázis, megint kimaradt néhány pillanat az emlékezetemből. Utána már csak azt látom, hogy a csapat előttünk ünnepel, majd az újpestiek a vereség el nem viselése után be akarták támadni a vendégszektort. Persze a legfanatikusabb játékosunk, Vladan Cukic egyből odarohant hozzájuk ünnepelni. Nem túl sportszerű, de az elmúlt évek után nem tudtunk rá haragudni. Szerintem a szerb középpályás ekkor vált végleg kedvenccé. Miután a rendőrök megfékezték a hőbörgő városszélieket, folytatódhatott az ünneplés. ("Azt beszéli Európa...") Miután a játékosok bevonultak az öltözőbe mi is elhagytuk a stadiont és jó hangulatban szálltunk fel a buszokra és énekelve tértünk vissza a Népligetbe. Mennyivel jobb így Derbi után hazamenni, kihagyva a "Váci úti szégyenmenetet"! Végre bajnoki győzelmet ünnepelhettünk közel 14 év után a Megyeri úton!

Ezekben a napokban nem csak a Derbi volt előtérben a két csapat között. A rangadó előtti héten dőlt el, hogy az Újpest - miután a belga tulajdonos, Roderick Duchatelet felszámoltatta a klubot korábban működtető céget és új, tiszta lappal induló gazdasági társaság irányítása alá helyezte a csapatot - maradhatott az NB I-ben. Ebben pedig a Ferencváros nagy szerepet játszott. Ők is járhattak volna ugyanúgy, mint Skóciában a Rangers, amelyet visszasoroltak a legalsó ligába (negyedik vonal), itt viszont a BLSZ IV-ből építkezhetett volna újra a lila-fehér gárda. De a Fradi vezetésével az elsőosztályú klubok egytől egyig támogatták az ÚFC maradását, így folytathatták a szereplést, megszabadulva a korábbi tulajdonosok által összeszedett adósságoktól. Mind láthatjuk, hogy mi a hála ezért a Fradi és szurkolói felé a IV. kerületiek részéről. Emellett azt sem feledjük, ahogyan ők ünnepelték a mi másodvonalbeli szereplésünket, amelynél a kizárás, a bíróság által is igazolva jogellenesen történt meg az MLSZ részéről. A három éves szenvedésünk minden egyes napja ünnep volt a Megyeri úton. Ezen történések hatására még mélyebb lett az ellentét, a gyűlölet a két szurkolói közösség tagjai között.  

Az említett művelet miatt az Újpest három évre kizárásra került a nemzetközi kupákból, majd egy játékos szabálytalan szerződése miatt kettő átigazolási időszakból is kizárták őket. 

A folytatás viszonylag ismert. A Ferencváros szurkolói és vezetői között elmélyült az ellentét, bevezették a vénaszkennert. Én is ritkábban látogattam ebben az időben a meccseket, de ott voltam a Ligakupa egyenes kieséses szakaszának első meccsén, ahol az első játékrészben úgy nézett ki, hogy a legkisebbik, legnépszerűtlenebb sorozatban az FTC tartalékosan felállva, visszaadja azt a 2010-es hatost, miután a szünetre már 4-0-s előnyt hozott össze a zöld-fehér csapat, ám az Újpest a második félidőben szépített, így 4-1 lett a végeredmény, a Megyeri úton született gól nélküli eredménnyel a Ferencváros jutott tovább. 2015. decemberében az abban a szezonban megállíthatatlannak tűnő Fradit legyőzte Mbaye Diagne góljával az Újpest, amely azóta is az utolsó lila-fehér győzelem a Ferencváros ellenében. A szezon végén a Magyar Kupa döntőjében is megmérkőztek a felek, Gera Zoltán hajrában szerzett találatával 22. MK-diadalát aratták a IX. kerületiek. 

A szkenner-helyzet bő három évig tartott az Üllői úton, azonban ekkor is volt egy számomra emlékezetes Derbi, amelyről a következő részben fogok beszámolni.