Egy felemás idény felidézése

 Bár bajnok lett a Ferencváros, nem volt olyan egyszerű megnyernie az OTP Bank Ligát. Szenvedős bajnoki meccsek, edzőváltás, európai kupasikerek. Ez volt a 2024/25-ös szezon.

2024. szeptembere óta nem jelent meg bejegyzés, beszámoló a blogon. Nem épp egyszerű időszakomat éltem. Sok munka, magánéleti problémák. Meccsekre sem jutottam el olyan gyakran, mint terveztem. Idegenben is csak Újpesten, a Hungária körúton és Győrben voltam. Eljutottam Barcelonába, ám a meccs, amire kimentünk végül a csapatnál történő tragédia miatt elmaradt. Nézzük mi történt a mögöttünk lévő szezonban.

A Jansen-időszak:

Pascal Jansen felé hatalmas volt a ferencvárosi szurkolók reménye. Egy minőségi csapat is rendelkezésére állt, azonban valami nem állt össze az Üllői úton. A bajnokságban sorozatosan szenvedett a csapat. Szeptemberben még csak jöttek az eredmények, de utána az Európa Ligában aratott győzelmeknek tudtunk örülni. Bár az erejét láthattuk a gárdának, mikor három gólos hátrányból visszajöttek a Diósgyőr és a Debrecen ellen, de a papíron könnyebb meccseken semmi nem jött.

Szerintem leginkább a Malmö és a Dinamo Kijev elleni sikereket tudjuk kiemelni a holland tréner időszakából. Nem mellesleg felvettük a versenyt a sorozatot végül megnyerő Tottenham ellen, valamint a top 5 ligába számító Ligue 1-ben vitézkedő Nice elleni győzelem is elismerésre méltó eredmény volt. Ez mutatta, hogy nem volt rossz csapatunk. Azonban a bajnokságban nem épp szép játékot mutatott a csapat. Az, amikor a sereghajtó Kecskemét ellen is csak szenvedősen tudtunk nyerni 1-0-ra, az már mutatta, hogy valami nincs rendben. Még a Nyíregyháza elleni bajnokin Édesapám megjegyezte, mintha az edző ellen játszanának a Fradi játékosai. Én bíztam benne, hogy ez még pozitív irányba fordulhat, de eljött az 1. fordulós pótlás napja a Nagyerdei Stadionban. Amikor már ellenállás nélkül 3-0-ra vezetett a DVSC, eljött a pillanat, amikor az én türelmem is elfogyott Jansennel szemben. Aztán az EL-ben is jött a betli Thesszalonikiben, végül Nyíregyházán bár nyertünk 1-0-ra, véget ért ez az éra is a IX. kerületben. December 31-én, az év végi értékelőjében Kubatov Gábor bejelentette, hogy Pascal Jansent kivásárolta a New York City a szerződéséből. Kezdődhetett az újbóli edzőkeresés, amely végén megérkezett Robbie Keane.

Keane-időszak:

Az ír tréner nem épp egyszerű fába vágta a fejszéjét. Az egykori gólvágónak nem volt sok ideje, hogy felkészítse a gárdát az Eintracht Frankfurt elleni Európa Liga-mérkőzésre. Szinte pályán sem volt a Fradi. 2-0-ra kikapott a csapat Németországban. Jöhetett a mindent eldöntő csata Jansen egykori klubja, az AZ ellen. Alig hittem a szememnek, mikor a szünetben 3-0-s magyar előnyt mutatott az eredményjelző. Traoré gólja után fogtam a fejemet, annyira csodálkoztam a forduló góljának is megválasztott találaton. A végén még kellett izgulni, mikor 4-1-es vezetésről még visszazárkózott a holland gárda, de végül 4-3-as Fradi-siker született és továbbjutott a csapat. 

A csodás európai esték után a bajnokságban folytatódott a szenvedés. 0-0 az MTK ellen, vereség a Paks és a Felcsút ellen. Ekkor még jött a Viktoria Plzen elleni EL-playoff, amin az 1-0-s hazai siker után Csehországban 3-0-s vereség lett a vége, így a remélt Fradi-Lazio csörte nem jött össze a nemzetközi szinten. Addig a bajnokságban továbbra sem ment. A Győr elleni X után Robbie Keane egy kicsit átformálta a csapatot és megindult a szekér. Először győzelem Debrecenben, majd remek folytatás a Kecskemét letarolásával. Ott érezhette az ember, hogy valami elindult. Ekkor jött el a Húsvéti mészárlás, a Nyíregyháza 7 góllal ment haza Szabolcsba. A legnagyobb öröm ezen a meccsen az volt, mikor a tavasszal berobbanó fiatal játékos, Tóth Alex megszerezte első gólját az NB I-ben. Innen már ment a szekér. Az Újpestnek esélyt sem hagytak a mieink, sem a kupában, sem a bajnokságban, majd az MTK elleni győzelmet követően végre a Felcsút előtt volt a Fradi. Ismét kezdett magához térni a tábor is. A Felcsút elleni X után még nem, de a Paks idegenbeli legyőzésekor már reménykedtünk. Sajnos ezután nem épp szép játékot produkálva, büntetők után elvesztette a Fradi a Magyar Kupát, ismét a Paks lett a bajnok. (azért érdekes játékvezetői ítéleteket követően...) És bár a kieső Kecskemét nem tudott pontot rabolni a Felcsút ellen, de a Fehérvár 3-0-s legyőzését követően, a zsinórban 7. bajnoki cím reményében utaztunk Győrbe. 

A bajnoki döntő:

Eléggé nehezen indult számunkra a Győrbe lejutás szervezése. Az ETO nem biztosított számunkra túl sok jegyet, és amikor már majdnem meg tudtam venni, kidobott a rendszer. Nem mondom, ideges voltam. Próbáltam mozgósítani néhány, a klubnál dolgozó ismerősömet is, de mint tőlük megtudtam, a győri klub a ferencvárosi hozzátartozóknak ÖSSZESEN 20 jegyet biztosítottak. (igen, a játékosok, szakmai stáb hozzátartozóinak) Végül Ákos haverom lecsapott egy felszabaduló belépőre, így nekem is lett és már vártuk a szombat délutáni indulást. Elég gyorsan leértünk. A vendégszektorban természetesen volt egy mogorva alak, aki belém kötött, hogy itt szurkolni kell. Néha figyeltem, karba tett kézzel, némán állt. (ez ám a "fanatikus" fradista... beszólni azt tud...)
A meccsen a Győr kezdett jobban. Valahogy nem éreztem, hogy a mieink pályán lennének. Folyamatosan alakították ki a hazaiak a helyzeteket, sokkal közelebb voltak a vezetéshez. Jöttek is a rossz hírek Felcsútról, hogy vezettek a falusiak a Diósgyőr ellen. Majd még rosszabb információk, mely szerint emberhátrányba került a DVTK. Nyerni kell! De az X okán még a Fradi állt a bajnoki cím megszerzésére. De a félidő végén Tóth Alex harcos labdaszerzése és centerezése után a tavasszal szárnyakra kapó Szalai Gábor megszerezte a vezetést! (0-1) Így is robbant a vendégszektor, de hamarosan már a fellegekben jártunk. Jó hírek érkeztek a nagyfaluból, egyenlítettek a miskolciak! Egyre közelebb a 36. bajnoki cím! 

A második félidőben fokozódott a ferencvárosi öröm. Először a diók vezetést szereztek a falusiak ellen, majd néhány másodperc múlva egy kipattanó labdát (a tavasz során általam szanaszéjjel szídott) Lenny Joseph talált a kapuba. (0-2) Hatalmas tombolás, örömtüzek a vendégszektorban. A győriek hirtelen nem találták helyüket a pályán, majd nem sokkal később felcsúti egyenlítés és győri szépítés próbálta letörni a kedvünket. Végül nem történt baj, a Fradi nyert 2-1-re és nem számított, hogy végül fordított a Felcsút és 4-3-ra nyert, 36. bajnoki címét szerezte meg a Fradi. Meccs után irány a Népligetbe, kezdődhet a buli! Éjfél után estünk be, majd hajnal 1-re a csapat is megérkezett. Dibusz Dénes felrakta a sálat Albert Flórián szobrára, majd át is vette a trófeát. Kezdődhetett az ünnep! Sokan még reggelig ünnepeltek a stadionnál. Végül happy end lett a vége ennek a kacifántos szezonnak, de nehezen tudom elfelejteni, hogy mennyire nehezen ment. A Diósgyőr elleni talpraállás, a Debrecen elleni szinte 0 ellenállás... Amit Jansen lerombolt, azt Robbie Keane igyekezett újraépíteni. Valami elkezdett pislákolni. Végre...

Válogatott meccsekről inkább nem szeretnék beszélni. Bár sokáig meccsben voltunk a törökök ellen, de egy pár perces rövidzárlat megpecsételte a magyar sorsokat és kettős vereséggel esett ki a Nemzeti Tizenegy az UEFA NL A divíziójából a B-be. A svédek elleni felkészülési mérkőzés szinte hasonlóan alakult. Ezt jó lenne kijavítani.

Extra: on tour Barcelona

Még ősszel beszélgettünk Édesapámmal arról, hogy milyen jó lenne kilátogatni egy Barca-meccsre. Ő mint bevallotta, hogy egy viccként gondolt erre, de meglepődött, amikor áthívtam, hogy vegyük meg a repülőjegyet. Amint pedig azt kifizettem, már érezte, hogy én nem vicceltem. Márciusban irány Barcelona! A szállás már egy kicsit keményebb dió volt, de végül a várostól 30 km-re található Mataróban találtam végül egy ár-érték arányban megfelelő szállást. Március 7-én repültünk el, és jó nagy tekergést követően tudtunk csak megérkezni a szállodánkba. Március 8-án pedig bejártuk a várost. Megnéztük a városi parkot, a diadalívet, Sagrada Famíliát, a Montjuic erődöt, majd már ott voltunk a meccsen, mikor alig fél órával a kezdés előtt közölték, hogy a csapatorvos aznap délután bekövetkezett hirtelen halála miatt elmarad.

Egy pozitívum volt abban, hogy elhalasztották a mérkőzést, hogy így még elértük a vonatot Mataróba (különben egy éjszakai busszal kellett volna mennünk, amit ha lekésünk, további 2 órát várhattunk volna az éjszakában) Azért volt bennem kisebb keserűség, mikor néztem a tv-ben az új időpontban bepótolt meccset. Apa fel is hívott, hogy "mutatták a helyünket, valaki más ült ott". Így jártunk. Az viszont számomra keserű volt, hogy a szezonban ez már a második külföldi meccs volt, amire ki szerettem volna menni és elmaradt. Augusztusban Plzenben jártam így a Sigma Olomouc elleni bajnokijukkal. Ez az én formám.

Emlékezés egy szurkolótársra:

Június 6-án nagyon rossz hírt kaptam. Másfél héttel azután, hogy megrendítő híreket kaptam felőle, mely szerint kritikus állapotban került kórházba és drasztikus beavatkozással tudták stabilizálni, elhunyt Daru Sanyi. Már az állapotával kapcsolatos hírek is ledöbbentettek, de a halála letaglózott rendesen. Bár nem voltunk közeli barátok, de a haveromnak nevezhettem. Tényleg mindenki számíthatott rá, bármiben kellett segítség. Már lassan két hónapja történt, de még mindig nem tudom elhinni. Szűk két héttel előtte, még együtt ünnepeltük a csapat bajnoki címét. Ott találkoztunk a Groupama Arénánál. Egyszerűen még most sem tudom felfogni. Nem akarom még most sem elhinni, hogy már ő sincs. Sajnos a temetésén munkahelyi kötelességeim miatt nem tudtam ott lenni. Egyszerűen felfoghatatlan. Eltávozása napján volt a magyar-svéd focimeccs. Soha nem sírtam az Ismerős Arcok által énekelt Nélküled során, de aznap igen. Neki is ott kellett volna lennie aznap. És tudom, hogy ő is ott volt. 

Isten veled, Sanyi! :'(

  

Remélem a következő szezonban már egy kicsit több időt tudok szentelni a blogomra és minden rendben lesz körülöttem. Addig is teszem a kötelességemet. Remélem boldogabb szezon elé nézek!

(igaz, az MTK elleni bajnokin nem nagyon brillírozott a csapat. 1-1 lett a kékek otthonában, de nélkülem.)