Derbi-hét, 4. rész: "a futball ünnepe"

 Újabb epizódhoz érkezett a Derbikre visszaemlékező sorozatom, amelyen ezúttal a Puskás Ferenc Stadionban rendezett összecsapás kerül terítékre, amelyet azóta is csak úgy emlegetnek: a futball ünnepe.

Az előző szezont követően hasonló elánnal igyekezett futballozni a Ferencváros a magyar stadionok gyepszőnyegén, azonban a nagyra törő erősítési tervek sajnos befuccsoltak. Az újonnan érkező játékosok közül a Derbiig, egyedül a trinidadi védő, Akeem Adams játéka nyerte el a ferencvárosi publikum tetszését. A holland másodosztály gólkirálya, Jack Tuyp, valamint a szintén a németalföldi országból érkező Arsenio Valpoort hiába volt eredményes az első fordulóban a Pécs elleni idegenbeli bajnokin, honfitársuk, a csapat vezetőedzője, Ricardo Moniz nem nagyon számolt velük a továbbiakban. Talán még az előző szezont a Rapid Wien alkalmazásában töltő, Európa Liga csoportkörös tapasztalattal is rendelkező Gerson volt, aki még valamilyen szinten lehetőséghez jutott a csapatban, azonban fegyelmezetlensége miatt nem sokat segített a csapat játékán. Mégis a csapat valamilyen szinten jól játszott, folytatta a már megszokott megalkuvást nem tűrő játékát. Bár hazai pályán (véleményes körülmények között) 2-0-s vereséget szenvedtünk a Videoton ellen, majd Debrecenben is könnyen megadtuk magunkat (4-1 oda), azon kívül meggyőző játékot produkált az ellenfelekkel szemben a csapat, főleg a bajnoki címvédő Győri ETO vendégeként, ahol hátrányból fordítva sikerült megszerezni a három pontot. Sokak szeme előtt pedig lassan elkezdett lebegni a 29. bajnoki cím lehetősége. Így érkeztünk el a Derbiig, amelyre hosszú évek után olyan létszámú nézősereg volt kíváncsi, amelyektől magyar bajnoki mérkőzésen már-már elszoktunk. Több, mint 22 ezer szurkoló váltott jegyet a Puskás Ferenc Stadionba, igazi futballhangulat uralkodott Budapesten. 

Akkoriban kezdte el tiltakozását az új beléptetési szabályok miatt az Újpest legfőbb szurkolói csoportja, a Bulldogs, amely legjobb tudomásom szerint azóta sem látogatja a lilák labdarúgó eseményeit szervezetten. Abban a szezonban a rangadóig nem nagyon kaptak buzdítást ultráiktól a IV. kerületi focisták, ám a Derbi előtt az észak-pestiek másik szurkolói csoportja, a Fidelity bejelentette, hogy a Ferencváros elleni mérkőzésen visszatérve átveszik az irányítást az újpesti hangulatfokozásban és ők viszik tovább a lelátói életet. Bár nem vagyok Újpest-szurkoló, de hallani lehetett belső vitákról is az ellenfél oldalán, de ebbe részletesebben nem szeretnék belemenni, főleg nem pletykákra hivatkozva. 

A mérkőzést megelőzően olyan hangulat uralkodott a Puskás környékén, amelyet csupán válogatott meccsen lehetett érezni már évek óta. Ellepték a környéket a zöld mezes, - sálas drukkerek, a létesítmény területén pedig sörsátor várta a szomjas fanatikusokat. Itt futottam össze én is Borsodból érkezett barátaimmal és már nagyon vártuk, hogy elkezdődhessen a mérkőzés, de addig volt még bő egy óra. A lelátón pedig olyan egység volt zöld oldalon, amelyet már rég tapasztalhattunk. A fradisták megmutatták, hogyan lehet jó hangulatot teremteni a nem éppen jó akusztikájáról híres arénában. Mindezt fokozta az az esemény, mikor megérkeztek a különbuszokkal a vendégszektorba is a lila-fehérek. Igazi Derbi-érzés! Forrt a levegő Zuglóban! Már tűkön ültünk a lelátón: "KEZDŐDJÖN MÁR A MECCS!!!!"

A hangulatunkat majdnem letörték a lilák, hiszen kezdés után rögtön megszerezték a vezetést Bawon Tshibuabua góljával. Teljesen összezavarodott a ferencvárosi hátsóalakzat, sorra alakították ki a vendégek a lehetőségeiket. Kabát Péter két veszélyes lövése is elkerülte a találatot követően a kaput, de végül csak magára talált a Fradi és be is talált kapuba, ám David Mateos fejese után emelte a zászlót (kis fáziskéséssel) az asszisztens. Mint utóbb kiderült, jogosan. De a Fradi nem állt le. A játékrész derekán egy oldalsó beadás után Ulysse Diallo ugrott a legmagasabbra és fejelt Balajcza Szabolcs hálójába! 1-1! Addig se lehetett panasz a ferencvárosi drukkerek lelkesedésére, de ettől méginkább extázisba kerültünk zöld oldalon. A félidő végén még volt egy kis tűzijáték az újpesti kapu előtt, de nem sikerült betalálni, döntetlennel vonultak öltözőbe a csapatok.

A szünet után még szinte el sem kezdődött a játék, már ferencvárosi előnyt lehetett leolvasni az eredményjelzőről! Amíg beborította a füst a Fradi B-közepet, addig a lilák spanyol védője, Juanan csúsztatott egy oldalsó szabadrúgást saját kapujába! 2-1! Megőrült a zöld-fehér sereg! Az Újpest próbálkozott még támadásokkal, azonban sem Antón, sem pedig Kabát Péter nem tudta bevenni Jova Levente kapuját. Egy szöglet után pedig végleg meg lett pecsételve az újpestiek sorsa, mikor Julian Jenner szögletét Böde Dániel fejelte a kapuba Balajcza Szabolcs mellett, akit saját csapattársai akadályoztak a kijövetelben. Innen már nem lehetett elvenni a győzelmet a Ferencvárostól. Sajnos a gól után olyan esemény következett, ami egy kicsit beárnyékolta a jó hangulatot, huligánok egy csoportja akart betörni a pályára, ám a biztonságiak megakadályozták a súlyosabb rendbontást. 

A hosszabbításban még okozott egy kisebb idegességet, mikor egy általunk szabálytalannak látott esetet követően Böde Dániel kapott sárga lapot, büntető helyett. Azonban otthonról végig nézve láttam, hogy helyesen döntött a játékvezető. A meccs vége pedig az önfeledt ünneplésről szólt. Szurkolók százai futottak be a pályára, ünnepelve a csapatot. Ahogy Ricardo Moniz lenyilatkozta: "ez a meccs a futball ünnepe volt." Sok néző, jó hangulat, remek meccs, Fradi-győzelem! Aki ott volt, sosem fogja felejteni!

A meccs másnapján pedig elkezdődött egy erős negatív széria Ferencváros háza táján. Először rendőrségi azonosítás és eljárás alá helyezték a pályán ünneplő szurkolókat, köztük nőket és gyerekeket is, amelynek végül egy héttel később a Puskás Akadémia Felcsút elleni vendégjáték során lett foganatja, mikor sok drukkert nem engedtek be, voltak olyanok is, akik ott se voltak a Derbin, úgy nem engedtek bebocsátást a székesfehérvári stadionba. Ekkor mélyült el a feszült viszony a Ferencváros tábora és a vezetőség között, amely a végén a vénaszkennerben és bő három év bojkottban csúcsosodott ki.

Sajnos nem csak ez az egyetlen negatív dolog, amit át kellett élnünk fradistaként. A meccs utáni héten, az egyik edzés során, a trinidadi védőnk, Akeem Adams szívinfarktust kapott. A fiatal hátvéd állapotát olyan módon tudták stabilizálni, amelynek hatására be kellett fejeznie pályafutását, ugyanis a bal lábát amputálni kényszerültek az orvosok. Sajnos a trinidadi védő életéért hiába imádkoztak fradisták százezrei, az év végén állapota romlott és életét vesztette. Ez egy olyan tragédia, amelyet szurkolóként nehezen tudtunk azóta is feldolgozni, nem hogy a csapattársai.

Az esemény kihatott a csapat játékára is, hiszen olyan negatív szériába került a csapat, hogy az őszi szezon lezárásáig, csupán kétszer sikerült bajnoki meccsen győztesen elhagyni a pályát. (Diósgyőrben és Székesfehérváron) Közben pedig a Magyar Kupában is össze sorsoltak minket az Újpesttel, ott pedig egy 0-0-s hazai döntetlent követően a visszavágón már Máté Csaba irányításával 1-0-s vereséget szenvedve búcsúztunk a sorozattól. Miután a csapat a Pécs ellen is vereséget szenvedett hazai pályán teljesen lelkét vesztve, megköszönték Ricardo Moniz munkáját a Fradinál. A hozzánk, szurkolókhoz eljutó információk szerint a holland mestert nagyon mélyen megérintette az Adams-szel történtek, hogy az azóta is kihat a pályafutására. Ám őt azóta is kedvencként kezelik az Üllői úton. Ő volt az, aki egy szenvedős korszak és egy (celeb) Berki Krisztián által elkövetett közösségi rombolás után visszahozta a hitet a szurkolókba, feltámasztotta a fradizmust. 

Tavasztól új korszak kezdődött a csapat háza táján, érkezett a német Thomas Doll, akivel olyan történt, amelyre már rég vártunk. De erről majd legközelebb!