Derbi-hét, 2. rész: "Pölő, az Újpest-ölő!"

Folytatódik a vasárnapi Derbire hangoló sorozatom, amelyben visszaemlékezem az általam helyszínen megtekintett, megjegyezni érdemes Ferencváros-Újpest rangadókra. Ezúttal egy évet ugrunk az időben és elevenítsük fel azt a meccset, amely után a később pokolba kívánt Pölöskey Pétert éltette a Fradi-szurkolók közönsége.

Fotó: MTI

Miután felelevenítettem életem egyik legborzalmasabb futballélményét (ITT!) jöjjön egy sokkal kedvesebb emlék. 
Ekkoriban nehéz idők jártak a IV. kerületben. Amíg másfél évvel azelőtt még tehetősebb volt a klub, elérkezett egy gyötrelmes időszak. Nem csak Újpesten, a Ferencváros számára is nehezen indult a szezon, hiszen csupán csak a 8. fordulóban, aratták első győzelmüket a zöld-fehlrek, már Détári Lajos irányításával a kispadon. Nem nagyon fordult elő olyan a múlt során, hogy a két legnépszerűbb gárda úgy várta az egymás elleni rangadót, hogy akár a kiesés szele is érinti őket. 

Amíg a IX. kerületben megkezdődött az építkezés Kubatov Gábor elnök megválasztásával, addig Újpesten annyira húzós volt a helyzet, hogy a klub egyik játékosa még azt is lenyilatkozta a magyar sportsajtóban, hogy lassan már ételre sem telik nekik, annyira nem tudja a bérüket kifizetni a lila-fehér csapat vezetősége. Aztán a Derbi hetén jött a Észak-Pesten a fény az alagút végén, Roderick Duchatelet belga üzletember, a Standard Liége csapatát tulajdonló Roland Duchatelet fia vette meg a szebb napokat átélt csapatot.
Ekkoriban főiskolai belső szakmai gyakorlatom miatt részt vehettem mindkét csapat felkészülésén, így ellátogattam Szusza Ferenc Stadionba is. A liláknál személyesen fogadott minket a klub új tulajdonosa, mikor megérkeztünk a stadionba. Így elmondhatom, hogy volt szerencsém(?) kezet fogni Duchatelet úrral. Természetesen a pulóverem alatt hordtam egy ferencvárosi pólót hovatartozásom miatt. Az edzés közben fordult hozzám Bartha Csaba, az Újpest FC-t működtető Kft. akkori vezérigazgatója (ma a Győri Audi ETO KC elnöke), hogy "mit gondolok? Nyerni fogunk a hétvégén?" (mármint az Újpest), ekkor felé fordultam, levettem pulóveremet, amely alatt azt a pólót, hordtam, amelyen az a felirat volt olvasható "KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY FRADISTÁNAK TEREMTETTÉL!" és válaszoltam: "igen, nyerni fogunk!" (mármint mi, a Ferencváros). Sosem felejtem el azt az arcot, amit erre vágott! :D
Sajnos a munkánkkal kapcsolatban később égett a pofám, hiszen minden érintettnek ígéretet tettem arra, hogy a közzététel előtt el fogom küldeni a felvételeket az illetékesekhez, azonban sajnos én is már csak akkor láttam ezeket, mikor szaktársam hónapokkal később feltöltötte a videómegosztóra. Kaptam is nem keveset, még fenyegetéseket is bizonyos helyről! Persze én adtam hozzá az arcomat, nevemet, innen is köszönöm majd 10 év után, hogy ilyen helyzetbe hozott!

A régi Albert Stadionban meg volt a különlegessége a Derbinek, hiszen a vendégszektor elhelyezkedése miatt nem volt veszélytelen az opponens drukkerek beléptetése. Ahogy feljöttek az aluljáróból azt láthatták, ahogyan körbeállják őket a kordonokon túl a fradisták és zúdul minden szitok a nyakukba. Sajnos sok esetben még üvegek is, amelyek sérülést okozhatnak. Ilyenkor mindenki odagyűlt a kerítésekhez és várta az észak-pestiek megérkezését. És ahogy az első lilák felbukkantak, robbant a környék. 

Miután a lilákat beterelték a helyükre, a Fradi-szurkolók is megindultak a beléptetőkapuk felé, majd elfoglalván a helyünket, vártuk, hogy megkezdődjön a mérkőzés. Totálisan a ferencvárosi szájak íze szerint alakult a rangadó, hiszen Pölöskey Péter rögtön, az 5. percben megszerezte a vezetést a Fradi számára. Ekkoriban úgy nézett ki, hogy a fiatal támadó pályája felfelé fog ívelni, őt ünnepelte az Üllői úti publikum. Még azt a nevet is ráaggatták Ferencvárosban, hogy Pölő, az Újpest-ölő. Csodásan folytatódott a mérkőzés, hiszen pár perc után büntetőhöz jutott az FTC, azonban Juha Hakola pocsék lövését szögletre ütötte Balajcza Szabolcs. Az első játékrész végén Somalia növelte a zöld-fehérek előnyét, majd a mérkőzés végén a hajrába behozott veterán-kedvenc, Lisztes Krisztián állította be a 3-0-s végeredményt. 

A meccs után örömünnep vette kezdetét a Népliget környékén, hiszen az elmúlt évek után jól esett ekkora fölénnyel legyőzni a nagy riválist. 

A bajnokság nem folytatódott valami fényesen. Esetleg a Diósgyőr fölényes legyőzése, vagy a szezon végén az NB I-től búcsúzó zalaegerszegi barátaink elleni 2-0-s hátrányból megnyert mérkőzést lehet megemlíteni. A tavaszi Derbi talán minden idők legérdektelenebb rangadója volt a két csapat között. Nem volt az az igazi tűz a két táborban, ahogy a játékosokban sem. 1-1-es döntetlennel zárult a Megyeri úti mérkőzés, amellyel igazán egyik oldal sem lehetett elégedett. Bárcsak inkább egy látványos, sok helyzettel kecsegtető összecsapás lett volna. Nyáron hasonló hangulatban jött a Derbi, amelyet egy eseményektől dús hosszabbítás végén a lilák nyertek meg. De jöhetett az utóbbi évtized egyik legjobban várt rangadója, amely több volt egy egyszerű Derbinél.