Nehéz időszak lelátón és azon kívül is

Győzelem és rengeteg vereség lelátón történő átélése mellett egyéb dolgok is voltak, amely alapján elég kemény időszak van mögöttem, de nézzük mi történt az elmúlt időszakban.

Ahogy a leadben is olvasható volt egy elég kemény időszak van mögöttem, amelynek múlt héten vége szakadt. Az elmúlt féléves időszak számomra inkább arról szólt, hogy a belemet is kidolgoztam, amelynek a vége az lett, hogy befejeztem pályafutásomat a jelenlegi munkahelyemen. A mérkőzések számomra már azt jelentették, hogy egy kicsit kilépek a mindennapos mókuskerékből, amelybe belekerültem. 

De nézzük mi történt velem lelátói szempontból:

A Ludogorets elleni EL-meccset követően a válogatott mérkőzés következett számomra. Mindenki nagyon várta az írek elleni összecsapást hazánkban. Már bő egy órával a mérkőzés megkezdése előtt megérkeztem a stadion területére, ahol korábbi sztárokat láthattam. Összefutottam az újpesti kedvenc Kabát Péterrel, valamint a forgókapuknál Pisont Istvánnal is, de a tv-sek közül Szujó Zoltán is velem szembejött ahogyan a szurkolói zóna felé vettem az irányt. A meccs maga az volt, hogyan kerülünk mennyből a pokolba. Lukács Dániel és Varga Barnabás góljai után szinte a fellegekben jártunk, de Troy Parrott egyenlítése benne volt a levegőben. Valahogy ekkor nem éreztem a levegőben azt, ami történt bő 10 perccel később. Azért izgulós volt. Pont az alapvonalnál foglaltam helyet, így előttem történt minden. Egyszerűen nem tudom felfogni, ami történt. Lehet keresni hibásokat, Apám elég feszülten Dibusz Dénest hibáztatta a 96. perc eseményeiért, miután nagyon rosszul jött ki az előreívelésre. De megtörtént. Döbbenten néztem az írek örömét, amilyen eufóriába kerültek. Amióta meccsre járok, ilyen döbbent csendet még sohasem tapasztaltam. Miután én egy kicsit felocsúdtam a mellettem ülő lányt próbáltam vígasztalni, miután potyogtak a könnyei. Nem tudom a mai napig elhinni, hogy mi történt. Remélhetőleg valamikor ezt az élet visszaadja nekünk! Amikor már kezdtük elfeledni, újra szemünk előtt lebegett a Himnusz egyik sora: "balsors, akit régen tép". Ez már tényleg felfoghatatlan...

Addig a bajnokságban is voltak nagyon fura meccsek: 

Ami a Nyíregyháza ellen történt, az már egyenesen felháborító volt számomra. Nem nagyon láttam a védelemben az akarást, ami egy profi futballistát jellemezne. Csak nézték, ahogy a hosszú oldalra átívelték a szabolcsiak, majd először a Fraditól átigazolt Manner Balázs, valamint szintén egykoron fradista Kovácsréti Márk is bebombázta Dibusz Dénes kapujába a labdát, a végén pedig ahogyan Toma György végig szlalomozott a védőink között már több volt, mint kiakasztó. Egy lélektelen, elfogadhatatlan teljesítmény után még Gruber tizenegyesből történő szépítésének örülhettünk, de többnek nem. 

Idő közben a Felcsút elleni mérkőzésen nem vettem részt, hiszen utam Ljubljanába vezetett, ahol az Olimpija futballmeccsén vettünk részt és szurkoltunk a Fradi jégkorongozóinak idegenbeli meccsén. Erről ITT OLVASHATTOK .

Hazaérkezés után a Kisvárda fölényes legyőzésekor egy fiatal magyar játékos bemutatkozásának örülhettünk, hiszen Lakatos Csongor személyében egy 18 éves védő is pályára lépett a 3-0-ra megnyert mérkőzésen. De egy hét múlva ismét a fejünket vertük a falba a Debrecen ellen. Támadásban semmi sem jött össze, azonban Szalai Gábor ordító hibáját követően Bárány Donát lőtt gólt és vitte el a pontokat a hajdúsági gárda. Megint egy nagyon gyenge teljesítményt láthattunk. Végül Diósgyőrben győzelemmel zárta az évet a futballcsapat. De ott sem volt eget rengető teljesítmény tőlük, de a tavasszal debütáló Madarász Ádám először játszott végig egy bajnoki meccset.

 

2025 vége Európában más volt. Először egy kemény küzdelemben hozott el a csapat 1 pontot az isztambuli pokolból, a sztárfocistákkal teletűzdelt Fenerbahce ellen, majd jött a Rangers elleni mérkőzés, amely a stáb több tagjának eléggé érzelemmel teli volt, miután a skót brit koronához hű lojalisták csapata ellen mérkőztek meg írként. Egykoron Robbie Keane is megfordult a nagy riválisuknál, a Celticnél. Úgy gondolom a meccs folyamán sokkal jobb volt a Fradi, de mégis a korábbi KEK-győztes gárda szerezte meg a vezetést egy eléggé véleményes góllal, amelyet nagyon sportszerűtlenül, a Tábor felé mutogatva ünnepeltek meg. Így ez olaj volt a tűzre a lelátón, amely a félidő végén felrobbant, mikor Ötvös Bence lövése utat talált a kapuba. A második játékrészben is az FTC dominált, amely következtében több helyzetet is kialakított a Ferencváros, az egyik ilyen után Callum O'Dowda ívelt középre, amely után Varga Barnabás fejelte a labdát a kapuba. 2-1-re nyert a csapat, amely után reménykedtünk benne, hogy meglehet a közvetlen nyolcaddöntős szereplés.

Az év vége ezúttal az Ügetőn fejeződött be. Apa régi álmát váltottam valóra, hiszen régóta mondta már nekem, hogy mennyire szeretne a lovin fogadni a fiával. Nyertünk is rendesen! Jó hangulatúan zártuk az évet.

Igaz, már ekkor is beteg voltam, így az év végi jégkorong-meccsek kimaradtak számomra, így 2026 több program lemondásával kezdődött, de végül kijutottam Érdre a kézilabdacsapat Bajnokok Ligája meccsére a Podravka ellen. Bár a lányok nem játszottak a legjobban, de így is sikerült fölényesen legyőzniük a horvát bajnokot.

Közben folytatódott a foci-bajnokság, ahol a két távozó alapember, valamint a nem éppen eredményes edzőmeccsek után nem vártuk pozitív előjelekkel a Panathinaikos elleni EL-összecsapást. Nem játszott nagyon jól a csapat, mégis a leggyengébb teljesítményt az ukrán játékvezető nyújtotta. Végül Yusuf tizenegyesből szerzett góljával megszerezte a vezetést a csapatunk, de a végén jött a Pao egyenlítő gólja, így a vége 1-1 lett. 

A bajnokságban pedig rögtön rangadóval, a Győr ellen kezdtük az évet. Az új csatárigazolás Franko Kovacevic góllal mutatkozott be, és 60 percig sokkal jobb volt a csapatunk az ETO-nál, de utána a védelem összeomlott. Csak nézték nem egyszer, ahogy a győriek betörnek és gólt szereznek. Egyes esetekben azt hiányoltam, hogy nem terítették le eléjük a vörös szőnyeget. A hátsó alakzat minősíthetetlen perfomanszot mutatott. Ezzel gyakorlatilag átengedtük az ellenfél kezébe a bajnoki cím megszerzésének kérdését. Igaz, még hosszú a bajnokság. 

Az EL-ben jött egy súlyos vereség a Nottingham Forest ellen, amely után Pakson sikerült behúzni a 3 pontot Gruber Zsombor góljával, majd eljutottunk a Derbiig. Mostanában már egyre jobban bennünk van az aggódás, hiszen a lilák évről-évre erősödnek és többször mutattak be olyan játékot, amely nem igen ízlik a védelmünk számára. Azonban ezúttal a Fradi teljesen ledominálta a városszélieket. Kovacevic gyors gólja után Gómez egy szöglet után volt eredményes, majd a félidő előtt Kanichowsky is betalált, amely után beállították a végeredményt. A második félidőt teljesen kontrolálta és lemenedzselte a Fradi, nem akart nagyon sokat beletenni, így 3-0-ra nyertünk és 2016 óta veretlenek vagyon legnagyobb riválisunk ellen. Reméljük a sorozat még sokáig folytatódik!

Ezután jött egy könnyed továbbjutás a kupában, a Csákvár ellen felforgatott csapattal tudott nyerni a Fradi 4-0-ra, a végeredmény ismét az első félidőben kialakult, majd az EL-ben, Razgradban lett vereség a vége.

A ZTE elleni 3-1-es vereségről azért nem szeretnék külön írni, mert Káprály Mihály játékvezető olyan szinten vezette a meccset, hogy már-már kimondhatjuk, hogy csalt. (még ha Cissé kiállítása valamilyen szinten jogos is volt) Ez véleményem szerint nyílt üzenet volt az MLSZ részéről, hogy nem szeretnék, hogy a Fradi megszerezze 37. bajnoki címét.

De nézzük inkább, hogy mit láttunk a pályán:

Robbie Keane nagyon hangzatos nyilatkozatokat tesz, hogy ezt így kell, azt úgy kell, de ezt valahogy nem látjuk a pályán. Amit látok, hogy a középpályán nincs nagyon teljesítmény, a védők hátul passzolgatnak, majd hibázás esetén jön a gól, mint pl. a Debrecen ellen is. Néha a szélen próbálkozunk, de főképp azzal próbálkozik a csapat, hogy előreívelik a labdát. Varga Barnabás ittléte alatt még talán működhetett, de Franko Kovacevic teljesen más profilú támadó. Sokszor Apával próbáljuk nézni, hogy mi lehet az elképzelés, de nem tudunk rájönni. Hátul passzolgatnak a védők, majd nem egyszer vissza a kapushoz. Mintha nem mernék előre passzolni a labdát. Így nehéz gólt lőni. Kevés irányító játékosunk van, aki támadásban segítené a középpályát. Valamit ezen dolgozni kellene, mert nem lehet szerencsére bízni a góllövést. Bízzunk a legjobbakban a jövőben!