"Támogattuk lengyel testvéreinket" - avagy egy wroclawi hosszúhétvége

 Két mérkőzést is megtekintettünk ezen a lengyelországi hosszúhétvégén. Először a Slask Wroclaw hazai meccsét néztük meg a Stal Mielec ellen, majd átvonatoztunk Lubinba, ahol a Zaglebie a Cracovia csapatát látta vendégül. Emellett kalandoztunk egyet "a törpék városában".

Amikor decemberben kisorsolták az Európa Konferencia Liga rájátszás körét, nem ezt az utazást terveztük erre a hétvégére. Úgy gondoltuk, hogy ott leszünk Athénban, valamint eltöltünk egy kis időt a görög fővárosban. Végül terveink másképp alakultak, ugyanis nagy volt a bizonytalanság abban, hogy mi, fradisták is résztvehetünk a Karaiszkakisz Stadionban rendezett összecsapáson. Igaz, a B-tervünk egy olyan B-terv volt, amit alapból is beterveztünk, ugyanis meg akartuk tavasszal látogatni Máté barátunkat, aki Wroclawban lakik és dolgozik. Így nem engedve a kérdéses helyzetnek, előrehoztuk a másik időpontra tervezett kirándulást és megkezdtük a szervezést, hogy elinduljunk Alsó-Szilézia legnagyobb városába. Az útra Rolival készültünk, Marci és kedvese már ősszel elutazott Lengyelországba. A buszra megvettem a jegyet, a szállás foglalása kalandosra sikerült, ugyanis ahol foglaltam a lakhatásunkat, ott az oldalt egy kiber-támadás érte, amely után majdnem pénzemet veszítettem. Szerencsére a bankom éber volt, és azonnal tiltottuk a kártyámat. Ellenben innentől minden rendben haladt a szervezéssel és már izgatottan vártam, hogy eljöjjön február 15. estéje, amikor útra kelünk Lengyelország felé.

Az indulás napján még serényen dolgoztam, majd kora este Roli is átjött hozzánk, hogy együtt szurkoljuk végig a Ferencváros EKL-meccsét az Olympiakosz ellen. Ahhoz képest, mennyire örültünk az első percben Varga Barna góljánál - amit végül nem adott meg les miatt a játékvezető, olyan csalódottan indultunk el a népligeti autóbusz pályaudvar felé. Kezdetét vette egy hosszú, nyolc és fél órás buszos utazás. Nem mondom, nem épp kényelmes utunk volt. Az egyik, egy idősebb sofőr még higgadtabban vezetett, a fiatalabb pedig elég sportosan, nyomta rendesen a busznak a szlovák és a cseh autópályákon. Többek között emiatt, valamint a cseh-lengyel határ előtti szerpentineknek is köszönhetően nem igazán sikerült kialudnunk magunkat az út során. Kissé kótyagosan érkeztünk meg a menetrendszerint kiírthoz képest negyed órával korábban Wroclaw buszpályaudvarára. Máté kijött elénk és együtt mentünk el a lakására, ahol csomagjainkat letettük, majd nyakunkba vettük a várost. Első utunk az üzleti negyed központjába, a Dominikanskahoz vezetett.

Innen nyílt a sétálóutca, ahol végig tudtunk menni a Rynekhez, vagyis a főtérhez. A város igazán díszes a színes épületeivel, igazán tartalmas hétvégét lehet itt eltölteni. A város szerte kisebb törpeszobrokat fedezhetünk fel, amely kisebb ellenállásra emlékezteti a helybélieket a kommunista-rendszerrel szemben. Jó kedvre deríti a helyieket és az ide látogatókat is a megannyi apró szobor városszerte. Megtekintettük a Mészárosok utcáját is, majd az Odera partján eljutottunk a Katedrális-szigetre. A wroclawi katedrálisban nem igazán tudtunk körbenézni, ugyanis péntek délelőtt is szépen megtelt a plébánia a szentmisére. Az út miatt nem voltam elég friss, így néhány parkban leültünk pihenni, majd a Dominikanskánál beültünk egy ebédre. Délután 3 körül tudtuk elfoglalni a szállásunkat. Miután lementem a szomszédos boltba főképp ásványvízért (mert Máté nem ajánlotta, hogy csapvizet igyunk), ledőltem aludni, addig Roliék ismét elmentek felfedezni a várost. Majdnem másfél óra alvást követően már készülődtünk az esti meccsre. Taxit hívtunk, amivel elmentünk a Tarczynski Arénáig. A jegyeket Máté barátunk vette meg nekünk is online, így már a jegypénztárnál nem kellett beállnunk az amúgy sem létező sorba. Közel egy órával a kezdőrúgás előtt még csak lézengtek a drukkerek a stadion környékén. De az ultrák ugyanúgy felálltak díszsorfalba, ahogy a népligeti aluljáróban a fradisták, hogy gyűjtsenek a barátok vendéglátásához. ("Támogassátok magyar testvéreinket!" :D )
A stadion mellett volt található a klub hivatalos boltja, ahol vettem egy sálat. A motozás viszont eléggé szigorú volt, megfordulva, mindenemet átnézték, a legveszélyesebb elemnek a pénztárcámat találták. Nagyon meg akarta nézni a szekus. Innentől már bent voltunk a stadionban. A büfében egy finom kolbász-dogot vettem narancslével. Finom volt, vacsorának igen is megtette. 

A lelátón a felső részen foglaltunk helyet. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan ültünk a szektorunkban. Főképp egy családi részen ültünk, így a klub kabalája sokszor járt a környékünkön. A kezdésre közel harmadház gyűlt össze a stadionban, majdnem 12 ezer néző. (mondjuk magyar klubok összeteszik a kezüket egy ilyen létszámú közönségért, de a feléért is) Jöttek pár százan Mielecből is szurkolni a sajátjaiknak. Gólzáporos meccsre számítottam, valamint abban reménykedve, hogy a Slask megtalálja a formáját.

Legutóbb hazai környezetben 1-0-ra kikaptak a Pogon Szczecin ellen, amelynek köszönhetően üldözőik, a Jagiellonia Byalistok, valamint a Lech Poznan is beérte őket. Így is történt. Végig a wroclawiak futballoztak mezőnyfölényben, azonban a 8. percben kétszer is nagyot hárított a vendégek hálóőre, Mateusz Kochalski. Az egyik lövést az az Aleks Petkov tűzte kapura, aki fejelte a válogatottunk Eb-t jelentő öngólját. Addig a Stalnak csak momentumai voltak, egy-egy pontrúgás után. Ezeket még tudta hárítani a zöld mezesek védelme. A félidő végén barátaim úgy gondolták, hogy lenéznek a büfébe és nem várták meg a nem épp eseménydús első félidő végét. Rosszul döntöttek. Egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Ilya Shkurinról megfeledkeztek a hazaiak, a fehérorosz játékos pedig egy tolás után belőtte a labdát Rafal Leszczynski kapujába. 0-1. A Slask játékosai egyből körbevették Tomasz Musial játékvezetőt lesállást reklamálva, azonban a sípmester pályán hozott ítéletét a VAR megerősítette. A gól érvényes. A hosszabbításban agresszívan próbált egyenlíteni a Slask, de nem tudtak betalálni a kapuba. A Mielec védelme állta a sarat. Vendég előnyt mutatott az eredményjelző a szünetben.

A félidőben online követtem a Paks-ZTE mérkőzést és figyeltem, ahogy zalai barátaink nagyot harcoltak a listavezető otthonában és két gólos hátrányból fordították meg a találkozót és nyertek 4-3-ra az atomvárosban. Körülöttem néhány szurkoló nem is értette, hogy mi a fenének örülök, amíg nincs játék? Vicces volt, ahogy Mance góljánál a frászt hoztam rájuk. :D
A folytatásban a Stal inkább a védekezésre koncentrált, addig a Wroclaw mindent egy lapra feltéve próbált egyenlíteni. Először Petr Schwarz félollós mozdulatból eleresztett lövését védte Kochalski, majd egy közelről, de éles szögből, a hazaiak spanyol sztárcsatára, Erik Exposito próbálkozott. Utóbbi lövését a rövid saroknál állva védte a kapus. Exposito amúgy olyan volt, mint egy szobor ezen a meccsen. Nem azért mert úgy állt volna a pályán, hanem annyira faragták őt a Mielec védői. A védés utáni szögletből Samiec-Talar csúsztatott pontatlanul a kapu felé. Néhány perccel később egy veszélyes szögből jutott szabadrúgáshoz a Slask, Exposito lövését pedig hatalmas bravúrral tolta kapufára a hálóőr. A végén már csak kivédekezte a cserékkel is frissítő Wroclaw próbálkozásait a vendégcsapat, a Stal Mielec pedig hatalmas bravúrt elérve elvitte a pontokat a Tarczynski Arénából. 

A meccs után sűrítetten mentek vissza a villamosok a belváros felé. Mi is elcsíptünk egyet, amely bevitt minket a főpályaudvarig, ahol átszálltunk egy szállásunk felé tartó járatra. Mi ott búcsúztunk el Mátétól is indultunk el a hotelbe, hogy kipihenjük a hosszú napot. Egy fordulást követően, mint akit kiütöttek úgy aludtam el. 

Másnap 10 körül indultunk el, hogy nyakunkba vegyük a várost. Miután találkoztunk barátunkkal, elindultunk a város szélére, hogy az Olimpijskij Stadiont tekintsük meg. Manapság itt amerikai futball és salakmotor versenyeket rendeznek, emellett a város sportéletének egyik központja található itt. Igazi városi park, a szomszédban pedig jót lehet barangolni a Chopin-parkban. Mi is így tettünk. Utóbbiban találtunk egy pizzériát, ahol egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk el. Még visszamentünk Mátéhoz, ahol aztán elkezdtük szervezni a másnapot és megvettük a vonatjegyeket, ugyanis egy másik várost látogattunk meg. Este ismét nyakunkba vettük a belvárost. Beültünk egy kocsmába, ahol amíg a többiek egy helyi házi sört fogyasztottak, én - az antialkoholista - életem legrosszabb almalevét ittam meg. Most is rosszul vagyok, ha rá gondolok. Még este elnéztünk az Odera partjára, majd visszatértünk a szállásra, ahol próbáltuk kipihenni magunkat a másnapi kirándulásra. 

Reggel ébredés után gyorsan összecsomagoltunk, majd kijelentkeztünk a szállásról, ugyanis este már utaztunk haza Budapestre. Átvittük Mátéhoz a csomagjainkat, majd elindultunka vasútállomásra, hogy elérjük az IC-t, amely Lubinba vitt minket. Alig egy órán belül megérkeztünk utazásunk helyszínére, egy álmos kis városba, ahol vasárnap, de Máté szerint általában sincsen nagy élet. Az orthodox-templom és a főtér megtekintése után megebédeltünk, majd fogtunk egy taxit, amellyel eljutottunk a város szélén egy földművelési terület mellett található Zaglebie Arénához. Viszonylag gyorsan bejutottunk. A grillbüféknél sült a kolbász, a többi büfében pedig melegszendvicset is lehetett kapni a lengyel sörök mellett. Jó helyünk volt, ugyanis majdnem a félpályánál ültünk. A hazai tábor szépen lassan gyarapodott, Krakkóból is érkeztek pár százan, de annál hangosabban. 

A Zaglebie kezdőjében felfedezhettünk egy ismerős nevet is, ugyanis a védelem közepén próbált helyt állni Michal Nalepa, aki három szezont is lehúzott a Ferencvárosban. A meccs elején emlékeztetett rá, hogy miért nem hullajtottam könnyeket, mikor bejelentette a Vasas elleni kupadöntőt követően 2017-ben, hogy elhagyja a klubot.

A volt Fradi-játékos összehozott két ordító lehetőséget a Cracovia részére, amelyekből nagy szerencséjére nem született gól. Bár a hazaiak is vezettek egy-két veszélyes támadást, mégis a piros-fehér krakkóiakat éreztem veszélyesebbnek az első félidő során. A félidő végén Benjamin Källman lövését kellett védenie a Zaglebie kapusának. A hosszabbítás során viszont már talpra ugrott a közönség. Kacper Chodyna kapott labdát a leshatáron, majd zúdította a játékszert a kapuba. Azonban az asszisztens úgy gondolta, hogy a támadó már lesen kapta a labdát, így emelte a zászlaját. Azonban Damian Kos játékvezetőre rászóltak a videószobából, hogy még egy védő belógott, így az elemzés után a találatot érvényesítették, így a ráadás perceiben megszerezte a vezetést a Lubin. 

A második játékrész egy veszélyesebb Zaglebie-szabadrúgással kezdődött, amely nem sokkal kerülte el a Cracovia kapuját. Egy perccel később viszont a krakkóiak foghatták a fejüket, miután támadójuk hatalmas kapufát lőtt. Továbbra is előnyben volt a Lubin, egyre feszültebb kezdett lenni a mérkőzés. Egy kemény belépőt követően a hazaiak edzője hevesen reklamált, amely után a játékvezető piros lappal a lelátóra küldte a trénert.

A 60. percben ismét a Cracovia veszélyeztetett egy szabadrúgás után, Michal Rákóczy beadása után azonban Patryk Makuch fejese nem sokkal kerülte el a hazai kaput. Ezután a felforrt hangulatban Rákóczy került helyzetbe, azonban lapos lövését védte a Zaglebie bosnyák válogatott kapusa, Jasmin Buric. A 68. percben ismét a VAR percei következtek. Källman esett el a tizenhatoson belül, ami után Damian Kos játékvezető kifelé ítélt szabadrúgást. A Cracovia játékosok reklamálása közepette hívta ki a videóbíró a monitorhoz, majd az eset megtekintését követően megváltoztatta az ítéletét, büntetőt jelzett a krakkóiak javára. A labda mögé a vendégek macedón válogatott középpályása, Jani Atanasov állt és kíméletlenül bombázta a labdát Buric kapujába. 1-1. Felrobbant a vendégszektor. A végén még lett volna esélye megnyerni a mérkőzést a hazaiaknak, azonban sem Wdowiak, sem Pienko nem tudta bevenni a kaput, ahogy a másik oldalon Källman, valamint Makuch is nagy lehetőséget szalasztott el. A meccs végeredménye 1-1. Amíg a vendégek elfogadták ezt az eredményt, a másik oldalon számon kérték a drukkerek a játékosaikat a hetek óta tartó  gyengébb teljesítmény okán. Szép lassan kiürült az aréna, mi is elindultunk vissza a vasútállomásra.

Sajnos vasárnap nem sok mindent találtunk nyitva Lubinban, az utcák is eléggé üresek voltak. Még visszatértünk Wroclawba, ahol megvacsoráztunk, majd a városi árok partján sétálva egy kicsit még próbáltuk élvezni a hétvégénket. Sajnos este 10 után el kellett búcsúznunk Máté barátunktól, ugyanis el kellett indulnunk a buszpályaudvarra, ahonnan indult járatunk haza, Budapestre. Nem sok kedvem volt hazajönni, hiszen nagyon jól éreztem magamat a városban. Bár nem egy népszerű turista célpont ez a település, de igen tartalmas hétvégét lehet itt eltölteni. A törpék pedig mindenhol jelen voltak, még a stadionnál is. Este pedig igen csak megtelik élettel a belváros is, lehet találni mindenkinek szórakozási lehetőséget. Ha valaki úgy gondolja, induljon nyugodtan útnak Wroclaw felé. Nem fogja megbánni. Én nagyon jól éreztem magamat ott és sajnálom, hogy haza kellett jönnöm. De a szürkehétköznapok folytatódnak, emellett itthon is várnak rám különböző kalandok. De ide még legalább egyszer vissza szeretnék térni. Wroclaw! Imádlak!