Európa-bajnoki döntőn jártunk

 Egy hétfői női foci bajnoki döntőt követően pénteken este a helyszínen tekintettem meg a Magyarországon rendezett U17-es Európa-bajnokság fináléját, amelyen Németország és Franciaország korosztályos csapatai mérkőztek meg a trófeáért az Új Hidegkuti Nándor Stadionban.

Sűrű hetet zártam. Bár Pünkösd hétfőn volt egy kis szabadidőm, amit ki is használtam, rendesen. A Ferencváros női labdarúgócsapata 2015 után zsinórban nyolcadik alkalommal jutott be a magyar bajnokság két győzelemig tartó fináléjába, amelyen az alapszakaszban második helyen végző, az FTC lányait teljes mértékben ismerő Dörnyei Balázs által irányított ETO FC Győr volt az ellenfél. Vágó Fannyék különleges mérkőzésre számíthattak, hiszen ezúttal nem a Bihari úti Kocsis Sándor Sportközpontban rendezték az összecsapást, ugyanis ezúttal a Groupama Arénában fogadták Fenyvesi Evelinék a Rába partjáról érkező ellenfelet. Már annak is örültek a szervezők, ha legalább 1000 szurkoló kilátogatott volna, végül a megnyitott két szektornak közel a háromnegyede megtelt, amely kb. 1600-2000 szurkolót jelentett a Fradi otthonában. Amikor a szkennermizéria során ritkábban látogattam a férfi csapat meccseit, akkor főképp a lányok találkozóira látogattam ki, ahol az akkori stábbal is mondhatom, hogy jó kapcsolatot alakítottam ki. Így nem volt kérdés, ahogyan időm engedi, kilátogatok a döntőre. Ezek a lányok mindenképp megérdemlik.

Napsütéses idő, remek hangulat fogadta a lányokat a stadionban, amelyen néha úgy éreztem egy kicsit görcsössé tette a fiatal ferencvárosi csajokat a tét, ahogyan a győriek is keresték néha a helyüket. Emiatt az igazi vezérként előlépő játékosedző, Vágó Fanny alakított ki lehetőséget, azonban az oldalhálóba lőtte a labdát. Nem sokkal később Alesia Garcia passzolt pontatlanul, így a védők fel tudtak szabadítani. Az amerikai leány nagyon jól játszott az első félidő során, több lehetőséget is kidolgozott. Győri helyzetre is volt példa, egy beadás utáni fejest követően a kapufán csattant a labda, Bíró Barbara a kapuban már verve volt. Emellett a lelátón néha úgy éreztem, hogy dr. Sipos Katalin játékvezető egy kicsit részrehajló volt a győriek részére.

Nagyon sok kemény belépőt nem fújt le az ellenfélnél, majd a lelátóról nézve Ott Eszter tisztán a labdát rúgta el egy szerelésnél utolsó emberként. Igaz a játékvezető szabálytalannak ítélte meg a belépőt (???), ami pedig egy Fradi melletti döntése volt, hogy nem villant a piros lap, ha már lefújta a szituációt, mert akkor a győri játékos helyzetben tört volna ki a kapu felé. Nagyon rosszul vezette a találkozót. Ezek ellenére is jöttek a Fradi-helyzetek, majd az első félidő hosszabbításában Alesia Garcia helyezte a kapuba Vágó Fanny passzát, amivel a Fradi megszerezte a vezetést. 1-0. A szünetben cseréltek is a hazaiak, az első játékrészben szinte észrevehetetlen Pusztai Sára hagyta el a pályát, a helyére Hanna Barker állt be. Ő is aktívan játszott, de sajnos nem tudott eredményes lenni. Főképp távolról próbálkozott, ám több gól nem esett a meccsen. Néha görcsösnek éreztem a Fradi-játékosait, gondolom a helyszín is rányomta a bélyegét a játékra, amelyben a nagy akarás egy kisebb-fajta nyögésbe ment át. A végén közel állt egy egyenlítéshez is az ETO, de Bíró remekül állta a sarat és kivédte a vendégek próbálkozását. A Fradi 1-0-ra nyert a bajnoki döntő első meccsén.

A csütörtöki második meccsen, az ETO Parkban már egy kicsit felszabadultabb volt a Fradi és egy remek első félidőt követően Vágó Fanny, Fenyvesi Evelin és Csigi Eszter góljaival 3-0-ra nyert, így a női foci fennállása során a hatodik alkalommal szerezte meg a magyar bajnoki címet és nyáron készülhet a női Bajnokok Ligája selejtezőjére, ahol remélhetőleg a lányoknak is sikerül feljutni a főtáblára. Hogy őszinte legyek, nem szeretnék foglalkozni a lefújás után történtekkel. Bár vannak ismerőseim, akik nincsenek jó viszonyban Dörnyei Balázzsal, de bármi is előzte meg az esetet, de a köpést elítélem, akármi is történjen. Én pedig tisztelem Balázst, hogy ne ócsároljam, mint nem egy szurkolótársam. Ennél bővebben nem szeretnék foglalkozni a szituációval.

Pénteken befejeződött a Magyarországon rendezett U-17-es labdarúgó-Eb. Sajnos a magyar válogatott meccseire nem tudtam kijutni civil munkám miatt, emellett a saját programjaim során nem tudtam időt szakítani rá. A döntőbe Németország és Franciaország jutott be, Marci barátom pedig megvásárolta a jegyeket a döntőre. Egy jó kis kikapcsolódás, ez kellett nekem. Fél 8-kor találkoztunk a Hidegkuti Stadion előtt, majd egy gyors beléptetést követően már a stadion területén voltunk. Nem volt valami szigorú motozás, de nem is csempésztünk be semmi illegálisat a meccsre. Miután a büfében beszereztünk némi eledelt, elfoglaltuk a helyünket a B1-es szektor tetején, majd onnan figyeltük az összeállításokat. Inkább nem térnék ki az ott elhangzó gondolatainkra, mert sok vitát gerjesztene. Nem volt látványos nyitóünnepség, azonban sok gyerek volt felfedezhető a lelátón. A legérdekesebb szurkoló egy lipcsei Szoboszlai mezes, francia sapkát viselő egyén volt. Igazi multikulti! :)

Miután Dzsudzsák Balázs, a torna nagykövete behozta a trófeát, bevonultak a csapatok és a két himnuszt követően a török játékvezető Atilla Karaogran játékvezető sípjelére meg is kezdődött a találkozó. Az első nagyobb helyzet a franciák előtt adódott, mikor a Rennes fiatalja, Mathis Lambourde célzott pontatlanul a kapu felé. A másik oldalon Charles Hermann előtt adódott hasonló lehetőség, azonban a helyzet ismét kimaradt, majd az egyik igen gyors játékos, a Dortmund U19-es csapatában pallérozódó Paris Brunner esett el a tizenhatoson belül, azonban a sípmester büntető helyett szabadrúgást ítélt a franciáknak, a németek tehetséges támadója pedig sárga lapot kapott. Azt megjegyeztük Marcival, hogy erről a srácról lehet, hogy még sokat fogunk hallani, ahogyan a franciák védőjéről, a 16 éves Joachim Kayi Sandáról is. Az első félidőben a franciák sok lehetőséget dolgoztak ki, azonban sok volt a hiba, így nem tudtak gólt lőni, legtöbbször vagy nem passzoltak az utolsó pillanatban, vagy rosszul. A félidő végén megint Brunner került helyzetbe, ám lövése nem találta el a kaput.

A második félidőben a Clermont 16 éves szélsője, Mohamed-Amine Bouchenna került helyzetbe, azonban egy német védő blokkolni tudta a próbálkozását, majd a németek lehetősége is hasonló módon halt el, mikor Brunner passzából Hermann lőtt. A játékrész közepén úgy kezdtük érezni, hogy kezd leülni a mérkőzés így semmi nem ment meg minket a 90 perc utáni folytatástól. Mivel nem voltunk teljesen tisztában a szabályokkal, hogy a 17 évesekkel is játszattnak további 30 percet, vagy rögtön szétlövés következik? Sajnos a Google nem volt a barátunk, mialatt már reménykedni kezdtünk, mikor Brunner lépett ki a védők között, azonban sajnos nem tudott betalálni, Paul Argney kapus hárítani tudta a lehetőséget. A hajrára beállt a németekhez a korábbi magyar válogatott játékos és szövetségi kapitány, Dárdai Pál legkisebb fia, Dárdai Bence, aki egy új lendületett hozott a fehér mezesek játékába, majd a 81. percben elvégzett jó ívű szabadrúgása a felsőlécen csattant.

Szólt is neki a lelátóról a "Ria, ria, Hungária!" Jó lenne, ha a felnőtt válogatottnál a magyarok meggypiros mezét választaná, mint ahogyan apja és idősebbik bátyja, Palkó. (Dárdai Márton esetében is remélem!) A végére érezni lehetett, hogy a fáradtak a csapatok, a védők is nehezebben álltak a lábukon. Tidiam Gomis ezt próbálta kihasználni, azonban Max Schmitt hatalmas bravúrral hárította lövését, majd nem sokkal később Mathis Lambourde lehetőségét is hárította a német hálóőr. Még az utolsó másodpercekben Lambourde újfenn eldönthette volna a trófea sorsát, azonban lövése nem sokkal ment el a kapu mellett. A rendes játékidő így gól nélküli döntetlennel ért véget, majd nagyon megkönnyebbültünk, mikor a műsorközlő jelezte, hogy nem lesz 2x15 perc hosszabbítás, hanem egyből a szétlövés következik.

A párbajban szerencsére az előttünk lévő kapura lőttek a csapatok, amely során az első körben a németek hibáztak. Noah Darvich büntetőjét hárítani tudta Argney. A franciák már 3-1-re is vezettek a szétlövés során, amikor Fode Sylla lövését védeni tudta Schmitt, majd a hirtelen halál során Saimon Bouabre pedig a kapufát találta el, a németek pedig az első kör után már nem hibáztak és elhódították a trófeát. 

Mi úgy gondoltuk, hogy a helyszínen tekintettük meg ezt a mérkőzést, de az ünneplésből már nem szeretnénk kivenni a részünket. Nekem is közbejött egy programom a meccs utánra, így oda szerettem volna igyekezni. Ezért is könnyebbültem meg, hogy nem volt ráadás, hanem egyből tizenegyesek következtek. Kíváncsiak voltunk, hogy kik lehetnek a jövő sztárjai, láttunk néhány tehetséget, akik reméljük sikeres pályafutásnak néznek elébe! 

Én pedig készülök a hétvégére, amelyen a helyszínen fogok szurkolni a Ferencváros női kézilabda-csapatának az EHF Bajnokok Ligája budapesti négyesdöntőjén az MVM Dome-ban. Remélem a lányaink valamilyen fajta kisebb csodát véghez tudnak vinni! Rajtunk nem fog múlni!