BL Final Four, 2. nap: egy így is nagyon szépen csillogó ezüst

 Igazi sötét lóként, bejutott a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjébe a Ferencváros csapata, azonban ott már nagyon nagy falatnak számított Európa legjobbja, a címvédő norvég Vipers Kristiansand.

Emily Bölk Esbjerg elleni utolsó másodpercben szerzett góljával olyan bravúrt értek el a Ferencváros női kézilabdázói, amelyet 21 éve nem tapasztalhattak Budapest IX. kerületében. Akkor a podgoricai pokolban vívták ki Farkas Ágnesék a(z akkor még oda-visszavágós) fináléban való részvételt. Elmondhatatlanul vártam a másnapi meccset. A döntőben az előző két kiírás győztese, a Vipers Kristiansand várt Szucsánszki Zitáékra, amely nem ígérkezett könnyű falatnak, miután szinte végig fölényesen vezetve győzték le a Győri Audi ETO-t. Az is kérdéses volt, hogy a Fradi játékosaiból mennyit vett ki a dánok elleni siker, hiszen mélyről küzdötték vissza magukat a Zöld Sas-leányok dán ellenfelükkel szemben. Így harmadjára várhatta a BL végső összecsapását a Fradi, amely 1971-ben és 2002-ben nem tudott sikerrel járni. Most sem az FTC mellett szóltak az esélyek, de a csoportkör során kétszer is közel jártak ahhoz Elek Gábor lányai, hogy legyőzzék a norvég sztárcsapatot. A hazai pálya és a közönség nagyot segíthetett Andrea Lekicsék részére azon a meccsen, amelyen a tréner 15 hosszú esztendő végeztével, (egyelőre) utolsó alkalommal irányította a zöld-fehéreket. De előtte még várt ránk egy bronzmeccs is, amelyen a Győr megpróbálta szépíteni a négyesdöntős szereplését a Ferencváros által legyőzött Esbjerg ellen. 

Olyan extázisba kerültem Emily Bölk gólját követően, hogy a döntő előtti este szinte aludni sem tudtam. Folyamatosan bámultam az órát, ahogy fogynak a másodpercek. Előkészítettem a mezt, amelyben a döntőre kimentem. Ez a 2020-as BL-meze a Fradinak, amely reménykedtem szerencsés lesz egy norvégok elleni mindent eldöntő meccsre, hiszen azt a szereplést akkor focistáink a skandináv ország bajnoka, a Molde legyőzésével érte el az FTC. Ha más nem, akkor egy kis fricska a norvégoknak. Barátaimmal ezúttal Gyuri bácsi büféjénél futottunk össze, ahol Janó azt a merész jóslatot osztotta meg velünk, hogy szerinte 2 góllal fog nyerni a Ferencváros a Kristiansand ellen. Miután mondtunk egy Ament, Pityukával elindultunk az MVM Dome felé, ahol mi ketten úgy gondoltuk, hogy ha már a jegyünk érvényes a másik meccs(ek)re is, akkor már megtekintjük a Győr összecsapását is. Amikor a csarnokhoz értünk, mellettünk ment a jegyellenőrzésre a Vipers rózsaszín színébe öltözve a norvégok csapatkapitányának, Kathrine Lundénak az ikertestvére, a szintén Európa-, világ- és olimpiai bajnok kézilabdázó, a szélsőként szereplő Kristine. A gyors jegyvizsgálatot követően elfoglaltuk a helyünket, amelynél szektorunk bejáratánál egy ETO-mezes drukker próbálta meggyőzni a biztonságiakat, hogy neki ide szól a jegye (8 szektorral arrébb szólt) ahogyan a biztonsági őrökkel folytatott párbeszédéből kivettem. Megjegyeztem neki, hogy nem a legbölcsebb ötlet ETO-mezben beülni a Fradi-táborba, aztán körbenézett és már elhitte, hogy rossz ajtón próbált "betörni". Közben elsötétült a csarnok és megint megkezdődött a túlságosan művészi nyitóünnepség, amelyet ezen a napon sem tudtam hova tenni. Majd a csapatok bemutatása után megkezdődött a mérkőzés.

Na vajon mit várhattunk a két vert seregtől? A Győr számára a presztízs még fontos volt a magyar közönség előtt, addig az Esbjerg részéről már olyan híreket lehetett hallani, hogy a Fradi elleni vereséget követően már csak a dán bajnoki döntő volt számukra prioritásban. Valahogy így is kezdődött a mérkőzés. Amíg Sandra Toft igazi falat képzett honfitársai részére a Rába-partiak kapujában, addig elől Stine Oftedal vezetésével folyamatosan növelte az előnyét az ETO és olyan magabiztos előnyre tettek szert, hogy nem éreztem, hogy itt bármi esélye is lenne Nora Mörkéknek. A félidőben 7 góllal vezettek Schatzl Nadine-ék.

Ekkor azon gondolkoztunk Pityukával, miközben a félidei játékot néztük, hogy mit hozhat a második félidő? Ha nem akar ezen a meccsen az Esbjerg, akkor itt mészárlás kezdődhet. Még a második játékrész elején odapakolt néhányat a Győr az ellenfelének, de ekkor nem tudom, hogy mitől, de magukra találtak a dánok. Henny Reistadék szépen fokozatosan csökkentették a hátrányukat, majd egy hosszabb győri gólcsendet követően 22-22-nél ki is egyenlítették az eredményt. Hihetetlen meccs volt. Közel volt a blamához a nyugat-magyarországi csapat, de végül valahogyan mégis meg tudtak tartani egy gólt az előnyükből, Ana Gros révén ismét eredményesen zárták a támadásokat és végül egy góllal, de meg tudták nyerni a helyosztó mérkőzést, ezzel együtt a bronzérmet is. 

A díjátadó ünnepséget nem vártuk meg, úgy határoztunk, hogy kinézünk a szurkolói zónába, ahol különböző programokat kínáltak a kiérkező közönségnek. Volt fotósarok, lövés erősség mérő is, valamint a balesetmegelőzés is kivonult valami szimulátor szerűvel. Jobbnak láttam, ha az ebédem inkább bennem marad, tehát úgy döntöttem, hogy utóbbit nem próbálom ki. A fotósaroknál csináltunk egy emlékfotót, majd ezt követően megkerestük Ákost és Janót. Rövidebb beszélgetést követően úgy döntöttünk, hogy inkább felmegyünk a lelátóra, ahol már gyűlt a nép. A folyosón szembejött velem Postás Józsi is, aki már lobogtatta a kezében a védjegyévé vált Nemzeti Sportot.

Nagyon bíztunk benne, hogy harmadjára a fradista lányok már megszerezhetik a BEK/BL aranyat. Bent pedig nagyban zajlott a hangolás, majd a megőrülés a Freed from Desire c. dalra. A Vipers indulója pedig... inkább nem kommentálnám, vagy minősíteném. Megint egy számomra sporteseményen érthetetlen nyitóműsor, majd bemutatták a két bosnyák csalót játékvezetőt és bevonultak a csapatok. Hatalmas vastapsot kapott az utolsó mérkőzésére készülő Szucsánszki Zita, majd a Himnusz eléneklését követően megkezdődött a mérkőzés.

Már az elején érződött, hogy valamelyest rányomja bélyegét a tét a Ferencváros játékosainak vállára. Sok volt a kapkodó megoldás, de a védelemben igyekeztek magas szinten harcolni, de a Vipers átvette az irányítást és ellépett négy góllal. Közben a két bosnyák hölgy, akire a döntőt bízták, néhány tettével érzésem szerint a norvégokat erősen megtámogatta. Ezt Elek Gábor sem hagyta szó nélkül. Sárga lappal figyelmeztették is a trénert. Főképp akkor éreztem ezt, amikor az egyik norvég játékos két Fradi-játékosba is belement, hogy Andrea Lekic ápolásra is szorult. Azt hittem, hogy a szerb irányítót nélkülöznie kell a Fradinak.

Sajnos Bíró Blanka nem tudott sok lövést hárítani, így az első félidő közepén Janurik Kinga váltotta, aki már tudott védeni, a Fradi pedig elkezdte csökkenteni a 4 gólos hátrányát és Szőllősi-Zácsik Szandra vezetésével egy gólosra olvasztotta. A tegnapi naphoz képest elég üdítő ez a minimális hátrány, így titokban bíztunk abban, hogy a fordítás összejöhet, lányaink pedig a történelem során először diadalmaskodhatnak a Bajnokok Ligájában. 
Sajnos a folytatás nem volt ilyen szerencsés. Majd 10 percig csupán egy gólt szerzett a Fradi, majd még emellett egy videóbírós vizsgálatot követően piros lappal kizárták a játékból a védelem oszlopát, Tomori Zsuzsannát. (aki tavaly még a Vipers-szel nyerte meg a BL-t). A norvégok folyamatosan növelték az előnyüket a látványosan elfáradó Ferencváros ellen. Az 53. percben már hét gólos volt Jamina Robertsék előnye, ekkor Gjekstad edző a belső pozíciókon behozta a fiataljaikat, amellyel a szépítés összejött Klujber Katrinéknak, és végül négy gólosra csökkentették a hátrányukat. Igaz, hogy nem sikerült megszerezni harmadjára sem a BL trófeáját, de szerintem az eddigi három közül ez az az ezüst, ami igazán szépen csillog. 

Nem nagyon szokás, hogy a vesztes csapat szurkolói ilyenkor a stadionban, csarnokban maradnak, de a Fradi-tábor hosszú perceken át ünnepelte a csapatát. Nem játszott minden meccsen a legszebben a csapat, de ez a BL-döntő nagyban megszépítette a szezont. Szerintem abban a pillanatban senki nem gondolt a Bietigheim ellen elszenvedett 20 gólos vereségre, a mosonmagyaróvári, DVSC elleni pontvesztésekre. Élveztük a pillanatot és ünnepeltük lányainkat, valamint távozó legendáinkat. A Vipers pedig zsinórban harmadszor emelhette magasba a Bajnokok Ligája trófeáját. De hogy mit hoz számukra a jövő, azt még nem tudni, hiszen sokan távoznak tőlük is. 
A Fradinál pedig új fejezet kezdődik. Kinevezték Martin Albertsent a kispadra, valamint bejelentették az első nyári érkezőt is, a Győr átlövőjének, Jelena Despotovic személyében. A következő idénytől még nem várok túlságosan sokat, azonban egy év múlva nagy események várhatóak a IX. kerületi kézilabdázásban. Ezzel hivatalosan is véget ért a klubszezon, jöhet a nyári szünet. Persze, a fociválogatott Eb-selejtezője után.