Képmutatás angol módra

 Szombat este hatalmas sikert aratott a magyar labdarúgó-válogatott az UEFA Nemzetek Ligája sorozatában, amelynek A divíziójában legyőzte a sokkal esélyesebb Anglia válogatottját, a szigetországiak mégis a magyar gyerekek "negatív viselkedésével" voltak elfoglalva.

Fotó: The Telegraph

Miután a tavalyi Eb-n különböző szervezetek kisírtak egy kiadós büntetést a Magyar Labdarúgó Szövetség részére egyes szurkolók bizonyos megnyilvánulásai miatt, így hivatalosan zárt kapuk mögött rendezték volna meg a Nemzetek Ligája A divíziójában a Magyarország-Anglia mérkőzést a Puskás Arénában. Azonban van az UEFA részéről egy kiskapu, amely szerint az ilyen mérkőzésekre be lehet engedni 14 éven aluli gyerekeket és 10 gyermekenként egy felnőttkorú kísérőt. Így jött össze közel 35000 néző erre az összecsapásra, amely előtt szokásos módon, térdeléssel tiltakozott a megkülönböztetés ellen az angol csapat. Őszintén szólva én nem nagyon hallottam a közvetítés során, hogy fújolták volna a szigetországiak megnyilvánulását a kilátogató iskolások, azonban a brit sajtó ugyanúgy elkezdte becsmérelni a a helyszínen tartózkodókat, ahogyan ősszel is a Sparta Praha-Glasgow Rangers meccs kapcsán is a csehek lányait, fiait. Nem azzal foglalkoznak, hogy saját csapatuk milyen rosszul játszott a mérkőzésen, hanem egyből a magyar gyerekeket kezdik becsmérelni, mert nem merik ünnepelni ezt a műveletet végrehajtó játékosokat és megint egy egész népet bélyegeznek meg, mert valaki nem azt a nézetet meri vallani, amelyet ők. Gareth Southgate nyilatkozata pedig egyszerűen felháborító, amelyben azt meri említeni, hogy ők ezt azért csinálják, hogy megtanítsanak viselkedni másokat. Könyörgöm! Hol nem tudunk mi viselkedni? 

Ősszel én is kint voltam a Puskás Arénában, amelyen szintén tomboló rasszizmusról cikkeztek a brit lapok, portálok. Ott már azzal elkezdődött, amikor az írek hasonló megnyilvánulása kapcsán mutatta ki a magyar szurkolótábor a véleményét és már akkor követelték a megbüntetésünket, később pedig az Eb-döntő után már hetekkel az vb-selejtező találkozó előtt megkezdődött a hergelés a sajtóban. Egyenesen rasszistának nevezve a magyar szurkolókat. Őszintén, ha én is ott lettem volna abban az idegállapotban a B-középben, lehet, hogy én sem épp higgadtan fogadtam volna Raheem Sterling gólörömét. Pedig abban az esetben fel kellett volna erre készülnünk. Akkor ott hibásnak tartottam a magyar tábort is, hogy felült a provokációnak, de ugyanúgy Sterlinget is, hogy egy ilyen, sajtóban lefolytatott  hergelés után odafutott a keménymag elé. A britek pedig kaptak egy aduászt a kezükbe, mindenkit, aki kilátogatott az őszi meccsre, rasszistának állítottak be. Ezt pedig én személy szerint, mint érintett, teljesen kikérem magamnak! Hogy jön ahhoz egy angol újságíró, hogy engem, aki ott azon a meccsen semmi megbotránkoztatót nem tettem több, bő 60000 szurkolótársammal együtt, rasszistának állítson be? Mert nem értünk egyet a térdeléssel? Az ilyen megnyilvánulásaik miatt az angol játékosok térdelése, a közönség és a média éljenzése a szimbólum kapcsán egyszerűen képmutatásnak mondható. Azzal, hogy több tízezer, vagy akár több millió magyart megbélyegeznek egy ilyen jelzővel, az teljesen kimeríti annak a megkülönböztetésnek, kiközösítésnek a fogalmát, amely ellen ezzel a térdeléssel tiltakoznak. Vagyis akkor saját maguk ellen tiltakoznak az angolok? Mert nem ártana. 

Csak az elmúlt két évben több olyan esemény történt, amely után az angoloknak nem ártana inkább saját házuk táján söprögetniük. Gondolok itt az egy évvel ezelőtti Eb-döntőn történt eseményekre, amely után az angol szurkolók törtek-zúztak, erőszakkal jutottak be a stadionba, amelyet csak részlegesen nyitottak meg az eseményre (így is tele volt), a meccs után pedig rasszista jelzőkkel illették saját csapatuk játékosait, akik büntetőt hibáztak. De ők a szentek, ők mindenben tökéletesek. Ellenben az Eb-döntő után azonnal megkezdték a "rasszista magyar drukkerek" lejáratását a sajtóban, azonnal igyekezve elvonni a figyelmet saját magukról, hogy mi történt a Wembley stadionban azon az estén, hogyan viselkedtek a három oroszlánosok hívei. Aztán megtörtént az a korábban említett budapesti meccs, mi pedig bekaptuk a csalit. Mindenhol az Egyesült Királyság-szerte el voltak könyvelve a magyarok, mint egy gyűlölködő, rasszista nép. Aztán pedig jöttek különböző esetek a Premier League egyes meccsein, mikor poharakkal dobálták többek között az Arsenal szurkolói az ellenfelek játékosait. Aztán pedig a Bajnokok Ligája döntőjében a Liverpool fanatikusai sem épp szentként viselkedtek Párizsban. De erről annyira nem szeret cikkezni az ottani sajtó. De azért belefért, hogy alaposan szidják és megbélyegezzék a cseh és a magyar gyerekeket! Ez több, mint bicskanyitogató az ő részükről! 

Mi pedig ünnepeljük a győzelmünket. 60 év után győzte le a hazánk válogatottja Anglia legjobbjait. Hatalmas sikert értek el a magyar labdarúgók a Puskás Aréna gyepén. És azt sem hagyják, hogy ennek önfeledten tudhassunk örülni, ugyanis csak a szidalmakat kapjuk, mert annak születtünk, amik vagyunk! Vannak angol drukkerek, akik saját csapatukat hibáztatták a vereségükért, azonban volt néhány amelynek következtében teljesen felforrt az agyvizem. Az UEFA oldalának egyik bejegyzésénél (szerencsére azóta a moderátorok törölték) az egyik brit azt válaszolta az egyik ünneplő magyar drukker hozzászólásához, hogy "mi mind rasszisták vagyunk. Nincs kivétel!" Alig hittem a szememnek az általánosító véleményt látva! Ezt művelte a brit sajtó hergelése, amelyben nyakig benne van a The Sun, a Sky Sports, a The Telegraph és az összes rágalmazó brit lap, aki minden egyes magyar nemzetiségű embert megbélyegzett ezzel a jelzővel. 

Én pedig úgy gondolom, hogy saját nevemben válaszolnom kell:
Bár nem értek egyet a térdeléssel, nem tudom támogatni több rasszista megnyilvánulása okán a BLM-mozgalmat, de azt egyenesen kikérem magamnak, hogy engem kirekesztőnek nevezzenek. Nem huhogtam, nem balhéztam egyik mérkőzésen sem, de ahhoz, hogy megkapjam az idegengyűlölő jelzőt, elég magyar nemzetiségűnek lennem. Ez a hergelés, és az általánosítás, amit az angol újságírók az elmúlt években véghez vittek egyenesen visszataszító. Elutasítom azokat a jelzőket, amikkel többek között engem is illettek csak azért, mert a helyszínen mertem SZURKOLNI hazám nemzeti csapatának. Visszautasítom ezeket a vádakat, hogy én rasszista lennék, nem csak magam, de több tízezer szurkoló-, valamint több millió honfitársam nevében is! 

A térdelést elvégző csapatok tagjai közül pedig gondolom egy játékos sem fog felszólalni az ellen a lejáratás, rágalmazás ellen, amit az ottani sajtó képviselői művelnek. Ha pedig egy politikus iránti ellenérzés miatt bélyegeznek meg egy egész népet, az pedig egyenesen kimeríti a rasszizmus fogalmát, hogy származási alapon bélyegezzünk meg másokat. Hiába szépítjük, ezt csinálják! Ők pedig csak folytatni fogják ezt a hatalmas képmutató tevékenységet a "gyűlölködés ellen", mert ők szentek. Aki pedig nem ért velük egyet, az a kirekesztő. Egyszer talán ők is észreveszik, hogy miként viselkednek ezzel a tevékenységükkel, hogy saját maguk ellen is tiltakoznak!