Egyik szemem sír, de a másik nevet

 A Ferencváros labdarúgó-csapata a mai délelőttön bejelentette egy neves játékos leigazolását, a Sheriff Tiraspolban az előző szezonban remeklő Adama Traoré szerződtetését. Vegyes érzelmekkel fogadom az új játékost a IX. kerületben.

Fotó: Fradi.hu

A mali játékos leigazolása mutatja az NB I fejlődését, hogy egy ilyen kaliberű játékos a Ferencvárost választotta és az OTP Bank Ligában fog játszani. Nem is olyan rég, még azon dühöngtünk, hogy a magyar csapatokban milyen gyengébb szintű légiósok szerepelnek. Kispesti ismerőseim a mai napig fogják a fejüket, amennyiben Souleymane Diaby, vagy pedig Drissa Diarra neve felmerül egy beszélgetés során. Akkoriban nagyon kevés értékelhető légiós érkezett hazánkba, mi, fradisták is tudnánk egy-két játékosról beszámolni, mint Marko Simic, vagy éppen még az NB II-es időszakból Bamba Moussa, vagy Tidiane Souare, esetleg Edouard N'Djodo. Roli barátomnak a mai napig kedvence a "kínai Rooney", vagyis Gao Xiang, aki egyetlen percet sem játszott az FTC-ben. Ezek a magukat futballistának nevező egyének nem biztos, hogy jobbak voltak azoknál a fiataloknál, akik főképp az alsóbb osztályokban szereplő tartalékcsapatokban szerepeltek.  

Azóta több pénz ömlött a magyar futballba (most ez inkább nem arról szól, hogy honnan, azt meghagyom az ezzel foglalkozóknak), így ennek köszönhetően nevesebb és jobb képességgel rendelkező focisták érkezhettek az NB I-be. Elég csak a Ferencvárosnál Aissa Laidounira és Myrto Uzunira gondolni, vagy Kispesten Nenad Lukic megszerzésére. Azonban Muhamed Besic és Enis Bardhi esete is megmutatta a játékosoknak, hogy Magyarországról is eljuthatnak a topligákba, esetleg a Bajnokok Ligájába, mint Foxi Kethevoama példája alapján, aki az Astanával szerepelt az európai futball elitjében. 

Amíg a nevesebb játékosok, mint például Marko Marin is az NB I-ben játszanak, addig szomorúan látom, hogy a magyar játékosok a háttérbe kerülnek az élgárdáknál. Többször látogattam ki a Ferencváros NB III-as csapatának meccsére és ott beszélgetve az öregekkel megfigyelhettem több futballistát, akik akár a nagy csapatban is megkaphatnák a lehetőséget. Azonban, amíg náluk jobb légiósok vannak azon a poszton, addig nem sok reményük van zöld-fehérben az élvonalban szerepelni. Silye Erik tudott az NB I-ben megragadni még mezőkövesdi játékosként a Fraditól kölcsönben szerepelve.

Közben pedig azt látjuk, hogy jönnek a légiósok, akiknek többsége természetesen nagyon jó játékosnak számít, de ennek is köszönhetően nem jönnek azok a magyarok, akik bizonyíthatnának. Az is fájdalmas volt számunkra, fradistáknak, hogy az FTC egy magyarral állt fel néhány mérkőzésére. Közben pedig Újpesten olyan eset is előfordult, hogy csupa légióssal a kezdőben vágtak neki Magyar Kupa találkozóknak. Kedvenc csapatomnál már annak is örültem, mikor a bajnoki cím bebiztosítása után, a ZTE ellen 6 hazai játékos szerepelt a Fradi színeiben egy időben a pályán. (Dibusz Dénes, Botka Endre, Pászka Lóránd, Vécsei Bálint, Sigér Dávid, Redzic Damir) Nagyon reménykedtem benne, hogy a Gyirmót elleni utolsó fordulós bajnokin sok fiatal fog szerepelni zöld-fehérben, de főképp légiósok voltak a pályán. Nem tudom miképp vélekedjek egy-egy légiósról, azonban pl. Fortune Bassey helyett szívesebben néztem volna Redzicset játszani, hiába szerzett gólt azon a meccsen a nigériai játékos. Köztük vannak játékosok, akiknek megadnám a lehetőséget, mint Könczey Márk, Gera Zalán. Így is öröm volt látni, amikor Ifj. Lisztes Krisztián pályára léphetett. Pászka Lóránd játéka pedig egy örömteli volt számunkra a légiós-tengerben. Végre volt egy játékos, akinek őszintén szurkolt a közönség, egyből a szívébe zárta és a székely játékoson is látszott, hogy átérzi, hogy hol van, nem úgy mint a légiósok többsége, valamint egyes magyar fiatalok. Ez az, amit elvárnánk a játékosoktól, akik felveszik kedvenc csapatunk/csapataink mezét. 

Azonban ahogy Kubatov Gábor, az FTC elnöke is nyilatkozta többször, a Fradinak az a célja, hogy Európában is meghatározó csapat legyen. Ilyen esetben örülünk, hogy jönnek a jó játékosok, hiszen velük elérhető ez a szint. Én viszont annak is örülnék, ha ezt tehetséges magyar futballistákkal érnénk el, de ez jelenleg álomszinten van. Örülnék, ha a Ferencváros is helyi tehetségekkel mérkőzne meg a legmagasabb szinteken, mint pl. a Dinamo Zagreb, a Crvena Zvezda, a FCSB, a Slovan Bratislava, esetleg a Rapid Wien, azonban nézzük meg a legnagyobb csapatokat, akik elérték a nagy sikereket. A bolgár Ludogoretsben sokszor csak úgy láttunk bolgárt, hogy honosították őket (Marcelinho, Wanderson, Cicinho), a Red Bull Salzburg pedig már alapból külföldieket nevel ki és mutatóban van néhány osztrák, vagy a román bajnok Kolozsvári Vasutas (CFR Cluj), amelyben szintén csak elvétve találunk helyi focistát. Így ezeknek a csapatoknak a példája is mutatja, hogy ha valahol el akarunk indulni, ahhoz légiósokra is szükség van. Én pedig remélem, hogy előbb-utóbb jönni fognak a magyar játékosok is, akik kiszorítják ezeket a focistákat a csapatból! 

Addig is bárki is húzza magára a Ferencváros mezét én szurkolok neki! Remélem, hogy mindent belead minden meccsen úgy, ahogy egy fradistához illik! Remélem nem fognak belealudni a dolgokba és a sima bajnoki meccseken is úgy bele fognak adni mindent, akár csak egy nemzetközi kupameccsen! A Fradi utánpótlás játékosainak pedig azt üzenném, hogy adjanak bele mindent, mert ha eljutnak az "A-csapat" kapujába és ott megkapják a lehetőséget, a szurkolók támogatni fogják őket! Pászka Lóránd és Sigér Dávid példája is mutatja, hogy egy odaadó, megalkuvást nem tűrő játékkal, a drukkerek is melléjük állnak és támogatják őket! A többi csak rajtuk múlik! Kubatov Gábor álma már teljesült, az FTC az elmúlt években ott volt Európa legjobb csapatai között. Most teljesüljön az én álmom is, hogy ugyanezt magyar játékosokkal érjük el! Amíg erre nincs lehetőség, addig örülünk az olyan remek teljesítményt nyújtó játékosok érkezésének, mint Adama Traoré! Reméljük folytatja ugyanazt a produkciót, mint a Dnyeszter mentén, a moldáv bajnokságban és a BL-ben! Mi támogatni fogjuk!