Nyert helyzetből botlott a Fradi

 Már-már kezdtük elhinni a lelátón szurkolva, hogy a Ferencváros 2015. után ismét győzelemmel távozhat a felcsúti Pancho Arénából, de a végén be kellett érni a döntetlennel.

Nagy lépésre készült a Fradi a 33. bajnoki címért folytatott csatában. Ezúttal Felcsútra látogatott a csapat, hogy győzelme esetén 10 pontra növelje előnyét ellenfelével szemben a tabella élén. A két gárda már összecsapott a szezon során, ez a harmadik ütközet volt a falusiak és az FTC között a bajnokságban. Decemberben a Ferencváros otthonában 1-1-es döntetlen született, majd januárban, Sztanyiszlav Csercseszov debütáló mérkőzésén a "Pancholóban" 1-0-s hazai előnynél harsant fel a hármas sípszó. A zöld-fehérek mestere fogadkozott, hogy ezúttal legyőzi a tabella második helyén álló ellenfelet, miután legutóbb belerondítottak a premierbe. 

Országunk parlamenti választásokra ébredt. Miután én is éltem állampolgári kötelezettségemmel, elindultam a Népligetbe, ahol összefutottam barátaimmal, és útnak indultunk Fejér megye pénzhegyekkel borított részére. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, elég csípős hideg fogadott minket a falu határában felépített sportkomplexum murvás, saras parkolójában. Ahhoz képest, hogy egy hete Szegeden még rövidnadrágban lehettem kint a meccsen, most pedig szinte nagykabátban vacogtunk. Gyorsan átestünk a beléptetési procedúrán és már a Makovecz-stílusú létesítmény lelátója alatt elvégeztük a szükségletünket. Bár barátaim beálltak a büfé végeláthatatlan sorába, én inkább a lelátón foglaltam el a helyemet és néztem a bemelegítést, amely alapján eléggé bizakodóan vártam a kezdősípszót, elszánt arcokat láttam a Ferencváros játékosai között. Zubkov is gyakorolta a szögleteket, amelyet még nem nagyon láttam tőle meccs előtt. A többiek pedig élvezték a Pancho Aréna szervezetlen kiszolgálóegységének pocsék felszolgálását, amely alatt bő fél órát kellett várniuk, hogy megkaphassák kívánt termékeiket. 

A mérkőzésen a Felcsút kezdett aktívabban, már rögtön a 4. percben egy kapu előtti kavarodás során betuszkolták a labdát a kapuba, ám Karakó Ferenc játékvezető közvetett szabadrúgást jelzett lesállás címén, amelyet a videóbíró helyben is hagyott. Azonban, ha nem ez, akkor egy másik eset miatt kellett volna érvényteleníteni a találatot, hiszen a labdát a kapuba pöckölő Szolnoki Roland már Dibusz Dénes kezéből rúgta ki a labdát, ami már magában szabálytalan. De mint tudjuk, Felcsúton minden és annak ellenkezője is megtörténhet. Az első negyedóra végén pedig már a Ferencváros játszott jobban. Ryan Mmaee kényszerítőzött Olekszandr Zubkovval, aki sarokkal tette a labdát a marokkói válogatott támadó elé, aki sajnos a hosszú oldali kapufa mellé lőtte el a játékszert. Gyönyörű támadás volt, ahogyan két perc múlva egy újabb is.

Tokmac kapott indítást a büntetőterületen belül, majd az ötös sarkáról visszapasszolta a tizenhatosnál érkező Anderson Esitinek, aki olyan bombagólt helyezett el Tóth Balázs kapujában, hogy a háló még most is füstöl a Pancho Aréna déli kapujában. A nigériai játékos pályafutása során csupán második alkalommal szerzett találatot, és ez nem is volt akármilyen! A hazai szektorokban is tömegével ugrottak fel a zöld mezes, - sálas szurkolók! Pár percre rá, a Laziot is megjárt Libor Kozák kaput remek kiugratást, ám Dibusz Dénesnek sikerült mentenie előle. A cseh támadó pedig eléggé szabálytalanul próbált revansot venni a hálóőrön, mikor a labda már a közelben se volt, megpróbálta kigáncsolni a kapust, ám szerencsére Dibusz nem esett el. Néhány minutummal tovább enyhén szólva is megúszták a felcsútiak a meccs egyik legdurvább szabálytalanságát. Szerbia hőse, Nagy Zsolt rúgta fejbe Carlos Auzqui-t, akinek ápolása miatt percekig állt a játék, a válogatott védő pedig megúszta az esetet egy sárga lappal. Hiába vizsgálta az esetet a VAR, a kiállítás elmaradt. Szerencsére az argentin játékos, ha kötéssel is a fején, de tudta folytatni a játékot. Az emiatt megítélt szabadrúgást Ryan Mmaee végezte el, ám a próbálkozást hárította Tóth. A szünetre ferencvárosi előnnyel vonultak a csapatok.

Már kezdtük elhinni, hogy végre, a történelem során harmadik alkalommal (bajnokin másodszor) nyerhetünk Felcsúton! Ez az érzés csak fokozódott, mikor Zubkov adott remek indítást Ryan Mmaee-nak, a marokkói csatár pedig higgadtan gurította a labdát a hálóba, talpra ugrasztva a kilátogató zöld-fehér híveket a Panchóban! Nehezen tudtuk elképzelni azt, hogy innen ne győztesen hagyjuk el a helyszínt. De hát, magas lóról lehet a legnagyobbat pofára esni. Alig telt el 5 perc és teljesen kihagyott a ferencvárosi védelem, amelyet rögtön Libor Kozák használt ki, miután senkitől se zavartatva fejelt Dibusz kapujába. Blazic és Besic csak távolról nézték az eseményt.

Az pedig egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy a második FTC-gólt követően leállt a csapat, mintha nem is kellene innentől játszani. Az 57. percben egy újabb hiba, ezúttal Patrizio Stronati paskolta a labdát a kapuba. Az olaszos nevű cseh védő Esitihez hasonlóan először talált be NB I-es mérkőzésen. Ám eléggé érdekes körülmények között született a találat. Korábbi mondatomban a paskolás nem véletlenszerű, hiszen a VAR vizsgálta a gólt, ugyanis, mint otthon később megnéztem, a felcsúti játékos kezéről pattant be a labda. Ez már eleve szabálytalan, ugyanis a FIFA hivatalos szabálykönyvében egyértelműen kijelentették, hogy támadás esetén nem létezik olyan, hogy vétlen kezezés, vagyis a gólt nem szabadott volna megadni. Ha éppen az Újpest, vagy az MTK lett volna a PAFC ellenfele, akkor is ezt mondanám, de így erősen elfogultságnak tűnik. Ám hiába bosszankodunk, a gól érvényes volt, Karakó Ferenc középkezdést rendelt el, döntetlenről folytatódott a mérkőzés. A Ferencváros játékosai pedig mintha teljesen eltűntek volna. Egyetlen támadásban éreztem gól veszélyt, mikor Ryan Mmaee lőtt távolról kapura, ám az éppen, hogy elkerülte azt. Mindenesetre én szinte már bent láttam a lelátóról azt a próbálkozást. Ennél több nem volt a Fradiban, szinte teljesen leállt a csapat. Samy Mmaee a védelemben teljesen bizonytalan lett, így az edző teljesen érthetően le is cserélte a játékrész közepén, így Adnan Kovacevic állt be. Azt pedig nem értettem, hogy miért nem próbált meg a csapat kicsit is tenni a sikerért, csak a védelmet erősítette meg a stáb a hajrára, mikor Botka Endre állt be Olekszandr Zubkov helyére. Úgy nézett ki, hogy teljesen elégedettek voltak az egy pont megszerzésével Felcsúton a mieink. A végeredmény 2-2 lett a Pancho Arénában, így továbbra is 7 pontos a Ferencváros előnye az OTP Bank Liga tabelláján az üldöző falusi csapattal szemben. 

A meccs végén kijöttek a játékosok megtapsolni minket, ám csalódottan, dühösen vonultak el tőlünk, mert nem mertük ünnepelni azt, hogy ők pontot szereztek a második helyezett vendégeként. Őszintén szólva, ha olyan lett volna a mérkőzés megünnepeljük az X-et is, de itt az 50. percet követően szinte a kisujjukat se akarták megmozdítani, annyira elégedettek voltak önmagukkal. Pedig addig a pontig nem játszottak rosszul. (Nem mondom, hogy hibátlanul, de rosszul egyáltalán nem.) Ami pedig az említett eseményt követően történt, azt nehezen lehet értékelni. Több játékos csak lődörgött a pályán, Kozák gólja pedig olyan volt, mintha hagytuk volna betalálni. Az ember nem keresné ezt a politikai helyzeti kifogást, mely szerint "a Felcsútnak le kellett adni a pontot", de amilyen teljesítményt nyújtott a gárda a második félidőben, erősen elgondolkozik ezen. Valahogy mindig ez van, mikor a faluba megyünk idegenbe. Pedig bíztam benne, hogy ezen a napon boldogan hagyom el a Fejér megyei községet. Azonban miután 2-0-s előnyről pontot bukott a csapat és kétszer is, mintha hagyták volna gólt szerezni az ellenfelet, valahogy felmerül a gondolat a szurkolóban. Az első felcsúti gól minden esetre gyanús volt. 

7 pont előny a bajnokságban. Ennek elégnek kell lennie a 33. ligaelsőséghez, de ahhoz végig 100%-ot kellene nyújtani a gárdának. Most már ideje lenne teljes körűen kiszolgálni a közönséget a pályán is! Jöjjön ez el egy hét múlva a Debrecen ellen! Reméljük így lesz, de azután, amiket eddig tavasszal láttunk. Nehéz lesz elképzelni!