MTK: egyre közelebb az NB II

 Nem született érvényes gól az NB I 25. fordulójának szombat esti mérkőzésén, amelyen a kiesés elől menekülő MTK fogadta a dobogóért és a nemzetközi kupaszereplésért harcoló Kisvárdát.

Igazi foci-délutánt szerveztem magamnak szombatra. Miután véget ért a Fradi női focistáinak bajnoki mérkőzése, először Óbuda felé vezetett az utam, ahol Marci barátomék invitálására egy BLSZ I-es összecsapást tekintettem meg, amelyen a 43. sz. Építők fogadta az újpalotai Testvériség csapatát a III. Kerület Sportközpontjában, majd később az Új Hidegkuti Nándor Stadionban az OTP Bank Ligából kinéztük magunknak az MTK-Kisvárda bajnokit, amelyen Rolival reménykedtünk a szabolcsiak botlásában, hiszen azzal a pénteki győzelem után tovább nőhetett a Ferencváros előnye a tabella élén. 

Szorított az idő, és nagyon szépen köszönöm Somának, hogy elvitt kocsival a Puskás Stadionig, ahol fel tudtam szállni az 1-es villamosra, így időben összefutottam barátaimmal a Göncz Árpád városközpontnál, ahonnan elindultunk a Hévízi útra, ahol a III. Kerületi TVE műfüves edzőpályáján rendezték meg a negyedosztályú összecsapást. Meglepően jó iramban telt a mérkőzés, amelynek első félidejében a vendég, Testvériség-Újpalota odaszorította ellenfelét a kapuhoz és sorozatosan alakította ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, ám a legtöbbször célt tévesztettek a próbálkozások.

A 39. percben egy szögletet követően Rosta Levente lőtt kapásból Németh Attila kapujára, a labda pedig nagy sebességgel utat talált a sarokba, amellyel megszerezte a vezetést a szünet előtt a Testvériség. A második félidőben már több támadása volt a pályaválasztóknak, azonban Zubány Miklós meglepő higgadtsággal őrizte meg kapuja makulátlanságát. A végén Sveda Marcell játékvezető kivívta néhány ítéletével az ideges Építők-szurkolók haragját, de még ez sem segített rajtuk, a Testvériség 1-0-ra nyert, amellyel a 6. helyet foglalja el a tabellán, amelyet a Csepel vezet megelőzve a Pénzügyőrt.

A lefújást követően kihagytuk a stadion büféjében kapható finom rántotthúsos zsemlét, hiszen siettünk a villamoshoz, hogy átérjünk a harmadik mérkőzésre, ahol az NB I-ben az MTK fogadta otthonában a Kisvárdát. Marci és Roli akkreditációval rendelkezett a mérkőzésre, ám a srácok is beszálltak a jegyembe, így elfoglaltam a helyemet az A7-es szektor tetején. Gyorsan beszereztem egy popcornt és egy üdítőt a büfében, amelyet lazán elropogtattunk az első félidő során. A bevonulásra már nem a régi Bon-Bon induló szólt a hangszórókból, ugyanis a kék-fehérek jó néhány lapáttal rátettek a "zsidócsapat" jelzőre, ugyanis az új dalt a "Hava Nagila" klezmer zene dallamára írták. Néztünk is egymásra kidülledő szemekkel Marcival és Rolival: "ez mi?" De az tény, hogy az MTK hangulatfokozása az egyik legprofibb az NB I-ben, itt tényleg fontosak a szurkolók, igyekeznek őket szórakoztatni, ha a csapat nem is a legjobb formában szerepel.

A két csapat tabellán történő elhelyezkedése alapján sima kisvárdai győzelmet ígért a mérkőzés, azonban a Fradi is megtanulta saját bőrén, hogy az MTK-t nem lehet félvállról venni. Néhány ígéretes kontrát vezethettek a hazaiak Gheorghe Grozav révén, ám az utolsó passzok, valamint a lövések nem voltak túl pontosak. A játékrész nagyobb részében a Kisvárda alakított ki mezőnyfölényt, főleg claudiu bumba (a két héttel ezelőtti FTC-Várda meccs után minden tisztelet nélkül) volt elemében, ám a kapuban nagyon jó napot fogott ki a hazai hálóőr, Milan Mijatovic. Szinte minden próbálkozást hárítani tudott. A félidő derekán hatalmas helyzetet dolgozott ki a Kisvárda, Jasmin Mesanovic pedig be is vette egy gyönyörű lövéssel a kaput. Ám a VAR jelzett, és Vad II. István játékvezető les címén nem adta meg a vendégek találatát. Még a félidő derekán Herdi Prenga fejelhetett közelről kapura, ám a próbálkozást nagy bravúrral hárította Mijatovic, a kipattanónál pedig az albán játékos összefejelt a hazaiak védőjével, Szépe Jánossal, így mindkét futballista egy hosszabb ápolást követően turbánnal a fejükön folytathatta a játékot. Maradt a 0-0. A félidő végén még egy hatalmas ziccer adódott a pestiek előtt, ám azt nem sikerült értékesíteniük, gól nélküli döntetlennel vonultak a csapatok az öltözőbe. 

A szünetben hármat is változtatott Márton Gábor, így a kék-fehérekhez beállt Bojan Miovski, Futács Márkó és Kovácsréti Márk. Az irányítást át is vették a hazaiak, Kovácsréti előtt pedig rögtön egy hatalmas lehetőség adódott, ám az egykori kisvárdai játékos hiába már csak Dombó Dáviddal, a hálóőrrel állt szemben, csúnyán kapu mellé lőtte a labdát. Nagyapja (Ebedli Zoltán) ezt a lehetőséget biztos könyörtelenül kihasználta volna!

Pár perccel később pedig Grozav cselezte be magát a tizenatoson belülre, ám az MTK játékosa csúnyán kapu fölé rúgta a labdát. A 65. perc környékén egy oldalsó beadásnál egy várdai játékos kezét érintette a labda. Én is így láttam a lelátóról, ám a VAR nem vizsgálta az esetet, így a kék-fehérek nem kaptak büntetőt. A végén bumba rontott el két lehetőséget, amelynél az egyik (gyengébb) próbálkozást hárította Mijatovic, a második pedig elkerülte a kaput. A hazaiak előtt még adódhatott volna néhány lehetőség, ám pontatlan passzok miatt gyorsan elhalt a kontratámadás, amely a mérkőzés során végig jellemző volt a budapestiekre. A 90. perc letelte után csupán 2 percet hosszabbított a játékvezető, amely során nagyobb lehetőség nem alakult ki, így az egyik csapat számára sem túl értékes döntetlennel zárult az összecsapás, amelyen mi, nézők sem örülhettünk, hiszen nem láthattunk gólt. 

Ez a várdai pontvesztés azt jelentette, hogy a Ferencváros pénteki győzelme után 7 pontra meglépett üldözőitől. Ugyanis nem csak a Kisvárda, de a Puskás Akadémia Felcsút is 0-0-ra végzett zalaegerszegi barátaink otthonában. 

Az MTK-ról pedig nem tudom mit írjak a következő fordulókra. Korábban a Ferencváros ellen is megmutatták a kék-fehérek, hogy a védelmük az teljesen tökéletesen működik, ám támadásban katasztrófa a Hungária körúti gárda. Az egyik legrosszabb a lőtt gólok számát tekintve a VIII. kerületi csapat. Ha továbbra is ilyen gyengén használják ki a lehetőségeiket, semmi sem menti meg a másodosztálytól őket. Marciékkal azon a véleményen voltunk, ha ebben nem fejlődnek, meg is érdemlik az NB II-t!