Toplista: eddigi legemlékezetesebb focimeccseim

 Amióta 2002. áprilisában a helyszínen tekintettem meg az Illovszky Stadionban a Vasas-Ferencváros bajnoki meccset, azóta teljesen a lelátók részévé váltam. Most ebben az írásban arra emlékezek vissza, hogy melyek voltak életem legemlékezetesebb focimeccsei, amelyet a helyszínen éltem át.

10., 2015. május 31., Ferencváros - MTK Hungária, női foci bajnoki döntő, 2. mérkőzés:

Az első helyszínen átélt bajnoki cím mindig emlékezetes. Sajnos 2004-ben nem lehettem ott a helyszínen, az NB II-es ünneplést pedig nem számítom annak, így egészen 2015-ig kellett várnom arra, hogy helyszínen ünnepelhessem a Ferencváros egyik szakosztályának liga aranyát. Miután 2014-ben bevezették a vénaszkennert a Groupama Arénában, a jegyárak az egekbe szöktek, barátaim se nagyon jártak meccsekre, így Soma haverom invitálására elkezdtem női focira járni. Akkoriban kezdett beérni Dörnyei Balázs munkája, és bár az alap- és középszakaszt toronymagasan megnyerte az MTK, az egy évvel azelőtt bevezetett kiírás értelmében bajnoki döntőt rendeztek az első és második helyezett között. Az első mérkőzésen a Sport utcai BKV-pályán meglepetésre nyerni tudott (büntetőkkel) a Fradi, így a két győzelemig tartó párharc második felvonására, a Kocsis Sándor Sportközpont avatásán szép számú közönség jelent meg. A meccsen újságíróként vettem részt a pálya mellett, a kispadok felőli oldalon. Ahogy az idény közben, itt is nagyon sok beszólást kapott a csapat a kék-fehérek szurkolóitól, ahogy minket, fotósokat sem kíméltek. A pályán is folyamatosan ment a részükről a reklamálás, az egyik gólt pl. úgy ünnepelték, hogy kimutogattak a fradistáknak. A 2-2-es eredménnyel záruló rendes játékidőt követően, újfent a büntetők döntöttek, amelyet ismét a Ferencváros nyert meg, megszerezve a szakosztály történelmének első bajnoki címét. Sajnos az internetes fórumokon továbbra is zajlott a Trash Talk, amelyben a kék-fehérek egy-két játékosa is részt vett. Véleményük szerint a "zöld asztalnál nyertek az FTC lányai és meg lettek lopva." Egy évvel azelőtt úgy néz ki nem zavarta őket az új kiírás, mikor az Astrát múlták felül.

9., 2003. május 5., DVSC-MegaForce - Ferencváros, Magyar Kupa-döntő:

Még 14 éves voltam, amikor a helyszínen élhettem át a Népstadionban Puskás Ferenc Stadionban az első kupadöntőt. Bő 10000 néző jelent meg a hétköznapi korai időpont ellenére. A meccs lefolyását alig kell említenem senkinek, Szűcs Lajos öngólját, majd Tököli fordítását. Ez volt az első trófeaszerzés, amelyet Ferencváros szurkolóként átélhettem.

8., 2012. március 17., Dinamo Zagreb - Hajduk Split, horvát bajnoki mérkőzés:

A nagy horvát rangadó mindig érdekes mérkőzés, remek hangulat várható ezeken a találkozókon. A fővárosban ekkor kezdett kiéleződni az ellenszenv a klub alelnöke, egyben tulajdonosa, Zdravko Mamiccsal szemben, de így is szép számú közönség jelent meg a Maksimir Stadionban. Marci barátommal már korán reggel elindultunk vonattal, majd Zágrábba érkezésünket követően megvásároltuk a belépőket, amelyek 70 Kunába (kb. 3000 Forintba) kerültek az oldallelátóra. Meccs előtt a Jellasics téren gyülekezett a hírhedt BBB, majd onnan vonult a stadionhoz, emellett Dalmáciából is szép számú közönség érkezett. A meccs nem volt mentes a balhétól és a pirotechnikai látványosságoktól. Az egyszer félbe is szakadó találkozót 2-1-re nyerte a Dinamo Zagreb, a meccs után pedig rögtön egy balhé közepén találtuk magunkat, nyeltünk egy kis könnygázt is, így a szomszédos parkba (a Maksimir) menekültünk be, ahol az egyik kávézó pincérje megkérdezte tőlünk. "Csak nem nyert a Dinamo? Olyankor mindig ez van."

7., 2016. augusztus 26., Wisla Kraków - Slask Wroclaw, lengyel Ekstraklasa:

Egy régi barátság megszakadása. Valahogy így lehetett jellemezni a Wisla és a Slask azon nyári meccsét, amelyet megelőzően szakította meg pozitív kapcsolatát a krakkói gárda a sziléziai zöld-fehérekkel. Csak egy spontán ötletet vezérelve utaztunk el barátaimmal erre a meccsre Lengyelországba. Reggel elindultunk, meccs előtt két órával érkeztünk meg. Még meg tudtuk venni a jegyünket a meccsre, mikor visszaértünk a kocsihoz, akkor érkezett meg a busz-karaván tele zöld pólós drukkerekkel. Bent pedig a Wisla-tábor mellett ott voltak új szövetségeseik a Ruch Chorzów, valamint a Widzew Lódz huligánjai. Az átlagos hazai drukkerek pedig folyamatosan nem tetszésüket fejezték ki táboruk felé az új kapcsolatok miatt és éltették a vendégségbe érkező Slask-tábort, akikkel több évtizedig baráti viszony fűzte őket. A meccs közben többször is jött a Ruch éltetése a hazai keménymagtól, amelynél még a kapu mögötti szektorban is többen leültek, valamint oldalról fújolták is a sajátjaikat. Egyszer félbe is szakadt a meccs, mikor a vendégek görögtüzeket hajigáltak a pályára. A bosszú végül nem maradt el a hátat fordítás miatt, a Slask Wroclaw 5-1-re páholta el a Wisla Krakkót, amely azóta folyamatosan küzd a kiesés ellen. Kharma?

6., 2011. február 5., Hertha Berlin - Union Berlin, 2.Bundesliga:

Még ha egy másodosztályú mérkőzés is, de a berlini városi rangadó mindig is nagy élmény marad számomra, többek között a teltházas Olympiastadion miatt is. Már több hónapja nem lehetett jegyet kapni a mérkőzésre, de nekünk volt szerencsénk az egyik ismerősömön, Machalek Attilán keresztül Dárdai Palitól szerezni belépőket a meccsre, így útra is keltünk a német főváros felé. Miután idő szűkében voltunk, így a feleségétől, Mónitól tudtuk átvenni a jegyeket, így személyesen kerestük fel érkezésünk után a Dárdai-lakot, ahol akkor a két kisfiú, Palkó és Márton nyitott nekünk ajtót. Fura belegondolni, hogy már mindkettejük profi focista, utóbbi pedig hétről-hétre bizonyíthatott a Bundesligában. Nem tudjuk eléggé megköszönni a segítségünket, de hálánk jeléül egy tokaji bort adtunk ajándékba számukra. A meccs, mint később megtudtam Berlinnek is sokat jelentett. A gazdag nyugati, a szegény keleti gárda ellen. Mint a népmesében az esélytelen megverte a nagyot, hiába volt teltház és remek hangulat az eseményen. Szinte karnevál kezdődött a városban az Union 2-1-es sikere után. A kelet diadalmaskodott!

5., 2017. március 18., Slavoj Vysehrad - Benátky nad Jizerou, cseh harmadosztály, Bohém csoport:

Sokak nem érthetik, hogyan kerülhet fel a listára egy cseh harmadosztályú bajnoki mérkőzés? 2017. márciusában Prágába utaztunk a brigáddal, mi pedig voltunk olyan őrültek, hogy kinéztünk egy olyan meccsre, amelyen a fővárosi Slavoj Vysehrad fogadta a Benátky csapatát. Felvásároltuk a kiscsapat ajándékboltjának sál készletét, majd a hangulattalanságban hirtelen elkezdtünk magyar szurkolói nótákat énekelni magunk szórakoztatására. A Slavoj a végén egy hosszabbításban betuszkolt találattal nyert 2-1-re, a lefújást követően pedig nagy meglepetésünkre odajöttek hozzánk a hazai klub játékosai megköszönni a szurkolást. Persze volt egy kisebb árnyoldala is tevékenységünknek, ugyanis a Benátky szurkolói verekedést próbáltak provokálni velünk szemben. Több eszünk volt annál, hogy felálljunk nekik, de elfutni sem futottunk.

Kis brigádunkról még a Slavoj Vysehrad hivatalos Facebook oldala is közölt fotót, nagyon örültek a támogatásunknak.

Fotó: Facebook.com/fcslavojvysehrad

4., 2014. április 4., Újpest - Ferencváros, OTP Bank Liga:

Amíg élek, ezt a pénteki napot nem fogom elfelejteni. Ezidáig sosem élhettem át csapatom győzelmét a nagy rivális otthonában (azóta sem), de ezen a napon éreztem, hogy valami összejöhet. Miután különbuszokkal eljutottunk a Szusza Ferenc Stadionhoz, majd szépen gyülekeztünk a vendégszektorban. A meccs nem indult a legjobban, hiszen Vasziljevics góljával a lilák szerezték meg a vezetést, de Gyömbér Gábor találatával egyenlíteni tudott a Fradi. A hajrában sosem fogom elfelejteni, ahogy Leonardo labdát kap saját térfelén, majd miután a védő elcsúszott jött a kapuhoz. Ezután majdnem 2-3 percig az utolsó emlékem az, hogy a labda ott táncol a hálóban, olyan eufória lett úrrá a Táborban. Mindenki önkívületi állapotba került. 2-1-re nyertünk az Újpest vendégeként és végre győzelmet ünnepelhettem fradistaként a IV. kerületben, még a buszos szállítás miatt sem vettünk részt végre a Váci úti szégyenmenetben. 

3., 2021. június 19., Magyarország - Franciaország, UEFA Európa-bajnokság 2020:

Idén nyáron hatalmas élmény volt számomra és barátaim számára a labdarúgó-Eb. Volt szerencsém kint lenni mindhárom Budapesten megrendezésre került csoportmérkőzésen. Szurkolóként a legemlékezetesebb mégis a világbajnoki címvédő franciák elleni találkozó volt, amelyre csak a torna előtt sikerült belépőt szereznünk barátaimmal. Miután a portugálok ellen hiába játszottunk viszonylag megfelelően, a 3-0-s vereség miatt nem voltam túl optimista, de mégis jobban játszottunk a vb-győztes ellen, mint a luzitánokkal szemben. A mieink is folyamatosan dolgozták ki a lehetőségeket a nagyobb nevű ellenféllel szemben, de így is a világsztárok hatalmas helyzeteket hagytak ki sorozatosan. A félidő végén Fiola Attila találatát követően elszabadult a pokol a Puskásban, fel sem fogtuk, hogy előnyben vagyunk. A második félidőben Antoine Griezmann gólja is csupán az egyenlítést jelentette a galloknak, a meccs után pedig nehezen hittem el, hogy tényleg pontot szereztünk ellenük. A mérkőzés után a Stadion Sörözőnél pedig egyszerre ünnepelt magyar és francia drukker. 

2., 2017. augusztus 8., Real Madrid - Manchester United, UEFA Szuperkupa:

Hihetetlen, hogy erre a meccsre sikerült jegyet szereznem! Azon a nyáron célba vettük a szkopjei helyszín miatt az UEFA Szuperkupa-meccset, amelyre hat fős brigádunkból kettőnknek sikerült hivatalos úton jegyet szereznie, de végül mindannyian bejutottunk. A macedóniai nyaralás is jól sikerült Ohridban és Szkopjéban, a csattanó pedig ezzel a meccsel mindent vitt. A helyiek végig nagyon kedvesek voltak velünk, fel nem tudtuk fogni, hogy a marcona kinézetű albán nemzetiségű lakosok mennyire vendégszeretőek. A meccsen mondjuk hatalmas drágaság volt, 1000 Forintnak megfelelő dénárért lehetett ásványvizet venni (csapvizet nem mertünk inni a Balkánon). A meccsen mindkét gárda felvonultatta sztárjait, mi is nehezen hittük, hogy őket élőben láthatjuk. A trófeát a Real hódította el 2-1-es győzelmével, miután oldalukról Casemiro és Isco volt eredményes, manchesteri oldalról pedig Romelu Lukaku talált a kapuba. A meccs során elvették tőlünk klubsáljainkat a rendezők. Míg az én Fradi-ereklyém őrzés alatt állt, Mátétól behúzták végleg a rendezők a honvédosat. De végül az egyik árusnál sikerült kb. 500 Forint értékű Dénárra lealkudnom egy eseménysálat, amelyből vettünk egyet egyik társunknak is. 

1., 2015. november 15., Magyarország - Norvégia, Eb-pótselejtező:

Mi magyarok folyamatosan ócsároljuk labdarúgóinkat, már vicceket is gyártunk arról, hogy esetleg melyik ország lenne az, amelyet aranylábú fiaink meg tudnak verni. Hosszú évek óta csak a számolgatás és a keserűség maradt számunkra, miután labdarúgó-válogatottunk 1986. óta nem jutott ki világeseményre. 1997-ben volt lehetőségünk pótselejtezőt játszani a világbajnokságra való kvalifikációért, de az eredményt tudjuk, a jugoszlávok 1-7-re jöttek Budapestre. Pont az említett mérkőzés visszavágójának évfordulóján került sor a norvégok elleni párharc második meccsére. Az odavágón csodával határos módon, talán az aznap elhunyt Fülöp Márton égi segítségével 1-0-ra nyertünk, így előnyből várhattuk a pesti találkozót. Teljesen megtelt a Groupama Aréna, mi pedig a C5-ös szektor tetejéről figyeltük az eseményeket. Priskin Tamás góljánál hatalmas ordításban törtem ki, de még valahogy bennem volt az a rossz érzés, hogy innen meg tudják fordítani a norvégok. Elég kemény nyomás alatt volt a magyar kapu, majd a 80. percben egy szögletet követően Henrikssen fejelte saját kapufának fájára a labdát, amelyről a visszapattanva Nyland kapus kezéről a hálóba került. Életemben nem fordult velem ilyen focimeccsen, de a "GÓÓÓÓL!" kiáltás után térdre rogytam és sírtam örömömben. Úgy szedtek fel engem a barátaim, amely után felállva csak az az üvöltés hagyta el a számat: "IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!" Nem tudtam elhinni, hogy ott leszünk az Eb-n. A végén még szépítettek az északiak, de ez sem szegte kedvünket, a lefújást követően egy 1986 óta beszorult fájdalom tört ki több, mint húszezer magyar szurkolóból és hangrobbanás történt az Üllői úton. Sajnos az Eb kimaradt nekem, de ez a meccs mindörökre a Number one maradt.

Életemben sok pozitív futballélményt élhettem át. Sajnos a listáról olyan meccsek maradtak le, mint a 2004-es Ferencváros-Millwall, vagy a 2013-as Puskás Stadionban rendezett Derbi, vagy a 2019-es magyar-horvát Eb-selejtező. Nehéz volt ezek között válogatni, mégis most, ahogy írtam ezeket a sorokat, elfogott a nosztalgia. Remélem ezekkel a listákkal, visszaemlékezésekkel az olvasóknak is nagy örömet tudok okozni!