Derbi-hét, 7. rész: visszatért a régi hangulat
A Derbi elé tekintő sorozat utolsó visszatekintő részéhez érkezett, amelyben az a mérkőzés kerül felidézésre, amelyet újra a régi idők hangulatával rendeztek meg a Groupama Arénában, immár Szerhij Rebrovval a kispadon.
Megannyi emlék felidézése után ezúttal már egy olyan találkozó jön, amelyet közel táblás ház előtt rendeztek meg a Groupama Arénában. Alig vártuk már ezt az összecsapást. Visszatért a régi hangulat az Üllői útra, újra elfogta az embereket a korábban is átélt életérzés, mikor még a Tábor bejárt a meccsekre.
Az aluljáró a Tábor visszatérése után |
Az előző részben felidézett Derbi után volt egy idegenbeli mérkőzés, amire leutaztunk Felcsútra. Szokásosan a hazai szektorban ültünk, ahová zöld színű pulóverem miatt nem nagyon kívántak beengedni a falusi klub biztonsági őrei. A találkozón 1-1-es döntetlen született, mikor olvastuk azt a felemelő hírt, amelyben a Tábor bejelentette, hogy 2017. november 4-én visszatér. Előtte még érkezett egy hazai Derbi, amelyen még a vendégszurkolók teremtettek hangulatot, ám Böde Dániel góljával 1-0-ra nyert több, mint 10000 néző előtt a Fradi, majd visszatértek a régi szép idők, teltház előtt győzte le a csapat a DVSC-t, a tavaszi Derbi már a két tábor részvételével lett megrendezve, azonban egy nem épp érdekfeszítő gól nélküli döntetlen született a Szusza Ferenc Stadionban.
Abban az idényben a Fradi a tabella 2. helyén végzett a bajnokságban, majd nyáron az Európa Liga-selejtezőben a Maccabi Tel-Aviv ellen mutatott félénk játék miatt Thomas Doll vezetőedző közellenséggé vált a szurkolók körében (hiába a megszerzett bajnoki cím 2016-ból és a három kupagyőzelem), így az 5. forduló után elérkezett az edzőváltás, a Ferencváros pedig kinevezte a szigorú ukrán trénert, Szerhij Rebrovot. Eleinte nem mutatott nagyon jó játékot a frissen megdolgozott zöld-fehér gárda, a Mezőkövesd ellen utolsó pillanatban megnyert bajnokit követően aA szkenner-helyzet alatt is két Derbire is kimentem szurkolni a csapatnak, de akkor a stadion környékén nem tapasztaltam azt, mint régen egy sima bajnoki meccs előtt is. A Jablonkánál is azonnal sorra kerültem, a Szöglet sem volt tele szomjas szurkolókkal, az aluljáró pedig meccs előtt másfél órával pedig üres volt. De ezúttal végre visszatért a régi hangulat. Az aluljáróban egy gombostűt sem lehetett leejteni, a kocsmák pultjai előtt kígyóztak a sorok, tele szomjas szurkolókkal. Táblás ház várta a rangadót. Amerre csak nézett az ember, zöld sálas szurkolókat látott. Egy valami nem jött vissza a régi Derbikből, mégpedig a lilák szeretet-teljes fogadtatása, miután a vendégszektort átvitték az Albert Flórián útra, a stadion Nagyvárad tér felőli oldalára. De ez a legkevesebb. Végre régi hangulat!
A stadionba bejutva pedig a szektorokig alig lehetett eljutni. A lelátó tetején a korzón is alig lehetett elférni, annyira tele volt szurkolóval a lelátó. A meccsen pedig végig a Fradi irányított: nár rögtön az elején a kapu torkából hagyott ki egy ordító helyzetet Davide Lanzafame, majd alig egy perc rá egy szöglet után akadt hárítani valója Filip Pajovic kapusnak, amit egy perccel később ismét be kellett mutatnia Bőle Lukács próbálkozásánál. A szerb hálóőrnek volt köszönhető, hogy a Ferencváros negyed óra elteltével nem szerzett gólt. A 25. percnél még egy jogos büntető megítélését is megúszta az Újpest, mikor Litauszki nem találta el a labdát egy mentési kísérletnél, de Lanzafamét megrúgta. Mondjuk Andó-Szabó Sándortól nem vártunk mást. A félidő végén Dibusz Dénesnek is meg kellett mutatnia, hogy miért tartják az NB I egyik legjobb kapusának, mikor Zsótér Donát lövését hárította hatalmas bravúrral. A második félidő elején egy kezezés borzolta a kedélyeket, mikor ivan petriak próbálkozása után az újpesti védő kezére pattant a labda. Ám a síp most is néma maradt. Azonban 10 perc múlva már hangrobbanás rázta meg az Üllői út és a Tisztviselőtelep környékét, mikor Davide Lanzafame vette át a labdát a tizenhatosnál, majd az olasz csatár lövése után a játékszer a kapufáról a gólvonal mögé pattant és a hálóban táncolt! Megszerezte a vezetést a Fradi. Ezek után egyre jobban kinyílt az Újpest és a Ferencváros sorra vezethette az ellentámadásokat, csak a befejezés hibádzott. Ekkor szurkolóként úgy értékeltük, hogy már kezd valami látszódni, hogy mit szeretne Szerhij Rebrov játszatni a csapattal. Jól játszott az FTC és magabiztosan tartotta otthon a három pontot a nagy riválissal szemben és ismét énekelhettünk arról, hogy "miről beszél Európa?!" :) Hatalmas volt az öröm, a Ferencváros pedig robogott története újabb, 30. bajnoki címe felé, amelyet a szezon végén meg is szerzett. Mi pedig ünnepeltük a legfőbb rivális legyőzését a Népligetben hosszasan, éjszakába nyúlva. A népligeti kocsmák termelték a bevételt, határtalan volt az öröm!
A csapat azóta is veretlen a lila-fehérekkel szemben a labdarúgó-pályákon. Azon szezon tavaszi meccsén egy utolsó pillanatban szerzett góllal pontot tudott menteni az Újpest, azonban azóta nem termett babér. A következő idényben pedig Franck Boli emelkedett a ferencvárosi legendák közé, miután mind a három Derbin az ő góljával nyertünk 1-0-ra. A legutóbbi, koronavírus árnyékában rendezett évadban szintén háromszor győztük le a lilákat, összesen 9 gólt szerezve és egyet sem kapva. Az eddigi legutóbbi meccsen pedig szintén jó hangulatban, egy kőkemény találkozón, félgőzzel teljesítve nyertünk 3-1-re a városszéliekkel szemben.
Remélem, hogy a sorozat folytatódik és idén, három év után nézők előtt rendezve, ugyanúgy elhozza a Fradi a három pontot a Megyeri útról, mint az elmúlt két alkalommal, mikor zárt kapuk mögött rendezték a rangadókat. Utóbbinál azt sajnálom, hogy azt a 4-0-s győzelmet csak a TV képernyője előtt élhettem át. Remélem most azt is megtapasztalhatom, hogy milyen személyesen átélni azt, amikor csapatom fölényesen, sok góllal győzi le a legfőbb városi ellenlábast!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése