Bajtársból gyűlölt ellenség

Hol van már az az idő, mikor a Ferencváros először lépett pályára az Újpest korábbi pályáján, a Népszigeten és a hazai közönség hatalmas éljenzéssel köszöntötte a zöld-fehér gárda játékosait. Ilyenre már aligha fog sor kerülni még a távoli jövőben sem. Bár a két csapat között megvolt a főváros-vidék ellentét (hiszen Újpest csak 1950-ben lett Budapest része), a két csapat szurkolótábora nem volt ellenséges egymással a II. világháború és a szovjet beavatkozás idejéig. 

Ugyanez volt a viszony a szintén vidéki, de Budapest közeli Kispesti AC-val. Idősebbek történeteket mesélnek arról, mikor még a nagy rivalizálás a Ferencváros-MTK (Hungária) összecsapás volt, majd a B-közép megalakulása után a két tábor közösen szurkolt a nemzeti csapat mérkőzésein, amelyben az akkori Hungária drukkerei nem voltak partnerek. Ekkor harapozódott el az örök rivalizálás a kék-fehér gárdával és a két bajtárs ellenségként kezdte kezelni a "zsidócsapatot". Ekkoriban viszonylag még bajtársinak lehetett mondani a két mai ellenség viszonyát. 

A szovjetek bevonulásával a II. világháború végeztével a kommunista rendszer beosztotta a csapatokat minisztériumok alá és át is nevezték őket. A Ferencváros az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetségének égisze alá került, először É.D.O.Sz., majd színeket is elvéve Kinizsi néven, addig az Újpest a Belügyminisztérium alá kerülve a Dózsa nevet kapta meg, a klub elnöke pedig a Rákosi-rendszer egyik "leggyűlöltebb" alakja, Gerő Ernő lett. Ekkoriban már forrongott az ellentét a két tábor között, főleg mikor az idősebb szurkolók beszámolói szerint sokszor a rendőrség különb bánásmódban kezelte a lilák híveit. Amikor pedig politikai vezényszóra (ÁVO-s fenyegetésekre) játékosokat irányítottak minisztériumi klubokhoz (pl. Deák "Bamba" Ferenc így került Újpestre, az Aranycsapat alapemberei, Budai II, Kocsis és Czibor pedig a Honvédba olvasztott Kispesthez) mélyült az ellentét a két tábor között. Ebben az időszakban a Jaross Andor féle vezetés miatt a fasiszta jelző is rákerült a Ferencvárosra. Mint ismerjük Kádár János híres mondását: "Minden fradista fasiszta, de nem minden fasiszta fradista!" 

1956 után a Ferencváros visszakapta eredeti nevét és színeit, azonban Újpesten hiába harcoltak szintén a visszaállításért, csak annyit kaptak, hogy Bp. Dózsa helyett Újpesti Dózsa néven folytatták a küzdelmeket. Ekkor még nem voltak nagy összecsapások a lelátón. A korábbi ferencvárosi múzeumvezető, Zsiga Laci is mesélte nekem, hogy a 80-as években is nyugodtan, felvezetés nélkül, zöld sálban vonulhattak az újpesti rangadókra. Azonban a rendszerváltás után előjöttek a régi sérelmek, a rendőrség általi kivételezések. Hiába lett mindkét tábor radikális jobboldali, a Ferencváros oldalán nem felejtették el a szocialista időszak kivételezéseit, a megbélyegzéseket. Többen úgy gondolták, hogy miután már nem "rendőrcsapat" az Újpest, "ideje bosszút állni". Sok történet kering arról is, hogy egy teljesen semleges meccsen is történtek összecsapások a két tábor között. 

A 90-es évek elején még a Honvéd és az MTK volt a nagyobb rivális, a végére a három közül legnépszerűbb Újpest került a legnagyobb rivális pozíciójába, akikkel vérre menő nagy csatákat vívtak a zöldek. Sajnos a politika azóta is jelen van a két csapat életében. 1998 és 2002 között a Kisgazdák keringtek a két klub között. A Ferencváros első embere a párt elnöke, dr. Torgyán József lett, míg Újpesten helyettese, Lányi Zsolt került vezetői pozícióba, majd 2002-től tiszteletbeli elnökként tevékenykedett a klubnál. 2002-től elég erős MSZP-s háttér miatt ismét tüske lett az Újpest a ferencvárosi drukkerek szemében, főleg a 2006-os jogellenes NB II-be száműzést követően. 

2011-től pedig Kubatov Gábor elnökségével a Ferencvárosra mutogatnak, mint Fideszes csapat a riválisok. Ebben az időszakban az Újpest 2011-ben majdnem becsődölt, de a belga üzletember Roderick Duchatelet megmentette a klubot a megszűnéstől, de 2014 tavaszán majdnem visszaminősítették a BLSZ IV-be, miután az eladósodott klubot működtető céget fel szándékozta számolni, és a csapatot új cégen át működtetni. Azonban a Ferencváros vezetésével az összes NB I-es klub támogatta az Újpest maradását az élvonalban, így a lilák maradhattak. Láthatjuk is mennyire hálásak ezért! Ahogy a Fradi-tábor is kiírta: "Bohócok nélkül nincs cirkusz!" Amíg a fradisták kiálltak az Újpest mellett ebben az időszakban nem felejtik el, ahogy a lilák viselkedtek a másodosztályba való száműzetés alatt és később a szkenner-helyzet közben. Terjeng még a szurkolók között egy másik történet arról, hogy miért harapozódott el a két csapat közti ellentét. Ez pedig a jégkoronghoz köthető. A kommunista vezetés csupán egy hokicsapatot szeretett volna látni a fővárosban, erre pedig az akkor Kinizsi és Dózsa is pályázott. 

Bár végül az Újpest mellett döntöttek, a tiltakozás miatt a Ferencváros is maradhatott, főleg 1956 után. Bár sok sportágban a Ferencváros a sikeresebb, de egy sportágban az Újpest a rekordbajnok. Még pedig vízilabdában. Még akkor is, ha a régi UTE polo-szakosztálya már becsődölt. Ezeken a meccseken is folyamatosan parázs összecsapásokat láthatott a publikum. A történet pedig szombaton folytatódik!