2016. december: Bécs, egy teljesen más világ
Épp, hogy véget ért a magyar labdarúgó-szezon, kis brigádunk egyből túracsukát húzott és elindult a távoli Bécsbe, hogy személyesen tekintse meg a Rapid Wien-Ried osztrák bajnoki mérkőzést. Alig 230 km Budapesttől, mégis egy teljesen más világ, ahol a szurkolót nem tekintik bűnözőnek se szurkolótársai, se kedvenc csapatának vezetői.
Szombaton túl voltunk egy örökrangadón illetve egy teljes NB I-es fordulón. Ahányan voltunk, annyi fele mentünk előző nap, másnap mégis Bécsben találtuk magunkat. Körülbelül 12.30-13.00 körül érkeztünk meg metróval Hütteldorfba, ahol a Rapid Wien nyáron átadott otthona, az Allianz Stadion található, vagy ahogy inkább a bécsi zöldek hívják, Weststadion. Amerre tekintettünk, csak zöld sálas embereket láttunk, de már a metrón is minden állomáson szálltak fel a Rapidos öltözékbe burkolózott emberek. Még indulás előtt aggódtunk, hogy mennyire leszünk szerencsések a jegyvásárlással, előre olyan 30 € körüli jegyárat saccoltunk egy főre.
Végül tudtunk venni 25 €-ba kerülő jegyet a kanyarba, amelyre éppen egy egyet fizet, kettőt vihet akció volt, így fejenként 12,5 €-t megválthattuk a belépőinket. Talán még ezen a téren is tanulhatna valamit a saját szurkolói zsebébe mélyen belenyúlkáló magyar futballklubok összes vezetőségi tagja. Én hülye még készítem elő az irataimat, mikor a pénztáros kislány döbbenten néz, hogy "névjegykártyát akarok neki adni?" Még személyi igazolvány se kellett a jegyvásárláshoz, mint négy évvel ezelőtt. Nemhogy szkenner. A hat évvel ezelőtti nagy balhé után itt engedett a vezetőség, de a szurkolók végzik a dolgukat, de ők is odafigyelnek arra, hogy nagy kárt a csapat számára. Nem úgy, mint itthon, ahol az egyik oldalról bűnözőként vannak nyilvántartva a fanatikusok, míg a másik oldal úgy van, hogy "fizettünk eleget, nem fog megkottyanni nekik!"
Még a gyors beléptetés előtt ketten kiváltottuk az itteni szurkolói kártyát. Nem névre szóló, nem arcképes, nem kerül meccsnapon 3000 Forintba (10 €), teljesen ingyenes és amennyi pénzt rápakolsz, annyit vásárolhatsz le a büfében, ugyanis itt, a Groupama Arénához és egyéb német stadionokhoz hasonlóan cashless-rendszer van, kivéve a hivatalos szurkolói boltot bent és kint is egyaránt. Van ahol tényleg törődnek a szurkolókkal, hívogatják őket a stadionba, ahol a hangulat mellé még focit is kapnak a pénzükért, a büfében pedig tápláló ételt, de erről majd később. Még előbb körbenéztünk a hivatalos fan shopban, ahol eléggé borsos árakkal találkoztunk, de nagyon jó, minőségi termékekkel.
Ezután elindultunk megkeresni a bejáratunkat. Én a Fradi Security-n, TCS Brigádon és In-Kalon felnőve már teszem szét a kezemet lábamat a biztonsági őrnek, aki furán bámult rám, hogy én ilyen perverz lennék, hogy várom, hogy motozzon meg? Semmi nem volt! A táskámba azért belenéztek, nem-e véletlenül valami bomba van benne, de hozzá sem nyúltak a cuccaimhoz. Míg Magyarországon háromszor-négyszer átmotoznak egy méteren belül, turkálnak a táskámban, addig itt huss, bent is voltam a stadionban. Odabent pedig nem büfék, szinte éttermek voltak! Az egyik standnál egy akkora kolbászos hot-dogot vettem, hogy egész estére jól laktam! Nem úgy, mint a Groupama Aréna híres-neves Fradi Hot-Dogjával, amelyben egy kiszáradt buciba odabasznak egy elszáradt virslit, hogy "nesze! Jó étvágyat!" (bárki mondaná az ellenkezőjét, tapasztalatból írom ezt, megtörtént!) Ja, és van ingyen Wifi is a stadionban, és itt nem kérik meg az árát, ahogyan korábban a Fradinál lenyilatkozták a "jószándékú" vezetők!
Közel 20 perccel a kezdés előtt foglaltuk el a helyünket a lelátón. A BlockWest megtelt és az oldallelátón is szépen gyűlt a tömeg. Ahogy az Üllői úton, itt is a főlelátót a nagyon fontos személyeknek (VIP) és az újságíróknak találták ki, úgyhogy az is szinte üresen állt, mint a "Grupiban". A hangulatra nem lehetett panasz, hiszen 90 percen át tolták a szurkolást az ultrák, amelyben nem volt hallható a "tedd le a zászlót, mert nem látok!" és az "üljetek már le, 3,14csába!" Öreg, fiatal tolta a dalokat, akár még oldalt is. Szurkolás volt! Nem csak tapsoltak, tényleg szurkoltak a csapatuknak! Aki pedig szolídabb volt, az inkább félre vonult és úgy nézte a meccset, nem pedig durcizott.
A meccsen a Rapid elég álmosan kezdett. Egy manapság a Fradi hátsó alakzatától látott védelmi töketlenkedést követően Dieter Elsneg góljával megszerezték a vezetést a vendégek, amely után mintha nem is akartak volna focizni. A Rapid pedig az első negyed órában elég álmosan játszott, nagyon sok volt a pontatlan átadás, Mocinic és Traustason mintha pályán se lett volna.
De végül egy szöglet után Mario Sonnleitner fejesével egyenlítettek. A szünetben pedig lehozták a két gyengén teljesítő jómadarat, egyikük helyére pedig beállt a magyar utánpótlás válogatott Szántó Tamás, aki egy kis színt hozott a bécsiek játékába. Sokkal veszélyesebb volt a Rapid, de a betömörülő és az időt eléggé látványosan húzó vendégek mindent kibírtak. De aztán jött Peter Zulj hülyesége, aki egy sárga lappal a birtokában egy elég látványos műesést produkált, René Eisner játékvezető pedig felmutatta számára második sárgájával a piros lapot. Így érkeztünk el a hagyományos Rapid-negyedórához (Rapid Viertelstunde), amikor a szurkolók ütemes vastapssal biztatják csapatukat, a legendás fordítások és győzelmek után. Alig ezután, a 77. percben az egykori Győri ETO-játékos, Giorgi Kvilitaia egy oldalsó beadást követően közelről passzolt a hálóba a kapus hóna alatt, amellyel a bécsiek megszerezték a vezetést. Majd egy tizenegyes és ismét az ex-Rába-parti grúz válogatott támadó volt eredményes. (3-1) Ez maradt a végeredmény is, a lefújást követően a Rapid Wien játékosai kifeszítettek maguk elé egy transzparenst, amelyen megköszönték az egész évi támogatást a szurkolóiknak és boldog karácsonyt kívántak számukra. Igen! Valahol nem nyűg a szurkoló! (erről kell szólnia a futballnak Magyarországon és nem konganának a stadionok!)
A mérkőzést követően pedig a gyors hazajutás érdekében sűrűbben jártak a metrók, a hütteldorfi vasútállomásról különvonatok indultak Bécs különböző pontjaira, ahogyan a buszok is elszállították az utasokat, így nem kellett várni fél órát, hogy felszállhass a tömegben a metróra, vagy hogy ott nyomorogj a peronon, mire jön a villamos az esti időpontban. Valahol törődnek és segítik a szurkolókat. Talán el kéne ezen gondolkozni itthon is, ahelyett, hogy bűnözőként tekintenek ránk! Ausztriában ez így megy! Itthon sem másmilyenek a szurkolók! Talán őszintén kéne tárgyalni! (tudjuk melyik oldalnak!) Minden esetre jól éreztük magunkat Bécsben, az biztos, hogy párszor még vissza fogunk térni ide!
Szombaton túl voltunk egy örökrangadón illetve egy teljes NB I-es fordulón. Ahányan voltunk, annyi fele mentünk előző nap, másnap mégis Bécsben találtuk magunkat. Körülbelül 12.30-13.00 körül érkeztünk meg metróval Hütteldorfba, ahol a Rapid Wien nyáron átadott otthona, az Allianz Stadion található, vagy ahogy inkább a bécsi zöldek hívják, Weststadion. Amerre tekintettünk, csak zöld sálas embereket láttunk, de már a metrón is minden állomáson szálltak fel a Rapidos öltözékbe burkolózott emberek. Még indulás előtt aggódtunk, hogy mennyire leszünk szerencsések a jegyvásárlással, előre olyan 30 € körüli jegyárat saccoltunk egy főre.
Közel 20 perccel a kezdés előtt foglaltuk el a helyünket a lelátón. A BlockWest megtelt és az oldallelátón is szépen gyűlt a tömeg. Ahogy az Üllői úton, itt is a főlelátót a nagyon fontos személyeknek (VIP) és az újságíróknak találták ki, úgyhogy az is szinte üresen állt, mint a "Grupiban". A hangulatra nem lehetett panasz, hiszen 90 percen át tolták a szurkolást az ultrák, amelyben nem volt hallható a "tedd le a zászlót, mert nem látok!" és az "üljetek már le, 3,14csába!" Öreg, fiatal tolta a dalokat, akár még oldalt is. Szurkolás volt! Nem csak tapsoltak, tényleg szurkoltak a csapatuknak! Aki pedig szolídabb volt, az inkább félre vonult és úgy nézte a meccset, nem pedig durcizott.
A meccsen a Rapid elég álmosan kezdett. Egy manapság a Fradi hátsó alakzatától látott védelmi töketlenkedést követően Dieter Elsneg góljával megszerezték a vezetést a vendégek, amely után mintha nem is akartak volna focizni. A Rapid pedig az első negyed órában elég álmosan játszott, nagyon sok volt a pontatlan átadás, Mocinic és Traustason mintha pályán se lett volna.
A mérkőzést követően pedig a gyors hazajutás érdekében sűrűbben jártak a metrók, a hütteldorfi vasútállomásról különvonatok indultak Bécs különböző pontjaira, ahogyan a buszok is elszállították az utasokat, így nem kellett várni fél órát, hogy felszállhass a tömegben a metróra, vagy hogy ott nyomorogj a peronon, mire jön a villamos az esti időpontban. Valahol törődnek és segítik a szurkolókat. Talán el kéne ezen gondolkozni itthon is, ahelyett, hogy bűnözőként tekintenek ránk! Ausztriában ez így megy! Itthon sem másmilyenek a szurkolók! Talán őszintén kéne tárgyalni! (tudjuk melyik oldalnak!) Minden esetre jól éreztük magunkat Bécsben, az biztos, hogy párszor még vissza fogunk térni ide!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése