"Mit nézel, cseh 2-t?" - egy tartalmas kirándulás Brnoba

 Március elején Brno felé vitt az utam, ahol több esemény megtekintését terveztem, de végül a város kisebbik, másodosztályú csapatának meccsén kötöttem ki.

Miután az ősz folyamán rommá dolgoztam magamat, vártam már egy jó kis pihentető kirándulásra. Végül Brno mellett tettem le a voksomat. Egy szép kis város, nem egy nagy turizmussal, hiszen legtöbben csak áthaladnak itt Prága felé utazva. Nem egyszer én is láttam a katedrálisát magasodva a vasútállomás fölött. Kíváncsian vártam az utazást. Találtam is egy gyönyörű szállást a belvároshoz eléggé közel, valamint minden látnivaló a környezetében volt. Ahogy lehetőségem nyílt a szabadságom kiírására, meg is vettem a vonatjegyet (odafelé kipróbálva a nemzetközi vonat első osztályának kényelmét), hazafelé pedig a Railjeten. Két sporteseményt is meg akartam tekinteni az ittlétem során, hiszen érkezésem napján játszotta a Kometa Brno hokicsapata a rájátszásba kerülés szempontjából, de a csehek jégkorong iránti őrületét mutatja, hogy csak az ultrák közé tudtam volna már jegyet venni, de azt is éppenhogy, így erről jobbnak láttam lemondani. Végül fociban megnéztem, hogy melyik csapat fog otthon játszani. Két csapat is van a városban, mindkettő másodosztályú. A FNL-t vezető Zbrojovka Brno idegenben játszott, de szerencsémre a város másik csapata (az SKLisen jogutódja) az Artis viszont hazai pályán, így focimeccs nélkül nem maradok.

Március 6-án, pénteken reggel egyenesen a Nyugati pályaudvarra mentem. Még egy-két útravaló beszerzése után még körbenéztem az állomáson, majd felszálltam a Prága felé tartó vonat szlovák vasúti kocsijába. Mivel első osztályon utaztam, így kényelmes székben utazhattam. Nagyon sok külföldi turista ezzel a vonattal utazva fűszerezte meg pesti kirándulását egy pozsonyi kitérővel. Amikor a magyar kalauznak anyanyelvünkön válaszoltam, le is döbbent. Miután Szlovákia fővárosában a turisták leszálltak, Csehországba igyekvő üzletemberekkel telt meg a vagon. Szinte minden ülésnél előkapták a notebookokat és menetközbeni munkavégzést végeztek. Csehországba átérve, Breclávtól már 160 km/h sebességgel száguldottunk Brno felé, majd menetrendszerint érkeztem is meg. Eleinte még azt se tudtam, hogy merre induljak el, a Google Maps is rossz irányba vitt engem. Végül úgy döntöttem, hogy villamosra szállok, így próbáltam venni egy napijegyet. Valahol csak sikerült találnom automatát, de ott csak készpénzzel tudtam fizetni. Összesen két megállót kellett utaznom a tömegközlekedési eszközön, majd a Morva téren leszállva ismét az applikációra bíztam magamat.

Ismét rossz irányba vitt, de végül irányba helyeztem magamat és egy szűk 10 perces sétával megtaláltam a Hotel Amphone-t. Csodálkoztam, hogy egyben volt egy ázsiai étteremmel és a recepción is ázsiaiak dolgoztak, de végül megtudtam, hogy a szálloda egyben a Laoszi Köztársaság tiszteletbeli konzulátusa is egyben.

A szobám az első emeleten volt található, szinte labirintus szerűen nézett ki az első emelet, de végül eljutottam abba a kicsi lyukba, ami az otthonom volt a következő három napban. A tv nem működött, a hűtő sem, a Wifi nem volt túlságosan erős és használható, a falak pedig annyira vékonyak voltak, hogy a két szobával arrébb történő dolgokat is hallottam. Igaz, voltam rosszabb szálláson is, így nem panaszkodtam. Miután lecuccoltam, nyakamba vettem a várost. Elég kellemes idő is volt, így már nem is kellett kabát. Első utam a Szent Péter és Pál katedrálishoz vezetett. A templom felé vezető úton eljutottam a belvárosba, azon belül is a főtérre (Szabadság tér - Namesti Svobody). A székesegyház gyönyörű volt, ahogy apámnak néhány nap múlva mutattam a képeket, megjegyezte, hogy a fotókon is érezhető az a csend, amely belengi a szent helyet. Kívül pedig gyönyörű rálátás vetült a városra. Az estét egy helyi étteremben zártam, ahogy egy sértés pörköltöt (helyiek szerint gulyás) vacsoráztam knédlivel. Amire végeztem le is ment a Nap, még egy közeli Albert szupermarketben bevásárolva visszatértem a szállásomra, ahol még interneteztem egy kicsit, majd nyugovóra tértem.

Másnap reggel furcsállottam, hogy itt a reggeli svédasztalra kiraktak bejglit is, de végül a főtt virsli mellett döntöttem. Egy helyet mindenképp meg akartam tekinteni, a 10-Z bunkert, amit a második világháború végén egy atomtámadástól félve alakított ki a Spilberk vár alatti domb belsejében a helyi kommunista párt.

Előtte még benéztem a szállásom melletti Luzánky Parkba, ahol sétáltam egy kicsit, majd nyakamba vettem a belvárost. A bunkerhez érve azt tapasztaltam, hogy dél előtt nem sokkal nyit, de mellette még egy panorámaponton végig néztem a várost és amíg kinyitották a bunkert, itt élveztem a napsütést. A bunker érdekes volt, az interaktív kiállítás pedig szórakoztató. A bátraknak arra is van lehetősége, hogy ide foglaljon szállást. Közben pedig a csehszlovák rezsim propaganda plakátjai voltak kihelyezve a falakra. Ha valaki Brnoban jár, érdemes ellátogatnia ide. Még körbenéztem a belvárosba, majd egy ebéd után visszasétáltam a szállásra, hogy a táskámat letegyem, hiszen lassan elindultam Brno külső részére a Srpská stadionhoz, mai nevén ShipEx Aréna.

Ma a kisebbik csapat játszott itt, az Artis Brno. Ellenfelük pedig egy első osztályú csapat, a Baník Ostrava tartalékjai. Aki nem ismerné ezt a klubot, nem szégyen, hiszen nem régóta játszanak ezen a néven. A csapat eddig is brünni volt, csak egy külső kerületben játszottak, amely adta is a csapat addigi nevét, SK Lisen. 2024 végén vette meg a csapatot egy üzletember, Igor Fait, aki bejelentette, hogy a 2024-25-ös szezon végén új néven fog játszani a csapat és átköltözik a városi stadionba.

A nagyravágyó tervek szerint Brno futballéletét szeretnék fellendíteni egy olyan csapattal, aki ténylegesen szeretné minden fronton képviselni a várost. Azért a Zbrojovkánál gondolom vannak erre vélemények. Minden esetre az idei szezonban már a nagy stadionban játszottak, de a szurkolók kötődnek a kerülethez. Érkezésemkor egy transzferbusz érkezett meg a külvárosból az arénához. A stadion oldalában megtaláltam a hivatalos szurkolói boltot, ahol beszereztem egy sálat emlékbe, de valahogy sikerült elirányítani a másik oldalhoz, ahol a jegypénztárt is találtam. Kb. 2000 Forintba került a jegy a főlelátó legjobb helyeire. De meglepődtem, hogy a normális jegy helyett egy olyan A4-es lapot nyomtattak ki, mintha online vettem volna a jegyet. Meglepődtem. Bent első utam a büfébe vezetett, meg is lepődtek, hogy nem beszéltem csehül, nem nagyon járnak turisták a brünni csapatok meccseire. Végül vettem egy sült kolbászt, amelyet elfogyasztva elfoglaltam a helyemet. 

A meccs nem volt valami izgalmas. A hangulat is olyan volt, hogy az MTK ultrák fergetegesebben szurkolnak. 3 ember volt, akik éltették az Artist, de ebbe valahogy a többi drukker nem csatlakozott bele, kivéve akkor, amikor Lisen skandálást nyomtak. A szurkolók nem felejtik el a régi nevet. Lehet ez az Artis Brno, de a szívükben ők továbbra is a Lisennek szurkolnak. Az elején a Baník fiataljai előtt adódott lehetőség, de a gyenge fejest hártítani tudta Jíri Borek, az Artis kapusa. Szinte mozdulnia se kellett érte. Aztán szinte a pálya közepén nyomta egymást a két csapat, de a 35. perc környékén újabb esély adódott az ostravai gárda részére, Dominik Holan lőtt távolról, de a labda a kapufán csattant.

Addig a Brno gyenge támadásokkal próbálkozott, természetesen gól nem született belőle. A 43. percben ismét a Baník B volt közel a gólhoz, egy szélső lövést tudott hárítani Borek. Már a hosszabbításban jártunk, amikor hátul passzolgatott az Ostrava, és egy rossz passz után bedobással jöhetett az Artis. Ezután szélről be tudták adni a labdát, középen pedig senkitől sem zavartatva érkezett Jan Navratil és lőtt a kapuba. Nem volt karnevál, de örömünnep volt a lelátón. 1-0! De jött a szünet, amely jobban jött az ostravaiaknak. 

A második félidőben a brünniek ráültek az eredményre, a ostravaiak meg nem tudtak érvényesülni. A 70. perc környékén adódott egy lehetőség az Artis előtt, éppen hogy a kapu mellett elment, erre már tudott tapsolni a publikum. Az utolsó negyedórában viszont odaszögezte kapuja elé a hazaiakat a Baník B, előbb Hruby kapusnak kellett nagyot hárítania, majd egy beadás után pattogott ide-oda a labda, de nem sikerült a kapuba juttatniuk. A végén eléggé kinyílt a vendégcsapat, amely lehetőséget adott egy-egy kontrára, de eléggé pontatlanok voltak. A végeredmény 1-0 a hazaiak részére. 

Nem volt valami jó meccs, nem is maradtam sokáig a stadionban. Ezt követően visszavillamosoztam a szállásomhoz, majd egy vacsora beszerzése után még megnéztem online az NB I-es meccseket, aztán úgy döntöttem, hogy nyugovóra térek. 

Másnap névnapomra a Spilberk-vár megtekintése volt a program-tervezet. Egy másik parkba néztem be, de onnan egy jó kis séta a belvárosba és az óvárosházánál megtaláltam a város egyetlen nyitva tartó szuvenír-boltját (a másik a főtéren csak hétköznap délután van nyitva), ahol az otthoniaknak beszereztem egy-két hűtőmágnest. Sétálva még egyet a belvárosban, eljutottam a domboldalhoz, amelynek a tetején található a vár, ahol több magyarral együtt Kazinczy Ferenc is raboskodott "felségárulás" vádjával. Gyönyörű volt innen a rálátás a katedrálisra.

A vármúzeum pedig végig kísért minket Brno történelmén. Köztük a magyar vonatkozású résznél is, ahol volt anyanyelvű segédlet is. Majd kitért arra, amikor a második világháborúban a németek bázisa volt itt. Sok zsidó származású ember raboskodott a várban. Tartalmas kiállítás volt, órákon át bojongtam a tárlatot megtekintve. A vár után még letekintettem a várfal kilátóján. A belvárosban találtam egy jó kis éttermet, ahol egy helyi fogást, Svickovát ettem házilag készített knédlivel. Még kinéztem a belvárosba, majd visszatértem a szállásra, hogy megkezdjem az összecsomagolást, hiszen másnap utaztam haza. Még este visszanéztem a városba, megtekintettem a kivilágítást, majd egy vacsora beszerzését követően örömmel tekintettem a telefonomra, hogy a Fradi épp vezetett Nyíregyházán. A szállásra visszatérve még megnéztem a meccs végét és pont elkaptam Gómez gólját, amivel beállította a 3-1-es végeredményt. Még egy kicsit szörfözve az interneten, elfáradtam és újból eltettem magamat nyugovóra.

Másnap reggel miután összecsomagoltam, lementem a szálláson utolsó reggelimre. 11-ig el kellett hagynom a szállást, még egy kicsit rendbe raktam a szobámat, majd elindultam a városba. Még kiültem a főtérre, ahol 11 órakor a meteorológiai óra kiad magából egy üveggolyót és hogy a helyiek mekkora harcot folytatnak érte. Miután ezt megnéztem elindultam a vasútállomásra, de előtte még beszereztem az útravalót, majd vártam a vonatomat. Dél után befutott Prágából a Railjet, és már úton voltam Budapest felé. Ahhoz képest, hogy Pozsonyba a menetrendben írtaknál korábban értünk, innen pedig folyamatosan nőtt a késés. De legalább hazaértem Budapestre és a Nyugatiból már csak haza kellett mennem.

Összegezve a brünni kirándulást, egyszer megnézhető volt ez a város. Nem hiszem, hogy többször vissza akarok ide térni, de egy tartalmas kikapcsolódásra pont megfelelő volt. Nem olyan, mint Prága, de egyszer ide tényleg érdemes ellátogatni. Kevésbé nyüzsgő, de ettől függetlenül még szép. Nem épp a turistákra van ráállva. Attól függetlenül, hogy egyszer megnézhető a város, attól még ajánlom mindenkinek. Tetszett, és mondjuk annak, aki szereti a sört, egy piatúrának pont megfelelő. Ha másért nem, a Spilberk-vár magyar emlékei miatt érdemes ide ellátogatni. A meccs pedig felejthető volt, igazi másodosztályú meccs. Akkor lett volna még érdekesebb a kirándulás, ha a jégkorong-meccsre is sikerült volna jegyet vennem. De így is jó volt. Azonban a Hotel Amphone-t nem nagyon tudom ajánlani. De a belvárosi éttermekben érdemes fogyasztani. Az a Svicková isteni volt az óvárosháza környékén és a bunker is érdekes volt. Azonban az emlékeim megmaradnak és örülök, hogy láthattam.