Családi ebéd helyett húsvéti túra Debrecenbe

 Mit csináljon az ember húsvétkor? Vadásszon a piros tojásokra, esetleg megjelenjen egy családi ebéden? Én inkább kedvenc csapatom idegenbeli mérkőzését választottam, amely Debrecenben lépett pályára, így elindultunk a Hajdúságba.

Mostanában nem nagyon utazgattam kedvenc csapatom idegenbeli meccsére. Talán megöregedtem, vagy ennyire alább hagyott a fanatizmusom? Nem tudom, de idén húsvétkor sem gondolkoztam azon, hogy utaznék. A #ROTTY brigádon belül felvetettük, hogy menni lehetne, de végül a vonatos túrát lemondtuk, az ultrabusszal (amely Végel Tomi Zöld-fehér Buszhálózata óta igen csak drága lett) pedig nem volt kedvem. Aztán Ábel haverom rám csörgött, hogy már ki van éhezve egy jó kis kirándulásra, így rávettem magamat. Nem tudtuk, hogy mennyire érhetjük el az utolsó vonatot, hogy a hatóságok terveznek-e valami turpisságot, mint sokszor a múltban, így úgy határoztunk, hogy megszállunk. Találtam egy jó kis szállást, a Péterfia Panziót, ahol foglaltam is egy szobát. Tapasztalataim szerint igen csak olcsó áron. Mivel sokan akartak utazni, így az IC-re első osztályra foglaltam jegyet, és most úgy döntöttem, hogy nem árt, ha kipróbáljuk a Premium-osztályt. Meccsjegy is zsebben volt, így már csak az indulást vártuk. Apám bánatára pedig lemondtam a családi ebédet. Irány Debrecen!

9 óra előtt futottunk össze Ábellel a Nyugati pályaudvaron. Még egy kis útravaló beszerzése után felszálltunk a vonatra, ahol kivételesen élveztük a Premium-osztály feltételeit. Olyan kényelmes volt az út, hogy a Debrecenbe érkezés olyannak tűnt, mint ha csak pislogtunk volna egyet. Azt is meg kell jegyeznem, hogy kivételesen PONTOSAN ÉRKEZETT A MÁV!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jegyezzük ezt fel! Érkezés után megvettük a tömegközlekedési jegyet a debreceni villamosra, majd elindultunk a szállásunk felé. Döbbenten vettem észre, hogy a Loki ultrák törzskocsmájával szemben van a panzió. Ahogy elfoglaltuk a szobánkat (vagyis inkább apartmanunkat) leesett az állunk Ábellel. Nem hittük, hogy ilyen jót sikerül foglalni. Miután lepakoltunk elindultunk a városba, hátha találunk valami éttermet, ahol megebédelhetünk. Egy nagy kör megtétele után végül egy velünk szembenlévő kifőzdében sikerült kaját vennünk. Elég nagy adag volt, jól laktunk. Ebéd után visszamentünk a szállásra, ahol megnéztük a Diósgyőr-Puskás Akadémia Felcsút meccs első félidejét, majd felvettem a mezemet (rá a pulóveremet) és elindultunk a stadionba. A villamos tele volt Lokistákkal, mi pedig végül egy megállóval továbbmentünk. Eleinte a rendőrök már meg akartak állítani minket, de miután levettem a pulóveremet gyorsan változott a vélemény és már a vendégszektor bejáratánál voltunk. Itt már gyülekeztek fekete kapucnis alakok, amelynek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, de végül sajnos megtudtuk, hogy mi történt.
Szokásos módon egy órával a kezdés előtt már a lelátón voltunk Ábellel, így a büfében sem volt sor. Egy kis ivászat, majd elfoglaltuk a helyünket a lelátón. Szépen megtelt a vendégszektor. Közben pedig azon csodálkoztunk, hogy hol lehetnek a csoportok? Már elkezdődött a meccs, amikor olvastuk a különböző oldalakon, hogy a Monsters és a Pirates összekülönbözött és volt egy balhé a meccs előtt, ami miatt a két csoportot nem engedték be. Próbáltam írni az egyik FDB-s ismerősömnek, aki egy linket küldött tovább, amelyet már otthon maradt haverok is továbbítottak. (eleinte csak a Pirates közleménye jutott el hozzám, de meccs után tudtam levelezni egy Monsterses ismerősömmel, aki tájékoztatott a történtekről) 

A meccsen meglepően jól játszott a Fradi, bár voltak pontatlanságok az első félidőben. De a Debrecen is nagyon rákészült Franko Kovacevic technikás mozdulataira, nagyon ráálltak a magyar származású horvát támadóra. Már az elején borzolta az idegeket Bogár Gergő játékvezető, aki szerint nem volt szabálytalan, ahogy a debreceni védő fejbe könyökölte Mohammed Abu Fanit. Piros lap sehol. Ez még a vendégszektorból is jól látható volt. Több támadása volt a Fradinak, bár hátul egy kicsit bizonytalannak éreztem a csapatot.

 debreceni védők pedig jól blokkolták elől a lassú próbálkozásokat. Ennél gyorsabban kell játszani, ha eredményt akar elérni a csapat. A szurkolóknak egy kis derültséget okozott ahogyan Szűcs Tamás majdnem átrúgta az Egyetemre a labdát, ahogyan néhány perc múlva Kocsis Dominik is hasonlóan próbálkozott. Ha nem lett volna a labdafogóháló, utóbbinál minket talált volna el a debreceni középpályás. Bár voltak aggódásra okot adó részei a meccsnek, de a Loki nagyobb helyzetet nem tudott kialakítani. Közben pedig egy ferencvárosi támadás során Kovacevic lábát rúgták ki a tizenhatoson belül, büntető nem járt ezért, pedig látványos volt. Mondjuk már-már megszoktuk a játékvezetőktől. hogy a Fradinak nehezebben adnak tizenegyest. Még a félidő végén egy debreceni helyzet okozott nekünk egy kis vérnyomás emelkedés, amely után a kapufáról jött ki a labda. A szünetben 0-0 állt az eredményjelzőn, én pedig próbáltam információkat szerezni, hogy mi történhetett, hogy merre vannak a csoportok. Sikertelenül...

A második játékrészben már azon a sebességen játszott a csapat, amelyiken ők képesek és mindenki ellen veszélyesek az NB I-ben. Először egy szöglet után Szalai Gábor gyenge fejesét fogta a debreceni kapus, majd az ellentámadásból Dzsudzsák Balázs csúnyán mellé rúgta a labdát. 5 percre rá pedig már volt okunk ünnepelni, hiszen Abu Fani és Kanichowsky összjátéka után előbbi tört be a tizenhatoson belülre, visszatett labdáját pedig Corbu Marius helyezte a hálóba. Szinte felrobbant a vendégszektor, nagy öröm vette kezdetét. 0-1!

5 perc múlva pedig ismét lehetősége volt a Fradinak, Nagy Barnabás megpattanó beadása után ismét Corbu helyezte kapura a labdát, amelybe bár beleért Erdélyi Benedek, de már hárítani nem tudott, a játékszer ismét a hálóban táncolt, talpra ugrasztva a zöld-fehér népséget. 0-2! Ahhoz képest, hogy nem volt irányított szurkolás, elég nagyot dörrentünk, miközben a túloldalt a ledöbbentség lett úrrá. De még így is több lehetőség adódott a mieink előtt. Előbb Kovacevic tört ki, azonban a labdát is eltörte, így nem lett gól a helyzetből. Pár perc múlva Erdélyi jött ki rosszul a kapujából, Yusuf elvitte mellette a "bogyót", azonban nem talált be az üres kapuba, próbálkozása a kapufáról jött ki. Közben voltak érdekes belépők a debreceniek részéről, amelynél csak figyelmeztetett Bogár, de a másik oldalon sokkal kevesebbért is sárgát adtak pl. Szalai Gábornak, vagy Abu Faninak. Kettős mérce az MLSZ szerint. Pl. Mejías megúszta a dolgokat, miután a 90 percet végig reklamálta és kötekedte. De a spanyol játékos bosszankodhatott, ugyanis a meccset végül 2-0-ra nyerte meg a Ferencváros és meccshátrányban tovább üldözi a Győri ETO-t.

Az első félidőben voltak gyengébb pillanatok, de az edzői nyilatkozat alapján volt egy kis "motivációs ordibálás" az öltözőben. Akkor nagyon lassú volt a csapat a helyzetek ellenére. A második félidő már jobban nézett ki és játszott a Ferencváros. A győzelem így is megérdemelt volt. Nagy Barnabás pedig ismét lefelé lógott ki a csapatból. Ha nem lenne a magyar szabály, őt biztosan kirakná Robbie Keane. A szurkolók idegeit is borzolja a nyáron Nyíregyházáról igazolt balhátvéd teljesítménye. Ez nagyon kevés tőle. Ősszel láttunk sokkal jobb játékot is Barnától. De a többieket sem értem, hogy miért nem tudnak már a meccs elejétől 100%-on pörögni. A Fradi ellen minden csapat játékosa élete meccsét próbálja játszani. Számukra a vb-döntő, Eb-döntő és BL-döntő együtt nem bír akkora téttel, mint mikor a Ferencváros ellen lépnek pályára, így innentől teljesen oda kellene tenniük magukat!

Meccs után visszavettema a pulóveremet a mezemre. A rendőr nem akart kiengedni, hogy semmi Fradis nem lehet az utcán, amíg haza nem mennek a Lokisták. Kérdeztem, hogy lát-e rajtam bármit is (Ábelen egyáltalán nem volt Fradi-cucc), ekkor kiengedett és elindultunk a villamoshoz. Először még valami vacsorát szereztünk a Kossuth tér közelében, megnéztük kívülről a Nagytemplomot, majd a szálláson étkezés közben néztük az ETO-Nyíregyháza meccset, ahol bosszankodtunk a végén, hogy nem sikerült egyenlítenie a szabolcsiaknak Győrben, így megtartották a hazaiak az első helyet a tabellán.

Még egy Inter-Roma olasz rangadó után nyugovóra tértünk. Másnap miután megreggeliztünk a szálláson, összecsomagoltunk, kijelentkeztünk és nyakunkba vettük a várost. Körbenéztünk a Nagyerdőben, majd a találtunk a víztorony mellett egy jó kis grilléttermet ebéd gyanánt, majd a Kossuth téren való körbenézés után (a Nagytemplom Húsvét miatt zárva volt) elindultunk az állomásra, ahonnan az IC-vel hazautaztunk. Jó kis kirándulás volt, a Fradi-győzelem pedig mindig örömöt okoz. Így összességében mindennel elégedetten tértünk haza Budapestre. Várjuk a folytatást.