Libatömés Mindenszentek napján

Mindenszentek napján rendezték a 229. Örökrangadót, ahol a Ferencváros eléggé fölényesen legyőzte az MTK Budapest gárdáját és majdnem 3 hónap után aratott győzelmet bajnoki meccsen a Groupama Arénában.

Közel 3 hónap. Ennyi telt el azóta, hogy a Ferencváros bármilyen jellegű meccsen győzelmet tudott aratni a Groupama Arénában. Hát ezt tapasztalva nem mondhatjuk, hogy teljes mértékben kiszolgálták a közönséget a Fradi-játékosai. Én sem voltam a legelégedettebb. Bajnokin a Kazincbarcika, nemzetközi meccsen a Ludogorets ellen tudott nyerni saját otthonában az FTC, ideje lett volna ismét. A ZTE elleni vereség nagyon sokaknál kiverte a biztosítékot, még nálam is. Egyszerűen sem a tüzet nem láttam a játékosokban, sem bármi nemű akarást, hogy itt egyáltalán nyerni szeretnének. Csökkent is a nézőszám. A kupameccsen a Békéscsaba ellen kb. 6500 néző volt jelen a stadionban, amelyen úgy gondolom félgőznél is kevesebbel győzte le felforgatott felállásban a lila-fehéreket a csapat 4-0-ra, de az MTK ellen több kell. 

Egy héttel ezelőtt nem csak a vereség miatt voltunk szomorúak. Nagyon sok beszámolómban írtam, hogy Gyuri bácsinál kezdődött meg a hangolódás, a büféjénél elfogyasztott italokkal. Sajnos többé nem mehetünk oda. Uzsák György múlt héten átült az égi lelátóra. Reméljük odafenn a régi legendákkal, barátokkal együtt fog szurkolni a csapat sikeréért és segíteni fogja Varga Barnáékat az újabb sikerek megszerzésében!

Innentől az aluljáróban kezdődött a hangolódás, a Zöld Villám mellett, ahonnan a Népliget felé vettem az irányt, ahol már gyülekezett a #ROTTY brigád. A meccsrehangolódás közepette emlegettük a nemzetközi futballvilág történéseit, emellett magyarázatot próbáltunk találni arra, hogy mi történt egy hete a ZTE ellen. Leadtuk egerszegi barátainknak a pontot? Nem tudjuk. De egy biztos, hogy pirult az arcunk miatta. Végül Táziék hívtak le engem az Ági Presszóba, hiszen ott hangultak egy osztrák (rapidos) barátunkkal, Marcoval. Vele együtt szurkoltuk végig előző nap a Graz elleni jégkorongmeccset, ahol hosszabbítás után kapott ki 4-3-ra a csapat. Mondjuk az ellenfél erejét nézve ez is hatalmas bravúr, de ha azt nézzük, hogy 9 másodpercen múlt a győzelem... Az aluljáróban átbeszéltük Tázival, hogy mi történt velünk az elmúlt néhány hónapban, majd elindultam befelé a stadionba, ahol a vízilabdacsapat tartott rajongói találkozót. Dusan Mandic és Vámos Márton aláírását sikerült beszereznem, a szerb olimpiai bajnok világsztárral még egy közös fotó is összejött. Most az elmúlt hetekhez képest elég erős csapattal állt fel a Fradi, de 5 magyar így is ott volt a kezdőben. A csatársorban ott volt a válogatott két gólfelelőse, Varga Barnabás és Gruber Zsombor.

A meccsen erős mezőnyfölényt alakított ki a Fradi. Folyamatosan rúgták a szögleteket Tóth Alexék, de az MTK igyekezett zártan védekezni. Az első veszélyesebb lehetőség Kanikovszki előtt adódott, az izraeli játékos veszélyes lövését Demjén Patrik ütötte szögletre, majd ezután egy vendégjátékos lőtt majdnem öngólt, de a labda a kapufán csattant. Egy percre rá pedig Kanikovszki beadása után Stefan Gartenmann csúsztatta meg a játékszert a védelem sűrűjében, amely ezek után utat talált a bal alsó sarokba. 1-0!

A gól után egy korábbi sérülése miatt cserét kért a svájci válogatott hátvéd és beállt a helyére Szalai Gábor, aki az utóbbi hetekben újfenn nem mutatott meggyőző teljesítményt. Közben az MTK elkezdte a faragást. Nagyon sok mindent elnézett nekik a játékvezető, a lelátón reklamálták is a sárga lapokat. "Meddig figyelmezteted őket utoljára?" - tették fel a kérdést körülöttem a C3 szektorban, majd a szünet előtt egy emberként szidta a lelátó népe Karakó Ferenc édesanyját, hogy ennyire ostoba fiút hozott a világra. De a másik idegesítő tényező az volt, hogy megint alakítjuk ki a helyzeteket, de nem sikerül őket belőni. A vendégek a tizenhatosig is alig jutottak el, próbálkozásuk pedig nem is volt az első félidő során. Ellenben Varga Barnabásnak, aki közelről Demjén kezébe rúgta a labdát. Hatalmas fölényben volt a Fradi, bosszantó volt, hogy nem sikerült rálőni a második gólt. A szünetben pedig a pólóágyúzás közben, valamelyik idióta sörrel teli pohárral dobta meg a hangulatfelelősöket. Bár nekem sem a kedvenceim, de mégsem dobálom őket.

A folytatásban cserélt a Fradi, beállt a szünetben a sérülésből visszatérő Tóth Alex helyett Mohammed Abu Fani és egy kisebb fazont kapott a középpálya. Kanikovszkival az izraeli válogatott belső tengely nagyot harcolt az "izraelita csapat" ellen. Először egy lecsúszott beadásból Varga Barnabás találta el a kapufát, majd Gruber Zsombor lőtt kapu mellé helyzetben. Egyre nagyobb volt a ferencvárosi fölény, egymás után végezték el a szögleteket a zöld-fehérek, már érett nagyon a második gól. Először Raemakers fejese ment kapu mellé, majd egy újabb szögletet követően megfeledkeztek a védők Szalai Gáborról, aki senkitől se zavartatva fejelt a kapuba. 2-0!

Nagy feszültség szabadult ki a szurkolókból a lelátón, mindenki pacsizott mindenkivel. Nagy volt az öröm zöld-fehér oldalon. Közben ment a faragás az MTK-játékosok részéről, Kata Mihály már az ötödik utolsó figyelmeztetést kapta Karakótól, aki az Istenért se akart adni sárga lapot a fekete mezes kék-fehéreknek. Közben a dühös szurkolókat sportszerű viselkedésre szólították fel a hangosbeszélőben. Érdekes. Ez a játékvezetőkre nem érvényes? Még mindig sportszerűbbek voltak a becsmérlő szurkolók, mint Karakó Ferenc az egész meccsen. De a tevékenysége nem tudott semmit se tenni az ellen, hogy nyerjen a Fradi. Jött egy újabb szöglet, amit Abu Fani tekert középre, ezúttal egy védővel a nyakán érkezett Varga Barnabás és lőtte be a bajnokság során szerzett 9. gólját, amivel vezeti a góllövőlistát. 3-0! Még ki se ünnepeltük magunkat, amikor Lenny Joseph indította a szélen kitörő Nagy Barnabást és a Nyíregyházáról igazolt szélső bebombázta a labdát a vendégek kapujába. 4-0! Ma végre játszott a Fradi és még lehetett volna több is ebben a meccsben, annyira nem érezte az MTK a játékot. A végén azért Molnár Ádin elfutása után a veszélyesen középre érkező labdát Cadu lőtte a saját kapuba, így ezzel az öngóllal szépített az örök rivális. 4-1. Bár még próbálkozott a Fradi, de több gólt nem sikerült lőni. Még Varga előtt adódott egy helyzet, amelynél nem találta el a kaput, de végül a 2 perces hosszabbítás végén elégedetten indulhattak haza a szurkolók, augusztus eleje után először. 

Ez már tetszett nekem is. A meccs közben sokat említették körülöttem a Bayern Münchent, hogy mennyire komolyan veszik a BL mellett a Bundesligát és szórakoztatják saját közönségüket is. Valahogy ezt várnám el a Fraditól is, hiszen játéktudásban ezek a játékosok toronymagasan a többi csapat felett vannak. Mondjuk csapategységben... :/ De ma minden klappolt. Úgy gondolom ennek a teljesítménynek kellene a minimumnak lennie az itthoni meccseken. Odatenni magukat, mindenki ellen hajtani. Akik pedig ritkán játszanak és aztán megkapják a lehetőséget, nem úgy kellene hozzáállni, hogy teszek rá, hanem hasznosnak lenni. Gondolok itt Arzanira, aki nem nagyon győzött meg sem a ZTE, sem a Békéscsaba ellen. (igaz, hasonlóképpen fogadtam Josephet is tavasszal).

Csütörtökön ismét jön a Ludogorets az Üllői útra. A 2019-es meccsek után nem vagyok túl optimista, hiszen akkor is egy nyári BL siker után fogadtuk őket az EL-ben, és lazán nyertek 3-0-ra a bolgárok. De most bízzunk benne, hogy az EL-ben folytatódik a nyerő széria és újabb lépést teszünk az egyenes kieséses szakasz felé! Bízom a legjobbakban!

Addig is, csak azért is: HAJRÁ, FRADI!

Fotók a meccsről: