Esélyt sem hagyott a liláknak a Ferencváros

 Derbi-győzelemmel ünnepelte 35. bajnoki címét a Ferencváros labdarúgócsapata, amely elbúcsúztatta négy játékosát az Újpest elleni zárófordulós mérkőzésen, ahol a lilák csak a túlélésre játszottak, semmi másra.

"Kupagyőzelem és Dózsa-verés!" - ez volt minden fradista várakozása a szezon utolsó hetére. Sajnos az MK szerdai fináléján nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártuk, ugyanis a Paks hosszabbítás után 2-0-ra győzte le a Fradit. Ha ez még nem lett volna elég nagy fájdalom, olyan hirtelen hagyta ott a csapatot a vezetőedző, Dejan Stankovic, hogy talán még nagyobb volt az elszenvedett pofon. A meccs után ismét olyan állapotba kerültünk, mint tavaly nyáron, mikor a Klaksvík 3-0-ra nyert az Üllői úton. Nem volt egyszerű ebből magunkhoz térnünk. De gyorsan magunkra kellett találnunk, hiszen az Újpest érkezett a zárófordulóban a Groupama Arénába. Házon belül találtak gyors megoldást a tréner szerepére, hiszen az egész idény során asszisztensként dolgozó, Leandro de Almeida készíthette fel a játékosokat az utolsó megmérettetésre. Eközben a város szélén sem volt minden fenékig tejfel. A lilák közel voltak a kieséshez. Ha a Kisvárda ősszel nem szerepel gyengébben, akkor a tavaszi teljesítménye alapján még a IV. kerületieket is maga mögé utasíthatta volna, amely számukra egy NB II-es szereplést is jelentett volna. De a városszéliek megúszták a megaláztatást, egy elég érdekes mérkőzésen győzték le 7-0-ra a Diósgyőrt, amellyel bebiztosították azt, hogy a következő idényben is az élvonalban kezdhessék meg az idényt. De ettől függetlenül az egész tavasz során kifejezetten gyenge játékot mutatott az Újpest. Ezúttal szurkolóik is beverték a durcit. Bojkottálták a IX. kerületi találkozót. Az indokuk eléggé nevetséges volt, nem akartak résztvenni a zöld-fehér ünnepen. Ez már tényleg nevetséges az ő részükről. Minden esetre vendégtábor nélkül került megrendezésre a két rivális meccse. Amíg a lilák durciztak, addig a hazai oldalon szépen fogytak a jegyek, a vendégszektort leszámítva teltház volt várható a meccsre.

Barátaim már du. 2 óta hangoltak a Népligetben, én kb. fél 5 után érkeztem meg valamikor. Miután Gyuri bácsinál elfogyasztottam egy-két itókát, majd csatlakoztam hozzájuk. Főképp a kupadöntő utáni esemény volt a téma a társaságon belül. Dejan Stankovic undorító hozzáállása kiverte a biztosítékot mindannyiunknál. A jó időben gyorsan telt az idő, bővült a társaságunk is, majd 19 óra körül elindultam befelé a stadionba. Szokásosan elfogyasztottam egy vacsorát a Séf Asztalánál, majd Árpiékkal találkozva elfoglaltuk a helyünket a C2 szektorba, még egyszer utoljára, mivel az új díjszabások miatt át fogunk költözni egy szektorral arrébb a C3-ba.

Ha már ugyanaz lesz az ár, legalább jobb helyünk legyen. Aki pedig kitalálta a kategória megváltoztatását, elmehet a...! A székekre oda volt szigszalagozva egy-egy égővel kiegészített karkötő, amit a látványossághoz kellett viselni. Már a bevonuláskor elkezdett villogni a csuklónkon. Sajnos a mobilappon nem jött be nekem a frissítés, így az ott látható látványosságot nem tudtuk a telefonomon nézni. Így megpróbáltuk a környékünkön ülőkén nézni a digitális sasröptetést, ugyanis Igor ma nem repült a stadionban. Ezután vonultak be a csapatok a pályára és kezdődött a mérkőzés. A meccs előtt elbúcsúztatta a klub a csapat 4 távozóját, Henry Wingót, Samy Mmaee-t, Lisztes Krisztiánt és Muhamed Besicset. A játékosokat Kubatov Gábor klubelnök köszöntötte, majd elkezdődött a meccs tömött lelátók előtt.

Már az elején odaszögezte a Ferencváros a kapujához az ellenfelet, rögtön a már biztosan gólkirály, Varga Barnabás veszélyeztette a fiatal kapus, Molnár Zsombor kapuját. Az első próbálkozásnál szerencsésen vetődött a labda útjába a hálóőr. Pár percre rá Edgar Szevikjan próbálozott, sajnos a lövése nem volt olyan pontos, mint amilyet néhány héttel ezelőtt a diósgyőri kapuban helyezett el. Szinte ki se jött az Újpest saját tizenhatosáról, újból Varga veszélyeztetett volna, azonban Molnár kőkeményen ütötte fejbe a magyar válogatott támadót, akit ápolni kellett. Néhány perc múlva a Zalaegerszegen már minket felidegesítő Erdős József Mohamed Ali Ben Romdhane-nak adott sárga lapot, mikor véleményünk szerint felrúgták a tizenhatoson belül.

Bár a VAR vizsgálta az esetet, végül érvényben maradt a pályán hozott ítélet. Szerintem nem volt műesés, még akkor sem, ha nem volt szabálytalan a belépő. Így a sárga lapot egy kicsit erősnek éreztem. Továbbra sem tudott kijönni a ferencvárosi szorításból az Újpest, ha egy kicsit is át tudott jönni a felező vonalon, azonnal kontrázott a Fradi, egy ilyen után Szevikjan adott be Varga Barna fejére, azonban a próbálkozás után a kapufán csattant a labda. Egyre inkább közeledtek a budai oldal felől a viharfelhők a stadion felé, egyre nagyobb villámok látszódtak az égen. Félő volt, hogy a meccs emiatt félbe is fog szakadni. De a nagy égijáték közepette szabadrúgáshoz jutott a Ferencváros, miután Ramíreznek léptek oda. Ezt az ítéletet Ben Romdhane hajtotta végre, de lövése nem sokkal ment el a kapu mellett. Ekkor Árpi barátom és apja úgy döntött, hogy elmennek könnyíteni magukon. Meg is jegyezték, hogy "biztos most fog jönni a gól." Így is lett. Megint kitámadott az Újpest, a Fradi labdát szerzett, az ellentámadás végén pedig Marquinhos tekert mesterien Molnár kapujába. 1-0! Gyúltak az örömtüzek a lelátón, mindenhol örömének zengett. Árpiékat pedig jól kinevettük, hogy erről lemaradtak. :D A befüstölés miatt 8 perc hosszabbítást rendelt el a játékvezető, amely során egy Varga Barna helyzetet jegyezhettünk fel, de az sem ment be neki. 1-0-s eredményt mutatott a tábla, mikor bevonultak a csapatok az öltözőbe. 

A szünetben fúvós zenekar jött a pályára, elkezdték játszani a Szentek bevonulása című dalt, amit mondjuk a két tábor egy személyre szokott énekelni. A fradisták az "új" újpesti tanácsadót nem éppen góllövésre szólítják fel abban a dalocskában, ellentétben a IV. kerületiekkel. Mikor kijöttek a csapatok a Fradi-tábor egy látványos pirotechnikai parádéval fogadták a csapatokat, majd a játék folytatásában először Szevikjan próbálkozott lövéssel, majd a fiatal Tóth Alex is veszélyeztette a lilák kapuját. A táborban ez alatt a jégkorongozók távozó csapatkapitányát éltették, egy rövid ideig Nagy Gergő vezette a szurkolást, majd be is gyújtott egy görögtüzet. Remek volt a hangulat a Groupama Arénában. Momentuma nem volt a második játékrészben az Újpestnek. A 60. perc körül Ramirez lőhetett volna távolról, azonban a lezúduló zivatartól nedves pályán elcsúszott, így lövése messze elkerülte a kaput. Ekkor sokat csúszkáltak a játékosok. Ezt használta ki Kristoffer Zachariassen, aki egy csellel elfektetett egy védőt, azonban lapos lövése a kapufán csattant, a kipattanó pedig a labdáért vetődő Molnár fejéről szögletre pattant. Ezután cserélt a Fradi, beállt a nyártól Frankfurtba szerződő Lisztes Krisztián Marquinhos helyett. A brazil játékos vastapsot kapott a közönségtől, majd a nevét skandálták a fradisták. Ezután a B-közép a távozó vezetőedzőnek, Dejan Stankovicsnak üzent a hirtelen távozásával kapcsolatban. Igazi csalódást okozott nekünk a szerb tréner, így kapott hideget, meleget a fradistáktól, mialatt elmélázott az újpesti védő és a harcos Lisztes elvette tőle a labdát.

A passza után Varga Barna próbálkozott, azonban a labda egy újpesti védőn megpattanva kapu mellé szállt, így nem lett gól a támadásból. Vagy... Jelzett a VAR, hogy vizsgálja a szituációt, majd valaki felettünk, aki visszanézte az esetet a telefonján azt mondta, hogy az újpesti védő kézzel blokkolta a lövést. Árpi is mondta mellettem, hogy ő is így látta. Ki is hívták Erdős Józsefet a monitorhoz, hogy nézze meg a szituációt, majd ezt követően befújta a jogos tizenegyest. Ezúttal Lisztes Krisztián állt a labda mögé, aki be is lőtte a játékszert a kapuba. 2-0! Fokozódik a zöld-fehér örömünnep. Közben az a kevés újpesti a vendégszektorban hevesen mutogatja a hazai klubot becsmérlő sáljait. Gondolom nagyon büszkék magukra. A gól után cserélt is a Fradi, beállt Varga Barnabás helyett Kenan Kodro, valamint Szevikjan helyén Traoré folytatta. A középkezdés után pedig újra a hálóban táncolt a labda, Kodro azonban lesről talált be, így a játékvezető gyorsan csendre intette a közönséget. A 80. percben pedig dörzsöltük a szemünket, mert nem hittük el, hogy mi maradt ki. Ben Romdhane szinte üres kapura hagyta ki a kihagyhatatlant, mikor a visszavetődő Molnárba lőtte a labdát, majd a kipattanót Traoré ollózta kapu mellé. A 4 perc hosszabbítás során már inkább megkímélte az újpestieket a Fradi, beállt Muhamed Besic is, akit éltettek a fradisták. A végén már nem sok minden történt, a Fradi 2-0-ra nyert és győzelemmel fejezte be az idei szezont. 

A lefújás előtt pár perccel lementünk a lelátó aljára, hogy minél jobb helyünk lehessen a bajnoki ünneplés során. A lilák szinte meg sem köszönték annak a pár szurkolónak, aki elkísérte őket a város széléről, azonnal mentek az öltözőbe. Addig a fradisták tettek egy tiszteletkört a stadionban. Egy kis énekelgetés után elkezdődött a küzdőtér átalakítása, a színpad biztosítása, majd a játékosok kimentek Albert Flórián szobrához, hogy a már-már hagyománynak számító sálkötés ceremóniáját megejtsék, hogy a legenda is részesüljön a legújabb bajnoki sikerben. Ezután a B-közepet már beengedték, de az oldallelátón még tartották vissza az embereket a biztonságiak. Volt, aki már ökölre ment volna a szekussal.

De közben a mellényesek is egymással veszekedtek, hogy miért nem engedik be a drukkereket. Nagy várakozás után megnyitották a kapukat, így mi is ott voltunk a pályán, amikor már Lotfi Begi zenélt egy hegedűssel. A sráccal kiegészülve elég jól szólt a muzsika. Majd Dér Heni, mint két éve is, elénekelte a Freed from Desire-t. Náksi színpadra lépésével pedig a már a válogatott indulójaként is funkcionáló "Az éjjel soha nem érhet véget" megcsinálta a hangulatot. Ezután átadták az érmeket. Várható volt, hogy Csányi Sándor MLSZ elnök nem kíván részt venni a zöld-fehér örömünnepen. Miután Dibusz Dénes átvette a bajnoki címért járó kupát, megkezdődött a buli. Náksi végre olyan zenéket játszott, amelyeket a nagy közönség is szeret. (nem úgy, mint két éve Lotfi Begi) Jó volt a hangulat a pályán. Sajnos nem sokkal a vége előtt már úgy éreztem, hogy el kéne indulnom, hiszen mentek az utolsó nappali járatok és valahogy haza szerettem volna jutni. De ahogyan láttam, nem sok mindenről maradtam le és sokan elindultak villamos, valamint a metró felé.

Véget ért egy eléggé érdekes idény. Egy hatalmas feröeri pofonnal kezdődött, amely után emlékezetes győzelmeket aratott a csapat. Főleg az augusztusi gólzáporos sikereket nem lehet elfelejteni, amellyel Máté Csaba bedobta magát a fradisták szívébe. Voltak gyengébb időszakok is, de a vége mégis magabiztos bajnoki cím lett. Aztán a végén megint megkaptuk a pofonunkat egy olyan edzőtől, akiben megbíztunk és habitusa miatt magunk közé is fogadtunk és támogattuk a nehéz magánéleti helyzetében. A játékosokon is sok hullámhegy és hullámvölgy volt tapasztalható. Főleg Mohammed Abu Fanin, akinek játéka jelentősen romlott, miután Izraelben (is) kitört a háború. Jöttek új kedvencek, voltak, akiktől elbúcsúztunk. Ismét megéltük a tavaszt Európában, így ez a szezon is sok maradandót hozott nekünk. Remélhetőleg a következő szezon is sok örömet fog nekünk tartogatni, valamint remélem, hogy ismét Európában vitézkedhet a csapat, valamint a magyar indulók közül még valaki odaér a nemzetközi sorozatok főtáblájára!