Katasztrofális összeomlás a Tüskecsarnokban

 A második meccsen sem talált magára az FTC-Telekom jégkorongcsapata az Erste Liga döntőjében, ezúttal szinte megalázó, 4-0-s vereséget szenvedett saját közönsége előtt a Corona Brasov gárdájától.

Öldöklő küzdelmet követően jutott be a Ferencváros hokigárdája az Erste Liga döntőjébe. Fodor Szabolcs fiai hátrányból tudták megfordítani az SC Csíkszereda elleni párharcot, amelyet a székelyföldiek a mai napig nehezen viselnek el és azóta is tart szurkolóik és vezetőik minden szinten sportszerűtlen és teljes mértékben elfogadhatatlan hisztije, amely után a Fradi teljes gárdáját és a játékvezetőket a csendőrségnek kellett kimenekítenie a városból. Az FTC így készülhetett a Brassó elleni fináléra, amelynek első meccsén 3-0-s előnyről sikerült kikapniuk 5-3-ra. Mi, szurkolók reméltük, hogy ez egy olyan pofon, amely visszazökkenti a csapatot a valóságba. Ebben bízva érkeztünk meg szombaton a Tüskecsarnokhoz.

Már fél 1 előtt gyülekeztek Duna-parthoz közeli létesítménynél a drukkerek. Teljesen békében megvoltak egymással a magyar és a román drukkerek (a Brassónak nem épp az ott élő magyar ajkúak szurkolnak, voltak, akik nem is beszéltek magyarul.) Mivel előre megvettem magamnak és barátaimnak a belépőt, így a korai érkezésünknek köszönhetően elég jó helyről nézhettük a mérkőzést. Szépen gyülekezett a nép, de teltház közel sem volt a Tüskében. Miután a bemelegítést követően megtörtént a jégfelújítás, felfújtak a rendezők egy hatalmas sas-ballont, amely alatt bevonultak a Ferencváros játékosai. 

Sajnos a meccsen nem volt sok örömünk. Bár a vendégek csak három sorral álltak ki a meccsre, teljes erőbedobással játszottak. Az első soruk olyan magas szinten játszott, hogy a fradisták csak keresték a korongot. Arany Gergely nagy védéseinek volt köszönhető, hogy meccsben maradt a Fradi. Főképp Judd Blackwater és Connor Sills volt nagyon veszélyes, de a két éve még zöld-fehérben játszó Kóger Dániel is sok borsot tört régi harcostársai orra alá.

A Ferencváros nagyon pocsék napot fogott ki. Két lövést tudtam feljegyezni a Fradinál az első 10 percben, azonban mind a kettő elakadt saját csapattársukban. Addig a brassóiak irgalmatlan tempót mentek, az FTC játékosai nagyon sokszor egymást zavarták védekezésben és támadásban is egyaránt. Hihetetlen gyengén "buliztak" a hazaiak, az egyetlen emberelőnyük során még csak fel sem tudtak állni. Majd egy Yannick Turcotte által elkövetett szabálytalanság után emberelőnyben már eredményes tudott lenni a Brassó, Connor Sills maradt üresen a kapuval szemben, Arany nem tudta hárítani a lövést. 0-1. Ekkor valahogy felpörögtek a ferencvárosiak, sorban alakították ki a helyzeteket, leütközték az ellenfelet, de gólt nem tudtak szerezni. Én pedig azt kérdeztem barátaimtól költőileg, hogy miért nem lehetett a harmad eddigi részeiben is így játszani? Hátrányban vonultak az öltözőbe a fradisták, bíztam benne, hogy valahogy magához tér a csapat.

Egy kicsit bátrabb felfogásban jöttek ki az öltözőből a zöld-fehérek, de megint valahogy saját magunk ellenségei voltunk. Előbb egy videózás után nem állapítottak meg egy vendég találatot, de nem sokkal később egy ostoba hibát követően Judd Blackwater léphetett ki ziccerben, miután két hazai játékos egymást ütközte le. A kanadai pedig köszönte szépen a lehetőséget és belőtte a korongot Arany kapujába a szép számmal érkező vendégdrukkerek nagy örömére. 0-2.

Ettől aztán teljesen összeesett a Fradi és Blackwater szinte azonnal újból gólt szerzett. Immár 0-3. Fodor Szabolcs azonnal időt kért, de ez sem használt nagyon. Nem tudott magára találni a Fradi. Nagyon sok volt az egyéni hiba, a bedobásoknál mindig az ellenfél hozta el a korongot. Nagy Gergő az egyik cseréjénél hatalmas káromkodással jött le, amivel néhány csapattársát le is teremtette. Teljesen össze volt esve a Fradi. Nem láttam annak a lehetőségét, hogy egyáltalán mivel jöhetnek vissza a meccsbe a mieink. A dudaszót követően a csapatkapitány nem ment be pár percig az öltözőbe, hanem a kispadon ülve nézett maga elé, vágott a földhöz egy kulacsot és ő is azon gondolkozhatott, hogy mi lehet a probléma, miért nem megy a játék?

Totális kilátástalanságban folytatódott számunkra a meccs. A záróharmadban láttam, hogy próbál küzdeni a Fradi, de valami hiányzott. Nem ment ezen a délutánon a játék. Még közvetlen közelről sem tudott betalálni a brassói kapuba a Ferencváros. De ismét azt láttam, hogy nagyon sokszor egymást zavarták a fekete mezesek. De ismét irgalmatlan iramot ment a Corona, majd egy ellentámadás során a korábbi fradista, Kóger Dániel iramodott meg a kapu felé és lőtte a korongot a rövid sarokba. Hihetetlen... 0-4. Innen már nincs visszaút. A Brassó egy kicsit visszább vett a tempóból, de még ez sem volt elég a pontatlan Fradinak. Az utolsó 10 percben még reménykedtem, hogy legalább szépíteni sikerül, de helyette Yannick Turcotte és Erik Nemec verekedett egyet az ellenfelével. Akárhova néztem, a vendégszektoron kívül csak csalódott arcokat láttam. Ilyen teljesítménnyel ki fog minket söpörni a román ellenfél. A Corona Brassó 4-0-ra nyert és összesítésben 2-0-ra vezet a négy győzelemig tartó párharcban.

Az utóbbi években nem szoktam meg ilyenfajta összeomlást a Ferencváros jégkorongozóitól, pedig már itt voltam az amatőr korszakban is szurkolni a srácoknak. Átéltem már pár súlyos vereséget, de a mai volt a legfájdalmasabb, amit eddig átéltem a jégkorongozóktól. Fejben egyáltalán nem voltak ma itt a srácok. Ennyire kifárasztotta volna őket idegileg a csíkszeredaiak undorító, teljesen sportszerűtlen viselkedése? Erre azért ne fogjuk. Bízom a feltámadásban, mert ha ez így folytatódik, akkor egy megalázó söprés lesz a vége ennek a döntőnek.