Csak egy valakiről feledkeztek meg Klujberék, de az végzetes lett

 Nagyot küzdött a Fradi női kézilabda-csapata az Esbjerg elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntős odavágón, azonban Henny Reistad túljárt a lányaink eszén és 10 gólja jelentette a különbséget a két csapat között az érdi összecsapáson.

Néhány hónapja nem gondoltuk volna, hogy ma kézilabda-meccsre megyünk Érdre, de a sors és lányaink harciassága így hozta. Nem épp történelme legjobb szezonját produkálta a Ferencváros női kézilabda-csapata a Bajnokok Ligájában, ahonnan éppen csak az utolsó fordulóban sikerült kivívni a rájátszás körbe kerülést. A Brest elleni hazai vereség után már csak a szívünk legmélyebbjén reménykedtünk, hogy kvalifikálhat Allan Heine csapata a negyeddöntőbe, de Andrea Lekicsék hatalmasat mentek a bretonok otthonában és kivívták a továbbjutást a francia riválissal szemben és ezen a napon fogadhatták azt a dán Esbjerget, amely nem ismeretlen a számunkra. Korábbi szezonokban is nagy meccset játszott a Fradi a skandináv gárdával, valamint az előző szezonban elképesztően izgalmas találkozót vívtunk velük, a BL budapesti elődöntőjében, amely végén Emily Bölk a fináléba lőtte a csapatot a szurkolókat eufórikus hangulatba helyezve. Akkor ott azt sem tudtam pár percig, hogy hol -, és ki vagyok?! Elképesztő volt azt átélni az MVM Dome-ban. Egy valami volt, ami miatt aggódtam a meccs előtt. És az nem az ellenfél volt, amely véleményem szerint jelenleg a kontinens legjobbja. Hétköznap volt egy Veszprém-Aalborg a férfi mezőnyben, amelyet a bakonyiak egy utolsó másodperces góllal nyertek meg. Persze a dánok telesírták az összes fórumot, médiafelületet, hogy "micsoda csalás" történt. Így ebből kifolyólag tartottam attól, hogy a csütörtök esti események mennyire fogják befolyásolni a játékvezetés felfogását? Nem volt alaptalan félelem.

A #ROTTY brigád Ákos felvetésére már azonnal lecsapott 5 db. jegyre a mérkőzésre, így szombaton délben már gyülekeztünk Kőbánya-Kispest vasútállomáson, ahonnan fél 1 előtt gördült ki a vonatunk Érd felé. Elég jó hangulatban érkeztünk meg az agglomerációba és Érd-felsőnél beültünk további kedvserkentésre a Borgödör nevű helyre, ahol szomjoltás mellett sztorizgatásokkal telt az idő. Fél 3 előtt éreztük úgy, hogy el kéne indulni a fél órás sétára, hogy eljussunk a város szélén felépített sportcsarnokhoz. Közben a környéken már hangolódtak a fradisták, bármerre néztünk zöld mezes, zöld sálas drukkereket láttunk. Kíváncsian vártam, hogy hány északi nyugdíjas jön tapsolókkal megnézni az ellenfelet, de ők inkább kihagyták ezt a kirándulást. Gondolom mi, fradisták egy kicsit félelemkeltőek vagyunk a számukra. Igaz, mi nem a győriek vagyunk, mi poklot szeretnénk teremteni az ellenfeleinknek, hogy ezzel is segítsük a mieinket, az ellenfél mindenféle kielégítése nélkül. A csarnoknál elég gyorsan be tudtunk lépni, el is foglaltam a helyemet a kapu mögött. Ott összefutottam néhány ismerőssel, akiktől megtudtam, hogy mialatt mi szurkolunk a lányoknak, a férfi kéziseket az ág is húzza Athénban, újabb két alapember esett ki közülük, olyanok, akik meghatározóak a csapat játékában. Sajnos 7 góllal ki is kaptak az Olympiakos ellen, így nem jutottak be az Európa Kupa döntőjébe. Reménykedtem benne, hogy a lányoknak nagyobb szerencséjük lesz. A szlovén bírók és szerb ellenőr jelenléte egy kicsit bizakodásra adott okot, hogy az EHF nem szeretné kompenzálni a csütörtök óta síró dánokat. Tévedtem, de erről később. 

Az első percek a kapusokról szóltak, hiszen a nálunk Böde-Bíró Blanka, a másik oldalon pedig Anna Kristensen is hatalmas bravúrokat mutatott be. Majd szépen lassan megkezdődött a gólgyártás. A Fradinál a csapatkapitány, Dragana Cvijic volt eredményes, mikor végre sikerült feltörnie a sasleányoknak a kőkemény dán védekezést. Jesper Jensen nagyon jól megoldotta, hogy a Fradi erősségeit semlegesítse, így Klujber Katrin betöréseit meg tudta akadályozni a masszív északi védőfal, Kristine Breistöl vezetésével. Addig a mieink leginkább a mindig veszélyes Nora Mörkre próbáltak figyelni, így megfeledkeztek egy másik klasszis játékosról, a norvég válogatott átlövőjéről, Henny Reistadról. (még a mai napig sírnak Győrben, hogy nem az ETO-t választotta :D ) 10 gólig jutott a meccsen a fiatal jobbkezes játékos.

Mindkét csapat játékát nagyon sok hiba jellemezte. Sorozatosan hagyták el a labdákat. Majd jött egy két kapufás lövés Andrea Lekicstől, amely egy kisebb holtpontra juttatta a csapatot és az Esbjerg el tudott lépni három góllal. A Fradi erejét mutatta, hogy innen is fel tudott jönni a csapat, ki is tudott egyenlíteni, aztán pedig jött az, amit sajnos vártam. Belenyúlt a meccsbe a két szlovén játékvezető. Néha már úgy éreztem, hogy az ellenfél nem kézilabdázik, hanem focizik, hiszen amíg bejátszották a labdát a beállóshoz, addig nagyon sokszor lábbal rúgták ki, látványosan védekezési szempontból és nem véletlenül belelépve. Ez a szabályok szerint 2 perces kiállítással járna, de a szlovén játékvezetők nem érezték azt, hogy ezt kéne ítélni, sőt volt, hogy szabálytalannak se vélték. Allan Heine pedig már őrült módon reklamált a zsűriasztalnál. Közben Nora Mörk pedig úgy dobálta magát, hogy azt nem szégyellte. Amikor pl. Klujber Katrinnak majdnem kicsavarják a karját, az szerintük még szabaddobást sem ért. A szünetben két gólos hátrányban volt a Fradi.

A második játékrész nagy ijedtséggel kezdődött számunkra, hiszen egy pályán maradt vakszdarab miatt letapadt Dragana Cvijic lába és a beállóst ápolni kellett és letámogatni a pályáról. Szerencsére a szerb amazon folytatni tudta a játékot és pár perc múlva ismét a pályán üdvözölhettük. Sajnos továbbra is amíg Mörkre figyelt a védelem, Reistad lőtte a gólokat és a második félidő közepén megint el tudott húzni három góllal az ellenfél.

De innen is visszatért a 7 gólig jutó Lekic vezérletével a csapat, aztán megint a szlovén játékvezetők szerettek volna szerepelni. Kiállították Cvijicset és Klujbert olyan kis piti szabálytalanságokért, amelyeket a másik oldalon még csak be se fújtak. Nagyon sok hetest fújtak be, de Böde-Bíró Blanka és Janurik Kinga ki tudott védeni egyet-egyet. Hiába volt velük szemben valamelyik klasszis játékos és a Fradi megint ki tudott egyenlíteni. Már a vezetésért is támadott volna a csapat, de a szlovén játékvezetők érdekes felfogása és a kemény dán védekezés mellett nem sikerült góllal befejezni a támadást, majd az 57. perc végén ismét három volt a különbség oda. Simon Petra gólja után meg volt az esély az egyenlítésre is, de végül nem sikerült kihasználni a lehetőséget és a végén Böde-Bíró Blanka védésének köszönhetően nem lett nagyobb a különbség. Egy góllal 26-25-re nyert az Esbjerg. Nekünk marad ugyanaz a remény, mint tavaly a Metz és az előző körben a Brest ellen, kint csinálni egy csodát. Nem lesz egyszerű.

Vereség lett a vége Érden, mégis ünnepelték a szurkolók a csapatot. A dánok is megköszönték a szurkolást körbe a csarnokba, bár ők nem kaptak sok szeretetet a lelátóról. Ha reálisan nézem az döntött a meccsen, hogy a Fradi nem tudta megoldani a Henny Reistad elleni védekezést, miközben Nora Mörkre külön figyelmet szenteltek. Emellett a másik, hogy nehezen tudtuk feltörni a dánok védelmét. Klujber Katrin gólt sem tudott szerezni a meccsen, míg Emily Bölk sem volt nagyon eredményes az átlövésekben. A betöréseket nem engedték a dánok. Ettől függetlenül idegesítő volt számunkra, hogy ha veszélybe került a dán siker, akkor látványosan belenyúltak a meccsbe a játékvezetők. Allan Heine többször is hevesen reklamált, csodaszámba ment, hogy nem szankcionálták még sárga lappal sem. Ezt vehetjük beismerésnek? Minden esetre nehéz meccs vár a lányokra Dániában. Életük meccsét kell produkálniuk a négyesdöntőért idegenben. Nagyon nehéz lesz, de a lányok többször megmutatták, hogy nem biztos, hogy ez lehetetlen. Mi bizakodunk!