Kiábrándító teljesítmény - kettős vereséggel búcsúzott a Fradi

Igazán pokoli mérkőzést láthatott az a 21 ezer néző, aki kilátogatott a Groupama Arénába a Ferencváros-Olympiakos mérkőzésre, azonban nem olyan szempontból, ahogyan a Fradi edzője, Dejan Stankovic elképzelte az elmúlt napokban.

Reménykedtünk. Nem tudom másképp jellemezni a múlt csütörtöki, athéni találkozó utáni időszakot Fradi-szurkolóként. Pireuszban végig meccsben volt az FTC a nagyobb hírnevű, görög rekordbajnok elleni odavágón. Tudtuk, hogy nem a mieink az esélyesei a párharcnak, de már láttunk csodát a csapatunktól. Hiába volt az előny az Olympiakosnál a kinti összecsapást követően, bizakodó volt az a játék, amit 65 percig mutatott a csapat. A gárda vezetőedzője pedig öntötte belénk a lelket, hogy elérhetjük a továbbjutást, emellett láttuk már, hogy legyőzött sokkal erősebb csapatokat is a Ferencváros, gondoljunk csak a másfél évvel ezelőtti Trabzonspor, Monaco és a Crvena Zvezda ellen. Így ez a reménykedés nem volt indokolatlan. Bíztunk abban, hogy az 1996-os bravúr megismétlődhet, amikor Zavadszkyék 3-1-re győzték le az Üllői úton a helléneket. Hogy minden erővel a visszavágóra koncentráljanak a játékosok, el is halasztották a Diósgyőr elleni bajnoki mérkőzést, addig a piros-fehérek Thesszalonikiben tudtak nyerni a PAOK otthonában. Frissen kinevezett vezetőedzőjük, a tavaly a Sevillával Európa Liga-győztes José Luis Mendilibar meg is jegyezte, hogy nincs félni valójuk a budapesti atmoszférától, ha fölényes győzelemmel tudtak kijönni a Toumba poklából. Sokkal erősebb kerettel rendelkeznek a pireusziak, így nem várt egyszerű mérkőzés Varga Barnabásékra.

Még munka után hazajöttem átöltözni meccs szerelésbe, de még itthon néztem meg a kézis lányok meccsét a Mosonmagyaróvár otthonában. Miután Simon Petráék elhozták a pontokat a bajnoki rivális otthonából, reménykedtünk, hogy további siker is jöhet. Negyed 8 körül érkeztem meg a Népligetbe, majd miután egyeztettem Árpiékkal, elég korán bementem a stadionba. Már ekkor hömpölygött befelé a tömeg, igazi teltház volt a Groupamában. Azonban bennem volt egy kisebb félelem. Nem voltak jó érzéseim a meccset megelőzően. A kezdőcsapatot itt szemléltük meg a büfézés közben. Húzott egy váratlant Dejan Stankovic, két csatárral küldte pályára a gárdát. Egyszerre kezdett Varga Barnabás és Kenan Kodro. Az UEFA honlapja szerint 4-4-2-ben állt fel a csapat, de Árpi el tudta képzelni a 4-3-2-1-es karácsonyfa-alakzatot is. Neki lett igaza. Sajnos a B-közép koreográfiája nem sikerült a legjobban. 

Az első negyedórában a Fradi volt aktívabb először Abu Fani tekert középre egy szabadrúgást, majd Varga lövése akadt el a védők között. Pár perccel később Marquinhos is lőni próbált, de azt is blokkolni tudták a görögök. Innentől totálisan összeesett a ferencvárosi játék, a vendégek letámadták a labdafelhozatalokat, és folyamatosan adta el a labdákat a hátsó alakzat.

Cissé és Maiga nagyon gyengén játszottak, a felíveléseknél Varga és Kodro sokszor zavarták egymást, amelynek köszönhetően nem tudtak veszélyes támadásokat vezetni a zöld sasok. Először Horta lőtt távolról, majd már hátul sokszor eladták a labdát a Fradi-játékosok. Először Cissé hibája után Fortunisz hagyott ki egy hatalmas helyzetet, majd Abu Fani kapitális hibája után Podence lőtt az oldalhálóba. Reménykedtem benne, hogy ezek a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, de Zachariassen próbálkozásakor csúnyán eltörte a labdát. A félidő végén egy beadás után El-Kaabi fejesét Mmaee blokkolta kézzel. Clément Turpin játékvezető először egy másik szabálytalanság miatt ítélt szabadrúgást, de a videóbíró jelzésére megadta a büntetőt. A tizenegyest El-Kaabi lőtte Dibusz Dénes kapujába. 0-1. Hogy őszinte legyek nem érdemtelen a vendégek vezetése. 

Csalódottak voltunk a szünetben. Stankovic is megpróbálta frissíteni a csapatot. Bejött Makreckis és Pesic, Kodro és Wingo nem folytatta. Ott folytatódott a mérkőzés, ahol az első játékrész után abbamaradt. A Ferencváros szinte félpályán nem tudta áthozni a labdát. El Kaabi közel volt a második gól megszerzéséhez, de Dibusz védett.

Közben pedig a lelátón is egyre feszültebb lett a hangulat. Nem éreztük azt, hogy meg lenne a tűz a csapatban. Még volt hátra, de egyre jobban elbizonytalanodtunk. Az a probléma, hogy a csapat is. Az első nagyobb ferencvárosi lehetőségre a 70. perc körülig kellett várni, amikor Makreckis vállalkozott távolról, de lövése messze elkerülte Paszkalakisz kapuját. Mindenki szidott mindenkit, a kapu mögött is kialakult kisebb tumultus. Sajnos az egyik barátom is kapott egy-két ütést a felbőszült ultráktól. Már egyre inkább csalódottak voltunk a lelátón. Még Jovetic lövését védte Dibusz Dénes, amely után már nagyobb görög helyzetek nem alakultak ki. A végére pedig az Olympiakos átadta a kezdeményezés lehetőségét a Fradinak. Először Katona Bálint lövése nem talált kaput, majd Varga Barnabás nem tudott közelről a kapu felé fordulni, a lecsorgó labdát pedig felszedte a hálóőr. Ezután Turpin játékvezető lefújta ezt a mérkőzést, amely csapatunk által már kész szenvedés volt számunkra. Kettős vereséggel búcsúzott a Fradi az Olympiakos ellen az EKL-től.

Mérhetetlen csalódás. Nem. Nem azért, mert kettős vereséggel búcsúztunk egy sokkal erősebb ellenfél ellen. Nem azért, mert nem tudtunk nyerni, vagy gólt lőni. Inkább azért, amilyen teljesítményt mutatott a csapat a visszavágón. Sokat gondolkodtam tegnap este, ahogy tartottam haza a stadionból, hogy mi hibádzott a Fradi teljesítményén? Mintha egy-két játékos nem lett volna ott fejben a mérkőzésen. Ibrahim Cissé és Habib Maiga nagyon sok hibával játszott. Ezt látva több szurkoló is megkérdezte, hogy ennél nem tudott volna jobb teljesítményt nyújtani egy fiatal magyar játékos? A csatársorban pedig látszott, hogy Kodro és Varga még nem értik meg egymást. Nagyon sokszor zavarta egymást a két támadó. Aki pedig mérhetetlen csalódás volt, az Henry Wingo. De nem tudnék senkit sem kiemelni az FTC-ből. Mindenki mélyen maga alatt teljesített. De valamilyen szintem hibázott Dejan Stankovic is. Van egy felállása a csapatnak, amely sok csapat ellen sikeresnek bizonyult, még Athénban is 65 percig. Itt pedig sokszor azt sem tudták, hogy ki éppen hol helyezkedik, nagyon sok volt a megváltozott felállás miatti pontatlan passz. Így pedig nem lehet nyerni. De legfőképpen a tüzet hiányoltam a csapatból, hogy mindenképpen nyerni akartak volna. Mintha vulgárisan kifejezve, nagyot akartunk volna fingani, de betojtunk. Így pedig lehetetlen győztesen elhagyni a pályát. Ezért aztán érdemes volt halasztani a Diósgyőr elleni bajnoki meccset. Ilyen hozzáállásban pedig már aggódhatunk amiatt is, hogy vasárnap a Derbin megszakad a győztes sorozatunk az Újpest ellen. 

De nézzük a másik oldalát is. Bő 15 éve még NB II-es bajnoki meccseken szorítottunk a Fradinak olyan csapatok ellen, mint Tököl, Jászberény, vagy Baktalórántháza, most pedig zsinórban másodjára szurkolhattunk nemzetközi kupa tavaszi szakaszában a gárdának. Ezt akkoriban még nehezen tudtuk elképzelni és irigykedve néztük a cseheket és a lengyeleket, akik évről-évre átélhették a hasonló élményeket. 

Egy biztos, most mindenkinek le kell ülnie egy pár percre, átgondolnia a dolgokat, majd teli erővel az itthoni megmérettetésekre koncentrálni. Harcolni kell a bajnoki címért!