Szoboszlai-parádé a Puskás Aréna gyepén

 Már biztos Eb-résztvevőként fogadta a magyar labdarúgó-válogatott Montenegró nemzeti csapatát a Puskás Aréna gyepén, azonban még egy valami nem volt bebiztosítva, még pedig a csoportelsőség. 

Egy kisebb déja vu érzésem volt a Bulgária-Magyarország mérkőzés utolsó pillanataiban. Felvillant Alex Petkov öngóljánál felvillant bennem egy régi emlék. 1997. október 11-én Helsinkiben játszott a magyar válogatott és akkor is egy öngóllal sikerült elérni a célt, akkoriban a pótselejtezőt. Még a mai napig együtt van, ahogy együtt örültünk nagyapámmal Teuvo Moilanen öngóljánál, csak aztán jött a jugoszlávok elleni 1-7. Ismét egy utolsó másodperces öngólos továbbjutás és ismét egy délszláv csapat érkezett Budapestre rögtön utána. Reménykedtem benne, hogy Nikola Krstovicsék nem jönnek 1-7-re nyaralni a fővárosunkba. A jegyet nagy nehezen, de meg tudtuk venni Árpival a meccsre, így számomra nem volt akadály, hogy ott legyek a stadion lelátóján.

Eléggé hideg napra ébredt Budapest, előny volt, hogy kivételesen nem késő este, hanem délután 3-kor kezdődött a mérkőzés. Árpinak bár volt bérlete a mérkőzésre, de mivel apósa is kilátogatott a meccsre, mi külön ültünk az első félidőben. Ebből kifolyólag olyan szerencsések voltunk, hogy tudtunk szerezni a Carpathian Brigade koreográfiáival ellátott repoharakból. Amíg elfoglaltuk fent a helyünket, szépen sorban gyülekezett a nép a Puskás Arénában, addig Montenegró NB I-es játékosokkal várta az összecsapást. Ott volt a kezdőcsapatukban a Kisvárda középpályása, Driton Camaj, valamint a kispadon foglalt helyet a Debrecen támadója, Stefan Loncar. A CB egy több felhasználású koreográfiával várta a csapatokat, alattuk a felirat: "Irány az Eb!"

A mérkőzésen végig a magyar válogatott akarata érvényesült. Sajnos a lövések nem voltak túlságosan pontosak. Először az első kezdőként játszott mérkőzésén teljesítő Balogh Botond fejelt kapu fölé, majd Bolla Bendegúz sem tudott a kapuba találni. Meggyőző volt a hazai fölény, azonban remekül összezárt a montenegrói védelem az Atlético Madrid sztárja, Stefan Savic által vezérelve. Hiába próbálkozott Ádám Martin, Gazdag Dániel, Styles Callum, nem tudott túljárni a hátvédsor eszén. Sajnos amíg a vendégeknél remekül helyt állt, addig nálunk kihagyott hátul a figyelem. Egy beadás után Nagy Zsolt nem figyelt Szlobodan Rubezsicsre aki senkitől sem zavartatva fejelhetett Dibusz Dénes kapujába. Nem éreztük, hogy benne lett volna a meccsben. Közben pedig még a szerbek is vezettek a bolgárok ellen, így távolabb kerültünk a csoport első helyétől. Az első játékrészben még Bolla előtt adódott lehetőség, de menteni tudtak a védők, így vendég előnyt mutatott az eredményjelző, mikor a csapatok bevonultak az öltözőbe. Nem láttam ekkor esélyt a fordításra.

A pauza során Árpival átmentünk az egy emelettel lejjebb helyet foglaló családjához, miután tájékoztatásuk szerint volt náluk két egymás mellett lévő üres szék. Egy fokkal jobb rálátásunk volt a pályára, valamint a második félidőben ide támadott a magyar csapat. A szünetben kettőt cserélt a Nemzeti Tizenegy, beállt Kalmár Zsolt és Nego Loic a gyengébben teljesítő Gazdag Dániel és Bolla Bendegúz helyett. Egy fokkal nagyobb sebességre kapcsolt a gárda és már alig tartották a vendégek a támadóinkat. Ekkor több sárga lapot is begyűjtöttek a délszlávok Európa egyik legjobb játékvezetőjétől, a holland Danny Makkelie-től. Jöttek a helyzetek is, először Nego fejelt nem sokkal a kapu mellé, majd Lang térdéről pattant el a labda, hogy nem sikerült a kapuba találni. Ezután az MTK korábbi kapusa, Milan Mijatovics ápolást kért, majd a hosszabb kezelés végén le kellett cserélni a hálóőrt, a helyén a nem éppen magas, Milan Djukics folytatta. Ahogyan jött az információ, hogy egyenlített Bulgária Szerbiában, a "hegyi szerebek" egyre durvábban kezdtek játszani, hogy tördelhessék a játékot, így ők is mehessenek az Eb-re. Ám jöttek a magyar helyzetek.

Ádám Martin lövését még hárította a kapus, de pár perccel később jött Szoboszlai Dominik klasszis megmozdulása. A Liverpool játékosa, oldalt vette át a labdát, majd néhány védőt kicselezve szóló-gólt szerzett. Felrobbant a Puskás! Eszméletlen gól volt, nem csak a védők, de a szurkolók is megőrültek tőle. Aztán még ki sem ünnepeltük magunkat, 2 perc múlva Ádám Martinnal kényszerítőzött a válogatottunk csapatkapitánya, majd Szoboszlai ismét felvarrta a felsőbe a labdát. 2-1! Most már itt van az előny! Cserékkel próbált frissíteni a montenegrói csapat, addig az utolsó pillanatokra úgy éreztem, hogy a mieink pedig kezdenek belealudni a meccsbe. Benne volt az egyenlítés a levegőben. A védők bambulására Dibusz ébersége volt a gyógyír, hiszen a Ferencváros kapusa egy támadáson belül négyszer is elképesztő nagyot tudott védeni. Emellett Sztevan Jovetics emelésénél is az ő figyelme és bravúrja mentette meg a magyarokat a kapott góltól. Ettől vérszemet kapott az ellenfél, ám a hosszú hosszabbítás végén egy kontratámadást követően bíztató szögből lőhetett szabadrúgást a Nemzeti Tizenegy, Szoboszlai Dominik lövését még védte Djukics, de a kipattanót Nagy Ádám bevágta a kapuba, ismét hangrobbanást idézve elő a Puskás Arénában. 3-1! Tovább már nem is nagyon engedte Makkelie játékvezető, a középkezdést követően le is fújta a mérkőzést. A magyar válogatott csoportelsőként jutott ki a 2024-es németországi Eb-re! Már senkit sem érdekelt a stadionban, hogy a szerbek is döntetlent játszottak Bulgária ellen. Jöhetett az ünneplés.

Szoboszlai Dominik csapatkapitány és Marco Rossi szövetségi kapitány is a szurkolók közül intézett beszédet, előbbi még meg is húzott egy kupica pálinkát. Bár a két gólt szerző csillag szerint nagy dolgokat vihetünk véghez Németországban, én egy kicsit óvatosabban fogalmazok. Okozhatunk meglepetést, de maradjunk két lábbal a földön! De ettől függetlenül meg van az esélye annak, hogy olyan csodát tehessünk, mint 2004-ben a görögök Portugáliában. Szép lenne magyarként egy ilyet átélni! De addig is örüljünk: Irány az Eb!!!!