Kisiklott a Lokomotív a Hungária körúton

 Hiába tett többet a győzelemért a Debrecen, Stieber Zoltán hajrában szerzett találatának köszönhetően az MTK Budapest győzelemmel búcsúzhatott hazai környezetben a szurkolóitól erre az évre.

Ha már keményen dolgozik az ember, megérdemel egy kis kikapcsolódást. Így tartják ezt a munkahelyemen is, amely szponzorként van jelen az MTK Budapest labdarúgócsapatának hétköznapjaiban, így volt arra lehetőségem, hogy tiszteletjegyeket igényeljek a klub hazai bajnoki meccsére. Már korábban a Paks elleni idénynyitóra, valamint kedvenc csapatom, a Ferencváros elleni örökrangadóra tudtam igényelni tiszteletjegyeket, így ezúttal is barátaimat invitáltam magammal, Marcit és Rolit. Gondoltuk ezen a szombat koradélutánon nem árt egy kicsit kikapcsolni, kinézni egy remélhetőleg jó iramú NB I-es mérkőzésre, amelyen nem kedvenc csapataink mérkőznek meg, csak dőljünk hátra és élvezzük a játékot. Amióta a kék-fehérek megsemmisítő, 6-1-es vereséget szenvedtek az Új Hidegkuti Nándor Stadionban a Fraditól, nehezen találtak magukra, még a Puskás Akadémia Felcsút is alaposan megszórta Horváth Dávid együttesét, azonban a ZTE ellen már győzelemmel hagyták el a pályát, ahogyan egy héttel ezelőtt Kecskeméten is. Addig a DVSC egy fokkal jobb formában szerepelt, annak ellenére, hogy Mezőkövesden nem várt betli érte Szrdjan Blagojevics csapatát. Első érzésekre vendéggyőzelmet várt volna az ember, azonban a papírforma bármikor borulhat.

Közel 20 perccel a kezdés előtt érkeztünk meg a Hungária körúti stadionhoz, ahol nem mondhatnám, hogy ezen a téli, borús napon tolongtak volna a drukkerek, hogy jegyhez jussanak az összecsapásra. Miután nem titok, hogy az MTK-nak zsidó vallási kötődése is van, így a stadionon kívül már ünnepelték a Hanukát (fény ünnepe), meg  volt gyújtva a kihelyezett menórán a második gyertya, vagyis lámpa is. Szomorúan figyeltük meg, hogy Sándor Károly szobra helyén most egy sokkal gyengébb minőségű Hidegkuti Nándor szobrot helyeztek ki. Nincs ezzel problémánk, hanem a műalkotás egyszerűségével, kinézetével, amellyel kapcsolatban egyetértettem barátaimmal, hogy az Aranycsapat és a kék-fehér klub Legendája ennél sokkal igényesebb megformálást érdemelne. Méltatlan a néhai csatár emlékéhez ez a "szobor". Szinte azonnal bejutottunk a létesítménybe, ahol a büfénél sem tapasztaltunk kígyózó sorokat, így ezt is hamar letudtuk.

A lelátón az alsó sorokba kaptunk helyet. Mehettünk volna sokkal feljebb is a hézagos tribünön, de inkább azért maradtunk a kijelölt helyünkön, mert abból a pozícióból elég jó fotókat lehet csinálni. Marci is és én is fotóztam serényen a bloghoz. Sajnos azt figyeltük meg, hogy az alattunk lévő sorba folyamatosan csöpögött az olvadó hó. Ha ránk is esett volna, az biztos, hogy feljebb ülünk. Kevesen látogattak ki a mérkőzésre. A hivatalos tájékoztatás szerint 2021 néző látogatott ki az eseményre. Úgy gondolom, hogy ez egy elég erős túlzás.
A meccs előtt Télanyó ruhába öltözött pom-pom lányok szórakoztatták a szurkolókat, majd átvették helyüket a főszereplők. A meccs előtti ünnepélyes kezdőrúgást az MTK cselgáncsozója, az olimpiai bronzérmes Tóth Krisztián végezte el, aki megérdemelt tapsot kapott a kilátogató fanatikusoktól mindkét oldalon, majd útjára indult ténylegesen a labda. 

Szinte azonnal odaszögezte kapujához ellenfelét a vendégcsapat. Ekkor nem is érezte volna a néző, hogy az MTK-nak itt bármi esélye is lehetne. Már a 3. percben lehetőség adódott a DVSC előtt, Szécsi Márk távoli lövését könnyedén védeni tudta Demjén Patrik, ahogyan pár perccel később Dzsudzsák Balázs próbálkozásánál sem volt nehéz dolga a válogatott-kerettag hálóőrnek.  Folyamatos volt a debreceni fölény, ám gólban ez nem mutatkozott meg. Folyamatosan menteni tudott a kék-fehérek hátvédsora, a hazaiak az első félórában alig tudták át is lépni a felezővonalat. A Honvéd-drukker Marci ismét láthatta tavalyi "kedvencét", Richlord Ennint (valamint a másik oldalon Brandon Dominguest is),

aki a tőle megszokott, értékelhetetlen teljesítményt mutatta a pályán. Lassú volt, cselei nem jöttek be, méterekkel a csapattárs mellé passzolta a labdát. Nem tudom mit láthatott benne az MTK szakmai stábja, de aki szerződést kínált neki, az rosszabbul láthat, mint Ray Charles, vagy Stevie Wonder. Rolival szívattuk is Marcit, hogy mi lesz, ha ez a kanadai falábú mesterhármast lő? :D Természetesen egy hangos nevetés volt a válasz. Közben a Debrecen szinte körbelőtte a vendéglátók kapuját. Először a montenegrói válogatott támadó, Stefan Loncar lőtt kapu fölé, majd Dusan Lagator fejesét védte Demjén. Ezt követően először jutott el az ellenfél tizenhatosáig a kék mezes gárda, Németh Krisztián kapott egy hosszú indítást, amelyet felszedett előle az egyszeres válogatott hálóőr, Megyeri Balázs. Bár egy perc múlva pedig jött a meglepetés, Khaly Thiam lőtt távolról kapura, amely megpattant egy játékoson és védhetetlenül csapódott a kapuba. 1-0. Örömmámor a hazai szektorokban, döbbenet a vendég oldalon. Vezet az MTK. Valamit reklamáltak a debreceniek, szerintem azt, hogy egy lesen álló támadójátékoson pattant meg a labda, de a VAR helyben hagyta a pályán hozott ítéletet. A találat érvényes, viszont, nem éreztem azt, hogy a gól jót tett volna a meccsnek, hiszen továbbra is nyomasztó fölényben játszott a Loki, de a hazaiak az előny tudatában jobban beálltak védekezni. Ám a szünetig megúszták kapott gól nélkül a lehetőségeket, előnnyel vonulhattak az öltözőbe.

A 15 perces pauza során ismét a cheerleaderek foglalták el a pályát, majd ünnepélyesen köszöntötték a 2003-ban bajnok MTK játékosait. Rolival szomorúan figyeltük a Zavadszky Gábor neve mellett felírt keresztet, aki sajnos lassan 18 éve nincs közöttünk. A folytatásban ugyanazt láthattuk, mint az első játékrészben. Támadott a Debrecen, az ellenfelük védekezett, majd egy beadás után már rezgett a háló, Szécsi Márk fejest után egyenlített a hajdúsági egyesület. Bosszankodtak is a hazai szurkolók, főleg egy család fölöttünk, akik már-már idegesítettek minket a "jó meglátásaikkal".

A gól után nyíltabb lett a meccs, már többször át tudták lépni a kékek a felezővonalat, mint az első félidőben, de Bognár István szabadrúgásán kívül nagyobb lehetőségük nem akadt. Ez is a sorfalon pattant meg. A hajrában cserélt az MTK, lehozták a fél támadósort, beállt Spalek és Stieber. Utóbbi is elvégezhetett egy szabadrúgást, amely már veszélyesebb volt, mint Bognáré, ezt Megyeri Balázs szögletre tudta ütni. Pár perccel később Stieber Zoltán kapott egy labdát a szélen, amelyet első ránézésre kézzel vett le, de a játékvezető tovább engedte. A lehetőség végén a válogatott 2016-os Eb-hőse szemkápráztatóan tekert a hosszú sarokba. Megyeri Balázs nem tudta hárítani a mesteri lövést. 2-1! Azonban a debreceniek is úgy látták a labda átvételét, ahogyan én, így reménykedtek benne, hogy szabadrúgással jöhetnek. Azonban a VAR megerősítette Bognár Tamás játékvezető ítéletét, a gól érvényes, középkezdést kellett elvégezniük. Ettől látványosan összezavarodott a Debrecen. Bognár István előtt adódott szinte azonnal lehetőség, azonban a közeli próbálkozást védte a kapus. A hosszabbításra ismét megpróbálta odaszögelni kapujához az MTK-t a Loki, de gólt nem sikerült szerezniük. A kék-fehérek 2-1-re legyőzték a DVSC-t és beérték a tabellán az ellenfelüket.

Bár nem vagyunk barátaimmal egyik csapat szurkolója sem, de viszonylag jól szórakoztunk. Szeretném megköszönni újfent a munkáltatómnak, hogy biztosított számunkra tiszteletjegyeket a mérkőzésre és egy kicsit ki tudtunk kapcsolódni. Bár nem gondoltuk volna, hogy az MTK ezen a mérkőzésen győztesen hagyja el a pályát, azonban nem érdemtelenül. Amíg a Debrecen elpuskázta a lehetőségeit, a kék-fehérek azt a keveset is jobban ki tudták használni. Ha ezt nézzük, nem érdemtelen a sikerük. A meccs végén a hazai játékosok megajándékozták a drukkereket. Még semleges szurkolóként is szívderítő volt nézni azt az örömöt, amikor egy kisfiú megkaphatta kedvenc játékosának a mezét. Mondhatjuk boldog lesz a karácsonya.
 Sajnos a folytatásban a paksi kirándulás kimarad számomra, így a TV előtt tudok szurkolni kedvenc csapatomnak, de jövő héten jön az év végi nagyüzem. A Fiorentina ellen nagy mérkőzés várható, majd jönnek hozzánk vendégségbe zalaegerszegi barátaink. Így unatkozni nem fogunk! Érdekes meccsek várhatóak.