Hengerlő Slavia, dögunalmas Bohemians - egy prágai kirándulás összefoglalója

A hétvége folyamán a cseh fővárosba látogattam el, ahol több focimeccset is megnéztem, többek között az Európa Ligából, az élvonalból, de még az alsóbb osztályokba is betekintettünk barátaimmal.

Évente szokásosan eljön egy időszak, amikor a baráti társasággal útnak indulunk és kinézünk magunknak egy külföldi várost, ahol megtekintünk egy-két mérkőzést. Ezúttal a cseh fővárosra, Prágára esett a választásunk, ahová rögtön elkezdtük a szervezést. Az élvonalbeli bajnokságban csupán a Bohemians játszott otthon, azonban volt egy olyan nem tervezett lehetőségünk is, hogy egy nemzetközi meccsre kinézhessünk, ugyanis a Slavia Praha hazai környezetben fogadta az Európa Ligában a Sheriff Tiraspol együttesét. Előbb kifizettük a szállásunkat, valamint a vonatjegyeket, ezt követően pedig Marci barátunk lecsapott négy belépőre az EL-meccsre. Ezek után már teljes mértékben készen álltunk az indulásra. 

A hajnali órákban gyülekeztünk a Nyugati pályaudvarnál, 5.30-kor pedig ki is gördült a vonatunk Budapestről és már robogtunk célunk felé. Szlovákiába már eleve késéssel érkeztünk, de ott pályafelújítások miatt további késéseket szedtünk össze a cseh határig. Nem sokkal délt követően érkeztünk meg a prágai főpályaudvarra. Miután Prágában teljesen összeállt a brigádunk, a Vencel téren igyekeztünk kipihenni, majd bevetettük magunkat a belváros forgatagába. Késő délután mentünk el a szállásunkhoz, majd egy ottani rövid pihenőt követően elindultunk Vrsovice városrészbe, ahol első mérkőzésünkre került sor ezen a túrán. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem Firenze felé vettem az irányt az ezen az estén, de így is fél szemmel a toszkán város felé figyeltem, ahol a Ferencváros játszott az EKL-ben. Ha pedig a cseh fővárosban voltunk, akkor az itt rendezett EL meccsre is kilátogattunk, amelyen a Slavia fogadta a moldávok kirakatcsapatát, a Sheriff Tiraspolt, amely két éve a Real Madridot is le tudta győzni. Már a villamosra nehezen fértünk fel a sok drukker miatt, de rendben megérkeztünk az Eden Arenához, ahol már kisebb fesztivál volt tartva DJ-kkel, különböző játékokkal, köztük a Teqball-lal is. Volt egy olyan sátor, ahol lángost is lehetett kapni. Mi inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a stadionba. Amíg a barátaim italért álltak sorba, addig én megkóstoltam a sült kolbászt bagettben tálalva, amelyet itthon sok helyen csak Hun-Dog-nak hívnak. Finom volt, főleg, hogy még egy külön pultnál szószokat és egyéb hozzávalókat is tehettünk rá az ételhez. Ezt követően elfoglaltuk a helyünket. 690 CZK volt az oldallelátóra, közel a vendégszektorhoz szóltak a belépők. Körülbelül 50 (gondolom) moldáv szurkoló helyezkedett el ott zászlókkal, sálakkal. 

A mérkőzéstől nem vártam túl sokat, ugyanis a Sheriff egy nagyon jól védekező csapat, de a Slavia rögtön odaszögezte a kapujához a transznyisztriai alakulatot. A 4. percben pedig már talpra ugorhatott a cseh publikum, mikor Mojmir Chytil bevette Makszim Koval kapuját. Ettől annyira megzavarodott a moldáv bajnok védelme, hogy kettő perc múlva már ismét a kapuból szedhette ki a labdát a vendégek ukrán kapusa Igoh Ogbu fejesét követően. Már a 7. perc elején 2-0 állt az eredményjelzőn, ahhoz képest, hogy én egy eléggé szenvedős mérkőzést vártam. A folytatásban már egy kicsit kiengedett a prágai csapat, amelynek köszönhetően néhány lehetőséget ki tudott dolgozni a Sheriff, de a hazai védelem állta a sarat, az ultrák pedig a 12. percben megünnepelték klubjuk fennállásának 70. évfordulóját. Sokáig Máté barátommal azt hittük, hogy itt pirózni is fognak a fanatikusok, de bánatunkra ez a fajta lelátói látvány elmaradt. Közben pedig Rolival tombolni kezdtünk a meccset figyelő vörös csillagosok között, ugyanis kaptuk az információt, hogy megszerezte a Fradi a vezetést Firenzében. (nem tűntünk hülyének :D ) Közben újabb helyzeteket dolgozott ki a Slavia, majd egy öngóllal már a harmadik találatnak is örülhettek a helyiek. A félidőben 3-0 állt az eredményjelzőn. 

A második játékrész rögtön egy Slavia góllal kezdődött. Egy beadást követően Ivan Schranz már a negyedik találatot jegyezte, amellyel igazi karneváli hangulat kezdődött a Sinobo Stadionban. Ultrák jelentek meg az oldallelátó alján, akik egy közös felelgetős szurkolást kezdtek vezényelni, hangpárbajjal az ultrák és a családi szektor között.

Nem tudom, hogy Magyarországon egy ilyenhez hogyan állnának az átlagos drukkerek, de ami alatt videóztam a jelenetet, közben egy újabb oldalsó betörést követően ismét gólt szerzett a Slavia, ezúttal David Doudera passzolt a hálóba. 5-0-ra vezet a Slavia, ahhoz képest, hogy egy eléggé gólszegény mérkőzésre számítottam. Pár perc múlva pedig már a hatodiknak ünnepelhetett a publikum, ismét Mojmir Chytil szerezte a gólt, már a meccsen a másodikat. Ezt követően már pihentette alapembereit Jindrich Trpiskovsky vezetőedző. A tartalékok sok lehetőséget kidolgoztak, de több gólt nem sikerült lőniük. Addig a védelem is néha elmélázott hátul, így a Sheriffnek volt néhány lehetősége a szépítésre, de nekik sem sikerült betalálniuk. A Slavia Praha 6-0-ra nyert az Európa Liga csoportmeccsén. A kedvünk egy kicsit lanyhult, miután eljutott hozzánk az információ, hogy a 93. percben kiegyenlített a Fiorentina a Fradi ellen, pedig a zöld sasok 2-0-ra is vezettek Firenzében. 

Nem maradtunk bent sokáig, ugyanis késő este igyekeztünk minél gyorsabban visszatérni az Invalidovnánál lévő szállásunkhoz. Fél 1 körül még kint beszélgettünk az erkélyen, majd elvonultunk pihenni. Másnap ismét nyakunkba vettük a várost, igaz, ezen a napon meccsre nem mentünk. Délelőtt a zsidónegyedben kezdtünk. Először egy olyan zsinagógát tekintettünk meg, ahol a Holokauszt csehszlovákiai áldozatainak állítottak emléket. Az egyik szobából párás szemekkel jöttem ki, ahol olyan gyerekek rajzait állították ki, akik a prágai gettóban nőttek fel. 30 gyerekből 1, ha túlélte a tragédiát. Ez szinte felfoghatatlan volt. Innen a régi zsidó temetőhöz mentünk át, ahol Löw rabbi sírja is megtalálható, aki megalkotta a Gólemet.

Több legenda is kering a parancsra életre kelő prágai agyagszoborról, az egyik szerint ide van eltemetve a rabbi sírjához, a másik pedig a spanyol zsinagógát említi, hogy annak egy emeleti szobájába van bezárva, amely helyiséget évszázadok óta nem látogatta senki. A zsidónegyedbeli látogatásunkat a ceremónia teremben zártuk. Az ebédidőhöz érkezvén elindultunk a város legendás fogadója, az U Fleku felé. Bár Hasek könyve szerint Svejk, a derék katona is itt szokott iszogatni, vele nem találkoztunk. Ellenben ettünk finom vadasmarhát knédlivel. :) 

Délután pedig megnéztük milyen az élet a külvárosban, ezt követően ismét a belvárosba mászkáltunk, felmentünk a Károly hídra, ahonnan letekintettünk a Moldvára. Egy kicsit elfáradtunk ezen a napon is.  

Másnap korán reggel kezdtünk, hiszen egy ötödosztályú összecsapást igyekeztünk megtekinteni. Nem véletlen esett a választásunk a Slavoj Vysehrad-Viktoria Zizkov II mérkőzésre, hiszen mindkettő fontos csapatnak számít brigádunk életében. 2017-ben nagy boldogságot okoztunk a Slavoj házatáján, mikor magyarul énekelgetve kiszurkoltuk nekik a győzelmet a Benátky elleni bajnokin. Még a klub hivatalos oldalára is kikerültünk. A Viktoria Zizkov pedig kötelező célpont, ha Prágában vagyunk és otthon játszik. Így a brigádunk számára ez egy kisebb Derbi volt. Kettészakadt a brigád. Fele a Vysehradnak, a másik pedig a Zizkovnak szurkolt. A Vysehrad az elmúlt években szebb napokat is átélhetett, ugyanis, amikor kint voltunk náluk, még a harmadik vonalban küzdöttek, ahol 2019-ben kivívták a feljutást a másodosztályba, ahol két idényt tölthettek el. 2021 végén a harmadosztályú bajnokságból kizárták a Slavojt és 2022 őszén a prágai területi bajnokságban, a helyi ötödosztályban kezdték ismét a küzdelmeket. A Viktoria Zizkov első csapata pedig jelenleg is a másodosztályban vitézkedik, ezúttal idegenben, az FNL éllovasánál, a Vyskov otthonában léptek pályára, és kaptak ki 2-0-ra. 

A mérkőzésre bő 50 néző látogatott ki. A büfé éttermi színvonalú volt, hátul a klubépület mögötti vendéglőből lehetett kérni az italokat, ételeket. Amikor legutóbb itt voltam, volt kitelepített kolbász-sütő is, ezúttal már nem volt. 

A meccs eléggé egy oldalú volt. A Vysehrad totálisan dominálta a meccset, számtalan gólhelyzetet kidolgoztak, míg a Zizkov II éppen, hogy át tudta lépni a felező vonalat. A sok kihagyott helyzetet követően a félidő derekán szerezte meg a vezetést a Vysehrad, majd nem sokkal később a félidő végén a másodikat is megszerezték a hazaiak. Amíg a szünetben elmentem az öltöző mellett, szinte zengett a Zizkov edzőjének dühös ordításától. A második félidőben hengerelt a Vysehrad. Azonnal meglőtték a harmadikat. Ettől annyira összeesett a vendégek védelme, hogy sorozatosan dolgozták ki a kék-fehérek a helyzeteket, a félidő derekán pedig már 7-0 volt az eredmény. Már szinte sajnáltuk a belvárosi fiatalokat. Az utolsó 15 perc kezdetén tizenegyeshez jutott a Viktoria fakója, amelyet értékesíteni tudtak, majd rögtön egy következő helyzetből újabb gólt szereztek. 7-2. De az utolsó szó a Vysehradé volt, amely nyolcadszorra is a kapuba lőtte a labdát. Gólzáporos mérkőzést láthattunk, 8-2-re nyert a Slavoj Vysehrad, így Roli cukkolhatta Marciékat. 

Délután ismét Vrsovice felé vettük az irányt, azonban ezúttal nem a Slavia volt az úticélunk, hanem a kerület másik csapata, a zöld-fehér színeket képviselő Bohemians. Eddig kétszer fordultam meg a Dolicek stadionban, először a Bohemka 2-1-es vereséget szenvedett a Dukla ellen, majd egy dögunalmas 0-0 az Opava ellen 2019-ben. Reménykedtünk, hogy ezúttal jobb meccset láthatunk, mint négy éve. Bár óvatosan bíztam benne, hiszen a hazaiak csupán 10 gólt szereztek eddig a bajnokságban, de a Zlín utolsó helyen várta az összecsapást. De így is úgy éreztem, hogy a Bohemians 2-0-ra nyerni fog. De tévedni emberi dolog... 

A stadionnál csak úgy lehet jegyet venni, ha a belépéskor a bejáratnál megveszed. Bár a főlelátóra szerettünk volna menni, de oda már nem kaptam jegyet. Csak és kizárólag az ultrák közé a B szektorba. Legalább olcsóbb a belépő. Hangulatban biztos jó lesz ez a meccs. Miután elfogyasztottunk egy-két itókát, végig sétáltunk a főlelátó alatt, ahol kisebb múzeumot rendeztek be a helyiek, a kenguruk legnagyobb sikereiből, legemlékezetesebb meccseiből válogatva. Mondjuk már egyszer ünnepelhettek Prága zöld-fehér részén csehszlovák bajnoki címet 1983-ban, valamint 1982-ben egy csehszlovák kupagyőzelmet is. Elfoglaltuk a helyünket az ultrák szektora mellett, akik az első perctől kezdve folyamatosan szurkoltak. Sok volt a családos az ultrák között. 
A meccsen a Bohemka próbált kezdeményezni, a kapujukban pedig egy ismerős játékost láthattunk, ugyanis Martin Jedlicka sokáig a Dunaszerdahely kapujában nyújtott stabil teljesítményt. Ezúttal is jó teljesítményt nyújtott. Sokszor indította jól a támadókat pontos labdákkal. De igazán nagy gólhelyzetet nem tudott kidolgozni a zöld-fehér csapat. Addig a zlíniek sokszor húzták az időt. Már az első perctől folyamatosan fetrengtek. Néhány szögletet ki tudtak dolgozni, de megállás nélkül tördelték a játékot. Amikor pedig a Bohemka került helyzetbe, összeálltak a vendég védők. Így gól nem született az első félidőben. A második félidőben reménykedtünk, hogy elénk fogják lőni a gólokat a vrsoviceiek, de csupán néhány kihagyott lehetőségig jutottak. Egy-két veszélyes lövésen kívül nem dolgoztak ki nagyobb lehetőséget. Lassan és körülményesen játszottak. Addig a vendégek már a fújó széltől is eldobták magukat. A hazaiak bosszúságára sokszor a játékvezető is "bekajálta" ezeket a szituációkat, így szidták is a felmenőit a szurkolók. Sajnos gól nem született a mérkőzésen, ellenben a végén piróztak egy jót a hazai ultrák. 

A meccs után még benéztünk a két évvel ezelőtti szállásunknál, az Andelnél található bevásárlóközponthoz vacsorázni. Nem éreztük azt, hogy eléggé fittek lennénk további programhoz. Itt ketté szakadt a társaság. Én azok között voltam, akik inkább visszatértünk a szállásra pihenni. 

Másnap reggel ismét meccsre készültünk. Marci úgy gondolta, hogy nézzünk meg egy másik prágai csapatot, az Admira Prahát is, amely a harmadik vonalban a Dukla Praha II. gárdáját fogadta. A csapat otthona a Kobylisy csomóponttól nem messze található Admira sporttelepen van. Villamossal elég gyorsan odajutottunk, a belépőt pedig kifizettük ugyanúgy, mint a Bohemiansnél a beléptetésnél. 60 CZK volt a teljesárú jegy, nők, nyugdíjasok, diákok 40 CZK ellenében válthatnak belépőt. Az étteremnél egy kisebb ajándékboltot is üzemeltettek a helyiek, így ott bevásárolhattunk sálakból, zászlókból, de még a csapat szerelését is lehetett árulni.

Egy másik részén a sporttelepnek grillstandot üzemeltettek, ahol grillkolbászt vehettünk. Ebédnek nagyon jó volt mustárral és ketchuppal. :) A stadionban egy állóhelyi rész mellett egy fedett ülőhelyi lelátó is felfedezhető volt. Az eső miatt mi utóbbin ültünk le. A mérkőzést az Admira kezdte jobban, egy hazaadás után rögtön lecsapott a támadójuk a labdára, sajnos olyan rosszul találta el, hogy a kapu helyett a szögletzászlót találta el a hazaiak játékosa. Innentől azonban a Dukla irányította a játékot, nagyobb helyzeteket tudtak kidolgozni, de gólt mégis a hazaiak szereztek. Már pont indultunk a félidő előtt a kolbász-sütőhöz, mikor azt vettük észre, hogy ünnepelnek a hazaiak, bent volt a gól. Vezetett az Admira, amellyel a szünetre előnnyel vonulhattak. A második félidőben több esélyük lett volna a vendéglátóknak az újabb gól megszerzésére, folyamatosan dolgozták ki a helyzeteket, de nem sikerült betalálniuk, vagy pontatlanul lőttek kapura. Ellenben a Dukla egy beadást követően megszerezte az egyenlítő találatot, amely pontosztozkodást ért. Pedig a hazaiak előtt több lehetőség is adódott a győzelem megszerzésére. A vége 1-1. 

 

A délutánt a helyi állatkertben töltöttük. Szerintem egy nap is kevés arra, hogy itt végig tudjuk nézni a dolgokat, sok ritka állat fellelhető a prágai létesítményben. Itt követtük figyelemmel a Fradi-Debrecen meccset is, amelyen 2-2-es döntetlen született. Az este folyamán a belvárosban csatangoltunk, sétáltunk egyet a Moldva partján, át a Károly hídon, meglestük a kivilágított Vencel teret. Most végre megkóstoltam a habos-fagylaltos kürtőskalácsot is, amellyel már évek óta szemeztem. Este 10 után pedig már tértünk vissza a szállásra, mivel csomagolnunk kellett, hiszen másnap reggel utaztunk haza. A hazaút is izgalmas volt, ugyanis Brno után rálőttek a vonatunkra, így Breclávban rendőrségi intézkedés során kisoroztak két lövést kapó vagont is a szerelvényünkből. Az egyik a mögöttünk lévő kocsi volt, így elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha pont a mi kocsinkat éri a lövés és engem, aki pont az ablaknak dőlve próbáltam aludni. Ijesztő belegondolni. De szerencsére egyben hazajutottunk.  

Egy jó kis kirándulást zárhattunk le. Élményekkel gazdagodtunk, jól éreztük magunkat. Innentől ismét a magyarországi eseményekre fogok koncentrálni, hétvégén rögtön a Magyarország-Szerbia Eb-selejtezővel.