Ez aztán betyármunka volt! - egy lépésre az Eb-től a válogatott

 Rózsa Sándor szellemének megidézése után a magyar labdarúgó-válogatott a belgrádi siker után Budapesten is 2-1-re legyőzte a sztárokkal teletűzdelt szerb nemzeti csapatot, amellyel egy apró lépésnyire került a jövő nyáron Németországban megrendezendő Európa-bajnokságra való kijutás.

Idáig álomszerű a 2024-es Eb-re selejtező sorozat. A magyar labdarúgó-válogatott ebben az évben még veretlen, Bulgária és Litvánia legyőzése után Belgrádból is elhozta a három pontot a Marco Rossi vezette Nemzeti Tizenegy. Igaz, Montenegró ellen becsúszott egy döntetlen, de így is a csoportja éléről várhatta az egy hónapja megrendezett szerbek elleni mérkőzés kvázi visszavágóját. Hatalmas volt az érdeklődés a találkozó iránt, akár háromszor is meg lehetett volna tölteni a Puskás Arénát, akkora volt a kereslet a belépők iránt, azonban ezt a meccset nem fogják háromszor lejátszani, ahogyan Azariah tartani fogja a koncertjeit. Emellett nem voltam túlságosan magabiztos a "rácok" elleni csúcsrangadót megelőzően, hiszen a védelemből kiesett a csehek elleni felkészülési meccsen a védelem bástyája, Orbán Willi, valamint Szalai Attila sincsen játékban, miután klubjában, a német élvonalbeli Hoffenheimben nem nagyon kap lehetőséget a bizonyításra, Lang Ádám pedig sosem tudni, hogy milyen teljesítményt fog nyújtani. Addig déli szomszédunk válogatottjának játékosai fogadkoztak, hogy visszavágnak Nándorfehérvár bevételéért, amely miatt dühüket a litvánokon vezették még le szeptemberben. Persze a támadósorukból kiesett egy alappillér, hiszen Dusan Vlahovic sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, de még mindig ott volt Aleksandar Mitrovic, aki bármikor képes gólt lőni és ha jó formában van, akkor nehezen fogható.

A jegyért folytatott nagy harcból győztesen jöttem ki, így tudtam venni belépőt magamnak és Roli haveromnak is. A meccs előtt már két órával összefutott baráti társaságunk (köztük a bérletesek is) a Keleti pályaudvarnál. Már ekkor megkezdte a vonulását a Carpathian Brigade, gyúltak a görögtüzek, zengtek az énekek. A többiek mesélték, hogy volt egy idióta, aki teljes román szerelésben ment provokálni a magyar drukkereket, ám bemutogató akcióját barátaim szerint a rendőrség hiúsította meg, akik bilincsben vitték el a bocskoros hülyegyereket. Mivel én nem voltam szemtanúja az eseménynek, így az ő elmondásaikból tájékozódtam erről a kis incidensről. Ellenben azt láttam, hogy a gyülekező szurkolók között néhány szerb is felbukkant zászlókkal, sálakkal, de semmi balhé nem volt, mintha közénk tartoztak volna. Őket elirányították a Stefánia út felé, ahol a vendégszektor bejáratát jelölte ki az MLSZ. Este 7 után mi is elindultunk a Puskás Aréna felé, a sportlétesítménynél elég körülményes volt a beléptetés, de igyekeztek minél gyorsabban megoldani a nagy tömeg bejutását. Mikor kijöttek a csapatok a pályára már a lelátón voltam, majd Rolival a lelátó tetején vártuk a mérkőzés megkezdését. A csapatokat egy történelmi személyiség, a legendás szerbek (rácok) ellen harcoló betyár, Rózsa Sándor megidézésével fogadta a CB, a tőle származó idézettel: "Ha mindenki egy tesz, ahogy tenni kell, akkor minden úgy lesz, ahogy lenni kell!" - természetesen szögediesen leírva. Bár a szerb himnusz előtt és alatt hallható volt egy kisebb füttyszó, de úgy éreztem, hogy az a fütty a vendégszektor felől jött. Addig déli szomszédaink tisztességesen meghallgatták Nemzeti Imánkat.

Bár a jelentések szerint a vendégek 4-3-3-ban álltak fel, de a lelátóról jól látható volt, ahogy Mitrovic és Gacinovic előretolásával 4-4-2-ben rohamozták a hazai kaput. Igaz, az első nagyobb lehetőség a mieink előtt adódott, mikor Szalai Attila futott el a szélen, sajnos a centerezése nem talált csapattársat, ellenben a szerbek a tőlük megszokotthoz képest kicsit óvatosabban, de igyekezték rohamozni a magyar kaput. Először Nemanja Gudelj lövését védte Dibusz Dénes, majd Aleksandar Mitrovic próbálta ziccerbe hozni Andrija Zivkovicsot, azonban a Fradi kapusa leszedte a labdát a PAOK szélsőjének lábáról. Az ellentámadás végén pedig robbant a Puskás Aréna lelátója. Nego Loic kapott remek labdát a szélen, majd a tizenhatoson belül az üresen maradó Varga Barnabáshoz passzolt, a támadó pedig a hosszú sarokba lőtte a labdát, hogy Vanja Milinkovic-Savic nem tudott hárítani. 1-0!

Lobbantak a tüzek a lelátón, szerintem még Rákospalotán is hallani lehetett, hogy gólt lőttek a magyarok. Őrületbe kerültem a lelátón, karnyújtásnyira kerülhet az Eb-szereplés! Ettől egy kicsit megzavarodtak a vendégek, majd Nego egy újabb szélső elfutás után centerezett, Varga kevéssel maradt le róla. Ezt követően az egész meccsen sok esetben bizonytalan Szalai Attila rosszul adott haza Dibusz Dénesnek, a hibája kijavítását követően szöglethez jutottak a szerbek, azután pedig Strahinja Pavlovic fejelhetett az ötösön belülről a kapuba. Hatalmas kapus- és védelmi hiba. 1-1. Még ki se bosszankodtuk magunkat a kapott gól miatt, Nego kapott újabb remek indítást a szélen, átívelte a labdát Sallai Rolandnak, aki az átvételt és egy pattanást követően egy hatalmas bombagólt lőtt. A kapus (ahogy apám mondaná) hozzá sem tudott szagolni a labdához. Újfent hangrobbanás történt a Puskás Aréna lelátóján. Ismét vezet a magyar válogatott! A félidő végén fokozta az iramot a déli szomszédunk, de a szögletekre már odafigyeltek a mieink. A végén Zivkovic fejesét hárítani tudta Dibusz, ezt követően lefújta az első félidőt a francia játékvezető. Hihetetlen! 2-1-re vezet Magyarország a szerbek ellen. Nem hittem volna a meccs előtt.

A második játékrész elején kettőt is cseréltek a szerbek, a mieink pedig mintha az öltözőben maradtak volna. A védőink mint a fejetlen csirkék rohangáltak a tizenhatoson belül, az ellenfél pedig dolgozta ki a nagyobb helyzeteket. Rögtön a 49. percben már a kapuba talált Aleksandar Mitrovic, azonban szerencsénkre emelkedett a partjelző zászlója. Ezt a döntést a VAR is helyben hagyta. Pár perccel később ismét a kapuba talált a szaúdi Al-Hilal támadója, ám csapattársa, akitől kapta a labdát, ismét lesen tartózkodott, így ezt a gólt sem adta meg a játékvezető. A 60. perc környékén cserére szánta el magát Marco Rossi, beállt Bolla Bendegúz és Kalmár Zsolt, amellyel mintha teljes vérfrissítésen esett volna át a magyar csapat, kijött a szorításból a Nemzeti Tizenegy. Egy remek kontra végén Varga Barnabás fejelhetett a kapura. Bár a lelátóról én már bent láttam a kapuban a labdát, azonban a játékszer a felsőlécen csattant. Ami nálunk kimaradt, az majdnem megbosszulta magát. A következő szerb lehetőségnél majdnem 10 évet öregedtem.

Először Dusan Tadic, majd Strahinja Pavlovic is telibe lőtte a kapufát. Hihetetlen mi maradt ki! Nagyot sóhajtottam ezt követően. Majdnem mi is bosszantottuk volna a szerbeket. Szoboszlai Dominik remek labdát adott Bolla Bendegúznak, aki már a kapussal állt szemben a labdát pedig túlságosan a rövid sarokra akarta visszahúzni, így kapu mellé ment. Majdnem lefejeltem a korlátot előttem a lehetőséget követően. Így még volt miért izgulnunk. A fehér mezesek igyekezték a mieinket beszorítani, azonban egy kontrát követően meg tudtak lépni Varga Barnáék, a Fradi csatára pedig Vanja Milinkovic-Savic kezébe fejelte a labdát. Újabb meccslabda maradt ki. A hosszabbítás során pedig egy veszélyes lehetőséghez jutottak a szerbek, egy oldalsó szabdarúgást követően Nikola Milenkovic közelről fejelt a kapura, ám szerencsére Dibusz Dénes hatalmas bravúrra védett. A 95. percben pedig Filip Djuricic fejelt kapura, ám szerencsére a labda elszállt a kapu mellett. Ezt követően pedig lefújta a mérkőzést a francia játékvezető, ám az eseményeknek még nem volt vége. Kalmár Zsolt szólt oda valamint az ellenfél kapusának, amely miatt kisebb csetepaté alakult ki a pályán, ami után a magyar játékos a kiállítás sorsára jutott. Azt már csak otthon láttam, hogy Vanja Milinkovic-Savic mintha odaütött volna a fehérvári középpályásnak, aki emiatt szólt vissza a Torino hálóőrének, aki egy kicsit nehezebben viselte a dolgot a vereség miatt. A lefújást követően a teljes közönség a helyén maradt és közösen énekelték el a Himnuszt, majd az utcán folytatódott az ünneplés.

Ezzel a győzelemmel a magyar válogatott szinte karnyújtásnyira került az Európa-bajnoki szerepléstől. Ahogyan az elmúlt két kontinensviadalra pótselejtezőt követően kvalifikálta magát a Nemzeti Tizenegy, most közvetlenül is kijuthat a németországi tornára. Sokan már a meccset követően elkezdték nézni az utazási - és szálláslehetőségeket a helyszínekre. De még vár ránk 3 mérkőzés, amelyekből kedden már megválthatjuk a jegyünket. De ez sem ígérkezik most nagyon könnyűnek. Litvánia kapott egy kis önbizalomnövelést azzal, hogy idegenben győzték le Bulgáriát 2-0-ra. De ne feledjük, hogy a budapesti meccs sem volt egy sétagalopp. Most pedig fejben is ott lesz a teher, a kijutás bebiztosításával. Teljes koncentráció kell és hideg fej. Ha ezek megvannak, akkor kedden már lezárhatnánk a dolgot, elérnénk a kitűzött célt és egyenes ágon mennénk az Eb-re, amelyre már régen nem volt példa. Nem lesz egyszerű, de a feladat adott. Papíron meg kell lennie! Mi szurkolunk!