A ferencvárosi történelem legnagyobb szégyene

 Lelkes feröeriek, pökhendi kommunikációval az ellenfelét lenéző, nagyképű Ferencváros, arcon köpött több ezer kilátogató szurkoló. A munka mellett focizó északi gárda megérdemelten nyert a Groupama Arénába és készülhet Svédországba.

Miután megnyerte a csapat a 34. bajnoki címét a tavasz során elkezdtük nézni a lehetséges ellenfeleket és kiszedtünk néhányat, akiket jó lenne elkerülni rögtön az első fordulóban. Ilyen volt többek között a svéd Häcken, a lengyel Raków Czestochowa, Szívem szerint a macedón bajnok Sztrugának örültem volna, hogy túrázzunk egy jót Ohridba, de a sors a félprofi feröeri Klaksvíkot sodorta utunkba. Mi, szurkolók sokat tanultunk a 2015-ös magyar-norvég Eb-pótselejtezőből, mikor a skandinávok minden fronton lekezelően bántak a mieinkkel. Aztán pedig jöhetett az "ojjojjojj"! Úgy gondolom mi a lehető legnagyobb tisztelettel álltunk az északi, ám papíron szerényebb képességű csapat felé. Bár a kinti gólnélküli döntetlen is erősen arcpirító volt a részünkre, de szurkolóként joggal vártuk, hogy itthon gálázhat a csapat. Azonban a Ferencváros hivatalos közösségi oldalainak szerkesztői Bernt Hulsker-i magasságokba emelkedtek bejegyzéseikkel, hiszen már készpénzként kezelték a ferencvárosi továbbjutást. Még szerencse, hogy a drukkerek hidegebb fejjel gondolkoznak. Nagyobb tisztelettel álltunk a vendégek felé, mint a klub kommunikációsai. De az, hogy az elsődleges bejegyzések után egy újabb pökhendi posztban akarták lerendezni a szerénységet kérő fanatikusokat, az már sajnos a klubot is minősíti. Én szégyelltem magamat, mint az egyik zöld-fehér fanatikus. 

Ezen a héten szabadságomat töltöttem, így a vidéki nyaralásomról hazatérve, Édesapámmal találkoztam a délután folyamán. Gondoltuk kimegyünk egy jót szórakozni együtt a meccsre, ki tudtam őt is csábítani és jegyet venni számára is. Most kivételesen nem a barátaimmal hangoltam, de odamentem hozzájuk, hogy összefussunk és beszélgessünk egy kicsit. Majd miután bementünk a stadionba, vettünk egy kis itókát a büfében, elfoglaltuk a helyünket a lelátó tetején. Az összeállítást nézve reménykedtem benne, hogy ha már nem fog működni a gyömöszölés, ahogyan kint, mivel a kezdőben volt a távolról jól lövő Amer Gojak és Mohamed Abu Fani is. A meccs előtt pedig kisebb ünneplés közepette köszöntötték a Nemzet Színészét, Bodrogi Gyulát, aki hatalmas Fradi-szurkoló hírében áll. Kb. eddig tarthatott a jókedv. 

A meccsen először a Fradi próbált irányítani, de a szélről beadott labdák nem voltak hatásosak a magas északi védelem ellen. Azonban már az 5. percben egy ellentámadás során Dibusz Dénes hatalmas védésének köszönhetően nem került hátrányba az FTC. Kettő perccel később pedig Eldar Civic szabálytalankodott a tizenhatoson belül, amely után a szlovén játékvezető azonnal a büntetőpontra mutatott. A vendégek támadója, Arni Frederiksberg pedig az északi higgadtsággal értékesítette a tizenegyest. 0-1. Itt van a mi "OJJOJJOJJ" pillanatunk. Nesze a pökhendi kommunikációnak. Innentől várható volt, hogy 10 emberrel beállnak védekezni a feröeriek.

Nem is tudták feltörni a ferencvárosi játékosok. Nagyon sok esetben olyan sokáig vártak a passzal, hogy a csapattárs már lesre futott. Szinte ötlettelen volt a támadójáték és egyre görcsösebbek voltak a zöld-fehérek játékosai. Bíztam benne, hogy az ivószünet alatt valami jót tud mondani Sztanyiszlav Csercseszov a Fradi-játékosoknak, de nagyon nem jött be. Alig pár perc múlva egy támadás során a védők csak nézték, ahogy végig gurult a labda a tizenhatoson belül, Frederiksberg a végén pedig közelről bepasszolta a második gólját a Klaksvíknak. 0-2. Már a lelátón arról beszéltünk, ha a félidő végéig nem lő gólt a Ferencváros, ez a meccs elúszott. Egy fejes volt az egyetlen lehetősége a csapatnak, de az is elkerülte a kaput. Az egész első félidőben nem volt egyetlen kaput eltaláló lövése a Fradinak. Ellenben a hosszabbításban jött egy olyan potyagól, amit mindenki élete végéig fog emlegetni. Luc Kassi iramodott meg lerázva magáról a védőket, kiszorított helyzetben kapura lőtt, amelyet Dibusz Dénes nagyon csúnyán bevédett. 0-3. Ez már hihetetlenül kínos volt. Legalább jött a félidei sípszó. Szégyenteljes a Ferencváros teljesítménye.

A második félidőben megpróbálta beszorítani a kapujához a Ferencváros a Klaksvíkot. Beállt a csapatba a tunéziai válogatott Ali Ben Romdhane és a szintén nyáron leigazolt Cebrail Makreckis. Ők se tettek túl sokat hozzá a csapat játékához. Elképesztően sok volt az egyéni hiba. Nagyon pontatlan és lassú volt a Fradi minden egyes támadása. A félidő közepén már a Tábor is hátat fordított a csapatnak. Elegük volt ebből a teljesítményből, amelyet már a tavasz folyamán folyamatosan láttunk. Eddig még kiállt az orosz-oszét tréner, Csercseszov mellett a szurkolói közösség, de egyszer a pohár is betelik. Mindenkinek elege volt ebből az ötlettelen játékból, amit február óta látott a közönség. A végén még Dibusz Dénesen múlt, hogy a feröeriek nem lőttek még legalább két gólt. Ami pedig a hab volt a tortán, hogy a közönség is elkezdte éljenezni a lelkes, félprofi ellenfelet. Ez már megalázó volt a Fradi játékosai számára. Számunkra pedig eléggé fájdalmas emlék. A mérkőzés lefújása után Samy Mmaee is kiborította a közönséget. Letépte magáról a mezt és földhöz vágta, amellyel kivívta a szurkolók haragját. A testvére Ryan már korábban megutáltatta magát. Úgy gondolom mindketten mehetnek ezek után innen Isten hírével. Eddig bírtam Samy-t, hiszen ő minden meccsen odatette magát és küzdött amíg lehet, de ezután nem hiszem, hogy helye lenne a csapatban.

Emlékszem 2006. nyarára, amikor az Újpest szenvedett 4-0-s vereséget hazai környezetben a liechtensteini Vaduz ellen. Ami a liláknak az alpesi csapat volt, az számunkra a Klaksvík lesz. Történelme legnagyobb szégyenét szenvedte el a Ferencváros. Egyhamar mi sem fogjuk lemosni magunkról ezt. Hallgathatjuk majd a Feröerezést az ellenfelektől. De a játékosok maguknak csinálták meg ezt. Most ez nem pár hétig, hanem hónapokon át fog fájni nekünk. Amit négy év alatt felépítettek Budapest IX. kerületében, azt most porig rombolták. Egyelőre nem látom, hogyan lehet itt visszaút. Egy hét múlva pedig folytatódik a nemzetközi küzdelem a Shamrock Rovers elleni Európa Konferencia Liga selejtezővel. Tavaly akár tíz góllal is megverhették volna Traoréék az íreket, de most úgy érzem, hogy csúnya vereség lesz a vége. A tavaszi és a BL-selejtezős teljesítménnyel elveszítették a szurkolók szimpátiáját a játékosok. Ez a vereség pedig Sztanyiszlav Csercseszov állásába került. Árpi barátom már tavasszal mondogatta, hogy ki kell rúgni az oroszt. Akkor még nem láttam indokát. Most pedig mehet ő is Isten hírével. Szégyen volt ez a játék. Nem tudok másképp gondolni az eseményekre. Olyan érzésem van, mint aki végig bunyózott 25 menetet Mike Tysonnal és Lennox Lewis-szal egyszerre. Nem tudom mikor tudok ebből felocsúdni. 

De ez a meccs maradjon meg az emlékezetünkbe mindörökké. Ugyanúgy a kommunikációs csapatnak, nekünk szurkolóknak, valamint a Ferencvárosi Torna Club minden egyes alkalmazottjának a legfelsőbb szinttől a legalsóbbig.

SOSEM SZABAD LENÉZNI SENKIT! Arra pedig kíváncsi vagyok, hogy hullanak-e fejek a kommunikációs osztályon? Annak vezetőjét, aki az ilyet engedélyezte, hogy elszabaduljon, neki sincsen helye a Fradi keretein belül. Ahogy a játékosok, ők is szégyent hoztak a klubra, amelynek köszönhetően az egész ország rajtunk röhög ujjal mutogatva. Innentől nem ártana szerényebben kommunikálni is. A sors bebizonyította, hogy nem vagyunk olyan nagy klub, hogy így viselkedjünk bárkivel is. De ha olyanok is lennénk, akkor sem szabad lenézni az ellenfelet, és így beszélni, hogy biztosan továbbjutunk. Én szégyellem magamat helyettük is. Jelenleg úgy érzem, hogy kedvem nincsen kilátogatni a Shamrock elleni EKL-meccsre. Elvették tőle a kedvemet. De tudjuk, hogy ez az érzés el fog múlni.