Polly szomorú: kikaptak a litvánok Budapesten

 Veretlenül, kapott gól nélkül vezeti a magyar labdarúgó-válogatott az Eb-selejtezők G-csoportját, ezúttal hazai környezetben teltház előtt 2-0-ra győzte le Litvánia legjobbjait.

Ha valami magyar-litván sportesemény közeledik, barátaimmal mindig szóba hozzuk gyerekkorunk egyik kedvenc rajzfilmjéből a "Kölykök a 402-es tanteremből" egyik karakterét, a litván származású stréber kislányt, Pollyt, aki folyamatosan traktálta társait nemzete hagyományával és kanálgyűjteményével. Most sem volt ez másképp, ahogyan néhány éve a Honvéd-Zalgiris és a Fradi-Süduva meccs kapcsán is szóba került a karakter. Most is említésre került, ahogyan készülődtünk a Puskás Arénába a balti ország elleni selejtezőre. Amíg a litvánok esetében pozitív eredményként könyvelhettük el a Bulgária ellen emberhátrányban elért döntentlent Kaunasban, addig itthon egy kicsit felemás volt a hangulat a Montenegróban elért X miatt. Sajnos nem a legjobb formájukat mutatták Szoboszlai Dominikék a podgoricai stadion gyepén, amelynek egy gól nélküli mérkőzés lett az eredménye. Azt azért jegyezzük meg, hogy pont az ilyen meccseket veszítettük el az elmúlt években folyamatosan hasonló képességű ellenfelekkel szemben. Gondoljunk csak a két évvel ezelőtti, Elbasanban elszenvedett, Albánia elleni vereségre. Addig a litvánok úgy jöttek erre a meccsre, hogy valahogyan bírják ki, ugyanis két nagyon fontos alapemberük esett ki a bolgárok ellen kapott piros lap, valamint egy sérülés miatt, amelyet csapatkapitányuk szenvedett el. Túlságosan minden mellettünk szól: gondoltam egész végig a szombati meccset követően is, ilyenkor szoktak jönni a nem várt pofára esések. Nagyon bíztam benne, hogy ez nem fog bekövetkezni. 

Szombaton Kispesten, az egyik ismerősünk kocsmájában szurkoltuk végig a Montenegró elleni mérkőzést. Mit ne mondjak, nem a legjobb kedvünkben mentünk a meccs után a Templom térre szervezett Charlie-koncertre, de az legalább egy kicsit kikapcsolt bennünket. Munka miatti monotonitást megtörte a hétfői magyar-izlandi U21-es mérkőzés, kedden viszont már eljött a nap, irány a Puskás Arénába. Munkahelyemen kaptam is az ívet a kollégáktól, hogy miattam is lesz lezárva a fél város, de próbáltam bíztatni őket, hogy jöjjenek ők is meccsre és mennyivel másabb a másik oldalról nézni ezt a szituációt. Munkaidőm lejártával hazarohantam, átöltöztem és irány a stadionhoz, ahol már vártak rám barátaim. Közel egy órával a kezdősípszó előtt mentünk el a stadionhoz, ahol az MLSZ tőlünk megkapta az elégtelen bizonyítványt a szervezésért. A beléptetőkapuknál nagyon hosszú sor alakult ki azok részére, akik a magyar drukkerek részére megnyitott vendégszektorba kaptak bebocsátást. Nekünk is a 312-esbe szólt a belépőnk, fel a kakasülőre. Nagy nehezen csak bejutottunk, a földszinten találkoztunk Árpiékkal, majd megkezdődött a hegymászás a harmadik emeletre. Gondoltuk büfézünk egyet gyorsan, de a csiga is gyorsabban szolgált ki, mint az ottaniak. Harmadik voltam a sorba, de nem értettem, hogy miért állok már lassan negyedórája ott. Végül kiderült, hogy olyan lassú felfogású felszolgálókat állítottak a büféhez, akik csak azt hallották meg, hogy mit kérsz, de azt nem, hogy mennyit. Már az is majdnem 10 perc volt, hogy eljuthattam a fizetésig... Így hiába mentünk már be majdnem 1 órával a kezdés előtt, kb. arra értünk fel a lelátóra, mikor már vonult be a Pénzügyőr-zenekar, és utána a két csapat. MLSZ! Ez egy akkora elégtelen, hogy másik 5 iskola összes évfolyamának naplójába is átlóg. Végre leülhettünk helyünkre a kakasülőn, szemben pedig a Carpathian Brigade az első emeleten zászlókkal, a középsőn feldobott piros-fehér-zöld konfettikkel fogadta a csapatot. Kijelenthetem, látványos élőkép volt.

Ezúttal tiszta piros szerelésben játszott a magyar válogatott, amely sorra dolgozta ki a lehetőségeket. Azonban mint kiderült, nem csak én éreztem úgy, hogy a portugál játékvezető nem épp a Fair Play szellemében vezette a mérkőzést, sokkal megengedőbb volt a litvánokkal szemben, akik helyenként csúnyán alárúgtak a mieinknek. Az első nagyobb lehetőség Gazdag Dániel előtt adódott, aki Kerkez beadása után fejelt nem sokkal Gertmonas kapuja mellé, pár perccel később pedig Szalai Attila lőtt éles szögből kapura és hatalmas vetődéssel hárított a litván hálóőr.

A frissen a Ferencvárosba igazolt támadó, Varga Barnabás pedig mindent megtett, hogy első kezdőként lejátszott válogatott meccsén gólt szerezhessen, azonban első lehetőségénél csúnyán kapu fölé lőtt közelről egy szélről beérkező labdát. Amíg folyamatosan próbálkoztak a támadók, néha bizonytalannak éreztek a középpályásainkat és a védőinket. Mintha Orbán Willi és Szalai Attila egy kicsit fáradtabbak lettek volna a szokásosnál, vagy nem koncentráltak annyira. Addig pedig a középpályán Nagy Ádám hozta azt a formát, amelyet a Pisába igazolása óta láttunk, Styles Callum pedig nagyon aktívan próbálkozott, látszott rajta, hogy nagyon akart bizonyítani a szurkolóknak is a hosszabb sérüléséből visszatérve. A széleken támadva jól láthattuk, hogy Kerkez Milost szigorúbban őrizték a baltiak, így a 32. percben Szalai Attila ívelt középre, Varga Barnabásra pedig nem figyeltek a sárga mezesek, az előző szezon NB I-es gólkirálya pedig megszerezte a vezetést a magyarok számára, valamint első válogatott gólját is. Egy kicsit hátra dőlhettünk a lelátón, de úgy éreztem, hogy a csapat is egy kicsit elkényelmesedett. Ezt látva a litvánok megpróbáltak meglepni minket, de a középpályásaink igyekeztek résen lenni. A 41. percben pedig majd 60 ezer magyar fogta a fejét velem együtt a lelátón, amikor szabadrúgáshoz jutott a magyar csapat, Szoboszlai Dominik lövése a kapufán csattant, a kipattanót pedig Szalai Attila fejelte nagyon csúnyán kapu fölé. Pedig, ha a Fenerbahce védője be tudta volna fejelni a labdát a kapuba, a találat érvényes lett volna, ugyanis a magyar játékos nem helyezkedett lesen. A félidőben így csak 1-0-ra vezettek a mieink, de lehetett volna sokkal több is a két csapat között. A litvánok nagyon keményen és hősiesen védekeztek. A lelátón igazi gyenge pontnak a védelmet találtuk, hiszen nem éreztük élesnek őket és amennyiben az ellenfél támadói figyelmesebbek és pontosabbak, akár ők is szerezhettek volna gólokat. Szerencsére ez nem történt meg, de félő, hogy a szerbek ezt csúnyán kihasználhatják.

Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el a szünetben büfézni, inkább majszolgattuk a meccs előtt vásárolt pereceinket és próbáltuk elemezni az első félidőben látottakat. A szünetben az ellenfelünk cserélt kettőt, Marco Rossi nem látta értelmét a váltásnak. Rögtön a középkezdést követően pedig már majdnem ünnepelhettünk volna, azonban Gazdag Dániel hatalmas ziccerét védeni tudta a baltiak kapusa, Edvinas Gertmonas. Döbbenten vettük tudomásul, hogy ez a ordító lehetőség nem lett kihasználva, majd hasonlóan döbbentünk meg egy érkező híren, mely szerint a bolgárok Razgradban vezetést szereztek a szerbek ellen, úgy hogy a félidőben az applikáción átnézett statisztika szerint szinte mintha pályán se lettek volna. Pár perccel később Szoboszlai beadása után megint reménykedtünk, azonban miután a kapus kiejtette a kezéből a labdát, javítani tudta a hibáját.

Ezt követően először nyúlt bele a meccsbe Rossi-mester. Beküldte a gólszerző Varga Barnabás helyett Ádám Martint, hogy ő egy kicsit jobban kösse le termetével a litvánokat, valamint a nagyon aktív Styles helyett Kleinheisler Lászlót. Utóbbi beállításának a mentalitása miatt örültem, de néha úgy éreztem, mintha a litvánokat segítve állt be, mert nagyon sokszor zavarta a csapattársait. Először Szoboszlai Dominikot egy indítás közben, majd egy helyzetben Sallai Rolandot. A csere után mintha összezavarodott volna a magyar csapat, több lehetőséget is kidolgozhattak volna a litvánok. Szerencsére Modestas Vorobjovas távoli lövésén kívül, amely messze elkerülte Dibusz Dénes kapuját, nagyobbat nem tudtak kidolgozni. Majdnem meg is bosszulta magát az elpuskázott lehetőség, ugyanis Kleinheisler lőtt kapura, amelyett ujjheggyel tudott védeni Gertmonas. A mieink is közel voltak a másodikhoz. Sajnos a litvánok is majdnem tudtak egyenlíteni. Egy újabb védelmi kihagyás és Eligijus Jankauskas került helyzetbe, amelynél nem sokkal ment a magyar kapu fölé a labda. De szerencsére jött Sallai Roland. Szoboszlai Dominik hozta fel a labdát, amelynél azt vártam, hogy ő fogja ellőni távolról, mint az Izland elleni pótselejtező hosszabbításában. Helyette inkább letette a Freiburg támadójának, aki nem volt olyan bíztató helyzetben, mint ő, de egy tolás után úgy eltalálta a labdát, hogy az meg sem állt a bal felső sarokig! Hatalmas ordítással ugrok fel a székemről, ahová öt másodperccel csalódottan ültem vissza. GÓÓÓÓÓL!!! 2-0! Hihetetlenül szép gólt lőtt Sallai és innen már semmi jelét nem éreztem annak, hogy ezt a meccset a magyar csapat elveszítheti. A hosszabbításban rászállt egy kicsit Szoboszlai Dominikra a játékvezető, aki a csapatkapitánynak és Marco Rossi szövetségi kapitánynak is adott sárga lapot reklamálásért. Mondjuk az RB Leipzig játékosa egy kicsit el is veszítette a fejét. A végén még Kleinheisler előtt adódott lehetőség, azonban ez kihasználatlanul maradt, előtte pedig Dibusz Dénes védett egy könnyű távoli lövést. Közben pedig jön az információ a szerbek egyenlítéséről, de sebaj! Ezzel a 2-0-s győzelemmel is jobb gólkülönbséggel vezetjük a G-csoportot. 

Nem mondom azt, hogy a legjobb teljesítményét mutatta a Nemzeti Tizenegy, de a 3 pont esetében nem azt kell nézni, hogy hogyan lett megszerezve. Egyszerűen zsebben van. Bár a statisztika azt mutatja, hogy 2023-ban még nem kapott gólt a válogatott és makulátlan a védelmünk mérlege, nem éreztem azt a magabiztosságot bennük, mint korábban. Úgy gondolom, hogy egy kicsit jegeltetni kéne Nagy Ádámot a védekező középpályán. Nem azt mondom, hogy nem jó játékos, de véleményem szerint eléggé tudása alatt teljesít már meccsek óta. Nem tett neki jót, hogy az olasz másodosztályba igazolt. De nyugodtan meg lehet mutatni az ellenkezőjét is. Volt néhány döntése Rossi mesternek, amit furcsállottam és úgy éreztem, hogy nem jött be, az egyik ilyen volt Sallai szélső felfutóként való szerepeltetése. A végén helyet is cserélt Gazdag Dániellel, mikor végül Botka ment ki a szélre és a Philadelphia Union támadója helyére beállt Lang Ádám (aki kifejezetten gyengén játszott Podgoricában). De a lényeg a 3 pont. Polly pedig ezúttal is szomorúan állapíthatta meg, hogy Litvánia nem tudott nyerni Magyarország ellen. Sebaj, majd vígaszt nyújt neki a kanálgyűjteménye. :)