Szenzációs győzelmet aratott a magyar válogatott

Amióta a Puskás Arénába járok válogatott-mérkőzésekre, először éreztem azt, hogy jókedvűen, büszkén hagytam el a stadiont, a Nemzeti Tizenegy 3-0-ra győzte le az Eb-selejtező hazai nyitányán Bulgária legjobbjait Szoboszlai Dominik vezérletével.

Új selejtező-sorozat, de ezúttal már a papírforma szerint esélyesként várta a kvalifikáció megkezdését a Magyar Labdarúgó-válogatott. A Nemzeti Tizenegy Bulgária legjobbjait fogadta a Puskás Arénában, akiket már több, mint 40 éve nem győzött le hazai környezetben a magyar csapat. Bár az utóbbi években a bolgárok már közel sem képviseltek akkora játékerőt, mint a 90-es években, mikor Sztojcskovék oktatták Európát a futballra. Amikor pedig legutóbb Budapesten lépett pályára a balkáni ország tizenegye, akkor még olyan sztárfocisták alkották a csapatukat, mint a Celtic sztárja Sztilian Petrov, vagy pedig a Manchester Unitedben is maradandót alkotó Dimitar Berbatov. Akkor Rajczi Péter utolsó perces góljával mentett pontot a Lothar Matthäus által trenírozott gárda a Szusza Ferenc Stadionban, de a legutóbbi találkozáskor a "2020-as" Európa-bajnokság pótselejtezőjén 3-1-re nyertek a mieink, esélyt sem adva az ellenfélnek a szófiai Vaszil Levszki Stadionban. Most már az akkori önmagukat sem közelítette meg erőben az ellenfél, amely egy NB I-ben légióskodó játékossal, a kisvárdai Janisz Karabeljovval érkezett Budapestre. Túl sok minden szólt mellettünk, így már féltem tőle, hogy a túlzott önbizalom a visszájára is elsülhet. 

A munkaidő végeztével még otthon megpróbáltam egy picit pihenni a meccs előtt. Sajnos a reggeli jó idő estére elmúlt, teljesen lehűtötte a levegőt a viharos szél. Így alaposan fel kellett öltöznöm és így tett Marci is, akivel a stadionhoz közeli metróállomásnál futottam össze, bő egy órával a kezdést megelőzően. Viszonylag gyorsan bejutottunk a szoborparkba, majd a forgóajtón átjutva kezdődhetett a hegymászás az emeletre. Egy gyors büfézést követően pedig megkerestük a helyünket. Nem voltunk messze a vendégszektortól, ahol közel 3-400 bolgár gyűlt össze, szemben pedig közel 60 000 magyar igyekezett a győzelembe szurkolni a csapatot. Szemközt már gyülekezett a Carpathian Brigade, majd a kezdést megelőzően felcsendült az Emergency House slágere, dübörgött a ház, lehunytak a reflektorok, a CB pedig egy eléggé látványos élőképet varázsolt a lelátóra mobiltelefonok vakuiból és egyéb tárgyakból, megformálva egy 12-es számot, utalva a szurkolókra, mint a 12. játékosra. Ezt követően elfoglalták a pályát a gladiátorok és a két ország Himnuszát követően megkezdődött a mérkőzés.

A magyar játékosok rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést. Még 10 perc sem telt el a mérkőzésből, mikor egy szögletet követően Szoboszlai Dominik kavarta meg szélről befutva a bolgár védelmet, majd először Orbán Willi lövését védte a kapus, Daniel Naumov, aki a Sallai Roland által közelről lőtt ismétlést is védeni tudta, azonban a labdát a középen álló Vécsei Bálint elé ütötte, a Ferencváros középpályása pedig az üres kapuba passzolva megszerezte a vezetést. Én még óvatosan mertem csak ünnepelni, félve a lesállástól, ám a VAR helyben hagyta Halil Umut Meler játékvezető pályán hozott döntését, vagyis érvényesnek ítélték a találatot, 1-0-ra vezetett Magyarország.

A továbbiakban sem volt megállás, a bolgárok eléggé súlytalanul játszottak. Nem sokkal később Sallai Roland eresztett meg egy lövést, majd Ádám Martin megpattanó próbálkozását tudta hárítani Naumov kapus. Totális fölényben játszottak a mieink, majd Szoboszlai Dominik egy gyönyörű szabadrúgást követően újra talpra ugrasztotta a közönséget. 2-0.

Továbbra is éreztem, hogy a szélről bármikor megkavarható a vendég védelem, ebből több lehetőséget is ki lehetett volna dolgozni, Kerkez Milos nagyon jól játszott ott. A másik oldalon Bolla Bendegúz kergette őrületbe az ellenfelet. Gólt mégis Szoboszlai egyik szóló akciója után szereztünk, mikor a bolgár védő Ádám Martin elé mentett és az Ulsan csatárának csak az üres kapuba kellett passzolnia. 3-0! Marcival néztünk egymásra, hogy amióta válogatott meccsre járunk, még nem játszott ilyen jól közel azonos játékerőt képviselő csapat ellen a Nemzeti Tizenegy. Kényelmesen dőltünk hátra a szünetben. 

A félidőben hármat is cseréltek a bolgárok, a magyarok pedig bár egy kicsit visszavettek, mégis Sallai Roland előtt több lehetőség is adódott. A Freiburg szélsője először távolról lőtt, amely próbálkozást Naumov szögletre tudott menteni. Ezután egy oldalról beívelés után eltörte a labdát, amely így kapu mellé szállt. Ezt követően a tizenhatoson belülre betörve védte a lövését a hálóőr. Ahogyan egyre jobban állt vissza a csapat a bolgárok előtt is adódtak lehetőségek, amelyek után Dibusz Dénesnek is akadtak védeni valói. Azért reménykedtünk benne, hogy Marco Rossi cseréi egy kicsit felrázzák a csapatot és kiszolgálják a közönséget, de Nego Loic perdítését a gólvonalról mentették a védők. Több már nem volt benne a meccsben, az látszódott, hogy a hosszabbításban már nem nagyon akarták megalázni az ellenfelet a magyarok. Egy félidő remek játék is elég volt ezen az estén, hogy Bulgária legjobbjait legyőzzék a mieink.

Bármennyire is szerettük volna, hogy még lőjünk gólokat, de nem lehettünk telhetetlenek. Így is remek ez a 3-0-s győzelem Bulgária ellen, amellyel hazai pályán győzelemmel kezdtük az Eb-selejtezőket. Szoboszlai Dominik szenzációsan játszott. Olyan cseleket mutatott be, hogy több bolgárnak ki kellett bogoznia a lábait a mérkőzést követően. Ez a meccs önbizalomra adhat okot, de nem szabad nagyon elbíznunk magunkat, mert akkor megint jöhet egy csúnya pofára esés, még ha a papírforma nem ezt mutatja. Minden esetre végre boldogan hagytam el a Puskás Arénát, teljesen elégedett voltam a Nemzeti Tizeneggyel. Pont beszéltük Marcival, hogy amióta az új Puskásba járunk válogatott meccsre, a jelenlétünkben igazi, szenzációs győzelemnek még nem örülhettünk. Most ez is megtörtént. Az első félidő pedig egyenesen tökéletes volt! Remélem így alakul a folytatás is!