Két ostoba hiba és remek hangulat - on tour Leverkusen

Bűnözőként kezeltek minket a német hatóságok, a csapatunk teljesítményére negatív hatással volt az esemény minősége, mégis megannyi emlékkel és élménnyel tértünk haza Németországból a Bayer Leverkusen elleni Európa Liga-nyolcaddöntő után.

Amióta lefújták a Monaco elleni Európa Liga-csoportmeccset azóta vártuk, hogy végre elérkezzen 2023. március 9. Jó 48 év után élte meg ismét a nemzetközi kupák tavaszi szakaszát a Ferencváros labdarúgócsapata, amely alkalommal akár egy igazi sztárcsapat is érkezhetett volna Budapestre. Árpi és Roli barátaimmal már a csoportkör után megbeszéltük, hogy bárhol is játsszon a csapat az egyenes kieséses részben - Varsótól Lisszabonig -, mi ott leszünk. A sors végül úgy hozta, hogy az ősszel a Bajnokok Ligája csoportkörében megmérkőző Bayer Leverkusen lesz az ellenfelünk. Ahogyan megtörtént a sorsolás azonnal videóhívásos kapcsolatot teremtettünk és elkezdtük szervezni a kirándulást. Benne volt a pakliban, hogy repülővel megyünk Kölnbe és ott több napra megszállunk, de ezt egyéb indokok miatt elvetettük. Végül két különböző megoldást választottunk a szerdai munkanap utáni éjszakán elindulva. Roli végül a Tábor által megszervezett vonatos kiránduláson vett részt a #ROTTY brigáddal én pedig Árpival együtt kocsival vágtam neki a bő 1200 km-es útnak. Erre az útra csatlakoztak hozzánk Árpi szülei és egy régi jó barátunk, Dönci, aki egyben második sofőrként is számításba került. Lefoglaltunk egy szállást Leverkusen külvárosában, majd már csupán jegyet kellett szereznünk a meccsre, amely egy barátomon át sikerült is mindannyiunk részére. Így már semmi sem állt az utunkba, hogy éjszaka elinduljunk Németország felé.

Csütörtök éjfél után indultunk el több kitérővel először Köln felé. Hajnal 2 körül ejtettük meg az első pihenőnket Mosonmagyaróvár mellett, ahol az osztrák autópálya matrica megvétele és egy kisebb könnyítést követően folytattuk utunkat Ausztria felé. A második megállásunk Linz városában volt, ahol megtankoltunk a folytatásra. Egy bánatunk volt, hogy nem kaptunk linzert, így a városról elnevezett süteményt nem tudtuk saját szülőhelyén fogyasztani. Szép csendben robogtunk az osztrák-német határ felé, mikor egy zivatarzónába kerültünk. Szinte alig láttuk az utat a szakadó esőben, emellett az erős, orkán-szerű szél is lassította a haladásunkat. Nagyon erőlködött a kocsi az autópályán, hogy haladni tudjunk. Ezt követően léptünk át Németország területére, ahol nem sokkal később egy ellenőrző ponthoz érkeztünk, ahol gépfegyveres rendőrök sasolták a járműveket. Ezután már Árpiék alig várták, hogy száguldozhassanak a helyi, korlátlan sebességhatárú autópályán, de szinte folyamatosan korlátozásokba és út-felújításokba botlottunk. Ez alatt elmentünk a Bundesliga 2-es Jahn Regensburg futballcsapat stadionja mellett is. Valamikor aztán Bajorország végén álltunk meg tankolni. Majdnem dobtunk egy hátast a sztrádán látható benzináraktól. Azonban szükség volt a tankolásra még az utolsó etapra, így nem volt más választásunk. Szépen haladtunk Frankfurt felé, ott pedig megcsodálhattunk a reptér mellett néhány leszálló repülőgépet és a mellettünk elszáguldó ICE szupervonatokat. Köln előtt 70 kilométerrel az egyik pihenőhelynél megállva fogyasztottuk el az ebédünket.

Árpival kipróbáltuk a már sokat látott currywurstot. Finomnak finom volt, de az biztos, hogy nem fogunk rászokni. Minden esetre ebédnek jól esett. Ezután már csak Köln városa volt hátra.

Kora délután érkeztünk meg a dómváros külterületére. Mivel a belső részekre kötelező környezetvédelmi díj befizetése után tudtunk volna csak behajtani, így kiválasztottunk egy P+R parkolót, amely mellett volt egy villamosmegálló. Miután leparkoltunk, megvettük a tömegközlekedési jegyet, majd elindultunk a belváros felé. A villamos eléggé gyors volt. Érzésünk szerint ment vagy 80-100 km/h-val, így elég gyorsan odaértünk a Heumarkthoz, ahonnan pár lépésnyi volt csak a dóm. Itt körbenéztünk a belvárosban, lőttünk pár képet a dómmal, majd azt megnéztük belülről. Szép nagy. Egyet sajnáltam csak, hogy nem volt elég időnk jobban körbenézni. Mennünk kellett elfoglalni a szállásunkat, onnan pedig mentünk a stadionhoz átvenni a jegyünket. 

Eljutott hozzánk az az információ, hogy a német hatóságok vegzálják Bad Schandauban a vonatos brigádot, Roliékkal is tartottuk a kapcsolatot, hogy a hideg időben másfél órára leküldték őket a peronra kabát nélkül. Mi nem tapasztaltunk semmi negatívat, aztán pedig felgyorsultak az események nálunk is. Szépen nyugodtan haladtunk a szállodához, mikor az úton jóhiszeműen magunk elé engedtünk egy rendőrségi furgont. Persze egyből jeleztek nekünk, hogy álljunk félre, felkapcsolták a villogót is. Miután engedelmeskedtünk nekik, szigorú tekintettel léptek hozzánk és elkezdtek hablatyolni valamit németül. Miután jeleztük udvariasan, hogy nem beszéljük a nyelvet, átváltottak egy vesztfáliai angolra, amit szintén nehezen tudtunk megérteni, de már valamelyest jobban, mint a németet. Elmondták, hogy azért állítottak meg minket, mert magyarok vagyunk és csak férfiakkal van tele a kocsink. Ekkor ránéztem a hátsó ülésen helyet foglaló Mariannra, hogy ezt most komolyan gondolja a rendőr? Elmondták, hogy mivel így külön kocsival jövünk, így biztosan mi vagyunk azok, akik becsempésszük Németországba az ultráknak a pirotechnikai eszközöket. "Normálisak vagytok?" - gondoltam magamban, majd mondtam, hogy mi nem élünk ilyen szurkolói eszközökkel, de mégis átnézték a csomagtartónkat, ahol Árpi mutatta, hogy a személyes holminkon kívül nincsen más. Végül egy rövid igazoltatás után elengedtek minket és végre el tudtuk foglalni a szállásunkat.

A hotelben végre meg tudtunk egy kicsit mosakodni, majd átöltöztünk és a bárban elfogyasztott néhány italt követően elindultunk a helyi buszjárattal a BayArenához. Ekkor jött a hír, hogy a vonatos brigád is befutott Leverkusenbe, így már tömegben tudtuk beváltani a vouchereinket jegyre, majd egy szintén körülményes beléptetés kezdődött. A hatóságok kiüríttették a zsebünkből az érméket is. Én közel 5 eurónyi érmétől voltam kénytelen elbúcsúzni. Remélem gyógyszerre költik az elkobzott pénzemet! Közben a kékek ott álltak keményen, maszkba öltözve. A biztonságiak bármennyire szigorú és kemény tekintetűek voltak, de normálisan álltak hozzánk. (legalábbis a brigádunkhoz mindenképpen) Miután végre bejutottam a stadionba, elfogyasztottam egy bratwurstot, majd elfoglaltuk a helyünket a lelátó vendégszektorának tetején.

Engedjetek meg egy véleményt a német rendőrség tevékenységével kapcsolatban. Az, ahogyan a budapesti pirotechnikai bemutató után megakarták tagadni biztonsági okok miatt a belépést az ország területére a vonatosok részére, valamint a mi vegzálásunkat Leverkusenben, hogy biztosan mi csempésszük be a pirotechnikát, érdekes olvasni és átgondolni, hogy közben milyen események zajlottak le Németország területén. Hamburgban mészárlás a templomban, Karlsruhéban túszejtés a gyógyszertárban, de a Fradi-szurkolók veszélyesebbek, mint a vérengző terroristák. Azt hiszem egy kicsit álszentek voltak a német hatóságok. Ki tudja, ha nem magyar nemzetiségű lennék, hanem egy közel-keletről érkező valaki, akkor békén hagytak volna minket. Nem voltatok egy kicsit álszentek, német rendőrök?

A meccs pedig valahogy úgy kezdődött, amitől féltem. A Bayer Leverkusen odanyomott minket a kapunkhoz, több lehetőséget kidolgoztak a németek. Közben pedig szerintem elég hangosak voltunk, sokszor csak tőlünk zengett a BayArena, elnyomva a hazai tábor szintén hangos szurkolását. Pedig közben a kapufa súrolta a védőink hátát. Az elején még tartotta magát az oldalról érkező gyógyszergyári próbálkozásokkal szemben a ferencvárosi védelem, volt, hogy Botka Endre tudott menteni, majd Dibusz Dénes rossz kirúgása után térfelünkön szerzett labdát a Bayer, Kerem Demirbay lövőképességét pedig senkinek nem kell bemutatni, hatalmas bombagólt ragasztott a török származású játékos a kapunkba. 1-0.

A találat után ki tudtunk szabadulni, talán a Leverkusen bízta el túlságosan magát. Először Vécsei Bálint lőtt távolról, a labda nem sokkal kerülte el Lukás Hradecky kapuját. Majd ezt követően ismét Dibusz volt bizonytalan egy oldalsó beadásnál. Szerencsére ebből nem született gól. Dénes elképesztően pocsék napot fogott ki. A jobbszélen főleg Moussa Diaby tudott ficánkolni Eldar Civic-re vezetve a labdát, de a balszélen Florian Wirtz sem volt veszélytelen. A félidő közepén hagyta ki az egész meccs legnagyobb helyzetét a Ferencváros. Kristoffer Zachariassen kapott remek labdát Marquinhostól, majd átemelte Hradecky fölött, azonban a próbálkozás a kapufán csattant. A kipattanó után szögletre mentettek a védők. Nem sokkal később Botka Endre lőtt távolról, ez is elkerülte a kaput. A vendégszektorban egyre hangosabban szurkoltunk, több helyzetet is kialakítottunk, de gólt nem sikerült lőnünk. A félidő végén ismét Demirbay lőhetett, azonban ekkor megúsztuk az újabb találatok. Félidőben 1-0-s hátrányban volt a csapat, nagyon sok volt a hiba, de megvoltak a lehetőségek. Vegyes érzések kavarogtak bennem. 

A szünetben próbáltak egy kicsit fújni, az alvás nélküli utazás után egy kicsit fáradt voltam, addig Roli mesélt a vonatos túra élményeiről. Sajnos a fáradtság miatt nem nagyon tudtam figyelni rá. A folytatásban rögtön lehetőség adódott a Fradi előtt. Ryan Mmaee próbálkozott távolról, azonban a labda ismét nem talált kaput, majd Eldar Civic lövése szállt kapu fölé. A lehetőségektől beindult a Tábor is, majd Kristoffer Zachariassen kerül ismét helyzetbe, azonban gyenge lövését hárította Hradecky. Sajnos a folytatásban újabb játékos sérült meg. Marquinhos helyett máris érkezett Amer Gojak, de nem éreztem azt az átütőerőt már a csapaton, hogy itt valahogyan gólt tudnánk szerezni.

A meccs vége felé veszélyes helyről lőhetett szabadrúgást a Leverkusen. Adam Hlozek lövése a kapufán csattant, azonban a kipattanóra senki nem reagált a védők közül, így Edmond Tapsoba a Dibusz elvetődése miatt üresen maradt kapu közepébe fejelhetett. A zöld-fehér védők megállása miatt még reménykedtem benne, hogy a VAR visszavonja a találatot, azonban a kijelzőn látott ismétlésből el kellett könyvelnünk, hogy a gól szabályos volt. Hihetetlenül dühösek voltunk a lelátón, de így is szurkoltunk tovább és a 4 perces hosszabbításban Zachariassen került hatalmas gólhelyzetbe, azonban a norvég játékos középre tartó lövését könnyen védte Hradecky. Hihetetlen dühösek voltunk. 2-0-ra nyert a Leverkusen és meggyőző előnnyel jöhet Budapestre. Jelenleg nem látom a csapatban, hogy ezt meg tudnák fordítani. Egy olyan hasonlatot találtam csak a Ferencváros játékára, hogy túlságosan nagyot akartak szellenteni, de helyette berottyantottak a gatyába. 

A hibák miatt dühös voltam, de inkább próbáltam a pozitív dolgokat felfogni a meccs után. Már az is szép, hogy idáig eljutottunk. Még egy fél órán át bent tartottak minket a vendégszektorban, ez alatt wc-zhettünk, ehettünk-ihattunk, majd a rendezők teljesen korrekten betartották az ígért 30 percet, ki is engedtek minket a stadion területéről, ahonnan busszal tértünk vissza a szállásunkra több, szintén Fradi-drukker társunkkal.

Még este megnéztük a hotelben a Juventus-Freiburg meccs második félidejét remélve, hogy Sallai Roland be tud találni a zebráknak. Egyszer csak beszélgettünk, én pedig fáradtan ledőltem az ágyra. Majd reggel mondták Dönciék, hogy úgy vették észre, hogy elaludtam, hogy már nem válaszoltam a kérdésükre. Reggel fél 8 után tértem magamhoz, majd egy órán belül lementünk reggelizni. A bőséges svédasztalos reggelit követően összecsomagoltunk, kijelentkeztünk a szállodából, majd egy bevásárlást követően útnak indultunk Budapest felé, egy nürnbergi kitérővel. Szépen haladtunk az autópályán, faltuk a kilométereket, majd Frankfurt után megálltunk ebédelni. Nürnberg előtt egy hatalmas viharzóna ért el bennünket, így féltünk, hogy mi lesz a terveinkből a városnézéssel kapcsolatban? Végül csak betértünk a bajorországi városba, megnéztük a Kastelburgot, de sajnos a rosszidő miatt nem jutott idő a belvárosra. Még indulás előtt azt is felvetettem, hogy kinézhetnénk az este itt játszandó Nürnberg-Braunschweig másodosztályú meccsre, de sajnos ezt az idő szűke miatt elvetettük. A következő pihenőnk Passau előtt volt, ahol vacsorát is vettünk, itt meg is tankoltunk. Ez a benzin ki is tartott Magyarországig. Még Linzben álltunk félre egy gyors mosdószünetre, ahonnan már jó zenéket bömböltetve száguldoztunk is Bécsen át a magyar határ felé. Szóltak a régi túradalok, jó lett a hangulat, majd megérkeztünk Nickelsdorfba a határátkelőhöz, ahol az osztrák hatóságok szigorú ellenőrzést tartottak, több kocsit is kiszedtek a sorból tüzetesebb ellenőrzésre. Mi át tudtunk lazán gurulni Magyarországra, majd Mosonmagyaróváron megállva egy utolsó pihenő és már egyben letudtuk az utolsó etapot Budapestig. 

Jó kis túra volt, csak kár volt a kevés alvás. Szerencsére a hazaúton már pihentebbek voltunk, azonban odafele a fáradtság és a kialvatlanság miatt sajnos sikerült az agyára mennem útitársaimnak. A meccsel kapcsolatban pedig vegyes érzéseim vannak. Egyrészt bosszús, mert buta hibák után kaptunk ki 2-0-ra egy jegyzett európai csapat ellen, akik ellen lett volna keresnivalónk egy pontosabb odafigyeléssel és bátorsággal. De büszke is vagyok, hogy ilyenkor idegenbeli nemzetközi kupameccsre kísérhettem el a csapatomat és bár vereséget szenvedtünk mégis egy Bundesliga-csapat ellen voltunk meccsben és lett volna esélyünk. A visszavágó még nagyon nehéz lesz, innen már igazi bravúr lenne elérni a továbbjutást. Most már csak ünnepeljük a csapatot és szurkoljunk önfeledten a Puskás Arénában megrendezésre kerülő visszavágón.