Ferencvárosi öröm a IV. kerületi éjszakában

 Szenzációs mérkőzésen győzte le a Ferencváros jégkorongcsapata az egykoron MAC névre hallgató, az idei szezonban Újbudáról Káposztásmegyerre költöző és nevet váltó BJA HC-t, amellyel elvette az alapszakaszban első kiemelést megszerző gárda pályaelőnyét az Erste Liga elődöntőjében, amely egyben magyar bajnoki döntő is.

Bár nem sikerült a legjobban a Ferencváros számára az Erste Liga alapszakasza, Fodor Szabolcs együttese egyre jobban kezdett összeállni a végére, a rájátszás negyeddöntőjében pedig hat mérkőzés után pedig búcsúztatta a DVTK-Jegesmedvék csapatát. Sajnos ez a továbbjutás nem volt áldozatmentes, ugyanis a szezon hátralévő részére elvesztették a zöld-fehérek az egyik leggólerősebb csatárukat, Aku Kestilä-t aki egy brutális és sportszerűtlen ütközés következtében légmellett kapott, így a szezon további részében már nem léphet pályára. A MAC, vagy HKB, vagy BJA, vagy akárhogyan is hívják ezt a véleményem szerint "műcsapatot" manapság, fölényesen nyerte az alapszakaszt, a rájátszás első körében pedig söpréssel búcsúztatták a Fehérvári Akadémiát. Igaz, a 4. meccsen hosszabbításra késztették a fehérvári fiatalok a fradisták körében nem túl népszerű Kangyal Balázs csapatát. Az eddigiek alapján nem a Fradi tűnik a párharc esélyesének, de egy olyan internacionális liga elődöntőjében, amely egyben az OB I kiírása alapján magyar bajnoki döntő is, minden előfordulhat. 

A magyar bajnokság az Erste Ligában legmesszebb eljutó magyar csapatok rangsorolása alapján történik. Ha egy körben esnek ki az utolsó magyar csapatok, akkor az alapszakasz végeredménye rangsorol. Mivel a másik ágon papíron (sajnos) mindkét csapat román színekben versenyez, így a két magyarországi csapat párharca egyben a bajnoki döntő is.

A meccs előtt Ábel barátunk születésnapját ünnepeltük Kőbánya-Kispestnél az oroszlán barlangjában, vagyis a Sportclub Csíkszereda szurkolók budapesti törzshelyeként is szolgáló, Bujdosó Székely étteremben. Innen vonatoztunk át Újpestre, ahonnan még egy rövid villamosozás után értük el a káposztásmegyeri Jégpalotát, (vagy Astra Zeneca Sportcsarnok, ahogy régen hívták) amely egykoron a Fradi otthonául is szolgált a Kisstadion után, amíg a csapat nem költözött Pesterzsébetre. A biztonsági szolgálat nem számított nagyon sok vendégszurkolóra, sőt meg is lepődtek azon, hogy egyesek elővételben vásárolták meg a jegyeket. Végül nagy nehezen csak meghozták a karszalagokat, amellyel az összes vendégszurkoló bemehetett a csarnokba. Meglepő, hogy mennyire gyenge volt a rendezés a BJA részéről. Felérve a lelátó mögötti folyosóra a büfé sem volt a legjobb. Bár voltak jó termékek, a pogácsa finom volt, de a felszolgálás sebességénél még a csiga is gyorsabb tempót diktál. Bár jóban vannak a ferencvárosi keménymag tagjai az általában normálisan megnyilvánuló MAC-táborral, de sajnos nagyon sok Újpest-szurkoló is kilátogatott a mérkőzésre, akik folyamatosan provokálták a ferencvárosi drukkereket. Volt, akit hátulról le is öntöttek valami itallal. A biztonsági szolgálat pedig nem volt a helyzet magaslatán. Még a rendbontókat sem szándékozták kivezetni. Ugyanúgy visszatértek és hergelték a vendégszurkolókat, nem tudtak mással foglalkozni, még a hazai csapatnak való szurkolással sem. Ez mondjuk az ő szegénységi bizonyítványuk, csak erre képesek. (ne legyünk álszentek, nálunk is vannak hasonló esetek) Ki merem jelenteni a MAC szervezése erre a meccse 10-es skálán egy hatalmas 0. Ezek után örültünk volna, ha ezeket a (ki merem mondani nyíltan) divatdrukkereket nem látjuk örömködni. (akik hatalmas szurkolójának tartják magukat egy alig, még 10 éve se megszervezett csapatnak, engedjék meg, hogy divatdrukkernek nevezzem!) Aztán az első arcon csapás, a mérkőzés egyik játékvezetője az a Soós Dániel, aki igazolt játékosa (volt, vagy még mindig az) a MAC-nak és előszeretettel részesíti őket előnyben a meccseik folyamán. Nagyon sok minden ellenünk szól, de azért Fradi a Fradi, hogy ezek ellenére is képes nyerni.

Ahogy várható volt, a BJA, vagy MAC, vagy akármi is, odaszorította a Ferencvárost az első percekben, Arany Gergely nagyon jó formában védett, szinte át nem tudtak hatolni a lövések rajta. Közben a Fradi védői is nagyot játszottak, nem tudott fogást találni a hazai csapat a vendég védelmen. A Ferencváros is kezdett magához térni és Farkas Rolandnak is akadtak védései, nagyon sok volt a kemény ütközés. Szinte minden játékmegszakításnál kakaskodtak egy kicsit a játékosok, érződött a parázs hangulat a jégen és a lelátón is. A 11. percben pedig eladott egy korongot a kék mezes alakulat és Nagy Gergő adott egy remek passzt Turbucz Martinnak, akinek a lövését nem tudta védeni a kapus és átbucskázott rajta a játékszer, egyenesen a hálóba. 0-1! Felrobbant a vendégszektor! Nem hittünk a szemünknek, vezetünk. Még bennem volt a félelem az alapszakasz után, de az előny itt volt. Folyamatosan támadtak az alapszakasz-győztesek, de nem tudtak mit kezdeni a Jozef Hrabal vezette védelemmel, emellett a két finn hátvéd, Matias Sointu és Jari Sailio is nagyot játszott hátul. Öröm volt nézni a játékukat. Pár perccel később az egykori ferencvárosi Tóth Gergely gáncsolta el az egyik fradistát, amely után emberelőny következett, amelynél a finn születésű, de már magyar válogatott Kulmala Rasmus senkitől se zavartatva vezethette középre a korongot és lőhette fel azt a bal felsőbe. 0-2. Talpon mindenki a szektorban! A hazaiak furán néztek maguk elé, hogy mi történhet? Próbáltak erőt meríteni, de a harmad végéig nem tudtak. 2-0-s Ferencváros vezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok.

A szünetben előkerült a hazai csapat kabalafigurája, "Rozsda", akit nem tudom, hogy milyen lénynek csináltak meg. Véleményem szerint egy drogos punk sündisznóról lehet szó, főleg az idióta kinézete alapján. Ahogyan ezt kitárgyaltuk, egyre több szúrós tekintet érkezett felém a piros szalag másik oldaláról. (megsértettem volna a ti kis lelketeket?) A folytatás pedig álomszerűen alakult. Már a második játékrész első percében egy olyan hihetetlenül gyönyörű góllal növelte előnyét a Fradi, hogy azt akár még akkor is megtapsolom, ha mi kapjuk. Jari Sailio és Matias Sointu, valamint Ollie Betteridge háromszögelte ki a (most) BJA védelmét, amely végén a brit támadó helyezett az üresen maradó kapu közepébe. Csodálkoztunk a lelátón, zengett a "Játszik a Fradi!"-rigmus. Alig pár perccel a találat után lehetőséget kapott az ellenfél. Először Lauri Kärmeniemi-t küldték ki kettő percre - teljesen jogosan - a játékvezetők akadályozásért, majd egy lövés utáni védésnél odamentek ütögetni Arany Gergelyt a "MAC" játékosai, amely után több verekedés is kialakult.

Persze csak Julius Marva ült ki kettő percre a büntetőpadra, ennek köszönhetően pedig kettős emberelőnybe került a hazai gárda, több, mint másfél percre. Persze ettől kedvre kaptak a mellettünk ülő kékek (néhány dózsással és csíkivel megerősítve), de hősiesen védekezett a Ferencváros és nem kapott gólt ebben a szakaszban. A kiegészülés után pedig növelték az előnyt a fehér mezesek. A KHL-t is megjárt cseh válogatott hátvéd, Jozef Hrabal eresztett meg egy sistergős bombát a kapu felső sarkába, amely során Farkas kapus kulacsa is repült egyet. 0-4! Nézünk egymásra, hogy mi folyik itt? Ezt, hogyan? 4-0-ra verjük a MAC-ot? Az örömünk csak fokozódott, mikor Julius Marva kék vonalról megeresztett lövésébe Tóth Adrián tette bele az ütőjét, így juttatva a korongot a hálóba. 0-5! Ekkor már kiszámoltuk az ellenfelet (ahogy ők is folyamatosan teszik), amely nem volt örömükre, nem volt sportszerű szerintük. Akkor kijelentem, hogy a soknevűek divatdrukkerei sosem voltak sportszerűek. Ezután még növelhettük volna az előnyt, mikor Nagy Gergő kiugratása után a Farkas Roland helyére beálló Kornakker Dániel úgy mentette meg a ziccertől csapatát, hogy eldobta az ütőjét. Büntető a Fradinak. Sajnos a rávezetés után Nagy Gergő bár szépen elvitte a korongot a kapus mellett, de a lövés a kapuvason csattant. Így nincs gól. Azonban ekkor emberelőnyben volt a MAC, amelyet gyorsan kihasználtak, Ilya Tsulyhin lövése pattant át Arany Gergely mammutján, és csorgott a hálóba. 1-5. Ettől egy kicsit fokozta a tempót a vendéglátó gárda, de több gól nem született. 

A záróharmad előtt ott garázdálkodott mellettünk a "drogos punk sündisznó", valamint visszajöttek azok a provokátorok is, akiket már egyszer kivezettek a biztonságiak. Egyik szurkolótársamat úgy kellett lefognom, nehogy nekik menjen. (mondjuk az a három idióta megérdemelt volna egy verést Terror kapitánytól, de azt nem hagyom, hogy őt kitiltsák a jégkorongmeccsekről.) Egy kicsit visszavett a tempóból a Ferencváros, átadta a kezdeményezést a MAC részére. Bár voltak ellentámadások, de ezekbe már nem fektetett annyi energiát a Fradi, látszott, hogy inkább tartalékolnak a másnapi, 2. mérkőzésre. Ezt kihasználva, a záróharmad elején csökkentették hátrányokat a hazaiak.

Szita Donát átadása után Nagy Krisztián helyezett Arany kapujába. 2-5. A folytatásban az alapszakasz-győztes mindent elkövetett, hogy visszajöhessen a meccsbe, de a zöld-fehér védelem remekül helyt állt, Arany pedig parádézott a kapuban. Azért egyszer kapuba talált a MAC, de már hosszabb ideje jelezte a játékvezető a kékek magas bottal való játékát, le is fújta a szituációt, amely után hosszasan álltak neki reklamálni. Nem bírták elviselni a vereséget. Ahogyan az edzőjük, Kangyal Balázs is többször kihívta a "zebrákat" egy-két szóra. Jött egy emberelőny a Fradi javára, amely alapján látszott, hogy nem kíván nagyon sok mindent hozzátenni az FTC a meccs további részében, inkább tartalékol, nem tudtak kialakítani nagyobb helyzeteket. Egy-két megindulás után még lehetett volna esélyük gólt szerezni Nagy Gergőéknek, ám vagy nem mentek további játékosok támogatni a társat, esetleg Kornakker védett. Az utolsó másfél percre kapuslehozatallal próbálkozott Kangyal Balázs, azonban ez sem segített rajtuk, a Ferencváros 5-2-re nyert az Erste Liga elődöntőjével összekötött magyar bajnoki döntő párharcának első felvonásán, ezzel elvette az alapszakasz-győztes BJA HC pályaelőnyét.

Tudjuk, hogy ezzel még nincs meg semmi, nagyon nehéz lesz a párharc további része. Az ellenfél fölényesen verte folyamatosan az alapszakaszban a Ferencvárost, így azt is el tudom képzelni, hogy egy kicsit lenéztek minket. Főleg Kangyal Balázs stílusából kinézve. Annak örülök, hogy szép számú közönség előtt aratott fölényes győzelmet a csapat a IV. kerületben, így boldogan mehettünk haza végig Újpesten. Azonban ez még csak egy lépés volt. Megbirizgáltuk az oroszlán bajszát a barlangjában. Nagyon kell koncentrálni, hogy a párharc végén magyar bajnokként korcsolyázzanak le Nagy Gergőék a jégről. De ez a meccs is megmutatta, hogy nem lehetetlen. Az pedig véleményem szerint sorsszerű volt, hogy a BJA HC egy ilyen provokatív, pocsék szervezés után vesztesen hagyta el a pályát. Reméljük ugyanígy fogják a párharc végén is! De ez így nagyon nehéz lesz. Nagyon jó csapat az ellenfél, azt el kell ismerni. Folytatás Káposztásmegyeren, majd szerdától a Tüskecsarnokban!