NB II: fölényes győzelemmel robog a feljutás felé a Diósgyőr

 A nyár folyamán elszenvedett hazai vereség után alaposan visszavágott idegenben a Diósgyőr a ferencvárosi legenda, Lipcsei Péter által vezetett Soroksárnak a másodosztály "tavaszi" idénynyitóján.

Bár jó heccelni egy ellenfél szurkolóját azzal, ha a csapata éppen a másodosztályban játszik, de azért sokszor mégis csak hiányozhat egy nagy rivális. Így vagyunk mi fradisták a Diósgyőrrel, amely 2021 tavaszán intett búcsút az élvonalnak és az előző szezonban nem tudta kiharcolni a visszajutást az NB I-be. Bár a miskolci klub nagyon rosszul kezdte az idei másodosztályú szezont, de 20 forduló után már kidolgoztak egy kisebb előnyt a tabella élén a még feljutó helyen álló Pécs előtt, de ugyanúgy lehagyták a még lemaradó pozícióban elhelyezkedő, az előző idényben az OTP Bank Ligának búcsút intő MTK-t megelőzve. Addig a Lipcsei Péter által trenírozott "kis-Fradinak" is becézett Soroksár magabiztosan helyezkedik el a középmezőnyben, többször is borsot törve a nagy ellenfelek orra alá. Így volt augusztusban Diósgyőrben is, ahol 2-1-re nyertek a dél-pestiek. 

Ha valaki nem olvasta a sportportálokat, vagy újságokat, az is tudhatta, hogy focimeccs lesz Soroksáron, ugyanis a Közvágóhíd HÉV-állomást ellepték a piros-fehér sálas szurkolók. Zengtek a miskolciak dalai a szerelvényen, majd pedig Marci barátom is csatlakozott hozzám Pesterzsébeten. Itt beszéltük át a terveinket, hogy mit hogyan terveznénk tavaszra. Szépen lassan pedig megérkeztünk a Haraszti útra, amit már megszálltak a borsodi drukkerek. Füstöltek a vendégszurkolók, mi pedig szépen lassan elindultunk a hazai bejárathoz, ahol megváltottuk a fejenként 1200 Forintos belépőnket, majd felmentünk a lelátóra, ahol az első szembejövő személy nem volt más, mint a egykori Honvéd-kedvenc, Kovács Kálmán. Emellett nagyon sok fradistával futottam össze a lelátón és a büfében is, ahol a fagypont közeli hőmérsékletben elfogyasztottunk egy-egy forró italt és egy-egy perecet ebédre. Annyira hideg volt az idő, hogy a forró italunkat is nyugodtan tudtuk inni, nem égette meg a torkunkat, úgy kihűlt szinte azonnal. Mi pedig figyeltük a bemelegítést és beültünk a Sori kispadja mögé az első sorba. A hazai lelátón is nagyon sok DVTK-sálas szurkoló jelent meg, de nem voltak olyan hangosak, mint mondjuk a vendégszektorba elhelyezkedő társaik. Kezdéskor viccesen vettük észre, hogy többen álltak sorba a büfénél a szemközti oldalon, mint ahányan a lelátón foglaltak helyet. De aztán rázendített a miskolci tábor.

Már a kezdés után magához igyekezett ragadni a kezdeményezést a Diósgyőr. Folyamatosan dolgozták ki a helyzeteket, de az egykori kispesti gólkirály, Eppel Márton hatalmas helyzeteket rontott el, pedig a hazai kapuban Holczer Ádám nem épp a legbiztosabb pontja volt a vendéglátóknak. A fekete mezesek alig tudtak kiszabadulni a piros-fehér nyomásból. Az elején oldalról próbálkoztak a borsodiak, azonban a védelem többször még hárítani tudta ezeket a lehetőségeket. Aztán a 17. percben Lukács Dániel kapott egy remek kiugratást, elvitte a kapus mellett a labdát, majd a játékszert az üres kapuba gurította. Nagyon gyorsan megszerezték a vezetést a vendégek. Aztán már a kiütés is említésre került, mikor bő 5 perc múlva Gera Dániel vette be a soroksári kaput, amellyel 2-0-ra növelte a diósgyőri előnyt. Ekkor átadta a kezdeményezést a miskolci gárda az ellenfelének, de nem tudott nagyon élni ezzel a Sori. Főleg szélről próbálkoztak, de ezekre nagyon figyelt a vendégek kapusa, Branislav Danilovic. A DVTK innentől főképp az ellentámadásokra helyezkedett be. Megvoltak a lehetőségek arra, hogy növeljék az előnyt, azonban Eppel Márton hatalmas ziccereket is elhibázott, így a szünetre megmaradt a két gólos előnye Kuznyecov Szergej csapatának.

A második félidőben pedig végleg eldöntötte a mérkőzés sorsát a Diósgyőr. Bertus Lajos vállalkozott lövésre, amely utat talált a bal alsó sarokba, így talpra ugrasztva a vendégszektorban őrjöngő szurkolókat. Innentől teljesen hitét vesztette a Soroksár. Nem lehetett látni a játékosok arcán, hogy hinnének a sikerben, a DVTK pedig folytatta a kivégzést. Az 59. percben a másodjára is eredményes Lukács Dániel növelte négy gólosra az előnyüket. Ettől már az addig lelkes hazai szurkolók is elcsendesedtek. De a vendégek okot adtak a derültségre, mikor egy olyan nótába kezdtek bele, amelyet eddig főképp az ellenfelek énekeltek gúnyból feléjük. Önirónia felsőfokon. Persze kezdetben döbbenten néztek egymásra a hazai oldalon helyet foglaló, főként Fradi-szurkolók. Ha nem a saját fülemmel hallom a helyszínen, talán el sem hiszem. A mulatságos pillanatok után ismét a mérkőzést figyeltük. A korábbi gólkirály, Eppel Márton nagyon rosszul teljesített, a második félidőben is rontott el néhány helyzetet. Már Marci barátommal azt beszéltük, hogy ha gólt akarnak még szerezni, akkor lehet, hogy le kéne hozniuk a volt kispesti kedvencet. (ma már másképp vélekednek róla) Mintha meghallotta volna Kuznyecov, hogy miről beszélünk, be is hozta az említett támadó helyett Könyves Norbertet. Bár nem a frissen beálló válogatott játékos volt eredményes, de mégis gólt tudott szerezni a borsodi gárda. Egy szélső betörés után Lukács Dániel harmadszor is betalált az egész meccsen nem épp meggyőző teljesítményt nyújtó Holczer kapujába, beállítva az 5-0-s végeredményt. Lipcsei Péter jól hallhatóan leszidta a csere után kispadon ülő játékosait, hogy az edzésen nagyobb elszántsággal vetik bele magukat a párharcokba, itt a meccsen pedig egyszer sem merték leütközni az ellenfelet. Valamilyen szinten igaza volt a frusztrált Kapitánynak. A Diósgyőr kiütéssel nyert Dél-Pesten, amellyel megszilárdította pozícióját az NB II élén.

Bár a Soroksárnak még nincsenek kiesési gondjai, de ez finoman szólva is idényeleji forma volt tőlük. Nagyon simán vereséget szenvedtek. Addig a diósgyőriek nem csak annak örülhettek, hogy nyert a csapatuk, hanem az őket üldöző Pécs hazai pályán szenvedett vereséget a kiesés elől menekülő Budafok ellen, így innen nem nagy bátorság kijelentenem, hogy csak ők bukhatják el a feljutást. A játéknap másik érdekes eredménye, hogy a Szombathelyi Haladás hazai pályán kapott ki a Nyíregyháza ellen, így a vasiakat sem láthatjuk egyhamar az NB I-ben. Remélem hamarosan a tábor nélküli, gyér támogatottságú kiscsapatok helyett visszatérnek a régi nagy riválisok az élvonalba! Szükség van rájuk! Reméljük a DVTK most már vissza fog térni!