Utolsó perces felhőfejessel, Fradi-győzelem

 Már elkönyveltük a döntetlent a Fradi-Paks mérkőzés hosszabbításában, mikor Botka Endre a semmiből megszerezte a 3 pontot csapata részére az év utolsó Groupama Arénában megrendezett bajnoki meccsén.

Az utolsó hazai bajnoki mérkőzést rendezték meg a Groupama Arénában. Nem tudom, hogy mit gondoljak a csapat elmúlt hetekben nyújtott teljesítményéről, ami alapján még azt is kinéztem volna, hogy a Paks elviszi a 3 pontot a Ferencváros otthonából. Sajnos a Fehérvár elleni meccsen is sok lehetőséget elszórakozott az FTC, ami a végén megbosszulta magát. De bíztam a hazai veretlenség megtartásában. Nem tagadom, bennem volt az aggódás, hogy a csapat nem a legszebb arcát fogja mutatni. Addig a Tolna megyei gárda önbizalommal telve érkezett Budapest 9. kerületébe, ugyanis az előző fordulóban fölényesen, 5-0-ra győzték le a saját maga árnyékaként szereplő Budapest Honvédot. (mialatt utaztunk le vasárnap Fehérvárra, döbbenten néztük az eredményt, hogy ennyire mélyre züllött a Kispest) De abban biztos voltam, hogy ha tudása legjavát adja ki a Ferencváros, akkor nem alakulhatna ki semmilyen probléma.

Szerdán rögtön munka után a stadion felé vettem az irányt. Még megvásároltam az ultrák kihelyezett standjánál az ősz egyik legemlékezetesebb eseményére, az Újpest 6-0-s legyőzésére emlékeztető pólót (ami igényesebben néz ki, mint a lilák hasonló terméke 12 évvel ezelőttről), majd bementem a stadionba, ahol különböző programokkal várták a szurkolókat. Személy szerint a foci-dartsot próbáltam ki nem épp sok sikerrel. Még a táblát sem sikerült eltalálnom. (just Zoli...) Sebaj! 

Ezt követően megvettem a vacsorámat a büfében, majd elfoglaltam a helyemet a C2-es szektorban, ahol volt szerencsém egy-két barátommal, valamint olvasómmal is találkozni, valamint beszélgetni. Itt figyeltem fel a kezdőcsapatra, ahonnan több játékos is hiányzott, pl. Mats Knoester, de így is erős összeállításban készült az összecsapásra a pesti zöld-fehér gárda. Közben a kijelzőn megjelent egy régi ismerősöm köszöntése születésnapja alkalmából. Remélem örült neki, ahogy Hatos Szabiék elintézték neki.

Még fél órával a kezdés előtt nem úgy nézett ki, hogy szép számú közönség előtt rendezik a bajnokit, de a kezdősípszóra több, mint 7000 szurkoló  gyűlt össze a lelátón ezen a szerdai munkanapon. Jól látszott, hogy a Paks itt főképp 1 ponttért érkezett a fővárosba, a Fradi próbált dominálni. Mégis a hazai védelem sokat tett volna azért, hogy a vendégek szerezzék meg a vezetést. Az első hiba után még tudtak menteni a társak, de másodjára Bőle Lukács lépett ki a védők között, majd gurította el Dibusz Dénes mellett a labdát a kapuba, megszerezve a vezetést a tolnaiak részére. 0-1. Első ránézésre úgy éreztem a lelátón, hogy lesről indult a volt Fradi-játékos, de a VAR megerősítette Andó-Szabó Sándort a meghozott ítélete helyességében. Innen növelte a nyomását a Fradi. Főleg Samy Mmaee volt aktív. A középhátvéd előbb egy szöglet után lőtt, amely próbálkozását blokkolták a paksiak, majd távoli próbálkozása során a labda nem sokkal haladt el Nagy Gergely kapuja mellett.

Ezt követően Traoré ívelt be oldalról, amely után a kapufán csattant a labda. A partjelző pedig emelte a zászlaját, hogy a labda elhagyta a játékteret. Annyit megjegyeztem, hogy ha az asszisztens fizika tanára lennék, most fognám a fejemet, hiszen lehetetlen volt, hogy a beadás elhagyja a játékteret. Utólag is megérdemelne egy elégtelent abból a tantárgyból. Ahogy nőtt a nyomás, így a Fradi előtt is adódott egy nagy lehetőség. Egy védőről került Ryan Mmaee elé a labda, ami után a marokkói csatár lövését védte Nagy, de a kipattanót Kristoffer Zachariassen a kapuba lőtt. 1-1! Egy kicsit mintha visszavett volna a gól után a Ferencváros, Hahn János pedig egyből lehetőséghez jutott, ami után Dibusz Dénes védte a lövését. A könnyelműség pedig később megbosszulta magát. Balogh Balázs lőtt távolról, amelybe Henry Wingo szerencsétlenül ért hozzá. Az amerikai játékosnak köszönhetően a labda védhetetlenül gurult a bal alsó sarokba. 1-2. Ismét vezetett a Paks. Nem sokáig tartott a vendégek öröme. Kádár Tamás lépett be Ryan Mmaee elé. "Ondó" elsőre szögletet ítélt, majd a VAR kihívta a játékvezetőt megnézni az esetet. A videós visszajátszás után a spori megváltoztatta a döntését, miután látta, hogy Kádár kigáncsolta Mmaee-t és a büntetőpontra mutatott. Az ítéletet a sértett hajtotta végre és lőtte a bal sarokba. 2-2! Ezzel az eredménnyel vonultak öltözőbe a csapatok, hiszen a középkezdést követően lefújták az első játékrészt.

A szünetben csinos lányok lepték el a gyepet, ugyanis egy látványosabb cheerleader bemutató vette kezdetét. Sajnos nem a kívánság ellenére az előadás végén nem mentek ki a Tábor elé, de a meccs folytatódott. Nagyon sokáig csendben zajlottak az események. A Paks 9 mezőnyjátékossal betömörült a tizenhatosára, a Fradi játékosai pedig ötlettelenül passzolgattak a félpályánál. Már dühöngtünk Árpi barátomékkal, hogy miért nem lőnek távolról a játékosok, amikor a Pászka Lóránd lecserélése után balhátvéd pozícióba visszarakott Adama Traoré forgácsolta szét a kapufát egy sistergős lövéssel. Túlságosan sok volt az olyan akció, amelyben be akarták nyomi a játékosok a labdát a tizenhatoson belülre, így az összezáró védők blokkolni tudták a lehetőségeket. Ezekbe az ötlettelen passzolgatásokba nagyon belealudt a Ferencváros, ennek köszönhetően Hahn János léphetett ki, bal felső sarokba tartó lövését Dibusz Dénes hatalmas bravúrral hárította.

A végén Samy Mmaee meg is sérült le kellett hozni, bejött helyette Botka Endre. A 90. percben pedig egy igazi meccs labdát hibázott el az FTC. Miután Marquinhos játszotta be magát a tizenhatoson belülre, a csereként beálló Carlos Auzqui-nak csak az üres kapuba kellett volna passzolnia, de az argentin szélső akkora luftot rúgott, hogy a lábát a Szent László Kórházból kellett visszahozni. Csalódottan rogytam vissza a székemre: "megint pontot veszít a csapat." Nem láttam semmilyen reményt a győzelemhez. Ekkor a hosszabbításban egy beadás után a visszapattanó labdát Botka Endre fejelte a kapu felé. Nem is hittem el, mikor azt láttam, hogy a labda a hálóban táncol. De szerintem senki sem. 3-2-re vezet a Fradi! Ekkor nehezen álltak fel a csapatok a középkezdéshez. Mintha a paksiak nem tudták volna elviselni a vereséget. Ez érződött Waltner Róbert meccs utáni nyilatkozatából is. A csetepaté végén Ryan Mmaee és Szélpál Tamás is sárga lapot kapott. Mmaee addig reklamált, amíg Andó-Szabó Sándor felmutatta neki a pirosat is. Ezután már nem sok volt hátra, a középkezdést követően fel is harsant a hármas sípszó, a Fradi begyűjtötte a 3 pontot, győzelemmel búcsúzott a stadionjától erre az évre. 

A játékról nagyon is megvan a véleményem. Vannak, akik nagyot mentek, mint Samy Mmaee, aki bár egyszer-kétszer hibázott, de a mezőny egyik legjobbja volt. Az sajnos nem tetszett, hogy sok esetben ötlettelen volt a játék, a foggal-körömmel védekező paksiak ellen nem nagyon akartak távolról lőni, csak azt a taktikát követték, hogy valahogyan be kell tuszakolni a labdát a tizenhatoson belülre. Túlságosan is átlátható volt ez. Emellett nagyon lassú volt minden támadás. Ryan Mmaee pedig a gólján kívül inkább csak sok bosszúságot okozott.

Egy kicsit vissza kéne szállnia a földre. Talán most megkapta az elég nagy pofont azzal, hogy nem került be a marokkói válogatott vb-re készülő keretébe. Sajnos Samy se, pedig az idősebbik Mmaee testvér megérdemelte volna, hogy kivigyék Katarba, talán élete formájában játszott az ősszel. De engedjék meg, hogy annyi véleményt elmondjak a paksi csapatról is, hogy az nem volt teljesen sportszerű, ahogyan nem tudták teljes mértékben elviselni a vereséget a pályán. Az, hogy lassan állt fel a középkezdésre a Fradi és elkezdtek kötekedni, azzal inkább tükörbe kéne nézniük előbb, hogy egész második félidőben húzták az időt. Mint írtam is, Waltner Róbert meccs utáni nyilatkozatában pedig erősen érződött, hogy nem tudták elviselni azt a tényt, hogy pont nélkül mennek haza. Az tény, hogy a meccs összességét nézve nem lett volna érdemtelen a paksi pontszerzés, de a futball az ilyen és ezt mi, fradisták ismerhetjük a legjobban. Mennyiszer kaptunk utolsó perces gólokat, amelyekkel buktunk pontokat, amelyekre rászolgáltunk volna a játék alapján a múlt során. Azt kell mondani, hogy ilyen a futball. El kell fogadnunk. Nem mindig igazságos.

A hétvégén a Budapest Honvéd ellen zárja a bajnokság őszi szakaszát a Fradi. Ki kell mondanunk, hogy ha megint nagyképűen áll hozzá a csapat, akkor vereség is lehet a vége a kiesésre álló vörös-feketék ellen. Ki kell mondanunk, hogy egy kerülettel délebbre az év meccse következik, amelyben minden áron le szeretnének győzni minket, mintha az életük múlna rajta. Ez pedig egy szokásos nem törődöm hozzáállással becsúszhat egy megalázó vereség is a Bozsik Arénában. Ugyanolyan koncentrációval kell pályára lépni Kispesten is, mint az Újpest, a Trabzonspor, a Monaco, vagy a Crvena Zvezda ellen. Akkor biztos nem lehet semmi baj és 3 ponttal távozhatunk a riválisunk otthonából, ahol legutóbb egy utolsó percben szerzett góllal nyertünk. Egyetlen elfogadható eredmény van részünkről, ez pedig a győzelem, bárhogyan is. Mert bárhol helyezkedjen el a Honvéd a tabellán, a Fradi ellen mindig úgy küzd, mintha az élete múlna rajta. Ha pedig megint nem adunk ki 50%-ot sem, akkor annak csúnya vége lehet.