Hosszúhétvége Kassán, avagy bepillantások a szlovák alsóbb ligákba

 Október utolsó hétvégéjén kis brigádunkkal elutaztunk a Felvidékre, II. Rákóczi Ferenc egyik székhelyére, Kassára. Ezen kirándulás alatt több látnivaló mellett megtekintettünk két alacsonyabb osztályú futballmeccset is barátaimmal.

Egy nehéz hét után mindig jól jön egy kis pihenés. Így gondoltuk barátaimmal, akikkel szokásos őszi túránk helyszínéül ezúttal Kassát választottuk. Az egykori magyar nagyváros most már Kelet-Szlovákia központja. Magyar lakossága azonban sokat apadt az elmúlt évtizedekben, de még így is lehet hallani anyanyelvünkön megszólaló lakosokat a városban. Marciék már egy nappal előttünk kiutaztak, hiszen ők a helyszínen tekintették meg a Dnyipro-Apollon Limasszol Európa Konferencia Liga-mérkőzést, addig mi Rolival még Budapesten maradtunk, hiszen kedvenc csapatunk, a Ferencváros még a Monaco ellen mérkőzött meg és biztosította be helyét a legjobb tizenhat között a francia élklub elleni döntetlenjével. Ez alatt Marciék egy jó hangulatú mérkőzésen 1-0-s ukrán sikernek tapsolhattak a város szélén található, magyar kormányzati támogatásból felépített stadionban. 

Mit ne mondjak, alig négy óra alvás után reggel már induláshoz készülődtünk Rolival a Keleti pályaudvaron. De mondjuk megérte, miután láttuk csapatunk hatalmas sikerét. Még beszereztünk egy-két útravalót, aztán már 8.30-kor ki is gördült szerelvényünk az állomásról és megkezdődött a bő három és fél órás utunk Kassa felé. Csendes utunk volt, Miskolc után ki is ürült a szerelvény. Még nem léptük át a határt, amikor egy idős néni ránk bízta a kutyáját, amíg a leszállás előtt félrevonult. Miután visszaadtuk neki a kiskedvencét ő leszállt Hidasnémetiben, mi pedig bő fél órát zötykölődtünk tovább a vonatunk, míg nem megérkeztünk a kassai városi állomásra. Régen voltam már itt, utoljára 14 éves koromban a szüleimmel. Sokat változott a város negatív irányba is. Sajnos sok volt a "c kategóriás" egyén is az utasváróban, így miután találkoztunk Marciékkal és ők bementek a boltba, nem ártott nagyon szigorú tekintettel vigyáznom a csomagokra és a saját zsebeim tartalmára.

Miután kijöttek az üzletből, a belváros felé vettük az irányt, ahol a szállásunk is található volt. Egy igen tágas apartmant sikerült kibérelnünk saját konyhával, több szobával. Így mindenki elvonulhatott kedvére. Délután egy kicsit pihentünk, majd 5 óra után nyakunkba vettük a várost. Először be akartunk menni a dómba, ahol abban a pillanatban esküvő zajlott, így nem tudtuk bővebben megnézni. Végig sétálva a főutcán pedig ismét betértünk egy boltba, ahol bővebben bevásároltunk a következő három napra és aznap estére. Magyarországon is láttam elég kisebbségi polgárt, de amit ott láttam az teljes mértékben elborzasztott. Az üzletben olyan "c kategóriás" egyének garázdálkodtak, hogy már szinte egy horrorfilmbe volt illő. A gyerek, aki majdnem kizsebelt minket olyan retkes volt, hogy hasonlót még csak életemben nem láttam. Volt aki meg is jegyezte, hogy véleménye szerint jó esetben csak akkor láthatott fürdővizet, mikor születése után megfürdették. Láttam már hajléktalanokat, láttam nagyon koszos embereket, de hasonlót még csak soha. Maga volt a rémálom. Természetesen próbáltak követelőzni, hogy adjunk nekik pénzt, de erre nem voltunk hajlandóak. Még szerencse, hogy tele volt kamerázva az üzlet, különben villant volna a penge a gyomrunkba. Még szerencse, hogy éber voltam, mert néhány pénztárcával kevesebben értünk volna haza. Miután megvacsoráztunk, kártyajátékot játszottunk, de voltak másnapra is programjaink.

Az előző este viszont olyan jól sikerült, hogy hajnal fél 5 előtt nem kerültünk ágyba. Így az aznapi terveink nagyobb részéről lemondhattunk. Délután 3 körül hagytuk el a szállást, ahonnan először II. Rákóczi Ferenc emlékházához és a Hóhér-bástyához mentünk. Sajnos a börtönre már nem jutott időnk, így csak a rodostói emlékházat tudtuk megtekinteni. Szerencsére több dolgot kiírtak magyarul és anyanyelvünkön vezettek körbe minket. Aki Kassán jár mindenképp nézze meg!

Miután fotózkodtunk az erdélyi fejedelem szobra előtt, megnéztük a környéket, majd végül buszra szálltunk és elindultunk a Cassovia Outlet Center mellett található Városi Stadionhoz. Az 5500 fő befogadására alkalmas létesítmény jelenleg a másodosztályban feljutásért küzdő FC Kosice otthona és jelenleg még az ukrán Dnyipro-1 is itt játssza nemzetközi kupameccseit. A helyi futballcsapat erős magyar háttérrel rendelkezik, hiszen a stadiont is magyar állami fedezetből húzták fel, emellett a klubot 2019 óta birtokolja a magyarországi Arago Holding cégcsoport Sántha Gergely vezetésével, amelyik a Diósgyőrben is szerepet vállal. Mondhatni az FCK a DVTK szatelit-csapata, nyáron játszott is közös felkészülési mérkőzést a két klub. 

Kassán és úgy szerte Szlovákiában nem a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A jégkorongért sokkal jobban rajonganak a helyiek. Amíg pénteken a város szinte megőrült a Slovan-HCK hokirangadó alatt, addig a focisták kisebbik pozsonyi csapat elleni meccsére nem sokan látogattak ki. Bő fél órával a kezdés előtt is csak lézengtek a lelátó alatt az emberek. Amikor vettem a jegyeket - amik 6 €-ba kerültek - a pénztáros nem is értette, hogy miért akarok a távoli, C5-ös szektorba jegyeket venni. Végül a C3-ba adott nekünk, ami a félpályánál van, de a keménymag mellett. Végül összesen 1100 szurkoló látogatott ki az eseményre.

Belépés után kipróbáltuk a büfét, amelyben 2 €-ért adott repohárba töltötték az italokat. El is tettünk egyet-egyet emlékbe. Lehetett emellett sültkrumplit és hot-dogot is kapni, de utóbbi olyan volt, mint amilyeneket a benzinkutakon is árulnak az M3-as autópályán. Volt egy pult, amelynél bográcsból árulták a gulyáslevest 4,5 €-ért, de a büfé legérdekesebb terméke nem ez volt, hanem a dohányárú, mert azt is lehetett venni. Ahogy telt az idő, megérkezett a csapat kabalája, Cassie, a tigris is szórakoztatni a népet. Miután elmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk egy "KIB@$*OTT DIÓSGYŐR!!" kiáltással válaszolt, de a helyiek is furcsálták, hogy fiatalok Magyarországról érkeztek megtekinteni egy szlovák másodosztályú futballmeccset.

A meccs nem volt valami nagyon érdekes. A játék arról szólt, hogy a kassaiak szinte folyamatosan támadták a Raca kapuját. Az első negyedóra végén be is találtak a hazaiak, azonban a kapuba tartó lövésbe még lesen állva beleért a hazaiak szenegáli légiósa, Landing Sagna. Így a gólt nem adta meg Ocenás játékvezető, aki márciusban Budapesten dirigálta a magyar-szerb barátságos mérkőzést. Alig egy perc múlva már a kapufa mentette meg a pozsonyi kiscsapatot. A folytatásban egy kicsit alább hagytak a kassai rohamok, de igazi gólhelyzetet nem nagyon tudott kialakítani a Raca. A 27. percben egy helyzet után René Zakech kapus egy szituációnál megsérült, mikor a gólvonalról menteni igyekvő védője ráesett. Hosszas ápolás után még tudta folytatni egy darabig a játékot, de aztán jelezte, hogy cserélni kell. Helyettesének, Knapnak a 43. percben akadt az első védeni valója egy távoli lövésnél, de ebbe is eléggé sután tudott beleérni. A fővárosiakra volt hízelgő a szünetben látott gól nélküli állás. Barátaimnak meg is jegyeztem, hogy az első kassai gól után itt összetörhet a vendégcsapat. 

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Újabb távoli próbálkozással veszélyeztetett a Kassa, amellyel igyekezett feltörni az ellenfél betömörülő védelmét, de Knap hárítani tudott, majd a hazaiak ukrán légiósa, Golikov próbált látványos gólt ollózni, de a labda nem jutott be a kapuba, ahogyan pár perccel később az ismét általa elvégzett szabadrúgás során sem. Addig néha átjutott a Récse az ellenfél térfelére és az egyik távoli próbálkozás során a szinte kihűlő kassai hálóőr érdekes mozdulattal tudott hárítani. Amikor már kezdtem megbarátkozni a 0-0 gondolatával, amikor egy kipattanó labdát Boris Gáll lőtt a kapuba.

Mivel itt a másodosztályban nincs VAR, így bármi is történik érvényben marad a játékvezető ítélete, Ocenás pedig középre mutatott, a gól érvényes. 1-0! Pár perccel később pedig egy beadásra Erik Liener ugrott a legmagasabbra, fejese pedig védhetetlenül csapódott a kapuba, Knap bánatára, újra talpra ugrasztva a közönséget. 2-0! Innentől már azt gondoltam, hogy gyerekjáték lesz a mérkőzés, mikor egy ellentámadás során Ruzicka talán a forduló legszebb gólját bombázta a felsősarokba, ezzel visszahozva a vendégeket a mérkőzésbe. 2-1. De az is érződött, hogy a Raca már nem tud sokat változtatni, a rövid hosszabbítást követően véget is ért a mérkőzés. A Kassa 2-1-re nyert, amellyel igyekszik tapadni az éllovas eperjesiekre a biztos feljutó pozícióban (a 2. helyezett osztályozót játszik a feljutásért), addig a Raca visszaesett a sereghajtó pozícióba a szlovák 2.Liga tabelláján. 

Meccs után még egy kicsit szórakoztunk a Cassoviában, majd néhány sarokkal odébb elcsíptünk egy buszt, ami visszavitt a belvárosba minket, majd egy finom vacsorát követően eltettük magunkat holnapra.

Délelőtt ketté szakadt a brigád. Volt, aki egy rendezvényen vett részt a régi városházán, addig én barangoltam egy kicsit a belvárosban. Először betértem egy szuvenír-boltba, ahol az eladó beszélt magyarul, majd felfedeztem a környéket, köztük Márai Sándor szobrát a róla elnevezett téren. Miután összefutottunk a többiekkel, visszamentünk a szállásra, készítettünk ebédet, majd taxit (Bolt) rendelve Hernádtihany felé vettük az irányt. Gondolkoztam azon, hogy délután is más program után nézzek-e, mert nem vonzott annyira egy szlovák ötödosztályú meccs, inkább a Kassa-Nyitra hokirangadót választottam volna, de Marciék rávettek a csatlakozásra.

Először mi indultunk útnak Mátéval, és érkeztünk meg a Hernád-folyó partján található sportlétesítményhez, amelynek bejáratánál 1 €-t kértek belépőként. Mondjuk a pénztárnál nem voltak túl boldogok, mikor 20 €-val akartam fizetni apró híján, de szerencsére Máté barátom kisegített engem. Amíg Marciék a másik taxival nem érkeztek meg, addig nem foglaltuk el helyünket a fémállványokból összerakott lelátón. A helyszínt nem nagyon volt alkalmam felfedezni, így a büfét se néztük meg a többiekkel, de sokan jöttek korsó sörrel a kezükben. Az pedig tény, hogy nagyon sok vendégszurkoló érkezett a találkozóra, hiszen a Lokomotiva Kosice egy tradicionális klub, gazdag múlttal, két csehszlovák kupagyőzelemmel és több dobogóval. A vendéglátó Tahanovce (Hernádtihany) csapatáról nem találtunk túlságosan sok információt, de azt igen, hogy korábban a magyar ligarendszerben is szerepeltek, amíg Kassát és környékét a bécsi döntés értelmében visszacsatolták a Magyar Királysághoz.
Miután a többiek is befutottak elfoglaltuk a helyünket a lelátón, majd szépen megtelt a pálya környéke. Közel 400 néző látogathatott ki az eseményre véleményünk szerint, bár a hivatalos adatok csak 120 nézőről írnak. (Lehet, hogy hivatalosan ennél többet nem engedhettek volna be a rendezők). A szurkolás sokkal szervezettebb volt a tegnapinál, hiába volt egy sokkal alsóbb ligában rendezett meccsről szó.

A szép számú közönség nagyobb része, amely a vendégsikerért szorított, már a 2. percben GÓÓÓL!-t kiálthatott, hiszen egy középre adott passzt követően Pacinda lőtt a kapuba. 0-1! Az egész mérkőzésen a vendégek akarata érvényesült, ám egyszer-kétszer eljutottak a hernádtihanyiak is az ellenfél tizenhatosához, amelyet hatalmas ujjongással fogadtak a helyiek.

A félidő derekán pedig újra örülhettek a vasutasok, mikor Lesko megnövelte a vendégek előnyét, majd a félidő végén a harmadikat is ő szerezte meg. Eléggé egy oldalú meccset láthatott a kilátogató közönség, mondjuk a "Loki" (mert a vendégeknek is ez a becenevük) drukkerei nem bánták. A második játékrészben pedig mészárlást rendeztek a vasutasok. Hiába változtatott kettőt is a hazai csapat, beállt az általunk csak Wish-es Bödének nevezett támadójuk, aki eléggé pocakos volt. Sokat nem tudott segíteni, lassúsága okán könnyen tudták szerelni a védők. Addig a vendégek pedig szórták a gólokat és meg sem álltak 11-ig. Játékban nem okozott hatalmas meglepetést a mérkőzés, a sokkal tradicionálisabb vendégek 11-0-ra nyertek a hernádtihanyi kiscsapat ellen. 

A meccset követően felfedeztük a gyönyörű környéket. A hegyek között a Hernád-folyó látványa egyszerűen leírhatatlan. Gyönyörű helyen terült el a pálya. Innen busszal jutottunk vissza a belvárosba. Itt először bevásároltunk egy boltban a másnapi hazaútra, meg egy-két olyan terméket otthonra, amit Budapesten eddig nem nagyon láttunk, mint például a pisztáciás Deli csokit. Miután a pénztárosnak nem tudtam válaszolni szlovákul, megkérdezte, hogy magyarul beszélünk-e? (Még szép!) Miután visszatértünk a szállásra lepakoltunk, majd ketté vált a brigád. Marci feleségével, Bettivel elmentek egy kicsit randevúzni, mi addig egy éttermet kerestünk, ahol megvacsorázhatunk. Miután az általunk kinézett mexikói étterem zárva volt, átmentünk egy pizzériához. Ott miután egy "Jó estét!" köszönéssel nyitottam, közölték, hogy a konyha már zárva van... Pár órával később ugyanott elhaladva láthattuk, hogy még mindig szolgáltak fel ételt, vagyis minket azért nem fogadtak, mert magyarok vagyunk. Friends Étterem! Jegyezzük csak fel a hely nevét a xenofób pincérnővel. Néhány méterrel odébb találtunk egy másik helyet ahol megvacsoráztunk, itt néztük meg interneten a Fradi-ZTE meccset is. Az este még beugrottunk szórakozni még egy helyre, aztán nyugovóra tértünk, hiszen Máté már korán reggel utazott Lengyelországba. 

Másnap reggel indulás előtt még összecsomagoltunk, kitakarítottuk az apartmant, majd a buszállomáson érzékeny búcsút vettünk Mátétól. Mivel a mi vonatunk csak délután indult Budapestre, még egy városnézésre visszatértünk. Amíg Rolival a dóm felé vettük az irányt, Marciék más irányba indultak. Ahogyan kinyitották a Rákóczi-kriptát, azonnal bementünk és megtekintettük. Csendben leróttuk kegyeletünket a néhai erdélyi fejedelem sírjánál az emléke előtt.

Ezután keresztül-kasul bejártuk a dómot, felmentünk a Zsigmond-torony tetejére is. Nem mondom, a tüdőmet is kiköptem, mire felértünk a csigalépcsőkön. A dóm megtekintése után Roli is beugrott a helyi ajándékboltba, ahol én is találtam még egy-két dolgot az itthoniak részére. A főutcán végigsétálva elfogyasztottam egy Nutellás kürtőskalácsot, majd egy mellékutcában található hamburgeresnél megebédeltünk. Amíg magyarul kommunikálva próbáltuk megfejteni a szlovák nyelvű étlapot, a pult másik oldaláról a felszolgáló jelezte felénk, hogy beszél magyarul, így tud nekünk segíteni. Ajánlom másoknak is az XXL Burger nevű helyet Márai szobra mellett. Az ebéd után pedig azonnal mentünk vissza a pályaudvarra, hiszen találkoztunk Marciékkal, majd elindult a vonatunk Budapestre, hogy sajnos véget vessen egy eseményekkel teli hosszúhétvégének. 

Nagyon jó időszakot töltöttünk Kassán, jól éreztük magunkat, csak a dakoták jelenlétét sajnáltuk, akik szinte minden sarkon kéregettek. Ezen felül minden rendben volt. Várjuk a következő nagy túrát!