Nem elég csak a mezt kirakni a saras pályára

 Sokat lehet gondolkozni azon, hogy mi volt botrányosabb a tegnapi Kecskemét-Ferencváros mérkőzésen: a pálya állapota, vagy a zöld-fehérek játéka? A KTE 2-0-ra nyert a bajnoki címvédő ellen hazai környezetben.

Véget ért a válogatott-forduló, újra bajnoki összecsapás következett, amelyre én is útra keltem a #ROTTY brigáddal. Az utunk Kecskemétre vezetett, ahol nagyon sokszor megszenvedett az elmúlt években a Ferencváros, amely miatt nem vártam egyszerű mérkőzésre. Mondjuk az erőviszonyok ugyanazok voltak, mint 2006-ban, mikor az NB II-be történt száműzetés alatt találkoztunk a Hírös-városi lila-fehérekkel. Azon a meccsen hiába játszott a meccs nagyobb részében emberelőnyben az FTC, mégis egy utolsó másodpercben esett góllal ki tudtak egyenlíteni a vendéglátók és 2-2-es eredmény született. Szinte örömteli volt számomra, amikor 2010-ben két bombagóllal - amelyeket Rósa Dénes és Liban Abdi szereztek - 2-1-re nyertek a Zöld Sasok, de azon kívül csak egyszer tudták elvinni a három pontot a Széktói Stadionból a IX. kerületiek. Szóval nem a legkedvesebb emlékek fűztek minket szurkolóként a kecskemétiekhez. 

Már a meccs előtt bosszúsak voltunk, ugyanis mivel a Széktói Stadion csak úgy kapta meg az engedélyt az élvonalbeli mérkőzések megrendezésére, ha csupán a felét nyitják meg. A vendégszektorba sem adhatott el több jegyet a rendező klub, mint 290-et, így finoman szólva se volt lehetőségünk megtölteni azt. Ákos barátunk vért izzadva szerzett jegyet számunkra, amelyet 3000 Forintért adtak a helyiek. Igen, erre a ramaty állapotú lelátóra. Még a felújított is sokkal jobban álló Szusza Ferenc Stadionba is olcsóbban be lehet jutni Derbire, mint a kecskeméti libalegelőre, minden sértés nélkül a KTE felé. Tegyék a szívükre a kezüket, ez így van! Hiába sokalltuk a jegyek árát megvettük. Mindent a csapatért!

Vasárnap délelőtt futottam össze Schafival, majd egy rövid soroksári kitérőt megejtve elindultunk Lajosmizse felé, ahol a Tanyacsárdában fogyasztottunk el egy kiadós és nagyon finom ebédet. A pincér elmondta nekünk, hogy nagyon örülnek Kecskeméten, hogy ismét a városukban fog játszani tétmérkőzést a Ferencváros. Az pedig külön öröm, hogy a 2015-ös kizárási hullámból az első olyan csapat tért vissza, amelyet az NB I-ből zártak ki. (mondjuk személy szerint jobban örültem volna, ha a Győri ETO, Pécs, vagy a Nyíregyháza tér vissza előbb) Jóízűen fogyasztottuk az ebédünket, volt, aki pörköltöt, én egy nagyon finom marha hátszínt. Hihetetlen adagot adtak, ajándék tepertős pogácsával. Aki teheti térjen be oda! (hétvégén jobb előre asztalt foglalni) Az ebéd után tovább indultunk Kecskemétre, majd másfél órával a kezdés előtt már leparkoltunk a vendégszektor mögött. Még egy darabig kint szórakoztunk, közel 40 perccel a kezdés előtt éreztük úgy, hogy be kéne menni a stadionba. Ahogy vártam, a pálya már ránézésre is pocsék állapotban volt. Szinte sárdagonya volt várható a meccsre. Emellett pedig minden tisztelet a kecskeméti pályamunkásoknak, hogy játékra alkalmas állapotba hozták a küzdőteret! Addig a hazai oldalon gyülekezett a nép, a vendégszektorban pedig a kevés belépőjegy árusítása miatt eléggé hézagosan helyezkedtünk el.

Hogy őszinte legyek a szokásos részletes meccsbeszámolót most mellékelném, de néhány dologról azért szót ejtek. Az egész mérkőzés során úgy éreztem, hogy a Fradi játékosai nem voltak eléggé élesek. Nem hiszem, hogy a pálya állapotára kell fognunk a gyenge játék indokát, hiszen a harcos és motivált kecskemétiek is ugyanezen a pályán játszottak. Folyamatosan túljátszották a helyzeteket Tokmacék. Sem a kenyai-norvég támadó, sem pedig Franck Boli nem volt formában. Ugyanúgy formán kívülinek éreztem a középpálya "szikláját", Anderson Esitit, akit több esetben el tudtak nyomni a KTE játékosai. Az akciók során folyamatosan túljátszották a lehetőségeket, alig fejezték be lövésekkel a támadásokat. Lehet mondani, hogy keményen védekeztek a lila-mezesek, de amíg senki nem akar helyezkedni, mozgásokkal nem akarják kijátszani a védőket, addig nincsen semmi esély. Mintha játszani sem akartak volna. Az elején volt, egy kisebb csoport, aki poénból nyomott a "MOCSKOS LILÁK!" kiáltást, ugyanis a kecskemétiekkel nem volt akkora nézeteltérés az elmúlt időszakban, mint mondjuk egy Békéscsabával, akivel már békíthetetlen a viszony.

Addig a hazai szektorokban volt egy alak, aki folyamatosan elkezdte szidni az édesanyánkat, minket, a csapatunkat, de megállás nélkül. A folytatásban már csak azért szólalt fel ez a csoport, hogy ezt az illetőt hecceljék. Azonban lassan neki állt a zászló, ugyanis Eldar Civic orbitális helyezkedési hibáját követően Nagy Krisztián vezethette egy az egyben Dibusz Dénes kapujára a labdát, majd a játékszert átemelve a kivetődő kapuson a kapuba helyezte azt. 1-0-ra vezetett a KTE, majd pár perc múlva Mats Knoester mellett esett el egy hazai játékos, Karakó Ferenc pedig a büntetőpontra mutatott. Nem tudom mennyire volt szabálytalan a holland védő, de a sípmester felmutatta neki a sárga lapot, majd mivel a videó asszisztens rendszer éppen üzemen kívül volt, így nem volt mi megcáfolja. Nagy Krisztián pedig magabiztosan állt a labda mögé és lőtt a kapuba. 2-0. Mit ad Isten? Ezután megjavult a VAR... A félidő végén pedig hevesen reklamáltak egy kezezést a Ferencváros játékosai a tizenhatoson belül, ám Karakó a videóbíróra hivatkozva azt jelezte, hogy nem ad büntetőt. Félidőben 2-0-ra vezetett a Kecskemét, teljesen kilátástalan helyzetben volt a Ferencváros. 

A második félidőben a hazai oldalon ülő lila-fehér provokátor folytatta tevékenységét és tovább hergelte a ferencvárosi szurkolókat. Addig a csapatunk pedig nem adott okot, hogy viszavághassunk nekik, továbbra is pontatlan, kilátástalan játékot produkáltak.

Hiába változtatott a szerkezeten Sztanyiszlav Csercseszov, az sem segített. Én pedig a lelátón nem éreztem azt, hogy bosszús lennék. Valahogy ugyanaz az érzés fogott el, mint két éve Békéscsabán. Már sokszor kínomban kezdtem mosolyogni a lelátón, ahogy Ryan Mmaee és Tokmac Nguen is folyamatosan méterekkel fölé rúgták a labdát. Persze közben Varga Bence is remekül védett a KTE kapujában. Az ő érdemeit ne vitassuk. Telt az idő, én pedig nem éreztem azt, hogy itt egyáltalán képes lenne gólt lőni az FTC. Beletörődtem az újabb Kecskeméten elszenvedett vereségbe. Teljesen megérdemelten nyert a hazai csapat. A Fradi játékosai úgy érezték ezen a napon, hogy elég a mezt kivinniük a pályára. Csak ezért kár volt kiadni a benzinpénzt és 3000 Forintot (+500-at kezelési költségért), hogy ezt kapjuk a csapatunktól. 

Amíg Kecskeméten megkezdődött az örömünnep, addig mi beletörődtünk a vereségbe és egyből a csütörtöki, Crvena Zvezda elleni mérkőzésen jártak a gondolataink. Ahogy az oszét mesterünk is mondta, ma megmutatta a csapat, hogyan NEM SZABAD játszani Belgrádban. Nem, hogy nem lesz egyszerű mérkőzés, hanem egyenesen piszok nehéz lesz a Marakana balkáni poklában játszani. Reméljük nem lesz tele a gatya, a csapat pedig visszatér a győztes útra! Mert ez a játék, amit bemutattak a Széktói Stadionban több volt, mint szégyenteljes! És ahogy az egyik kecskeméti drukker megjegyezte: "ők nem az Újpest!" A Fradi pedig megkapta azt a pofont, amit meg kellett kapnia az NB I-ben. Innentől egyetlen meccset sem szabad félvállról venni!