Egy felejthetetlen idegenbeli kirándulás

Még a felcsúti rezsicsökkentési kísérlet sem tudta meggátolni abban a Ferencváros labdarúgócsapatát, hogy bő 7 év után ismét nyerni tudjon bajnoki mérkőzésen a Pancho Arénában, hogy így legyen felejthetetlen a remek idegenbeli kirándulásunk.

Finoman szólva sem nyerni szokott járni a Ferencváros labdarúgócsapata a Puskás Akadémia Felcsút elleni idegenbeli mérkőzésekre. Legyen az a Pancho Arénában, esetleg Székesfehérváron a Sóstói Stadionban. Emlékszem még arra, amikor a feljutásuk évében toronymagas esélyesként kapott ki a kedvenc csapatom a falusiaktól 3-1-re. Azóta csupán egyszer sikerült (rendes játékidőben) győzelmet aratni a Fejér megyei gárda ellen, akkor a Tábor távolmaradása miatt én sem jártam idegenbeli meccsekre. Az a találkozó Böde Dániel "mezítlábas" góljáról is emlékezetes marad.  Emellett volt még egy Magyar Kupa-találkozó, szintén Fehérváron, de az még az Akadémia időszak előtt, a jelenlegi klub jogelődje, Felcsút SE ellen, mikor még a másodosztályban szenvedő FTC nyert 1-0-ra Édouard Ndjodo találatával. (mondjuk akkor is ki volt tiltva a Tábor önkényesen Berki Krisztián által) 2016-ban kiesett az NB I-ből a kispestiek legendáját zsák pénzért elbitorló kiscsapat, amelynek több, mint fél Magyarország jobban örült, mint a Fradi akkor megszerzett 29. bajnoki címének a szurkolók.

A 2017-es visszajutásuk óta pedig nem sikerült nyerni a "Pancholóban". A legfájdalmasabb emlékek közé tartozik Hegedűs János félpályás gólja, valamint a szintén a Rebrov-éra alatt elszenvedett 4-1-es vereség. Szinte mindig úgy hagytam el azt az átkozott falut, hogy az ideg szétvetett. Nem elég, hogy a műanyag csapatukat nem szeretem, de még a kedvenc csapatom játékban nem egyszer szinte teljesen lefeküdt nekik. 

Most sem számítottam sok jóra az idegenbeli túra előtt, de mit tegyek: jegy már zsebben, emellett idén először a #ROTTY brigáddal utaztam és tömegközlekedéssel közelítettem meg a hírekben központi szerepet játszó községet.

Szombat délután futott össze kis társaságunk a Kelenföldi pályaudvaron és vártuk, hogy 3 óra után meginduljunk Bicske irányába, ahol egy átszállást és rövid buszozást követően eljussunk abba a kis faluba, ahol országunk miniszterelnöke felnőtt. (...) Mivel eddig sem számítottunk sok jóra Felcsúton, így teljesen nyugodtan telt az út, sztorizgatásokban, majd a hangulat emelkedett, mikor Ákos kinyitotta az üvegét tele "kávéval" (Jäger). Megint én maradtam az egyetlen józan a társaságban, de a hangulat jobb lett. V. Atti pedig örömittasságában elkezdte énekelni az ellenfél indulóját, majd megérkeztünk a "nagyfalu" szomszédságában található városhoz, ahol leszálltunk a vonatról.

Rövid könnyítés után jött a keresgélés, hogy "honnan indul majd a buszunk?" Közel fél órát várakoztunk, amire befutott a Volánbusz sárga színű járata, ahonnan egy közel 10 perc alatt értünk be a célállomáshoz. Eleinte nem a Pancho Arénához vettük a jegyünket, mert szándékunk szerint betértünk volna egy vendéglátóipari egységbe, de mikor odaértünk volna egy, a PAFC egyenkabátját viselő úr tájékoztatott minket, hogy sajnos az a "kocsma" zárva van felújítás miatt, de lejjebb van egy bolt, ahol akár fel tudunk tankolni. Ez meg is történt. Egy jó órát eltöltöttünk az üzlet előtt, mint Jay és néma Bob, ami alatt egyesek civilrendőrre itták magukat, majd úgy határoztunk, hogy most már nem árt elindulni a helyi nevezetes sportlétesítmény felé. Közben pedig telefonunkon követtük a kézis lányok csehországi meccsének utolsó pillanatait, amely során 19-cel nyertek Szucsánszki Zitáék a Baník Most vendégeként Chomutovban. Majd megérkeztünk a Pancholóhoz, ahol először meg kellett találnunk, hogy hol tudunk átmenni a vendégszektorhoz, majd végül jó fradistákhoz méltóan áttrappoltunk a VIP parkolón a tv-s közvetítőkocsik között. Ákosék még elfogyasztották a maradék "kávét", majd bementünk a létesítmény vendégszektorába, ahol Roland barátommal szélen foglaltunk helyet. Előtte még ellátogattunk a büfébe, amelyben továbbra sem lett gyorsabb a kiszolgálás, a személyzetre még a csiga és a teknős is köröket ver. De legalább megkaptuk a kért termékeket, így várhattuk a kezdőrúgást.

Láthatóan lettek jelei annak, hogy Csercseszov mester szabadkezet kapott a játékosok megbüntetésében az Iváncsa elleni kupakudarc után. Nem került be sem Botka Endre, sem pedig Franck Boli, akik a kezdőcsapat tagjai voltak az elmúlt mérkőzéseken, amelyeken csúfos vereségek születtek. Bekerült az a Marquinhos, akit már sokan követeltek a kezdőcsapatba, miután képességei megvannak hozzá, csak nem tudott élni a lehetőséggel. Emellett a kispadon kapott helyet az a Tokmac Nguen, aki az utóbbi meccseken csak árnyéka volt önmagának (a Trabzon ellenit leszámítva). Nem vártam túl pozitív hozzáállással a meccset, sem az elmúlt meccseken látottak, sem pedig az ellenfél kiléte és a helyszín miatt. Aztán pedig az 1. perc végén pedig ez megerősödött bennem, hiszen Samy Mmaee volt szabálytalan az egyik felcsúti támadóval szemben, az ellenfél pedig büntetőhöz jutott. Az ítéletet Jakov Puljic váltotta gólra, pedig Dibusz Dénes nemhogy érezte az irányt, de még bele is ütött a labdába. 1-0 az "Akadémia" javára.

Ekkor átvette az irányítást a Fradi, a hazaiak pedig a szokásos undorító stílusukat mutatták a pályán. Ahol érték a ferencvárosi játékosokat, ott rúgtak beléjük egy hatalmasat. Persze a játékvezető, az egyik legrosszabb NB I-es sípmester, Erdős József pedig jószemmel nézte a falusiak ezen hozzáállását. De szerencsére rögtön lett okuk bosszankodni a felcsútiaknak, ugyanis egy szöglet után Marquinhos egy gyönyörű átlövéssel vette be Tóth Balázs kapuját. Eszméletlen nagy gól volt, Roland barátom pedig egyből a nyakamba ugrott örömében. Gyorsan jött az egyenlítés! 1-1! Ekkor megint elkezdte fokozni a tempót a PAFC, Kiss Tamás futott el a szélen, de szerencsére a beadás elment két csapattársa előtt is, így ebből a helyzetből nem tudtak gólt szerezni. Ezután folyamatosan dolgozta ki a helyzeteket a Fradi, azonban sem Aissa Laidouni, sem pedig Marquinhos nem tudta megszerezni a vezetést, ellenben Ryan Mmaee. A marokkói válogatott támadó egy remek kiugratás után lőtt a kifutó Tóth Balázs két szeme közé, az életerős lövés pedig majd kiszaggatta a háló közepét, fradista hangorkánt képezve a Vál-völgyben. 1-2! Nem mertünk még örülni, mert tavasszal két gólt is gyorsan leadtunk. Szinte még ki sem ünnepeltük magunkat, mikor egy oldalsó szabadrúgás után a védelem csak nézte, mikor a magyar válogatott nyári hőse, Nagy Zsolt senkitől sem zavartatva fejelt Dibusz kapujába. Hihetetlenül idegesítő gól volt. 2-2. Szinte dühöngtünk a vendégszektorban, hogy egy ilyen gólt "ajándékoztunk" az ellenfélnek. Mert ki kell mondani, hogy hatalmasat hibázott a védelem. Már mikor kezdtük elfogadni magunkban, hogy döntetlen lesz a szünetben, Marquinhos adott egy remek labdát Adama Traorénak, aki Tóth lábai között lőtte be a kapuba a játékszert. Egyáltalán nem tűnt lesnek a szituáció, az asszisztens zászlaja mégis a magasba emelkedett. Jelzi is Erdős József, hogy a gól érvénytelen. A felcsútiak már végeznék el a szabadrúgást, mikor szól a VAR, a spori pedig jelzi, hogy mégis csak érvényes a találat! Felrobban a vendégszektor, 3-2-re vezet a Fradi és ezzel az eredménnyel vonulnak a csapatok az öltözőbe. 

Már jöttek volna ki a főszereplők a második játékrészre, azonban hirtelen elsötétül az aréna. A szektorunkban ment is a poénkodás, hogy így zajlik a rezsicsökkentés Felcsúton, amit a fradisták dalba is foglaltak. Közben pedig a rendezők még hangosabbra tekerték a hangerőt a hangszórókban, hogy a zene elnyomja a drukkerek gúnyos énekét. De a jókedvet nem szegte. Majd ujjongások közepette fogadták, ahogy a reflektorok egyenként felgyúlva ismét fényárba borították a stadiont. Ez csak fokozódott, mikor egy bedobás után Ryan Mmaee futott el a szélen, a védők pedig nem figyeltek a középen érkező Traoréra, a mali játékosnak a beadás után már csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát!

GÓL! 4-2 a Fradi javára. Roland barátom mellettem totális extázisban én pedig próbálom felfogni, hogy végre nyerhetünk Felcsúton. Azonban ehhez még az ellenfélnek is lenne egy-két szava. A Ferencváros átadta a kezdeményezést az ellenfél részére, de Gruber Zsombor próbálkozásánál Dibusz tudott hárítani, majd Baluta sem tudta bevenni a válogatott hálóőr kapuját, ezt követően pedig a szögletnél egy közeli fejesnél védett reflexből az FTC csapatkapitánya. A 70. perc környékén kezdte meg a pihentetést Sztanyiszlav Csercseszov. Először Laidounit hozta le, majd a szintén remekül játszó Marquinhos részére is pihenőt adott az oszét mester. Közben pedig Tóth Balázsnak is be kellett mutatnia egy-két bravúrt. Amer Gojak és Traoré sem tudta bevenni újból a felcsúti kaput. Hatalmasakat védett a falusiak hálóőre. További nagyobb események nem történtek a meccsen, a Fradi 4-2-re tudott nyerni a Pancho Arénában, így ezzel visszavette az élvonal meglepetéscsapatától, a Kecskeméttől az első pozíciót a bajnoki tabellán.

Végre, győzelem Felcsúton! Próbáltam emésztgetni, de sok idő nem maradt az ünneplésre, hiszen mentünk kifelé, hogy elcsípjük a Bicske felé tartó távolsági buszjáratot. Hatalmas volt a tumultus a "Pancholó" melletti buszmegállóban, de végül nem a Volánbusszal mentünk Bicskére, hanem a PAFC által bérelt különbusszal, amit a szomszéd városon át ment Zsámbékig, hogy onnan is járhassanak emberek a falusiak meccsére.

Persze a hazai klub melegítőjét viselő gyerekek és szüleik nem voltak túl boldogok, hogy fekerültek melléjük az örömittas ferencvárosi szurkolók, akiknek éneklését végig kellett hallgatniuk az út során. (mondjuk egy műcsapat "szurkolóit" egyáltalán nem tudom sajnálni) Bicskén a vasútállomás előtt szálltunk le a járatról, ahol ahogyan a régi időkben, hangos énekléssel próbáltuk ezen a szombat estén ébren tartani a lakosságot. (Nyert a Fradi. Mit várnak?) Majd még szűk egy órát kellett várnunk, hogy befusson a Déli pályaudvarra tartó vonat, amivel hazajutottunk. A szerelvény érkezéséig még visszanéztük a peronon a meccs összefoglalóját az Interneten, a többiek az egyik szurkolótársunknak köszönhetően szereztek egy-két italt, majd jó hangulatban érkeztünk meg Budapestre, ahol mindenki ment a saját dolgára, lezárva egy jó hangulatú idegenbeli kirándulást.

Nyert a csapat, amellyel adtak nekünk egy kis gyógyírt az elmúlt két mérkőzés csúfos veresége után. Egy kifejezetten jó meccset láthattunk, amely nem csak semleges szurkolóknak volt jó szórakozás. Gondolom így éreztek a felcsútiak is. Csak a védelemmel nem vagyok 100%-ig elégedett, hiszen megint voltak kihagyások, amelyek a Monaco ellen nem férhetnek bele. Annak a meccsnek nagy tétje lesz számunkra, hiszen biztossá lehet tenni a tavaszi nemzetközi szereplést, amely az 1975-ös, döntőig tartó KEK-menetelés alatt fordult elő a Ferencvárosnál utoljára. Ehhez elég lesz egy döntetlen is, amely adott esetben még csoportelsőséget is érhet a Fradi javára. Remélem, hogy átélhetem ezt a csodát azon a napon! Nagyon nehéz lesz, de láthattuk, hogy nem lehetetlen a küldetés. De ahhoz mindenkinek 100%-ot kell kiadnia magából és a legjobb formáját hoznia. Akkor biztosan sikerül!

Szurkolóként pedig örülök, hogy ebben a szezonban sok örömöt is átélhettem a csapat mellett!