Sokba került a Fradinak a meccs eleji pocsék játék

 Továbbra sem tört meg az érdi átkom, amely által szurkolóként még nem élhettem át az Érd Arénában győztes kézilabda-meccset. A Fradi egy gyenge kezdést követően a Brest-Bretagne ellen maradt alul a Bajnokok Ligája csoportkörében.

Amíg a Ferencváros labdarúgó-csapata az elmúlt hetekben elkényeztette eredményeivel a szurkolókat, addig a női kézilabdázók nem a megszokott játékot nyújtotta, amivel csalódást keltett a fanatikusok részére. Miután enyhén szólva szenvedősen győzték le a Mosonmagyaróvárt, az Odense legyőzése azt mutatta felénk, hogy itt még valami szép is összejöhet. Ám Ludwigsburgban jött a totális összeesés, a Bietigheim finoman szólva is megalázta lányainkat 20 gólos győzelmével, amivel a játékosok a Fradi-címerre és mezre is szégyent hoztak, hogy még így is finoman fogalmazzam meg magamat. Bár sokan azt gondolták, hogy a hétközi Érd elleni győzelemmel kiköszörülték a csorbát, de én nem éreztem a játékon azt, hogy nagyon magukhoz tértek volna, hogy tudásuk legjavát mutatták volna be. Így érkeztünk el a Brest-Bretagne elleni BL-meccshez, egy héttel a németországi megaláztatást követően.
Még bő egy hete érdeklődött Ákos barátom, hogy szeretnék-e kijönni erre a meccsre? Akkor igent mondtam. 3500 Forintba került a kapu mögé az állóhelyi belépő, amelyet már egy kicsit sokalni kezdtem látva az egy hete lejátszott mérkőzést. De szurkolóként mindig bizakodni kell, így nem volt más, mint várni a szombatot és irány Érd, hogy élőben szurkoljunk a lányoknak. Ezen a meccsen debütált az új mezem, amit két hete vettem a Fradi-shopban. Reménykedtem benne, hogy szerencsét fog hozni a lányainknak! (spoiler: nem sikerült...)

Délután futottunk össze Kőbánya-Kispesten a brigáddal, ahonnan vonattal mentünk tovább a Budapest melletti agglomerációban található kisváros szélén található csarnokhoz. Még jó félórát az állomáson töltöttünk az érkezést követően, majd 45 perccel a kezdést megelőzően bementünk a sportlétesítménybe, ahol nem gyülekezett nagyon a nép. A végén mégis összegyűlt 2100 szurkoló (a Nemzeti Sport szerint). A közönség az első 10 percben csenddel tiltakozott az egy héttel ezt megelőző lelketlen, semmilyen produkciót követően. Utána pedig teljes intenzitással űzte-hajtotta a csapatot, amely az említett időszak alatt nem sokat mutatott. A francia ellenfél Djurdjina Jaukovic vezetésével 6 góllal meglépett. Eléggé szégyenteljes volt ismét, ahogy a rózsaszín mezes játékosok úgy jutottak át a Fradi védelmén, mint forró kés a vajon. Miután egy emberelőnyös szituációt követően Klujber Katrin szerzett egy üres kapus gólt, az valahogyan átlendítette egy holtponton a csapatot és feljöttek egy gólra a félidő végéig, amely ismét rosszul sikerült a Ferencvárosnak és a Brest 3 találatos előnyt dolgozott ki a szünetre. 

A második játékrészben nagyot küzdött a Ferencváros, bár a három gólos tendencia eleinte még maradt a franciák javára. Mikor a 40. perc környékén kiegyenlített a Fradi, a két montenegrói játékvezető véleményem szerint nagyon erősen belenyúlt a meccsbe, több eléggé furcsa ítéletet is hoztak a franciák javára, akik szintén megvigyorogták az ítéleteket. Így innentől hiába dolgozta le hátrányát az FTC, 9 ember ellen kellett küzdenie az Elek-lányoknak. Sajnos emellé még a gyenge forma is beleszólt. A végére a 12 gólig jutó Jaukovicsot valamilyen szinten sikerült semlegesítenie Tomori Zsuzsáéknak. Aztán az egyik szituációnál, amikor belerúgott a montenegrói játékos Béa Edwige-be, a honfitárs játékvezetői csupán a Fradi francia beállósát küldték ki kettő percre. Lehet, hogy a magyar csapat játékosa is szabálytalan volt, de azt a rúgást is szankcionálni kellett volna. Nem történt meg. Persze feldühítette a lelátó népét, akik hangosabban kezdték el űzni-hajtani a ferencvárosiakat. A végén a vezetés is meg lehetett volna, ám Klujber Katrin utolsó perces büntetőjét kifogta az ellenfél kapusa, Cléopatre Darleux, aki remek formában védett a találkozón. A Brest 21-20-ra nyert Érden, az én átkom pedig tovább tart, hogy ebben a csarnokban szurkolóként nem éltem át győztes Fradi-meccset. 

Csalódottság és büszkeség is volt bennünk a mérkőzést követően. Csalódtunk az első 20 percben bemutatott, a ludwigsburginál is rosszabb játék, valamint a vereség miatt. Emellett büszkék voltunk a lányokra, hogy így fel tudtak jönni a végén, hogy akár 6 gólos hátrányt követően a győzelem is összejöhetett volna. Dühös voltam a két montenegrói játékvezetőre is, hiszen sok helyen olvasom az interneten a véleményeket, hogy undorító volt a tevékenysége a sípmestereknek. Mondjuk amíg 3 montenegrói válogatott játékossal  áll fel a Brest, természetes, hogy a honfitársaik segítenek nekik. De ennyire látványosan... Mondjuk még nem néztem vissza a meccset. 

Sajnos az interneten nem csak ezek az információk látnak napvilágot. Olyan pletykák is terjengenek a kézilabdacsapat háza tájáról, hogy megromlott a viszony a játékosok és Elek Gábor vezetőedző között, így edzőbuktatásról is szó lehet. Évek óta sok helyen olvasom a szurkolói véleményeket, hogy az ízig-vérig fradista trénert le kell váltani. Ilyenkor kérdezem, hogy ki lenne a megfelelő a helyére? Én két embert tudnék elképzelni, de egyik sem lehetséges jelenleg. Az egyik a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Golovin Vlagyimir, aki sokáig Elek Gábor segítője volt a Ferencvárosnál. A másik lehetőség az én szememben pedig a szintén zöld-fehér-vérű Szilágyi Zoltán, aki jelenleg a DVSC trénere. A többség egy északi vezetőedzőt szeretne látni a kispadon. Ez lenne a megoldás? Én csak egyet látok, hogy ez a jelenlegi helyzet nem épp a Fradihoz méltó. Ha így folytatódik a teljesítmény, akkor nemhogy a Final4-ba nem jutunk be, de az egyenes kieséses szakaszba se. Ezen pedig sürgősen változtatnia kell a vezetőségnek!