Semmi nem jött össze a meccsen, de nem volt okunk szomorkodni

Nagyon közel volt ahhoz a csodához a válogatott, amelyet nem vártunk volna a Nemzetek Ligája sorsolás után, 2. helyen végzett a Nemzeti Tizenegy az A divíziós csoportjában.

Két évvel ezelőtt, amikor feljutott a magyar labdarúgó-válogatott az UEFA Nemzetek Ligája A divíziójába, nem voltam túl optimista. A pesszimizmusom pedig csak nőtt, miután kiderült a sorsolásunk, amelyben az Európa-bajnoki címvédő Olaszország mellett az az Anglia és Németország került a csoportunkba, akikkel már megmérkőzött a csapat 2011-ben. Aztán jött az a varázslatos nyár, amelyre nem gondoltam volna, hogy magyar szurkolóként lehetőségem lesz átélni. A nyitófordulóban 40000 gyermek hangorkánja közepette Szoboszlai Dominik büntetőből szerzett góljával győzték le Angliát a mieink, majd tisztességesen helyt álltak Cesenában az Eb győztese ellen, a 2-1-es vereség ellenére. A németek elleni X után jött az a győzelem, amelyről azok, akik a helyszínen is átélhették, még az unokájuknak is mesélni fogják, az angolokat 4-0-ra győzte le a Rossi-brigád idegenben, Wolverhamptonban. Az pedig, hogy Lipcsében is sikerült 1-0-ra nyernie a magyaroknak az már mindent felülmúlt. Mondhatjuk, kár azért, hogy az olaszok is behúzták a három oroszlánosok elleni meccsüket, így egy csoportdöntő várt Szalai Ádámékra a Puskás Arénában az Európa-bajnokok ellen. 

Szerencsémre Marci barátom meg tudta venni a belépőinket (6 óra sorban állást követően - köszi, MLSZ!) A kemény munkával teli napot követően pedig a stadion melletti metróállomásnál futottam össze barátaimmal, majd elindultunk befelé a Puskás Arénába, ahol a szurkolói zónát ezúttal nem tekintettük meg, egyből bementünk a létesítménybe, ahol hatalmas sor alakult ki a beléptetőkapuknál. Mit ne mondjak... Sok első meccses volt, akik nem tudták, hogy hogyan olvassák le a jegyüket, amely enyhén szólva is lelassította a bejutást. Innentől jött a lépcsőzés, ugyanis a helyünk a harmadik szintre szólt. Még megálltunk egy rövid mosdószünetre a másodikon, aztán pedig végre elfoglaltuk a helyünket. Gyülekezett a nép, szóltak a régi magyar dalok. Hátborzongató érzés volt, mikor a stadionban közel 60000 ember énekelte az Ismerős Arcok dalát, a Nélküledet, majd jött a megőrülés Korda György slágerére, a Reptérre. (csak a szünetben Krisz Rudit felejtették volna el! :D )

A fényjáték után bevonultak a csapatok, a Carpathian Brigade pedig egy egyszerű, de annál látványosabb élőképpel fogadta a kedvenceket. Nemzeti színeket kiadó szalagok repültek az égbe. Szerintem pofásan nézett ki. Ezt követően pedig olyan történt, amelyet még az olaszok sem felednek. A vendégek himnuszát a magyar közönség megtapsolta. Még a játékosok is meglepődtek. Na, most mit ír a minket minden szituációban rasszistának beállító brit sajtó? Majd Szalai Ádámot búcsúztatta el az MLSZ. A válogatottunk csapatkapitánya utolsó mérkőzését játszotta a nemzeti csapatban.

A meccsen a mieink kezdtek aktívabban, már rögtön a 2. percben gólt szerezhettek volna a magyarok, azonban Szoboszlai Dominik szabadrúgása a sorfalban halt el. Ezt követően a Serie A sztárjai fokozták a tempót és Gulácsi Péter egyik hibáját követően Szalai Attila mentett egy nagyot a gólvonalról. Nagyon gyorsan fociztak, szinte a félpályán is alig tudták áthozni a labdát a mieink. Néha eljutottunk egy-egy kontrából az ellenfél tizenhatosáig, azonban úgy éreztem, hogy nagyon Szalai Ádámmal akartak gólt lövetni. Több felesleges passzt is megejtettek a csapatkapitány felé, így gól nem született. Még a kapu torkából sem sikerült bevenni Gianluigi Donnarumma kapuját.

Emellett a PSG kapusa nagyon jó napot fogott ki, még azt is kivédte, amit fizikailag lehetetlen lett volna. A jobbszélen néha még egy kicsit rutintalannak éreztem a németek ellen a válogatottban bemutatkozó Kerkez Milost, de az AZ Alkmaar játékosa azonnal rohant, hogy kijavítsa a hibáját. Annak örülök, hogy a srác immár minden kétséget kizárólag magyar válogatott lesz! Nagy erőssége lesz a nemzeti csapatunknak és külön tisztelendő, hogy szerb nemzetiségűként így küzd a magyar színekért. (Hallod, Dárdai Márton?) A felesleges passzokkal elrontott lehetőségek miatt már fogtam a fejemet, de a 27. percben már legszívesebben az előttem lévő korlátba vertem volna. Szalai Attila nem nézett körbe és a passzát blokkolta az olasz támadó, de a labdát hazaadni igyekvő a németek elleni pénteki, és az aznapi meccsen is gyengén teljesítő Nagy Ádám pedig olyan gyengén érintette meg a labdát, hogy a vendég csatár lecsapott rá, Gulácsi Péter pedig hiába próbálta elkapni a veszett fejsze nyelét, a mentését követően Giacomo Raspadori elé került a labda, a Napoli 22 éves játékosa pedig köszönte a lehetőséget és az üres kapuba passzolt. Ismét egy tipikus magyaros gólt kaptunk. Nem akartam elhinni. Barátaimmal döbbenten néztünk egymásra a lelátón. 0-1. A gól után több lehetőség is adódott a magyarok előtt: azonban sem Szalai Ádám, sem pedig Szoboszlai Dominik nem tudta bevenni Donnarumma kapuját, így a szünetre olasz előnnyel vonultak a csapatok az öltözőbe.

Rossi mester is észrevette azt, amit én is megjegyeztem barátaimnak: Nagy Ádám nagyon gyengén teljesített, a Pisa játékosának helyét a Millwall középpályása, Styles Callum foglalta el. Az angol születésű srác egy fokkal jobban játszott poszttársánál, majd egy ordító ziccert hagyott ki a magyar csapat. Sem Styles, sem Szoboszlai, sem Szalai nem tudta bevenni az olasz kaput. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Már dühönben kisebb Istenkáromlást is elkövettem, megkérdőjelezve a Teremtő létezését ezt látva. Ahogy pedig történni szoktak a dolgok, a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Egy ellentámadás során Bryan Cristante viharzott el a szélen, középre passzolt labdáját pedig az Inter sztárja, a hosszú oldalon érkező Franco Dimarco lőtte a kapuba. 0-2.

Már csak a szívem mondatta velem, hogy itt még fordíthat a magyar válogatott. Nem sokkal a második vendég találatot követően Styles került helyzetbe, ám fejesét szinte lehetetlen helyzetből is kivédte Donnarumma. Egyszerűen nem hittem el. Ilyen nincs! Értetlenkedve néztek egymásra a lelátón a magyar szurkolók. Ez az ember nem véletlenül véd egy sztárcsapatban. Pár perccel később megint az angol származású játékos előtt adódott lehetőség, azonban megpattanó lövését elképesztő bravúrral védte a PSG hálóőre. Felfoghatatlan, hogy miket védett. Aztán jött a 75. perc és egy korszak vége. Szalai Ádám levonult a pályáról, miután Marco Rossi lecserélte, helyére Ádám Martin érkezett. Az NB I legutóbbi szezonjának gólkirálya rögtön helyzetbe is került, azonban az olasz védők nem épp szabályos módon szerelték. Olyan szinten reklamáltam a lelátón a tizenegyest, hogy én is beleszédültem. Persze Benoit Bastien játékvezető még meg se nézte az esetet. A francia játékvezetői csapat úgy gondolta, hogy ez a nyilvánvaló szabálytalanság nem ért meg egy büntetőt a magyaroknak. Szerintem erősen részrehajlóan, hogy finoman fogalmazzam meg magamat.

A meccs utolsó perceire már nem sok minden maradt. Az olaszok betömörültek védekezni, teljesen lefedték saját térfelüket, így a magyar csapat előtt már több lehetőség nem adódott. Az olaszok 2-0-ra nyertek Budapesten és bejutottak a Nemzetek Ligája négyesdöntőjébe, amely a sajtóban terjengő pletykák szerint Hollandiában lesz. 

Hiába kapott ki a Nemzeti Tizenegy, a közönség percekig ünnepelte a csapatot. Közülük is első sorban a válogatottól visszavonuló kapitányt, Szalai Ádámot. A Basel támadója még intézett egy beszédet az ultrák emelvényén, amelyet oldalt nem nagyon lehetett érteni, ám a végére a stadion hangosbemondó-rendszerét is rákapcsolták. Azonban ott már a lényegesebb dolgok nem hangzottak el. Az ünneplést követően valamilyen szinten csalódottan, de mégis büszkeséggel telve mentünk haza a stadionból. Nem gondoltam volna, hogy csalódott leszek az Európa-bajnok olaszok elleni 2-0-s vereség miatt. Pedig így történt. Emellett pedig semmilyen módon nem tudtam haragudni a csapatra.

Vereség és vereség között is van különbség. Mindent kiadtak magukból, azonban a jobb csapat nyert és készülhet a torna elődöntőjére. Büszke voltam a mieinkre, mert odatette magát a sokkal esélyesebb ellenfél ellen, a csalódottság inkább annak szólt, hogy milyen gólt kaptunk az első félidőben, amely el is döntötte a mérkőzést. De nem voltunk bosszúsak, hiszen egy gyönyörű sorozatot zárt le a gárda. Angliát oda-visszavertük, Németország se tudott minket legyőzni, a hazai X után Lipcsében nyerni tudtak Szalai Ádámék (egy gyönyörű góllal - ami az NL-forduló legszebbje volt). Sokan lenézik a Nemzetek Ligáját, de számunkra mégis sok örömöt okozott. Júniusban még úgy gondoltuk, "de szép lenne bennmaradni az A divízióban!" És megragadtunk, majdnem továbbjutottunk. Ezt az élményt szurkolóként pedig nem tudom eléggé megköszönni a játékosoknak! A magyar válogatott lelkes drukkereként még sosem voltam ennyire büszke! Köszönöm, srácok!

A Nemzetek Ligája A divíziójában a 3-as csoport végeredménye:

1. Olaszország 11 pont

2. MAGYARORSZÁG 10 pont

3. Németország 7 pont

4. Anglia 3 pont 

SZÉP VOLT, FIÚK!!!! HAJRÁ MAGYAROK!!!