Zachariassen darabokra zúzta a felcsúti álmokat

 A sikeres pozsonyi Bajnokok Ligája-selejtezőt követően bajnoki mérkőzés várt a Ferencvárosra, amelyen akkor villantak a zöld-fehérek, mikor a falusiak már egyáltalán nem tudtak válaszolni.

Alaposan visszavágott Pozsonyban a 30 éve elszenvedett brutális támadásokért. Hiába készültek ünnepre a slovan szurkolói, a Fradi 4-1-es győzelmet aratott a téglamezei stadionban, ugyanúgy, ahogyan 1992-ben a csehszlovák bajnok játékosai a sokkolt IX. kerületiek ellen. Bár az esetet soha nem tudjuk elfelejteni, esetleg megbocsátani északi szomszédunknak és a kék-fehérek szurkolóinak (akik ünnepelték, mikor ütötték a magyart), mégis némi elégtételt kaptunk a sorstól.

Így aztán Sztanyiszlav Csercseszov legénysége már készülhetne a Qarabag elleni 3. fordulós selejtezőre, de a hírek szerint a szakmai stáb határozott úgy, hogy lejátssza az OTP Bank Liga nyitófordulójába kisorsolt Puskás Akadémia Felcsút elleni összecsapást. Erre a mérkőzésre már eleve lehetett hallani, hogy az FTC eléggé felforgatott csapattal fog kiállni a találkozón. Amíg az Üllői úton nagy lehetett az öröm, addig a Fejér megyei faluban más miatt fájtak a fejek. A Vitória Guimaraes ellen összesítésben 3-0-ra elvesztett párharc során több alapemberüket is elvesztették a sárga-kékek, mint a csapatkapitány Szolnoki Rolandot, vagy pedig a magyar válogatottban nyáron kedvencé váló Nagy Zsoltot. Utóbbi esetében a nemzeti csapat eltökélt szurkolójaként nem örültem.

Teljes lelkinyugalommal indultam el vasárnap délután a Népligetbe, ahol már megszokott helyünkön találkoztunk barátaimmal. Mi más lett volna főképp a téma, mint a slovan bratislava már-már megalázó módon való legyőzése. Társaságunkból többen is ott voltak Pozsonyban a hétközi selejtező meccsen és a mai napig annak az eseménynek a hatása alatt vannak. Nem is nagyon tudtunk az aznapi összecsapás felé tekinteni, de azért szóba került az NB I. Pont nem sokkal azelőtt ért véget a Kisvárda-Debrecen találkozó, amelyen eléggé parázs végjáték után 2-2-es döntetlen született, majd kiugrott a szemünk, mikor megláttuk a Paks-Fehérvár eredményét, ahogyan az atomvárosiak 2-0-ra verték a piros-kékeket. A döbbenetet csak fokozta, mikor megláttuk, hogy az NB II-ben a Diósgyőr is vereséggel kezdte az idei szezont. Ezek után már azon se csodálkoztunk volna, ha aznap a felcsútiak elvinnék a három pontot a Groupama Arénából, de nagyon bíztunk benne, hogy ez nem így lesz!
Egy órával a kezdősípszó előtt gondoltam úgy, hogy ideje bemenni a stadionba, ahol egy kisebb sportnapot rendezett a SportFive (a stadion fenntartója). Volt ketrecfoci, buborékfoci, focidarts és még lehetne sorolni. Jó kis program volt, a gyerekek jól láthatóan élvezték a játékokat. Mielőtt elfoglaltam volna a helyemet a lelátón, vettem egy vacsorát a Séf Asztala büféjénél, majd fentről figyeltem ahogyan jönnek ki melegíteni a csapatok, majd a kvízjáték és a sasröptetés után bevonultak a csapatok a pályára. Az egész stadion sportszerűen megemlékezett az Újpest elmúlt napokban elhunyt legendáira, köztük Törőcsik Andrásra, akit a IX. kerületben is elismertek. 

A meccsen több helyen felforgatott csapattal lépett pályára a Fradi a szerdai Bajnokok Ligája selejtezőt megelőzően. A kezdő tizenegyben kapott helyet az első csapatból a pozsonyi meccsen remekül játszó Mats Knoester, valamint Aissa Laidouni is kapott egy félidőt a stábtól. Bár az újságokban és a weboldalakon 5 védős rendszert mutattak, de jól volt kivehető, hogy semmivel se változott a Fradi taktikai felállása, 4-2-3-1-ben játszott a Csercseszov legénység, csak Adnan Kovacevic nem éppen a megszokott pozíciójában kezdett.

Aki nagyon jól játszott a meccsen, az véleményem szerint Vécsei Bálint volt, azonban sokszor nem értették meg egymást a nyáron érkező Xavier Mercier-vel. A francia középpályás többször mutatta meg képességét a közönségnek, de látszott, hogy még nincs teljes mértékben összeszokva csapattársaival, még becsúszott a játékába több pontatlanság is. Azonban mégis a nevéhez jegyezhető fel az egyik első lehetőség, mikor veszélyes lövése nem sokkal kerülte el Tóth Balázs kapuját. Addig felcsúti részről főleg Kiss Tamás gyors támadásaival alakultak ki veszélyesebb szituációk. Szerintem az első félidő legnagyobb lehetőségét Stjepan Loncar hagyta ki, aki kapuval szemben üresen állva rúgott hatalmas luftot. A bosnyák válogatott középpályás ezen kívül nem volt nagyon felfedezhető a mérkőzésen. Persze Karakó Ferenc játékvezetőt bár ne fedeztük volna fel, néha úgy éreztük, hogy engedékenyebb a felcsútiakkal szemben, főleg a vendégek iráni támadója esetében, ugyanis Zahedi többször is két kézzel rángatta a Fradi játékosait, azonban nem hogy sárga lapot nem kapott, de többször szabálytalannak se vélte találni a sípmester. Az első játékrészt követően a Felcsút többször tudott veszélyeztetni kontratámadásaiból, ám egyik csapat sem tudta eltalálni a kaput, gól nélküli döntetlen állásnál vonultak öltözőbe a csapatok. 

A második félidőre beállt a Tank, vagyis Anderson Esiti a Fradiba, de veszély ismét Dibusz Dénes kapuja előtt alakult ki. Azonban miután az első próbálkozást védte az FTC hálóőre, a télen Kispestről a Pancho Arénába költöző Mohamed Mezghrani az üres kaput se tudta eltalálni, a labda pedig nemhogy az alap-, hanem az oldalvonalon hagyta el a játékteret. Közben a Ferencváros szerény véleményem szerint nem épp teljes fordulaton játszott ezen a napon. Nem áll szándékomban azt mondani, hogy nem akartak a játékosok, de néhány belépő során felfedezhető volt, hogy a fejekben ott motoszkál a szerdai BL-meccs. Igyekeztek valamilyen szinten óvni a testiépségüket.

A 60. perc környékén pedig hármas cserére szánta el magát Csercseszov mester. Kovacevic, Mercier és Loncar helyett beálltak olyan alapemberek, akiket szerintem szerdára pihentetni akart a mester, jött Botka Endre, Tokmac Nguen és Adama Traoré. Néhány perccel később a pozsonyi hős, Kristoffer Zachariassen is pályára lépett, a legnagyobb lehetőséget pedig a Felcsút, mikor Anderson Esiti mellett esett el Artem Favorov. A lelátón ülve egy kicsit erősnek éreztem az ítéletet, bíztam a VAR-ban, hogy megváltoztatja a döntést, de Karakó Ferenc végül megerősítést kapott. A sértett igyekezett végrehajtani az ítéletet, de a kapu helyett a felsőlécre bombázott. Rögtön utána a ferencvárosi támadás során ismét VAR-oztak. Féltünk, hogy visszafújja a tizenegyest a sípmester azért, mert Dibusz elmozdult a gólvonalról a lövés előtt. (később a felvételen igazolva láttam a teóríát) Azonban végül mehetett tovább a játék. A Fradi pedig folytatta a szélekről történő bejátszást, azonban valahogy mindig Tóth Balázs kezébe sikerült fejelni a labdát. Aztán jött a 6 perces hosszabbítást a vendégek folyamatos időhúzásai és a videóbíró akciói okán. A 94. percben pedig Pászka Lóránd rázta le magáról emberét, majd a beadás után a labda óramű pontossággal repült a védelem által meglepően üresen hagyott Zachariassen fejére, aki a jobb felső sarokba zúdítótta a játékszert. Ünnepeltek a Forma 1-ről beeső norvég drukkerek, akik honfitársuk találata után önfeledten lengethették hazájuk lobogóját a lelátón. Én még féltem, hogy még kitalálják, hogy lesállás miatt érvénytelenítik a gólt, de a középkezdés után már önfeledten mertem ünnepelni. Vezetünk! 1-0! Még az utolsó másodpercekben egy szöglettel a kapus is előre jött az egyenlítés lehetőségét megnövelni, de a vendégek támadása elhalt Dibusz Dénes ölében, aki sportszerűen nem szerette volna, hogy az üresen tátongó másik kapuba zúdítsa a labdát. Ekkor felharsant a hármas sípszó, a Fradi pedig begyűjtötte a 3 pontot a bajnoki nyitányon.

Ennek és a hétközi, pozsonyi győzelemnek köszönhetően a Fradi önbizalommal telve várhatja a Bajnokok Ligája selejtezőjének 3. fordulóját, amelyben az azeri bajnok Qarabag várja a mieinket. Nem mondom, hogy egy nagyon egyszerű mérkőzés lesz, ugyanis sok szakértő mondja, hogy a bakui csapat olyan játékot játszik, ami nem nagyon szokott "ízleni" a Ferencvárosnak. Így azt elmondhatjuk, hogy egy nagyon nehéz meccs vár Franck Boliékra a Közel-Keleten, a Tűz országában. 

Azt viszont említsük meg, hogy kik hogyan játszottak, mennyire tudták megragadni a lehetőséget ezen a meccsen. Sokszor mondtam társaságon belül, hogy az Eldar Civic által bemutatott játékot Pászka Lóránd is bármikor hozni tudta volna. Bár a székely játékos nem a legjobban indította a mérkőzést, de talán ő volt az, aki a legjobban akart ezen a napon a Fradiban. A védelemben Mats Knoester produkciója eléggé bíztató volt, ám Rasmus Thelander még nem győzött meg minket. A dán védőt sokszor éreztük lassúnak, pontatlannak, az ő irányából igyekezett a legtöbbször kontrázni a Felcsút. Vécsei Bálint igyekezett megmutatni a mesternek, hogy rá bármikor számíthat a nemzetközi kupákban is, talán az egyik legaktívabb játékos volt. Mint fentebb írtam, nem értették meg sokszor egymást Xavier Mercier-vel, ám a francia irányítónak volt pár ígéretesebb megmozdulása, aztán sajnos sok volt a pontatlansága. Stjepan Loncar pedig... Inkább nem mondok semmit. A kihagyott lehetőségén kívül csak akkor vettem észre, hogy a pályán van, mikor a negyedik játékvezető az ő mezszámát mutatta fel, mint lecserélendő játékosét. Fortune Bassey pedig igyekezett, de nem tudott ficánkolni a betömörülő felcsúti védelem között. 

Most pedig folytatódik a bizakodás. Az UEFA Európa Konferencia Liga csoportkörében már biztosan ott lesz a Fradi, de reménykedek abban, hogy 1995 és 2020 után ismét a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhet kedvenc csapatom. Nem lesz egyszerű Azerbajdzsánban, de papíron ennek is sikerülnie kell! De a futballt füvön játsszák és nem egyszer már így is megégtünk, így nem szabad nagy önteltséggel várni a következő BL-fordulót! Bízzunk a legjobbakban!