Kiprovokált ellenszenv - több, mint egy labdarúgó-mérkőzés

 30 éve várnak arra Budapest IX. kerületében, hogy visszavághassanak a pozsonyi szlávok csapatának, azonban nem szabad, hogy teljes mértékben elragadjanak minket az érzelmek!

1992. szeptemberében még csak egy 4 éves kissrác voltam, így nem nagyon volt felfogásom arról, hogy mi történhetett Pozsony városában a Slovan-Ferencváros BEK-mérkőzésen. Aki ott volt soha nem tudja elfelejteni, sem pedig megbocsátani a történteket a (cseh)szlovák hatóságoknak. Sok pletyka terjengett arról, hogy már hetekkel azelőtt megkezdődött a hergelés a két fél között, voltak olyan szóbeszédek is, hogy a mérkőzést megelőző napokban magyar rendbontók mentek inzultálni a szlovák felet. Erre hivatalos bizonyíték nincsen, ellenben azzal, ami akkor történt az egykori magyar kormányzó fővárosban. Magyar szurkolókat vertek találomra, volt, akit be sem engedtek a stadionba és úgy hagyták helyben érvényes jegy birtokában, a slovanisták folyamatosan dobálták a Fradi fanatikusait és játékosait kövekkel, majd pedig a 60. percben megindult a maszkos kommandósok támadása, ahol nemre, korra való tekintet nélkül ütötték azokat, akiket értek a vendégszektorokban. Azon a napon tombolt a gyűlölet a Téglamezőn. A budapesti visszavágóra csupán egy szlovák fanatikus kísérte el a kék mezeseket: egy 15 éves srác, akit azóta is ünnepelnek a klubjuknál. Akkor a Slovan Bratislava 4-1-es összesítéssel búcsúztatta az idegileg is 100%-osan kikészült Fradit. Azóta tart a bosszúszomj Ferencvárosban.

2008-ban pedig egy újabb esemény történt, a felvidéki magyarság által támogatott dunaszerdahelyi labdarúgócsapat ismét az élvonalban szerepelhetett, így újból találkozhatott régi ellenlábasával, a pozsonyi kirakatcsapattal. Magyarországi szurkolók sokasága indult el a Csallóközbe, hogy támogatásáról biztosítsa a sárga-kékeket, az akkori szlovákiai magyarellenes közhangulatban, ahol már csak azért vertek meg embereket, mert anyanyelvükön mertek megszólalni. Akkor, Mindenszentek napján a szlovák hatóságok ismét tettek arról, hogy ne csak fradisták, de minden egyes magyar szurkoló keze ökölbe szoruljon, hacsak meghallja a jelenlegi Fortuna Liga-címvédő nevét. Az első negyedóra végén újfent válogatás nélkül ütötték különösebb indok nélkül a szurkolókat, hiába a kék-fehérek hívei balhéztak. Azok pedig, ahogyan 1992-ben is tették, ismét ünnepelték, ahogyan verik a magyart.

Aztán pedig elérkezett az első felvonás a visszavágásra, mikor 2012-ben a Videotont sodorta útjukba a sors. A fehérváriak idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően búcsúztatták a Slovant a selejtezőben és végül a selejtezők végén (a Gent és a Trabzonspor csapatát is kiejtve) kvalifikálták magukat az Európa Liga főtáblájára. Apró igazságot szolgáltatott a sors, hogy akkor Paulo Sousáék búcsúztatták a magyarok nagy ellenlábasát. De még nem éreztük azt, hogy végképp vissza tudnánk vágni nekik. De milyen érdekes, hogy pont közel 30 évvel a téglamezei eseményeket követően ismét a pozsonyiakat sodorja a Fradi útjába a sors és ismét a BEK-ben, vagyis most már a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Minden szurkolóból előtört az a 30 éve szunnyadó ellenszenv, amit igyekezett elfojtani magában. Ahogy lefújták a Tobol elleni mérkőzést, senki nem tudta ünnepelni a fölényes, 5-1-es győzelmet, hanem mindenkiből előtört a bosszúvágy, amely 30 éve ott van minden egyes fradistában, még azokban is, akik nem élték át élőben azokat az eseményeket. Rögtön megkezdődött a hergelés a szlovák újságírók részéről, akik különböző jelzőkkel illették a Ferencvárost és játékosait. Belőlem is előtört a meccs után a bosszúvágy, hogy vissza kell vágni minden akkor bántalmazott magyarért! Nem elég csupán egyszerűen győzni a Slovan ellen!

Azonban most kell higgadtnak lennünk. Van egy jó csapatunk, talán papíron még jobb, mint az ellenlábas. Csak nem szabad, hogy az érzelmek mindenkit magával ragadjanak teljesen. A szlovákok már aggódnak, hogy mi várja őket a Groupama Arénában, nem is tudták eladni a nekik szánt jegyek felét sem a hírek szerint. Lobog a bosszú tüze a szemünkben, de nem szabad, hogy teljesen elragadjanak minket az érzelmek! Hangosan bele kell szurkolnunk a csapatot a győzelembe. Ha a Slavia Praha edzője tavaly dicsérte a hangulatot, hogy semmit nem lehetett hallani a szurkolásunktól, akkor most még hangosabban kell biztatni a csapatot! Nem csak a játékosainknak, de nekünk is a legjobb formánkat kell hozni! Ez nem egyszerűen csak egy meccs! Itt egy győzelem sokkal fontosabb, mint egy Újpest elleni Derbin! Olyan atmoszférát kell teremteni, hogy a szlovák csapat játékosainak lábai megremegjenek a stadion zöld gyepén! Éreztetni kell velük, hogy itt egyáltalán nem nyerhetnek! Féljenek! Féljenek ugyanúgy, mint 1992-ben Téglamezőn Lipcseiék! Vágjunk vissza alaposan megvert társainkért és az embertelen szlovákiai bánásmódért!

NEM FELEJTÜNK, NEM BOCSÁTUNK!!!!