Hajtós szezonkezdet Pesterzsébeten

 Az idei szezon első felkészülési mérkőzésén lépett pályára az NB III-ban érdekelt ESMTK labdarúgócsapata, amely az Ady Endre úti Sporttelepen az előző szezonban a szintén harmadosztályban szereplő Érd ellen mérkőzött meg.


Alig ért még véget az előző, eseményekkel teli szezon, máris megkezdődik egy új. Bár a tétmérkőzésekre még várnunk kell, de addig az élesszemű futballkedvelők, kinézhetnek maguknak egy-egy alsóbb ligás csapatok által játszott előszezonbeli összecsapást. Ezen az álmos szombaton én is másképp terveztem a napom eltöltését, azonban reggel rám írt Marci barátom (a Foci és Társai Blog főszerkesztője), hogy délelőtt 11 órától edzőmeccs lesz Pesterszébeten. Az első reakcióm az volt, hogy menjen a fene ilyen hőségben a déli órákban focimeccsre megsülni, ám végül beleadtam a derekamat és miután találkoztunk Budapest egyik központi helyén, elindultunk az Ady Endre úti létesítmény klasszikus lelátója felé. Azonban volt bennünk egy kis aggódás, hogy az élvonalbeli csapatokhoz hasonlóan, az ESMTK nem találja-e ki, hogy ők is zárt kapuk mögött fogadják az ellenfelet. Az első kapu zárva volt, ám a jelenlegi vendégszektor bejáratánál be tudtunk lépni a sporttelepre és a régi falelátón elfoglaltuk a helyünket. Rajtunk kívül kb. 100 nézőt érdekelt ez a mai meccs. Őrültek vagyunk? Lehet! De mégis ott ültünk ezen a júliusi szombaton 11 órakor egy olyan felkészülési mérkőzésen, amelyen harmadik vonalbeli csapatok mérkőznek meg. Őszintén bevallom, tényleg nem vagyunk normálisak. 


Nem a megszokott módon vonultak be a meccs előtt a csapatok a kezdéshez, azt is hittem, hogy játékvezető sem lesz a találkozón. Végül egy fekete pólóinges fiatalember jelent meg a kezdőkörben. Partjelzők? Amikor már azt hittem, hogy falusi módon lesz ledirigálva az összecsapás, észrevettem az oldalvonalak mentén két fehérpólós úriembert zászlókkal. Akkor nem kell nekünk nézőknek beállni, mint ahogy egykoron nagymamám szülőfalujában, Pusztadoboson tették. ("Szerintetek les volt? - NEEEEM!")


A forró időjáráshoz képest elég jó iramban zajlott a mérkőzés. Látszódott, hogy a játékosok mindenképp szerettek volna bizonyítani edzőik számára. Az első negyedórában az erzsébetiek igyekeztek ráerőltetni az akaratukat ellenfelükre, majd közel is kerültek a gólhoz egy emelés után, azonban a próbálkozás nem sokkal tévesztett célt.

A 20. perc környékén az Érd előtt is adódott lehetőség, ám a távoli lövésük nem talált utat a "Lisa" kapujába, ellenben pár perccel később már örülhetett a kilátogató közel 100 néző többsége: egy oldalsó felfutást követően az ESMTK támadója, Molnár lőtt laposan a kapuba. Ezzel a találattal szerezte meg a vezetést a hazai csapat. Nem sokkal később a játékvezető elrendelte az ivószünetet, amely során az egykori ferencvárosi védő, Csiszár Zoltán igyekezett egy kis lelket önteni a tűző napsütésben bágyadtabbnak tűnő érdiekbe. A tréner valamilyen szinten hatott a sajátjaira, a félidő második felében az Érd több lehetőséget tudott kidolgozni, azonban nem sikerült betalálniuk, azonban a vendéglátók előtt is adódott egy ziccer, amelynél a kapus mentett bravúrosan. A szünetre egy gólos piros-fehér előnnyel vonultak a csapatok, mi pedig a büfé felé vettük az irányt, ahol némi frissítőt vettünk magunkhoz.

A folytatásban aktívabb volt a zöld mezes érdi gárda, többször alakítottak ki lehetőséget az ellenfél kapuja előtt, főleg a szélről voltak aktívabbak. A 60. percben egy oldalról érkező beadás után Kürti fejelte kapura a labdát, amely a kapufa érintésével talált utat a hálóba. A folytatásban mindkét oldal előtt adódtak lehetőségek. Először az egyik érdi játékos rázta le védőjét és szinte egy az egyben vihette kapura a labdát, amely után önzetlenségében leadta a játékszert, azonban csapattársa nem tudta a gólvonal mögé juttatni a labdát. Ugyanakkor az ESMTK előtt is megnyílt az út a győzelem felé, azonban az érdiek második félidő közepén beálló ifjú hálóőre többször is bravúrosan hárított. Amilyen nagy volt az iram az első félidőben, a meccs végére a hőségben annyira visszaesett a játékosok fáradásával. Úgy gondolom egy igazságos döntetlen született ezen a találkozón, amelyen a két gárda az időjárási körülményekhez képest egy elfogadható iramot diktált. 


A szezon megkezdéséhez egy nagyon jó választás volt ez a mérkőzés. Emellett a pesterzsébeti stadion az egyik kedvenc stadionom Magyarországon. Egyszerűen imádom a klasszikus lelátóját, amely a régi idők hangulatát idézi. 


Számunkra pedig hamarosan megkezdődnek a tétmeccsek is a nemzetközi kupa-találkozókkal. Addig is benne van a pakliban, hogy egy másik felkészülési mérkőzésre is ki fogok látogatni! Ki tudja még, hogy merre visz az utam?!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon