Fölényes győzelem után erős bosszúszomj

A gól nélküli, szenvedős kazahsztáni első mérkőzést követően a Ferencváros szinte lemosta a pályáról a Tobol Kosztanaj csapatát, amely után a következő körbe kvalifikálták magukat a zöld-fehérek, ahol a Slovan Bratislava lesz az ellenfelük, amellyel a budapesti zöld-fehéreknek 1992 óta súlyos, elrendezetlen ügyük van.

Nem rendestem az örömtől a Bajnokok Ligája selejtezőjének sorsolását követően, ahol az első fordulóban a Ferencváros labdarúgócsapatának a kazah bajnok Tobol Kosztanajt sodorta az útjába a sors. Őszintén bevallom, hogy eleinte tartottam egy kicsit ettől a párharctól, ugyanis az ellenfél nemzetének alakulatai az elmúlt években többször is kvalifikálták magukat valamelyik nemzetközi kupa főtáblájára, előfordult olyan, hogy két csapattal is. 

Valahogy az első felvonást követően beigazolódni látszott a félelmem, hiszen a csapat nem épp a legjobb formáját mutatta Borat országában, amelynek folyományaként egy gól nélküli döntetlen született Kosztanaj városában. Bennem volt az aggodalom, hogy képesek a mieink lenézni a papíron szerényebb képességű ellenfelet. 

Egy hajtós munkanapot követően, a népligeti vendéglátóipari egységeknél gyűlt össze kis csoportunk (#ROTTY), ahol Ákos haverunk már-már szokásosan elkezdte éltetni az ellenfelet. Közben pedig magunkat elengedve hangoltunk az esti összecsapásra, majd miután megnéztük az aluljáróban az ultrák portékáját, beléptünk a stadion területére. Valahogy nem ment gördülékenyen a szurkolók beengedése, ugyanis előfordult, hogy a leolvasó valamiért nem érzékelte a szurkolói kártyákat. Az enyémet is kb. harmadik-negyedik próbálkozásra fogadta el. Amint pedig végre sikerült bejutnom, egy rövid büfézést követően elfoglaltam a helyemet a C2 lelátó tetején, ahonnan végig szurkoltam az összecsapást. Sajnos magyarként csak Dibusz Dénest fedezhettük fel a kezdőcsapatban, azonban ott volt a Real Madrid "gyilkosa" Adama Traoré is tizenegyben, aki a nyár nagy fogásának számít a IX. kerületben. Bízunk benne, hogy a mali játékos a legjobb oldalát fogja mutatni zöld-fehérben a bajnokság során is!

Az látszott, hogy a Fradi a kezdést követően egyből rárontott ellenfelére. Tokmac Nguen már az 1. percben megzörgette az ellenfél kapujának felsőlécét, azonban a labda nem a gólvonal mögé indult meg, így az első nagy lehetőség kimaradt, de a közönség hangerejét egyből a maximumra emelte. Egy percre rá Anderson Esiti távoli lövése kerülte el a kaput. Egyre közelebb volt a gól, amire pedig nem kellett sokat várni. A negyedik percben felrobbant a stadion, miután egy kis-szögletet követően az előző bekezdésben már bemutatott Adama Traoré csúsztatott az ellenfél kapujába, a lila(-rózsaszín) mezben védő Alekszandr Mokin nem tudott mozdulni a labdára, a kazahokat ilyen messzire is elkísérő szurkolóik legnagyobb bánatára. (mi nem sírtunk miatta :D) A gól után Tokmac rögtön növelhette volna az előnyt, azonban próbálkozása lecsúszott a lábáról, a labda pedig csúnyán kapu mellé szállt.

De a 17. percben már újból őrjöngött a népes zöld-fehér publikum, ugyanis Traoré kapott remek labdát a leshatáron, majd azt elpöckölve Mokin mellett már a második gólt szerezte meg. Még ki sem ünnepeltük magunkat már újból emelkedtek a magasba az öklök, Aissa Laidouni távolról lőtte ki a bal alsó sarkot. A kapus ismét csak nézte a labdát, a Fradi pedig gyönyörűen játszva 3-0-ra vezetett 20 perc után. Remek passzok, gyors megoldások, mindig ott volt egy csapattárs, hogy kisegítse a másikat. Nem hogy a Ferencvárostól, de magyar csapattól is rég láttunk ilyet nemzetközi szinten. Pont elkezdtük dicsérni a Fradi-játékosokat, rögtön jött egy rövidzárlat, amely után Igor Szergejev közelről lőtt Dibusz kapujába. Valahogy innentől eléggé könnyelműnek éreztem a csapatot. A félidő végén még Kristoffer Zachariassen alakított ki egy nagyobb lehetőséget, azonban a kazah kapus reflexből hárítani tudott, de a Fradi meggyőző, 3-1-es vezetésével érkeztünk el a szünethez.

A második félidőben folytatódott az FTC könnyelmű játéka, a kazahok pedig folyamatosan elkezdték kialakítani a helyzeteiket. Egyszer pedig közelről be is találtak, azonban a lengyel játékvezető szerencsére les címén érvénytelenítette a gólt. Ahogy haladtunk előre, úgy kezdett csendesedni a hangulat a Groupama Arénába, ugyanis a csapat látszólag nem kívánt gálázni, de a 74. percben a csereként beállt Fortune Bassey közelről be tudta venni a kaput Kristoffer Zachariassen passzából.

Közben pedig érkeztek a hírek Grúziából (vagy mondjuk úgy, hogy Georgiából?), hogy a Slovan Bratislava a hosszabbításban hátrányból felállva megfordította a Dinamo Batumi elleni mérkőzést így a Fradi a következő fordulóban a pozsonyiakkal szemben mérkőzik meg. (erről később) Ettől újra vérszemet kapott a közönség, újra felerősödött a hangerő a stadionban. Közben pedig a Ferencváros emberelőnybe is került, miután Szerikzan Muzsikov második sárga lapját is megkapva begyűjtötte a pirosat is, amellyel emberhátrányba került az ellenfél. Már csak a habot kellett volna rárakni a tortára, amely a hosszabbításban meg is történt, Fortune Bassey másodszor is bevette a Tobol kapuját, amellyel beállította az 5-1-es végeredményt. A Fradi az Üllői úton bebizonyították, hogy tényleg jobbak az ellenfelüknél, az a múlt heti 0-0 pedig csak egy kisebb botlás volt. Hogy saját véleményemet fejezzem ki, 20 percig teljesen elégedett voltam a játékkal, kár, hogy utána visszaálltunk. De azért spórolni is kell az energiával!

Ahogy lefújták a mérkőzést, senki sem az 5-1-es győzelemmel foglalkozott. A sors keze ad egy lehetőséget számunkra, hogy keményen visszavághassunk egy 30 éves sérelemért. 1992-ben a szlovák hatóságok tettek róla, hogy magyar ember keze ökölbe szoruljon, ha csak meghallja a Slovan Bratislava csapatának nevét. A magyar ellenes szurkolóik ünnepelve nézték, ahogy a rendőröknek nevezett maszkos banditák viperával ütötték a Fradi-szurkolókat, emellett a történetek szerint már a meccs előtt is folyamatosan provokálták a mieinket a hatósági személyek. A visszavágóra el se mertek utazni a pozsonyi szurkolók, csupán egy közülük. Bár én az akkori mérkőzés időpontjában csupán 4 éves voltam, így nem lehet saját élményem arról a napról, de akik ott voltak, azok nem felejtenek. Emellett többen ott voltak a 2008. évi Mindenszentek napján rendezett Dunaszerdahely-Slovan mérkőzésen, ahol hasonlóan cselekedtek a rendőröknek nevezett szlovák banditák, sokak súlyos sérülést szenvedtek. Talán nem túlzok, ha nem csupán egy egyszerű visszavágási vágyról beszélek. Itt már kimondhatom, hogy a Ferencváros szurkolóit elfogta a bosszúszomj! Bosszút kívánnak állni a szlovák drukkereken, a pozsonyi csapaton. Ez a meccs jövő héten nem csupán egy meccs lesz, vagy mint egy Derbi az Újpest ellen. Ez sokkal több lesz! Ennek a meccsnek sokkal nagyobb lesz a tétje számunkra, mint egy sima BL-selejtezőnek. Talán enyhén fejezem ki magamat, ha azt mondom, hogy a zöld-fehér drukkerek túlnyomó része egyenesen bosszúért kiált! Nem elég őket egyszerűen legyőzni! Itt az idő, hogy legalább játékban és lőtt gólokban megtoroljuk a minket az elmúlt években ért sérelmeket!