A lelkes szlovákok bevették a IX. kerületet

Hiába vártuk, hogy a Ferencváros a pályán vesz elégtételt az 1992-es eseményekért a papíron szerényebb képességű Slovan Bratislava ellen, azonban a szlovák bajnok lelkes játékkal előnyt szerzett az Üllői úton rendezett BL-selejtezőn.

Nem egy átlagos mérkőzésnek néztünk elébe a Bajnokok Ligája selejtezőjének 2. fordulójában. Talán nem lódítok, ha azt mondom, hogy a forduló legnagyobb rangadójának számított a magyar és a szlovák bajnok összecsapása és nem csak azért, mert két szomszédos ország fővárosának legnépszerűbb klubjai mérkőztek meg. Amióta 1992-ben, a Slovan-Ferencváros BEK-mérkőzésen a pozsonyi hatóságok különféle indok nélkül ütötték-verték a magyar szurkolókat, csak egy egyszerű ellenérzés okán, azóta kijelenthető, hogy gyűlölettől teljes a két tábor viszonya, főleg, hogy a szlovák szurkolók hangos éljenzéssel ünnepelték, mikor ütötték-verték a maszkos kommandósok a fradistákat. Bő 16 évvel később Dunaszerdahelyen megismétlődött a szégyenteljes eset, mikor több ezer magyarországi drukker ment a DAC támogatására az országon belüli nagy ellenlábas elleni összecsapásra. Amíg a Slovan keménymagja tárgyakat dobált be a pályára, a szlovák rendőrök ismét ütötték-verték a magyar szurkolókat, amelyre akkor ismét hangos éljenzéssel válaszoltak a kék-fehér hívek. 

30 évet vártunk arra, hogy visszavághassunk a pozsonyi kirakatcsapatnak. Egyáltalán nem is tudtuk ünnepelni a Tobol elleni kiütéses győzelmet, mindenkit elfogott a bosszúvágy, a jegyeket is villámgyorsan elkapkodták a ferencvárosi drukkerek. Semmi nem járt az eszünkben, csak az, hogy vissza kell vágni a minket ért sérelmekért. Én sem voltam teljesen higgadt. Bennem is élt az ellenszenv a szlovákok iránt, mikor Érsekújváron csak azért büntettek meg, mert magyar vagyok és az igazoltatáskor kiderült, hogy Magyarország állampolgára is. Ákos haverom a Népligetben meg is jegyezte, hogy ha engem is elfogott a bosszúvágy, akkor itt nem kicsi ellenszenvről van szó. Szavakkal nem lehet kifejezni azt a negatív érzelmet, amelyet magyar drukker a Slovan Bratislava iránt érez. Amíg pedig várakoztunk az MVM Dome környékén kialakult egy kisebb csete-paté, mikor a Ferencváros keménymagja szívélyesen üdvözölni kívánta a Szlovákiából érkező vendégszurkolókat.

Bár mondjuk ott nem érzékeltünk semmit, csak az interneten terjedő információk alapján értesültünk ezekről. De azt láttuk, amikor egy nagyobb tömeg vonult el a sportcsarnok irányába. Bő 1 órával a kezdés előtt pedig úgy éreztük, hogy ideje elfoglalni a helyünket a stadionban. Ahogy közeledett a kezdősípszó, olyan mértékben növekedett a feszültség is a lelátón. Sokak szeme előtt az 1992-es és a 2008-as események lebegtek, hogy mit kaptak akkor a fradisták. Most a 30 évvel ezelőtti budapesti meccshez képest többen jöttek el a szlovákok, akik utalni is akartak arra a meccsre. A kezdőrúgás előtt 15 perccel minden szurkoló kivonult a vendégszektorból és csak az az egy személy maradt ott, aki akkor egyedül vállalta az utat és ott volt az Üllői úti Stadionban. Ekkor nemzetközi meccsen is repült hosszú idő után a sas, majd közösen elénekeltük az Ismerős Arcok slágerét, a Nélküled című számot, amit a dunaszerdahelyi fanatikusok tettek ismertté a nemzeten belül (gúny)határon innen és túl. A bevonuláskor a Tábor megemlékezett a téglamezei eseményekről ("Nem felejtünk! 1992"), majd a Himnusz hangos eléneklését követően a spanyol De Burgos Bengoetxea játékvezető jelére meg is kezdődött a mérkőzés. 

Eleinte a Slovan kezdett erősebben, Dibusznak többször is hárítania kellett. Az egyik legnagyobb szlovák lehetőség egy szabadrúgás után alakult ki, mikor a magyar kapus bravúrral hárította a próbálkozást, azonban a kipattanó egy támadóhoz került, aki ekkor szerencsére csúnyán elhibázta a nagyban üresen tátongó kapu előtti lehetőséget. Itt az Úr erősen szorította a Ferencváros kezét!

Szerencsének volt köszönhető, hogy ebből nem született gól. Ezután a Fradi volt a kezdeményezőbb, a szlovákok teljesen beálltak öt védővel védekezni, ám mégis egy oldalsó beadás után egy fejesből (ha jól láttam Adama Traoré) a kapufát találta el a támadó. Majd Tokmac próbálkozását kellett hárítania hatalmas bravúrral Adrian Chovan kapusnak. A lelátón pedig egyre feszültebb kezdett lenni a légkör, az első Slovan szögletnél a szurkolók poháresővel várták a kék mezesek játékosát, amelynek a végén Tokmackal veszett össze a sarokrúgást elvégző támadó és egy remek színészi alakítást követően kiprovokált egy sárga lapot a kenyai-norvég játékosnak. Pár perccel később ismét Traoré próbálkozott, ám Chovan ismét hatalmas bravúrral hárította a próbálkozást, így gól nem született az első félidőben. 

A második játékrész elején egy nagyobb pirotechnikai bemutatót tartott a Fradi-tábor, majd megkezdődött a játék is. Először Vladimír Weiss próbálkozását blokkolták a védők, az ellentámadából pedig Tokmac löbbölése után Bolit védekezték le keményen a szlovák védők. Ezek után Tokmac érzésem szerint önző volt, mikor nem passzolta le a jobb helyzetben lévő Laidouninak a labdát egy támadás során, az ő próbálkozása pedig csúnyán elkerülte a kaput. Aztán Samy Mmaee eresztett meg egy nagyon veszélyes lövést, amely nem sokkal ment el a kapufa mellett. Egyre jobban ért a Fradi-gól, a Slovan pedig úgy döntött, hogy változtat. Azonban még a Fradinak volt egy üzenete.

A 70. percben Tokmac tört be a tizenhatoson belülre a középre lőtt labdáját Franck Boli először átengedte, a mögötte érkező Kristoffer Zachariassennek pedig nem volt más dolga, mint a kapu közepébe vágni, amely után hangrobbanás rázta meg a Groupama Aréna környékét. Talpra ugrott a ferencvárosi közönség, mindenki extázisba került, őrjöngött a lelátón. Vezetett a Fradi a Slovan ellen! Ezután pedig mintha elkényelmesedett volna Sztanyiszlav Csercseszov csapata. Alig 10 perccel később egy szöglet után totálisan elbambult a Ferencváros védelme, amely során egy középre fejelt labdát Guram Kashia helyezte Dibusz Dénes kapujába. Alig hittük el, szinte a semmiből érkezett az egyenlítés. Hatalmasat hibáztak a védők. De még nagyobbat hibázott 5 perccel később Eldar Civic, aki üresen hagyta Tigran Barseghyant aki talán élete gólját szerezte, védtelenül csapódott a labda a ferencvárosi kapu jobb felső sarkába. Mennyből a pokolba. Alig egy öt perces rohammal megfordította a meccset a Slovan, mi pedig ott maradtunk ismét a sérelmeinkkel és a bosszúvágyunkkal. Dibusz Dénes is ezt nyilatkozta a meccs után, én is ezt éreztem a gólnál. Mintha egy tőrt döftek volna belém. Egy nagyobb lelkesedés megint elég volt a Fradi legyőzéséhez. A hosszabbításban még Eldar Civic megpattanó lövése a kapufán csattant, de az eredmény nem változott. A Slovan Bratislava 2-1-re nyert az Üllői úton és előnyből várhatja a téglamezei visszavágót. 

Kereshetjük az indokokat, hogy miért kaptunk ki. Többen arra lyukadnak ki a szurkolók között, hogy játékosaink csupán egyszerű munkaként tekintenek a Ferencvárosra, pedig talán más is lehet a háttérben. Sokakra mondjuk, hogy nehezen vesszük észre, hogy harcolni is képesek lennének ezért a klubért, pedig ha megfigyeljük a tekintetüket, igyekeznek mindent megtenni. Sajnos 20 éve folyamatosan egy olyan játékost keresünk, mint Simon Tibi. Nemhogy külföldi, de magyar játékosban se biztos, hogy fogunk találni még egy olyat, mint a Fradi-szív megtestesítője volt. Az pedig ismét bizonyosságot nyert, hogy gyűlölettől telve nem lehet sikert aratni. Nehezen tudtuk türtőztetni magunkat a múltbéli eseményektől, csak azok lebegtek a szemünk előtt. Én úgy hiszem, hogy túl nagyot akartunk, amelynek nyögés lett a vége. Ezekhez a gondolatokhoz is legalább hármat kellett aludnom a meccs után. De úgy éreztem, hogy ezen a meccsen minden feszültségemet ki tudtam ordítani magamból, még volt olyan ismerősöm is, akit szándékon kívül sikerült megsértenem is. 

Tudom, nehezen tudjuk megbocsátani a szlovákoknak azt, amit 1992-ben (valamint 2008-ban is) el kellett szenvednünk, de csupán bosszúvágyból nem fogunk visszavágni a szörnyűséges eseményekért. És ennek a csapdájába csúnyán beleestünk szerdán. Teljes hidegfej kell ahhoz, hogy Pozsonyban a csapatunk kivívhassa a továbbjutást. Ha ezeken az eseményeken valahogyan túl tudunk jutni, akkor talán a siker is megjön. De csupán az ellenszenvünk nem fog továbbjuttatni minket. 

Ha pedig a játékosok teljesítményét kellene értékelnem: Civic nagyon sok hibával játszott. Sokan mondják, hogy Pászka Lóránd nincs azon a szinten, mint a bosnyák válogatott futballista, de szerintem a székely játékos is bőven tudná hozni azt, amit délszláv poszttársa művelt a pályán. Emellett úgy gondolom, hogy Tokmac Nguen és Aissa Laidouni egy kicsit túlpörgött, emellett még egyáltalán nincsenek formában. Toki nagyon akar bizonyítani, talán túlságosan is. Ez pedig egyre több hibához vezet a játékában. Aissa pedig... Remélem ő is lenyugszik! Szerdán keveset mozgott. Kíváncsi leszek az új védőkre, ugyanis Adnan Kovacevic mostanában csak árnyéka önmagának. Blazic távozásával alaposan megingott a védelem. Epekedve várom Knoester és Thelander játékát! Egy biztos, össze kell kapnia magát a csapatnak, mert ez a szerdai teljesítmény az EKL-re se lesz elég! Pozsonyban bárhogyan is, de nyerni kell!