Szigorú biztonságiak, kárörvendő debreceniek

 Hiába nyert 3-0-ra az MTK Budapest labdarúgócsapata a DVSC elleni mérkőzésen az NB I zárófordulójában, ez sem volt elég a kék-fehérek számára, amely a Honvéd felcsúti győzelme miatt búcsúzni kényszerültek az élvonaltól. 

Már csak egy nagyon fontos kérdés maradt megválaszolatlanul az OTP Bank Liga utolsó játéknapjára, még pedig a második kieső csapat kiléte. Az már biztos volt, hogy a Ferencváros megnyerte 33. bajnoki címét, a Puskás Akadémia Felcsút és a Kisvárda végez a dobogón, a MOL Fehérvár indulhat negyedikként az Európa Konferencia Liga selejtezőjében, valamint a Gyirmót a következő szezont a másodosztályban kezdi meg. Már csak azt szerették volna megtudni a szurkolók, hogy ki követi a győrieket az NB II-be? Az MTK, vagy a Honvéd? Baráti társaságunk két részre szakadt. Marci a Fejér megyei faluba tartott, hogy saját csapatának a Honvédnak szurkolja ki a következő szezonbeli élvonalbeli tagságot, addig a fradista szekció két tagja, Roli és én úgy döntöttünk, hogy a Hungária körútra nézünk ki kíváncsiságképp. Utóbbi helyszínen a hazai klub úgy döntött, hogy ingyen biztosítja a belépőt a kilátogató szurkolóknak, így már egy órával a kezdés előtt ezen a helyszínen ritkán látható tömeg gyülekezett a Csikar-szobor környékén.

Rolinak még kötelessége adódott, így ő csak később tudott csatlakozni szerény személyemhez, így megpróbáltam volna úgy kérni a biztonságiaktól az általuk a bejáratnál osztott belépőt, hogy neki is át tudjam venni. Az ott szolgálatot teljesítő hölgy olyan indulattal tagadta meg ezt a kérelmet, mintha éppen merényletet kívánnék elkövetni a stadionban. Nagyon ingerülten reagált. "Őt nem érdekli, akkor nem ülünk egymás mellé!" Akiknek pedig átadták a jegyeket, szintén ingerült hangnemben szólították fel a kijelölt helyre való leülésre, mintha bármi rendbontást kívánnának elkövetni a találkozón. Igen, elsősorban családapák, akik a gyerekekkel szerették volna megvárni később érkező barátaikat. Gondolom a "szekus néninek" futballhuligánokkal volt kitapétázva az összes gondolata. Felhívtam Rolit, hogyan legyen: végül abban egyeztünk meg, hogy bemegyek és ahogyan találunk két üres helyet, ott fogunk helyet foglalni. Ekkor átvettem a saját jegyemet, beléptem a stadionba, ahol már kígyózó sor állt a büfénél, így azt jobbnak láttam kihagyni.

Elfoglaltam a számomra a belépőn kijelölt helyet az A7-es szektorban, amely szépen kezdett telni és mit ad Isten, egy gimnáziumi osztálytársam ülése mellé szólt, akivel közel másfél évtized után találkoztunk ismét személyesen. Közben a környékünkön sok volt az olyan begyepesedett drukker, aki ha kellett kisgyerekekbe kötött bele az ülőhellyel kapcsolatban és zavarta el. Volt nem egy ingerült apuka, aki az ilyeneknek visszaszólt. Szerencsére a mellettem ülő székre senki sem érkezett, így a 10 perccel kezdés előtt befutó Roland oda helyezkedhetett el. Velünk szemben pedig az MTK ultrái ismét úgy gondolták, hogy szervezetten jelennek meg, kihelyezték a transzparenseiket és egy kicsit gyérebb létszámban, de igyekezték hajtani a sajátjaikat. 

A kezdősípszóra szinte teljesen megtelt az Új Hidegkuti Stadion "A" lelátója, míg a "B" oldalon nagyon sok volt a hézag, hivatalos közlés szerint pedig 3800 néző gyűlt össze a találkozóra. A hazai csapaton látszott, hogy mindent igyekeznek megtenni a bennmaradás érdekében, rögtön támadólag álltak fel. A közönség kedvét pedig rögtön lelombozta egy kedvezőtlen információ, mely szerint a Honvéd már a 4. percben vezetést szerzett Felcsúton, majd 10 perc múlva megduplázta előnyét. Hirtelen síri csend szállt a létesítményre, amelyet a debreceni drukkerek kárörvendő "enbékettőzése" tört meg. Valahogy látszott, hogy a játékosok is értesültek az eredményről.

Ekkor a DVSC játékosai már nem küzdöttek annyira, a fehér mezes hazaiak pedig a széleken Miknyóczki Ádám révén próbáltak lehetőségeket kidolgozni. Nagyon sokan reménykedtek abban, hogy jön a változás a Pancho Arénában, de nem érkeztek a jó hírek Fejér megyéből. Ekkor már a lelátón elhelyezkedő szurkolók is megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy csapatuk a következő szezonban a másodosztályban fog szerepelni. Ekkor már a Loki védelme is szellősebb lett, Baranyai Nimród többször volt bizonytalan hátul, amelynek köszönhetően kidolgozott néhány lehetőséget az MTK, azonban Gróf Dávid végig a helyén volt, esetleg pedig a támadók nem tudták a tizenhatoson belül eltalálni a labdát. A próbálkozások folyamán Futács Márkó kétszer is be tudta venni a hajdúságiak kapuját, azonban mindannyiszor egy méteres lesről indult meg a 2009-ben a magyar válogatottal U-20-as világbajnoki bronzérmes csatár. A hosszabbításban pedig visszatért egy kisebb remény a kékek híveibe, először érkezett a jó hír Felcsútról, hogy a PAFC szépített, aztán pedig a helyszínen egy oldalról érkező beadásra Slobodan Rajkovic érkezett, aki kapásból meglőve zúdította a labdát a debreceniek hálójába. A szünet előtt megszerezte a vezetést az MTK és előnnyel vonulhatott öltözőbe. 

A második félidő elején rögtön megduplázhatta volna góljainak számát a hazai csapat, Futács Márkó kapott remek kiugratást, azonban Gróf Dávid remekül jött ki a kapujából és elütötte a csatár lábáról a labdát, mielőtt még kapu felé lőhette volna. Három perccel később pedig egy szabadrúgás utáni szituációban próbálta volna kijátszani a DVSC védelmét, azonban az utolsó fejes előtt a hátvéd szögletre mentette a lehetőséget. Pár perccel később ismét hatalmas ziccert rontott az MTK, mikor Varju Benedek találta el rosszul a labdát a tizenhatoson belül, nagyon csúnyán elkerülte a labda a kaput. Ezt követően Nagy Zsombor cselezte be magát a büntetőterületen belülre, ahol Pávkovics Bence csak szabálytalanul tudta megállítani.

Karakó Ferenc játékvezető a büntetőpontra mutatott, amelyet egy kicsit nehezen dolgoztak fel a vendégek, ám a VAR sem szólt közbe, a megítélt tizenegyest pedig a Fradi ellen egy héttel korábban duplázó Futács Márkó váltotta gólra. 2-0. Ahogyan nem változott az eredmény a Fejér megyei faluban, úgy lankadt a lelkesedése a kék-fehér szurkolóknak, addig a vendégszektorból szólt a "Hova siettek, úgyis kiestek!" rigmus. A lokisták főképp ezzel foglalkoztak. Közben Rolival a mobiltelefonon kezdtük követni az M4 közvetítését a másik meccsről, ahol nem véltük azt felfedezni, hogy azon nagyon akarnának bármit is tenni a csapatok. Így egyre biztosabb volt, hogy nem jön be az, amitől Marci nagyon félt, hogy a Honvéd kiesik az NB I-ből. Addig a Hungária körúton megtapsolták a Belgiumba szerződő Vancsa Zalánt, valamint bemutatkozott az idei élvonalbeli szezon legfiatalabb játékosa, a 16 éves Barkóczki Benedek. Amikor már azt gondoltuk, hogy egy teljesen csendes befejezése lesz a mérkőzésnek, Kusnyír Erik követett el egy keményebb szabálytalanságot, amely után Karakó felmutatta neki a második sárga lapját és a pirosat, így a végjátékra emberhátrányba került a Loki. Ez pedig meg is bosszulta magát, a hosszabbítás utolsó percében Ylber Ramadani lőtte ki 16 méterről a hosszú sarkot. Az albán válogatott játékos látványosan ünnepelte gólját. Nem tudom, hogy tisztában volt-e a helyzettel, hogy ez sem segített a csapatán. A középkezdésre már nem került sor, lefújták a mérkőzést. Mivel a Budapest Honvéd 2-1-re nyerte saját meccsét, így az MTK bármit is csinálhatott volna ezen a találkozón, így búcsúzott az élvonaltól. Legalább láttunk 3 gólt.

Hiába esett ki csapatuk az élvonalból az elmúlt 12 évben már negyedik alkalommal, a drukkerek eléggé nyugodtan fogadták a tényt. Ezzel kapcsolatban kettős érzések kavarognak bennem. Sosem tagadtam, hogy véleményem szerint az MTK-nak inkább már csak gazdag múltja van. Alaposan megcsappant a rendszerváltás után a lelátói létszám, amely inkább egy NB II-es középcsapat szintjét üti meg. Azonban a kék-fehérek utánpótlásában nagyon jó szakmai munka zajlik, amely a fiatal magyar játékosok beépítésében meglátszik. Mint ezen a napon is több fiatal, tinédzserkorú játékos is tagja volt a keretüknek. Számukra pedig jobb lenne az élvonalban szerepelni, mint a másodosztályban. Emellett pedig szomorú nézni, hogy egy tradicionális klub ennyire rossz állapotban szerepel. Nem sírok az MTK után, azonban még mindig lennének olyan klubok az OTP Bank Ligában, akiket előbb látnék egy osztállyal lejjebb, mint őket, vagy a kispestieket! De nincs mit csinálni, a következő szezonban a második vonalban fognak szerepelni a kék-fehérek. És a szezonban nyújtott teljesítményükkel, a bajnokságban 33 meccsen szerzett 28 góljukkal megérdemelték a búcsút.

 Számunkra még nem ért véget itt a nap. Meccs után úgy döntöttünk Rolival, hogy benézünk még a Sport utcai Sporttelepre, ahol az NB III keleti csoportjában a BKV Előre az Újpest II. csapatát fogadta.

Érkezésünket megelőzően szerzett gólt a lila-fehérek fakója, amellyel már 3-1-re verték a közlekedésieket. A látott játék alapján nem értettük, hogy a Szakály Péterrel megerősített észak-pesti tartalékok hogyan tehettek szert ekkora előnyre, végig a hazaiak támadtak és nagyobbnál nagyobb lehetőségeket hagytak ki. Volt, hogy szinte kiugrott a szemem, ahogyan nem értettem, hogy miként maradt ki az a gólhelyzet. Végül a hajrára szorossá tudta tenni a BKV a meccset, valahogy begyötörtek egy találatot, amelynek köszönhetően a vendégek 3-2-re nyertek.

Erre a hétre is vannak terveink, azonban még nem tudjuk, hogy hova látogatunk majd ki. Tervben van Jani barátunk meglátogatása, akinek kedvenc csapata, a Kecskemét tegnap fél lábát már betette az NB I-be, miután 3-1-re verték a Haladást. Ma pedig már be is biztosíthatják az élvonalbeli tagságukat, ha a Diósgyőr nem tud nyerni Ajkán. Mi pedig igyekszünk ott lenni, hogy osztozzunk az örömükben!