Testvér, akiből előjött az állat

A Ferencváros a csíkszeredai Sport Club ellen mérkőzik meg a jégkorong Erste Liga fináléjában. Sajnos a Székelyföldön rendezett első két összecsapás nem zárult rendbontás nélkül, és ezúttal a lelátói részről nem a fradisták voltak a hunyók. Igaz, az elmúlt hetekben, hónapokban, években nem volt nyugodt a viszony a szeredaiakkal, főleg mióta a Fradi hokis gárdája is megerősödött. 

Azt nem tudom, hogy hasonló bánásmódot kaptak-e a miskolciak, vagy a MAC szimpatizánsai, de amit az elmúlt időszakban elszenvedtek az FTC játékosai, szurkolói a székelyektől, az már túlment egy-két határon. Menjünk vissza az elejére, még mikor a 2000-es évek közepén a román és a magyar szakági szövetség engedélyezte az SC Csíkszeredának, hogy elindulhasson az OB I-ben. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden magyar jégkorong-drukker örült a székely testvérek érkezésének. Akkoriban a Brigade Verde vezette a szurkolást az FTC meccsein, ők pedig áradoztak arról, hogy micsoda szeretetet kaptak Székelyföldön a helyi fanatikusoktól. Sajnos évről-évre rá kellett jönnünk, hogy a székelyek nem annyira barátságosak, ha éppen a jégkorongról, azon belül pedig a két népszerű csapatról van szó. 

Emlékszem, amikor 2007-ben elkezdtem kijárni a jégkorong-szakosztály eseményeire is, a 'Szereda elleni meccseken a vendégdrukkerek mellettünk szurkoltak, a két közösség jó, már-már testvéri viszonyának köszönhetően. Azonban már akkor is kaptunk tőlük egy-két megjegyzést, ami nem esett jól számunkra, folyamatosan mutogattak felénk, aminek következtében már kezdtünk eléggé megorrolni rájuk. Aztán jött jó pár éve egy olyan mérkőzés, aminél már betelt számunkra a pohár. A csíki gárda alaposan elverte a Fradit, a székely szurkolók pedig folyamatosan mutogattak, kárörvendő beszólásokat intéztek felénk, pofákat vágtak, amely után először szépen, majd már ingerültebben kértük őket, hogy most már nem ártana a kapu mögötti vendégszektorban szurkolniuk Pesterzsébeten. Mondanom se kell, alaposan felkapták a vizet és fenyegetően fordultak felénk. Ekkor jött a biztonsági szolgálat, akik először még szavakkal jelezték feléjük, hogy mit kéne tenniük, aztán pedig tettlegességgel irányították őket be az elválasztott részre, volt olyan személy, akit szó szoros értelmében beütöttek oda. Hiába volt az eset, mi továbbra is tisztelettel fordultunk feléjük, de a viszony nem volt a régi. 

Innen elérkeztünk a 2018-as évhez. Fodor Szabolcs kinevezésével olyan erőre kapott a csapat, amelyet a 90-es évek óta nem láthattak a Ferencvárosnál. Természetesen kialakult egy erős rivalizálás a szintén játékerőben kiváló szinten lévő erdélyiekkel, majd jött a középszakasz és a nyomásgyakorlás. Először jött a bírózás, amelyre azért megjelentek a mi szurkolóink is a fórumokon védeni a csapatunkat, ahol észérvekkel nem lehetett hatni a fanatikus elvakultsággal gyűlölködőkre. Jött a rájátszás, ahol a gyergyószentmiklósi klub kommunikációsai nem rejtették véka alá elfogult véleményüket, amely szerint erős nyomásra estek ki a DEAC ellen. Érdekes, az osztrák Vienna Capitals képviselői nem panaszkodtak a magyar játékvezetésre, sem a korábban szintén (még MOL Liga) döntős érsekújváriak sem. Székelyföldön szinte már sátáni szintre helyezték az anyaországi csapatokat, szövetséget, játékvezetőket és szurkolókat. Így érkeztünk el a döntőig, mikor a Ferencváros egyik játékosát megtalálták a budapesti meccsek után és tettleg is bántalmazták. 

Hiába testvérek a székelyek, ez az eset kiváltotta az ellenérzést bennünk, ferencvárosiakban is. Még gratulációt sem kaptunk miután megszereztük a bajnoki címet ellenük, csak bírózást. Érdekes, hogy mi meg tudtuk nekik adni a tiszteletet, mikor tavaly legyőztek minket az elődöntőben, később pedig a Liga-győzelmet is elhódították. 

 A mostani székelyföldi események, miután az öltözőfolyosón ütötte meg egy lelátóról érkező személy az edzőt Gyergyószentmiklóson, majd a csapatot támadták be huligánok Csíkszeredában, odavezettek, hogy elpattant a húr a Fradi-drukkereknél. Nem tudunk együttérezni a székelyekkel és ez nem pár hónap történése, ez már lassan egy évtized termése, amíg ez kialakult. De nem tudom megérteni azt, hogy mi vezet nekik oda, hogy a jégkoronggal kapcsolatban még könyörületet sem éreznek, még a testvéreik, barátaik torkát is legszívesebben elvágnák, mint ahogy jelezték a mieink felé a Vákárban a hétvége során. 

Valahogy, ha a Sport Club szóba kerül, teljesen megváltoznak és elborulnak. Ide kapcsolódik egy történetem, mely során decemberben barátaimmal egy finom vacsorát fogyasztottunk el a Kőbánya-Kispestnél található Bujdosó Székely étteremben, ahol egy kiállított Csíkszereda-mez alatt ültünk. A történethez hozzátartozik, hogy a Fradi előző este verte meg alaposan, 6-0-ra a Sport Clubot. A székelyföldi származású pincérnő folyamatosan érdeklődött, hogy jól érezzük-e magunkat és az egyik ilyen után ránéztem a mezre, és az elmúlt években kialakult rivalizálás után megjegyeztem, hogy "tegnap a tulaj nem érezhette jól magát". Erre jött a kérdés, hogy miért gondolom? Ekkor mondtam, hogy "mivel a Csíkszereda 6-0-ra kikapott a Fraditól". Nem merült fel benne az a lehetőség, hogy esetleg a csapatuk lehetett gyengébb, azt kérdezte: "Bunda volt, vagy csalt a bíró? A Csíkszereda csak úgy nem kap ki." A válaszom csak annyi volt, hogy jobb volt az ellenfél, mire ő: "Az nem létezik. A Csíkszerda nem tud úgy kikapni! Csak, ha eladják a meccset, vagy pedig a bíró csal a másik csapat javára." Innentől jobbnak láttam hagyni a témát, ekkor jöttem rá 100%-ig, hogy a székelyekből a jégkorong kihozza az állatot. 

Ami pedig a szeredai klubvezetőket illeti, legalább nekik kéne egy kicsit csillapítani a kedélyeket, nem pedig olajat önteni a tűzre, még akkor is, ha az ellenoldalnak érvekkel felsorakoztatva más a véleménye, mint a sajátjuk. Az elmúlt évek után pedig úgy gondolom, hogy az sorsszerű lenne, ha most a két budapesti meccset hozná a Fradi, a pályaelőny első mérkőzésen történő elvétele után pedig elégtétel lenne számunkra, ha az 5. meccs után Nagy Gergő a Vákárban emelné fel a trófeát több ezer gyűlölködő, elfogult székely szitkozódása közepette. 

Ehhez viszont ma és holnap nyerni kell a Tüskecsarnokban! A székely drukkerek pedig remélem tudják, mi még most is testvérként tekintünk rájuk, annak ellenére, hogy viselkedésük, hozzáállásuk a legelvadultabb román huligánokat idézik. Ti ennél sokkal jobbak vagytok! Ne süllyedjetek le arra a szintre!

ui: innen is mielőbbi teljes felépülést kívánok Salló Alpár részére, aki az első mérkőzésen szenvedett súlyos sérülést!

Frissítés: a két budapesti meccset 5-1-re, majd 4-2-re nyerte a Csíkszereda, Székelyföldön pedig parázsmeccsen 5-3-ra nyert a SC, így 4-1-es összesítéssel ők nyerték az Erste Ligát, amihez innen is gratulálok a pályán jobb csapatnak!

A Ferencváros, mint a legelőkelőbb helyen végző magyar klub, a történelme 29. magyar bajnoki címével gazdagodott!