Izgalom és idegesség: Derbi-napi felfokozott várakozás

 Tetőfokára hág az izgalom a felekben, már alig bírnak magukkal a szurkolók, előkerülnek a szekrényekből a sálak, mezek, a "harci dísz" felöltését követően pedig irány a stadion, ahol újból megmérkőzik egymással a két ádáz rivális, a Ferencváros és az Újpest.

Még tisztán emlékszem az első Derbimre, amely 2005. szeptemberében a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadionban került megrendezésre, a szokásos, RTL Klub által megszabott, vasárnap 11.30-as időpontban. Már akkor is korán reggel gyülekeztünk, majd a különmetróval utazva, énekelve érkeztünk meg a IV. kerületbe, ahol sajnos egy hosszabbításban kapott góllal vereséget szenvedtünk. Akkoriban még nem éreztem át azt, hogy mit is jelent a szurkolók számára egy Derbi, ugyanúgy vártam, mint egy átlagos meccset. Aztán pedig Rósa Dénes góljával megszereztük a vezetést, az örömben pedig ráestem valakire. Egy átlagos helyzetben ebből nagy vita és ingerült szidás következett volna, de ebben a helyzetben nem. Az illető először döbbenten rám nézett, majd elmosolyodott és átölelt engem. Egy, a legnagyobb rivális elleni vezető gól ezt jelenti egy szurkolónak. Bármit is tettél, te a testvérem vagy, együtt ünnepelünk!
A tavaszi meccset pedig a legszívesebben elfelejteném, de gondolom Újpesten továbbra is ódákat zengenek a Saskőy Szabolcs által elrendelt 6 perces hosszabbításról.

Ekkoriban csöppentem bele a ferencvárosi lelátó körforgásába, ekkor értettem meg a Derbi lényegét. Aztán pedig bekövetkezett a legsötétebb időszak, mikor klubunkat száműzték az NB II-be. 3 év szenvedés, 3 év keserűség, de a visszatérés után igazi Derbi-hangulat következett, mikor Újpestre mentünk. A meghirdetett jegyvételnél kígyózó sorok a pénztárnál, voltak olyan elvakult fanatikusok, akik hálózsákkal mentek ki már előző éjszaka a kasszához, hogy biztosan ott lehessenek a rangadón. Én inkább a leleményességemnek köszönhettem, hogy Tóni bá' érdekes jegyeladási stratégiája okán belépőhöz jutottam. Ez volt mindenki kedvenc pénztárosának utolsó munkássága, hiszen a botrány után, mely szerint sokan egy-két sörért cserébe, már idő előtt hozzájutottak a belépőhöz, más vitte az Albert Stadion jegyeladását. Sajnos ezen a meccsen is vereség lett a vége, megint az utolsó pillanatokban. 

Ezután a hazai rangadók is mindig különlegesek voltak számomra. Annak a szezonnak a tavaszi felében először éreztem át, milyen az, amikor odaállsz a kordonokhoz és a régi Szentély vendégszektorának pozíciója okán ott várod, hogy feltűnjön az első lila-mezes, -sálas szurkoló és a benned összegyülemlett feszültségedet rázúdítsd különféle szitkok formájában.

Hiába próbált mindent megtenni a készenléti rendőrség összes kivonuló egysége, a ferencvárosi üdvözlettől nem tudták megfosztani az újpestieket. Így volt folyamatosan, amíg meg nem kezdődött az Albert Stadion bontása és a Groupama Aréna építésével új helyre került a vendégszektor, valamint az átmeneti otthonként szolgáló Puskás Stadionban is jobban el tudták választani az északról érkező híveket. De a hangulat mégis remek volt. 

De a Derbi az Derbi. Minden Újpest elleni rangadó előtt már egy héttel elfogott a hangulat, az érzés. Mindenféle módszerrel próbáltam visszazökkenteni magamat a hétköznapokba, volt, hogy bömbölt pl. az AC/DC a fülemen, hogy úgy vezessem le a rangadó előtti feszültség. Nem mindig sikerült. Az első igazi, felfokozott Derbimre 2013. márciusában került sor, mikor a régi Szentély búcsúzott.

Szokásosan ment a hangolódás, majd elérkezett a meccs, amelyen még a csillárról is lógtak az emberek a stadionban. Másfél órával a kezdősípszó előtt olyan tömött sorokban próbáltak bejutni az emberek a lelátóra, hogy ilyet még nem éltem át Magyarországon, amióta meccsre járok. Pedig sokan mondták, hogy a '90-es években volt utoljára hasonló, mielőtt a kereskedelmi média a nézettség kedvéért minden fronton igyekezett negatívan bemutatni a futballmeccsek világát. Az idősebbek valamit visszakaptak a régi szép időkből. Tömve volt a vendégszektor is, a hangulatra pedig nem lehetett panasz. Egy utolsó pillanatban szerzett góllal gyűjtötte be a Fradi a 3 pontot a lilákkal szemben, a lelátón pedig akkora hangrobbanás történt, hogy azt még a Tátrán túl is hallhatták. Hihetetlen élmény volt. Főleg az, hogy a legádázabb riválissal szemben!

Egy évvel később pedig hosszú évek, évtizedek után rendeztek ismét magyar bajnoki mérkőzést több, mint 20 000 drukker jelenlétében. A Puskás Stadion környékén pedig feszült volt a hangulat, mindenki bízott benne, hogy szenzációs mérkőzésen arat győzelmet a Fradi (persze a lilákat leszámítva). Ilyen szurkolást még válogatott meccsen sem tapasztaltam a teknőben, akkorát szólt a Fradi-tábor. Aztán a remek hangulatú meccsnek egy szenzációs, 3-1-es győzelem lett a vége, a pályán ünneplő szurkolókkal. Ahogyan Ricardo Moniz, az FTC akkori vezetőedzője nyilatkozta: "ez a meccs a futball ünnepe volt!"

2014-ben pedig új időszámítás, új rend érkezett Budapest IX. kerületébe. Tiltakozásul távolmaradó szurkolók, hangulattalanság jellemezte a Ferencváros mérkőzéseit, csak az Újpest elleni ellenszenv maradt meg.

Azonban ahogyan a szurkolók nagyobb része, így én sem éreztem a Derbi varázsát. Csak egy meccs volt a sok közül. Ahogyan az egykori híradós, Fradi-szurkoló, Jáky-Szabó Gergely mondta az egyik csatorna műsorában, nem volt meg az a "fűszer", amely jellemezte a Derbit. 2015. decemberében hiába volt kint 12 000 szurkoló a stadionban, a Népligetben nem éreztem azt, hogy ide hamarosan az Újpest érkezik a Fradi ellen. 2017. májusában, igaz, hogy volt egy Honvéd-Videoton bajnoki döntő a zárófordulóban, azonban ennek is köszönhetően, szinte érdektelenségbe fajult a Ferencváros-Újpest rangadó. Szinte az sem érdekelt, hogy Derbi van és ezzel a gondolatommal nem voltam egyedül. Szerintem ez is egy kisebb lökés volt ahhoz, hogy enyhítsenek a Groupama Aréna biztonsági szabályzatán. 

2017. novemberében jött a nagy visszatérése a Tábornak a DVSC elleni bajnokira, de a Derbi-hangulat továbbra is csak a meccs napján fogott el. Nem volt az az érzésem, mint a régi szép időkben. Talán azért mert időközben én is felnőttem és nem vagyok az a "tejfeles szájú hülyegyerek"?

Nem tudom. Azonban hosszú idő után az idén januárban Újpesten rendezett mérkőzést megelőzően jött el ismét az az érzés, ami jó 10 évvel ezelőtt is elfogott. Már egy héttel a rangadó előtt csak a meccsen pörgött az agyam, ismét csak zöldbe akartam öltözni, mint ahogyan korábban. És most is így vagyok. Már ki van készítve a mezem, sálam, már várom az időpontot, hogy elinduljak a Népliget felé és találkozzak barátaimmal, hogy együtt hangolva pörögjünk fel a nagy meccsre. Ismét eljött az a Derbi előtti izgalom, ami jelzi, ez nem csak egy találkozó a sok közül. Ismét előjönnek az ellenszenves gondolatok a lila-fehérek irányába, ismét azon pörög az agyam, hogyan tudnánk legyőzni őket, miként szeretnénk látni szurkolótársaimmal azt, hogy a pályán a ferencvárosiak megalázzák az újpestieket. És ugyanezen érzések a másik oldalon is. Mert a Derbi erről szól!

És, hogy mi várható a pályán? Nem lehet megmondani. Most az Újpest nagyon jó formában van, a Fradinál pedig valahogy akadozik a gépezet. Nem az igazi a zöld-fehérek játéka. De egyszer már átéltem negatív szempontból hasonlót. A Ferencváros nagyon jó formában látogatott a lilákhoz, akik addig csak szenvedtek a bajnokságban. A vége kiütéses ÚFC-győzelem lett, az a bizonyos 6-0. Így nem lehet megmondani, hogy ezen a Derbin mi lesz a mérkőzés kimenetele. De egy biztos. Egy olyan esemény következhet be, amelyet 1998 óta kívánunk visszaadni legádázabb ellenfelünknek! Mely szerint ellenük ünnepelnénk a bajnoki címet. A Puskás Akadémia Felcsút tegnap 2-2-es döntetlent játszott a MOL Fehérvár vendégeként, amelynek köszönhetően egy győzelemmel a Fradi bebiztosítaná 33. bajnoki címét. És pont a Derbin! Reméljük Tokmac-ék beteljesítik az álmunkat! Bajnoki cím ünneplése az Újpest ellen! Váljon valóra!

Személy szerint én már nagyon pörgök a meccs előtt, a gondolataim a lelátón vannak. A mez természetesen már ki van készítve, ahogyan a sál is, aztán pedig indulás a stadionhoz! Kezdődik a Derbi! HAJRÁ FRADI!!!! MINDENT BELE!!!!!