Győzelem az utolsó másodpercben!

 Mondhatni a kupadöntő főpróbáját rendezték péntek este Pakson, a Fehérvári úti Stadionban, ahol a 33. bajnoki elsőségét bebiztosító Ferencváros egy utolsó másodpercben szerzett góllal szerezte meg a 3 pontot.

Egy katarzissal teli Derbi és a bajnoki cím megszerzése után Paks városa felé vette az irányt a Ferencváros labdarúgócsapata, amely a tavaszon egyszer már megmérkőzött a Tolna megyei gárdával. Azon a februári napon Bognár György alakulata már-már számunkra, fradistáknak bántóan könnyed, de annál inkább megérdemelt 3-0-s győzelmet aratott a Groupama Arénában a góllövőlistát toronymagasan vezető Ádám Martin vezérletével. Azóta mindkét klub kvalifikálta magát a MOL Magyar Kupa fináléjába, így várható volt, hogy egyik gárda sem kívánta teljes palettáját bemutatni a nagy meccs előtti, mondhatni főpróbán. 

Délután futottam össze barátaimmal, hogy az orosz járműgyártás egyik remekművével Gyapa érintésével elinduljunk az Atomvárosba. Faltuk a kilométereket az M6-os autópályán, majd jöhetett a kisebb kitérő a Paks melletti település kocsmájába, ahol megkezdtük a hangolást az esti eseményre. Folytak a különböző italok lefelé a torkokon, majd 20 perccel a kezdősípszó előtt elindultunk a Fehérvári úti Stadionhoz, amelynek parkolójában csodával határos módon találtunk helyet. Szerencsére miután "leraktuk" az autót, eléggé gyorsan be tudtunk jutni a sportlétesítmény területére. Még pont beértünk a bevonulásra, amikor a teljes hazai csapat, stábbal és tartalékokkal együtt felálltak díszsorfalba a Bajnokcsapat tiszteletére. Megtapsoltuk az ellenfelünket a gesztusért, felhangzott a Fradi-induló és reménykedtünk egy jó meccsben. Más ezen az estén nem nagyon érdekelt engem. A PSE az a csapat, amelyiket az egyik legjobban tudok tisztelni az NB I-ben, egy ilyen tét nélküli meccsen pedig nem dőlök a kardomba, ha véletlenül vesztesen hagyja el a pályát a Ferencváros. Én csak egy gólzáporos mérkőzésre vágytam. 

A Fradi megint a Derbin megmutatott arany-fekete szerelésében lépett pályára. Talán ebben az esetben elfogadható ez a szerelés, hogy az ellenfelünk is a zöld-fehér színeket képviseli, de nem azt mondom, hogy repdesek az örömtől, hogy nem a klubszínekben játszik az FTC. A két csapat összeállítása pedig egy kissé tartalékos volt, egyik edző sem kívánta a legjobbjait pályára küldeni a kupadöntőt megelőzően. A Fradinál a kapuban Bogdán Ádám kezdett Dibusz Dénes helyett, Tokmac Nguen és Kristoffer Zachariassen pedig egyáltalán nem lett nevezve, ellenben ott volt a kezdőcsapatban Muhamed Besic, míg a csatársorban Fortune Bassey kapta meg a bizalmat Sztanyiszlav Csercseszovtól. Bognár György pedig ezúttal a lelátóra küldte a gólkirály-jelöltet, Ádám Martint, akinek távollétében a Budapest IX. kerületében is ünnepelt, Böde Dániel kezdett. 

Mintha teljesen kényelmesen állt volna a játékhoz a Ferencváros, a Paks olyan veszélyes támadásokat vezethetett, majd egy szöglet után teljesen megdermedt a védelem és ezt Lenzsér Bence használta ki, aki talpra ugrasztotta csapata szurkolóit. Valahogy nem éreztem azt a fájdalmat, mint máskor egy kapott gól esetében. Teljesen nyugodt voltam. Talán már a tét nélküliség miatt? Egy régi ismerősöm, Laci meg is jegyezte, hogy lehetnék egy kicsit fanatikusabb. De ebben a helyzetben, Pakson ilyen állapotban voltam. Ez a gól egy kisebb ébresztőt fújt Laidouniéknak. Főképp Carlos Auzqui és Pászka Lóránd volt aktív a két szélen. Marquinhos eléggé ideges volt egész meccs során, nem úgy nézett ki, hogy ezen a napon bármi is összejöhetett volna neki. Bassey pedig... Hagyjuk!

A télen érkezett nigériai támadó teljesen halovány volt. Finoman fogalmazva sem játszott jól. Amíg a Fradi próbálkozott, a Paks ellentámadásokkal próbálkozott, ám nagyobb siker nélkül. Mígnem Muhamed Besic tört be a 19. percben a büntetőterületen belülre, és a védői által takarásban lévő Rácz Gergő csak a levegőbe tudott paskolni a bosnyák válogatott középpályás lövésénél, amelynél így utat talált a labda a kapuba. 1-1. A Fradi magára talált, Pászka eléggé aktívan játszott, de a védelem többször összezárt a ferencvárosiak előtt, így nem sikerült betalálniuk. Mígnem a 45. percben egy szöglet után Miha Blazic fejese után nem tudtak menteni a hazaiak, a hálóban táncolt a labda. Miközben örülnénk, Berke Balázst kihívta a monitorhoz a videó-asszisztens, amelynél a megtekintése után érvénytelenítette a találatot. Ott helyben nem tudtuk elképzelni, hogy mi történt, nem láttunk szabálytalanságot. Azt már itthon figyeltem meg, hogy Bassey ütközött a rosszul kifutó Ráczcal, akinek így nem volt esélye megszereznie a labdát. Az más kérdés, hogy ha nincs a megmozdulás, akkor se lett volna lehetősége a rossz kijövetel miatt. A szabály, az szabály: a gól érvénytelen. Ezzel ért véget az első félidő.

A szünetben paksi oldalról majdnem beszökött egy szurkoló a pályára, csodálkoztam is, hogy a biztonsági személyzet csak később vette őt észre. Amíg a Fradi-tábor önfeledten dalolászott, addig megkezdődött a második félidő, ahol főképp a Paks volt a veszélyesebb. Miután Haraszti Zsoltot is beküldte a szakmai stáb, sokkal veszélyesebb akciókat vezethettek a tolnaiak. Döbbenten figyeltem, hogy sokszor zavartalanul törhettek be a tizenhatoson belülre, csak nézte a zöld mezeseket az FTC védelme. Persze a Fradi is próbálkozott rendesen, mégis a legnagyobb tapsot az hozta a vendégszektorban, mikor hosszú sérülés után ismét pályára lépett élvonalbeli bajnoki mérkőzésen Sigér Dávid.

Közben a korábbi IX. kerületi közönségkedvenc, jelenleg paksi ünnepelt, Böde Dániel éltetése is zajlott, aki nem csak a sajátjainak köszönte meg a biztatást. Dani még mindig kedvenc a fradisták között. Ezután a Fradi is vezetett végre veszélyesebb támadásokat, főleg, mikor Bassey helyére végre beállt Franck Boli. Először egy szöglet után ment éppen, hogy mellé egy fejes, majd Auzqui kapott egy remek indítást, ám lövése nem sokkal tévesztett célt. A hosszabbítás megkezdése előtt egy kezezés gyanús szituációt vizsgált a VAR, ám a büntető elmaradt. Már-már elkönyveltük a döntetlent, mikor egy bedobás után alakult ki lehetőség a paksi tizenhatoson belül, a hosszú oldalra való ívelésre pedig Carlos Auzqui érkezett, aki a kapuba fejelte a három pontot érő gólt. 1-2. Több esemény nem is történt a mérkőzésen, ugyanis a játékvezető már a középkezdésre sem hagyott időt. A Ferencváros még, ha finoman szólva is nem éppen jól játszva, de elhozta a 3 pontot. Jöhetett az ünnepi éneklés a Bajnokcsapat részére! 

Hogy őszinte legyek, nem tudom eldönteni, hogy mennyire megérdemelt ez a ferencvárosi győzelem. Finoman szólva se játszott jól a csapat, sokan teljesítettek gyengén. Az főképp idegesítő volt, hogy szinte átjáróház volt többször is a védelmünk. Téptem a még megmaradt hajamat, mikor szélről egyszerűen csak besétált a paksi játékos a tizenhatosunkon belülre, a védők pedig csak nézték. Fortune Bassey pedig nagyon nincs formában. A nigériai támadó amennyire ígéretesnek tűnt a dunaszerdahelyi edzőmeccs és a januári Derbi után, annyira visszaesett. Teljesen súlytalan volt a játéka, döbbenetesen elnyomták az ellenfél védői, valamint nagyon lassú volt. Egyszerűen nem érezte a játékot. Ellentétben Marquinhos pedig nagyon akart, de látszott rajta, hogy feszült volt, hogy nem jött össze neki semmi se. Ami pedig továbbra is pozitív, az Pászka Lóránd játéka. A székely játékos hozzáállásával bedobta magát a Fradi-drukkerek szívébe. 
Amennyiben pedig így fogunk játszani a kupadöntőn, az nem fog sok okot adni az örömre. A hírek szerint nagyon sok belépő fogyott a Ferencváros oldalára, szóval a hangulatra nem lehet majd panasz. Reméljük a csapat játéka fel fog javulni, mert ez a Paks a tegnap esti hibákat könyörtelenül ki fogja használni egy olyan felfokozott hangulatban. Sokkal többet kell mutatni a Puskásban, mint tegnap!

A napunk nem ért még véget az Atomvárosban. Azonban a Fradi győzelmén kívül több pozitív esemény nem történt velünk. Hallottunk két étteremről a városban, ahol késő estig még el tudtunk volna fogyasztani egy vacsorát. Sajnos egyiknél sem jártunk sikerrel. Az elsőnél kiderült, hogy néhány napja végleg bezárták a helyet, a másodiknál (Retro Étterem) pedig hiába volt a barátunk által olvasott hirdetésben, hogy a konyha 23 óráig van nyitva, de közölték velünk 22.30 után, hogy minket már nem tudnak kiszolgálni. (nem voltunk már szurkolói szerelésben) Még egyszer szeretnénk megköszönni a szíves vendéglátást a Retro Étterem tulajdonosainak és alkalmazottainak! Legalább Gyapáról pozitív élményekkel távoztunk! Amennyiben bármely szurkolótábor részéről olvassák ezt a kis beszámolót és elkísérik a csapatukat Paksra, abban az esetben térjenek be Gyapára a Muskátli Presszóba, mert ott olcsón és jó hangulatban lehet fogyasztani! (csupán 5 percre autóval a stadiontól) Mi jól éreztük ott magunkat!