Tüzes meccsen jutott tovább a Fradi

 Idegtépő 90 percet követően jutott 2017 után ismét a legjobb négy közé a Ferencváros a MOL Magyar Kupa sorozatában, miután Tokmac Nguen góljával 1-0-ra nyert a Bozsik Arénában a Budapest Honvéd vendégeként.

Még alig ocsúdtunk fel kedvenc csapatunk a Ferencváros szombati, Gyirmót elleni gyengén sikerült bajnoki meccse után, újabb akadályt gördített elénk az élet. A MOL Magyar Kupa negyeddöntőjében dél-pesti rangadóra került sor Kispesten, amelyre már hetek óta meg volt a jegyünk. A #ROTTY brigádból többen is lemondták a részvételt a meccsen, hiszen volt, akinek az ukrajnai helyzet, másnak pedig a munka jött közbe, de hatan vártuk a Népligetben, hogy felszállhassunk a transzferbuszokra és elindulhassunk a Bozsik Aréna felé. A pillanatnyi forma vörös-fekete sikert ígért volna, hiszen amíg a Ferencváros a két kieső ellen pontokat hullajtott az elmúlt két fordulóban, addig a Honvéd magára talált és a Fehérvár legyőzését követően pontot csentek a Puskás Akadémia Felcsút ellen, miután Nebojsa Vignjevic kezei alatt viszonylag magához tért a XIX. kerületi gárda.

Valahogy mégis pozitív érzések jöttek elő. A buszon végig remek hangulatban énekeltünk, majd megérkeztünk a Hofherr Albert utcába. Először a rendőrök sem tudták, hogy hova jöttünk, hiszen ősszel máshová vitték a drukkereket a buszok. Aztán kaptuk a jelzést a merre továbbról és szűk egy órával a meccs előtt elfoglaltuk a helyünket a vendégszektor lelátóján. Lassan már jöttek melegíteni a csapatok a dél-pesti fagyba, ahol láttuk, hogy a hazaiak több helyen tartalékoltak az összeállításukon. Lukic, Bőle, Nagy Dominik csupán csereként kapott lehetőséget, míg Zsótér Donát lila cipőjével próbálta felpörgetni a zöld-fehér híveket. A Fradinál először kapott lehetőséget Sztanyiszlav Csercseszovtól a PAOK Szalonikitől igazolt védekező középpályás, Anderson Esiti. Kíváncsi voltam a játékára. Keserűség volt számunkra, hogy csupán egy magyart találtunk a kezdőcsapatban, a kapust, Dibusz Dénest. A bevonuláskor mindkét oldal görögtűz parádéval fogadta a kedvenceit. Igazi tüzes rangadó várt a felekre!

A meccsen rögtön a Fradi akarata érvényesült. A Honvéd már-már megszokottan főképp védekezett, addig ezúttal a széleken igyekezett támadni a vendégcsapat. Először Tokmac gyenge lövését hárította Tomás Tujvel, A középpályán Esiti aprította az ellenfelet. Kőkeményen mutatkozott be a nigériai középpályás. Ha erőben akadt egy riválisa, az a kispestiek támadója, Boubacar Traoré, aki bátran állt bele a párharcokba. Az első negyedóra végén pedig hálát adtunk az égnek, hogy nem volt videóbírós asszisztálás a meccsen. Egy hazai beívelést követően Dibusz rosszul jött ki a kapujából, amely során gyomron térdelte a Honvéd támadóját, ám Berke Balázs játékvezető és csapata szerint ez nem érdemelt büntetőt. Többen felszisszentünk az eset után, mert a helyünkről jól láthattuk az esetet. A félidő derekán megszerezte a vezetést a Fradi, mikor Boli lövését még védte Tujvel, ám a kipattanót Tokmac a kapuba passzolta. Látszódott a kenyai-norvég játékoson, hogy egy elég nagy feszültség szabadult fel belőle az eredményességével. A félidő végén még születhetett volna találat, ám Tokmac a következő helyzetéből a kapufát találta el, így egy gólos ferencvárosi előnnyel vonultak a csapatok az öltözőbe. 

A második játékrész ismét nagy ferencvárosi lehetőségekkel kezdődött. Először Carlos Auzqui került helyzetbe, ám lövése kapu mellé gurult, ahogy pár perccel később Kristoffer Zachariassen próbálkozása is. Ekkor lépett a kispesti stáb, behozta veszélyes támadóit, köztük Nenad Lukicsot. Rögtön más felfogásban játszott a Kispest, Bőle Lukács pedig a kapu torkából hagyta ki az ordító lehetőséget. A legnagyobbat viszont Aissa Laidouni játszotta, aki nagyon sok labdát szerzett a középpályán. Ahogy Anderson Esiti is szerintem remekül debütált. Csak úgy pattantak le róla az ellenfél játékosai. Azonban az látszott, hogy a gát még nem szakadt át a zöld-fehéreknél. Gyakran túljátszották a lehetőségeket. A legtöbb esetben késve, vagy gyengén centerezték a labdákat, ahonnan a védők könnyen mentettek. Sokaknál még azt érzem, hogy fejben egy kicsit lassúak, mint mostanában Fortune Bassey. Ha megtalálja a sebességét a csapat, nehezen hiszem, hogy könnyen meg lehetne állítani a támadásokat. Azonban még valahogy nincs ez még rendben. Az utolsó 10 percben főképp Lukic vezetésével próbálkoztak a hazaiak, de gólt nem sikerült szerezniük, a Fradi mondhatni megérdemelten nyert, végig uralva a mérkőzést. Azonban nyugodtnak nem neveztem volna az állapotunkat, hiszen a kispesti támadásokban végig benne volt a gól veszélye, főleg, mikor Lukicshoz került a labda. Többször nyomott keményen a hazai csapat.

Nem mondom, hogy minden tökéletes. Egyszerűen csak örültünk annak, hogy továbbjutottunk a Magyar Kupában az egyik legnagyobb rivális otthonában. Hétvégén pedig nem vár egyszerű összecsapás a Ferencváros játékosaira, hiszen a bajnoki dobogóért küzdő Kisvárda érkezik a Groupama Arénába, amely augusztusban elvitte innen a pontokat. 

Ezen a keddi napon minden összejött. A jégkorongozók legyőzték a rájátszás első meccsén a Diósgyőrt, a vízilabdázók pedig szintén a Honvéd ellen arattak sikert, megerősítve első helyüket az alapszakasz tabelláján. "Postás Józsi" pedig örömmel tájékoztatott minket a történtekről. Én pedig szurkolóként reménykedem benne, hogy teljesen össze fog állni a támadósor a csapatnál és átszakad az a bizonyos gát, a játékosok pedig teljesen odateszik magukat és végre kiadják magukból tudásuk legjavát! Erre nagy szükség lesz, ha sikeres szeretne lenni a csapat ebben a szezonban!